Most kell kiválasztani a helyes utat!

1, 2. a) A Biblia milyen utat jövendöl meg az imádat tekintetében, aminek rövidesen be kell következnie? b) Miért oly sürgős most dönteni abban, hogy milyen utat kövessünk?

KÖZISMERT tények alapján az emberek túlnyomó többsége nem a Szent Biblia Istenét imádja. Az elmúlt történelem folyamán a föld lakosainak túlnyomó többsége soha nem is imádta Őt. A kereszténység szervezett vallása állítja magáról, hogy Őt imádja, s ugyanezt teszi néhány más vallásrendszer is azon a címen, hogy betartja a Biblia egyes részeit. De vajon számít-e majd ez valamit, amikor minden magát vallásosnak képzelő személyt elpusztítanak vagy arra kényszerítik őket, hogy hagyjanak fel imádati formájukkal? Vagy milyen lesz akkor ez a világ? Olyan fajta világ lesz, amiről a Biblia bejelenti, hogy rövidesen bekövetkezik egy rövid ideig tartó, vallás nélküli világ?

² Ez a világ azonban minden eddiginél nyíltabban imádja majd „a dolgok jelen rendszerének istené”-t, s a Biblia, amely ezt az „isten”-t azonosítja, azt mondja róla, hogy ő Jehova nagy ellensége: Sátán, az Ördög. (2Kor 4:4) Jézus Krisztus „e világ uralkodójá”-nak vagy „fejedelmé”-nek nevezte őt. (Ján 12:31; 16:11) Amikor nemsokára az egész világot arra kényszerítik, hogy ezt a hamis „isten”-t imádja, mit tesz majd az, aki elborzad ilyesminek még a gondolatától is? Mire lesz elég a vallásos ereje? A dolog alapos ismeretében most van itt a döntés sürgető ideje!

 3. Mennyivel korábban döntött Jehova, mielőtt végrehajtotta volna ítéletét a nemzeteken?

³ A Jóel 3:14 megjövendöli: „Tömegek, tömegek a döntés völgyében, mert köze van Jehova napja a döntés völgyében.” A The Living Bible [Az élő Biblia] még jobban visszaadja a Jóel 3:14 jelentését és ezt mondja: „Sokaság, sokaság, a völgyben várja pusztító ítélete kihirdetését! Mert közel van az Úr Napja, az Ítélet Völgyében.” A Byington-féle The Bible in Living English [A Biblia élő angol nyelven] a „Döntés Völgye” nevet adja neki. Jóel próféta i. e. 820 körül fejezte be a könyvét. Ez több mint 200 évvel azelőtt volt, hogy Jehova végrehajtotta „döntését” az ókori idők előképi nemzetein.

 4. a) Hogyan mutatott nekünk Jehova jó példát ebben a tekintetben? b) Hogyan mutatott Báruk, a Néria fia jó példát?

⁴ Jehova jó példát állított fel számunkra. Előre meghozta az ítéletét és nyilvánosan kihirdette azt. Nekünk, ebben a nem kevésbé válságos időben, szintén személyesen kell döntenünk az előttünk álló világkatasztrófa tekintetében. Veszélyes önámítás az az elképzelés, hogy abban az időben bárki is képes lesz hirtelen megváltoztatni magatartását, amelyben addig kitartott és helyes döntést hozni, elkerülve ezzel a biztos pusztulást. Báruk, a Néria fia volt az a példamutató férfi, aki helyesen cselekedett 18 évvel azt megelőzően, hogy a nemzetközi katasztrófa bekövetkezett, amiről i. e. 625-ben értesítést kapott. I. e. 625-ben negyedik éve uralkodott az a király, aki után már csak kettő következett a pusztulásra ítélt Jeruzsálemben. Ez Jojákim, Jósiás fia volt. I. e. 628-ban került a trónra, miután öccsét, Joakhást az egyiptomi fáraó, Nékó, megfosztotta trónjától és magával vitte Egyiptomba.

5, 6. a) Miért volt kritikus esztendő az, amelyben Jehova szava Bárukhoz érkezett Jeremiás által? b) A Jeremiás 45:1–3 verse szerint mit érzett akkor Báruk?

⁵ Miután Jojákim három éven át Egyiptom alattvalójaként uralkodott, Jeremiás, a próféta-pap üzenetet kapott Jehovától titkára, Báruk, a Néria fia számára. Ez Jojákim király negyedik esztendejében történt. Kritikus év volt ez (i. e. 625), mivel Nebukadnezár, Nabopolasszár fia abban az évben lett Babilon királya. Jeruzsálem királyának most már számolnia kellett a harmadik világhatalom, Babilon uralkodójával, az asszír birodalom meghódítójával. Olvassuk itt el a Jeremiás 45:1–3 versét:

⁶ „A szó, melyet Jeremiás próféta Báruknak, a Néria fiának mondott, amikor ő Jeremiás szájából könyvbe írta ezeket a szavakat, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, ezt mondva: Ezt mondta Jehova, Izrael Istene rád vonatkozóan, ó Báruk! Te azt mondtad: ,Jaj nekem most, mert Jehova bánatot adott fájdalmamhoz! Belefáradtam sóhajtozásaimba és semmilyen nyugalmas helyet nem találtam.’”

 7. Mit érezhetett Báruk Jeruzsálem egyre rosszabbodó helyzete láttán és milyen hatással lehettek rá Jeremiás ismételt ítéletüzenetei?

⁷ Hogy mennyi ideje szolgált már Báruk Jeremiás titkáraként, azt nem tudjuk, de legkevesebb 18 éve volt még hátra, hogy a próféta társaként működjön. Azt sem tudjuk kideríteni, hogy mi volt az a „fájdalom”, amelyet Júda királyságának egyre rosszabbodó helyzete láttán érzett; most pedig, mindezek tetejébe, fel kellett jegyeznie a Jeremiás által tollbamondott fájdalmas ítéletüzenetet. Bizonyára ugyanazt érezte, amit Jeremiás érzett, amikor megírta a „Siralmak” könyvét azt követően, hogy Nebukadnezár király i. e. 607-ben elpusztította Jeruzsálemet. Jeremiás kitartó, megismételt baljós jövendölése valószínűleg kimerítette Bárukot.

 8. Milyen tervét fedte fel most Jehova Báruk előtt, Báruk pedig mire törekedett a maga számára?

⁸ Báruknak semmi kilátása nem volt arra, hogy „nyugalmas helyet” találjon magának. Jehova észrevette Báruk befelé irányuló hajlamát és megparancsolta Jeremiásnak, hogy ezt mondja neki: „Ezt mondja Jehova: ,Íme, amit felépítettem, lerombolom, amit ültettem, gyökerestől kiszaggatom, éspedig az egész földet. Ami pedig téged illet, te továbbra is nagy dolgokra törekszel magadnak. Márpedig ne törekedj!’” — Jer 45:4, 5.

9, 10. Miért helytelenítette Jehova joggal azt, hogy Báruk „nagy dolgok”-at törekedett megszerezni magának abban az időben?

⁹ Báruk tudta, hogy miféle „nagy dolgok”-ra törekedett, noha Jehova nem említette meg azokat neki. Jehova nyilván nem helyeselte az ilyen dolgokat, s ezért ő sem törekedhetett utánuk. Miért nem?

¹⁰ Nos, Jehova közvetlen szándéka miatt. Ugyanis Jehova még abban az esztendőben hatalomra emelte Nebukadnezárt Babilon királyaként és őt szándékozott felhasználni Báruk népe elleni ítéletvégrehajtónak. Jehova — különösen Dávid király idejétől kezdve (i. e. 1077—1037) — állandóan építette Izrael királyságát; most azonban már ott tartott, hogy Nebukadnezár által lerombolja ezt a kormányzatot és 2520 évig, vagyis a jelen századunk 1914. esztendejéig szüneteltesse a működését. Egykor régen, i. e. 1473-ban Jehova maga plántálta el Izrael nemzetét az Ígéret földjén és most, több mint 800 évvel később, gyökerestől ki akarta szaggatni. Júda királysága földjének 70 éven át zsidók és háziállatok nélkül kellett pusztán hevernie, mialatt a nép száműzetésben sínylődött Nebukadnezár földjén. Ilyen események közeledtére való tekintettel vajon alkalmas volt-e az idő arra, hogy valaki, aki tisztában volt Jehova Jeremiás által közölt szándékával, személyes természetű „nagy dolgok” után törekedjék? Egyáltalán nem!

11. Mi függött Báruk helyes és azonnali döntésétől?

¹¹ Ezért mondta neki Jehova, hogy ne törje magát ilyen dolgok után. De vajon mi történt volna, ha Báruk továbbra is önző dolgokra törekszik? Szíve mélyén vajon összhangban maradhatott-e volna az üzenettel, amelynek leírásában és hirdetésében felhasználták őt? Nem! Feltétlenül szakadás állt volna be közte és Jeremiás, Jehova prófétája között. Ha tehát Báruk meg akarta őrizni ezt a szívbeli összhangot, vissza kellett fojtania önző törekvéseit. Még 18 évnek kellett eltelnie a bejelentett szerencsétlenségig, Báruknak mégis most kellett döntenie! A saját élete, a „lelke” függött a helyes döntéstől, igen, attól, hogy ragaszkodik-e hozzá. Ezt feltétlenül meg kellett tennie, ha töretlen jó kapcsolatait meg akarta őrizni.

12. Miként Báruk esetében, miért tanácsos nekünk is felhagyni a „nagy dolgok” megszerzése iránti mindennemű törekvéssel ebben a világban?

¹² Mennyire hasonlít Báruk válságos helyzetünkhöz, tájékozott egyénekéhez! Márpedig különösen 1914 óta, mert Jehova tanúi azóta hirdetik, hogy a kereszténységet, a hűtlen Jeruzsálem ellenképét, a Nebukadnezárnál sokkal nagyobb valaki, a ma már mennyei Királyként uralkodó Jézus Krisztus fogja elpusztítani. Ezért a legkevésbé sem ajánlatos bárkinek, aki szövetségi viszonyban van Istennel, „nagy dolgok”-at keresni magának a dolgok omladozó rendszerében, egy olyan válságos időben, mint amilyen a mostani. Aki ezt tenné, elárulná, hogy nem értette meg, miszerint a „végidő”-ben élünk. Azt mutatná, hogy sem hite, sem bizodalma nincs annak az üzenetnek a pontosságában és időszerűségében, amelyet a Jeremiás osztály a dolgok e régi rendszerének a pusztulásáról hirdet. Az ember élete, a „lelke” forog most kockán! Jehova most készül végrehajtani leromboló s gyökerestől kiszaggató munkáját Nebukadnezárnál hatalmasabb eszköze, Jézus Krisztus által. Azt akarjuk, hogy minket is kivégezzenek a hitszegő Jeruzsálem modernkori ellenképével, a kereszténységgel együtt? Ha nem, akkor döntenünk kell, amíg nem késő, s meg kell tennünk, amit Jehova Jeremiás titkárának, Báruknak mondott: abba kell hagynunk a „nagy dolgok” hajszolását ebben a világban.

13. Milyen munkában való részvételnek van most itt az ideje a Jeremiás osztállyal együtt?

¹³ Éljünk hát egyénileg is a Jeremiás osztály által hirdetett üzenettel összhangban! Hagyjuk abba az önző törekvéseket, s ne pazaroljuk gyengéd érzelmeinket a dolgok pusztulásra ítélt rendszerének mulandóságaira! Ez megköveteli tőlünk, hogy bátran részt vegyünk a Jeremiás osztállyal a figyelmeztető munkában, mely Jehova közelgő „bosszúállás napjá”-ra hívja fel a figyelmet. Most nem lehetünk megosztott szívűek! — És 61:1, 2.

14, 15. a) Mit tarthatott meg Báruk magának mintegy „zsákmány”-ként engedelmessége jutaimául? b) Valóban így is történt ez?

¹⁴ S mi lesz e munka végzésének a jutalma? Ez kitűnik abból, amire Jeremiást utasították, hogy mondja el Báruknak: „Mert íme, szerencsétlenséget hozok minden testre, ez Jehova kijelentése, és lelkedet zsákmányul adom neked minden helyen, ahová mégy.” — Jer 45:5b.

¹⁵ Ez aztán valóban így is történt Bárukkal, ami azt bizonyítja, hogy késedelem nélkül helyesen döntött. Ezt egyébként egy korábbi fejezet igazolja, a Jeremiás 43:5–7 verse, amely elmondja, mi történt Jeruzsálem pusztulása után i. e. 607-ben. Arról olvashatunk, hogy a megfélemlített zsidó túlélők, Júdából Egyiptomba menekülésük alkalmával, magukkal vitték „Jeremiást, a prófétát és Bárukot, Néria fiát. És végül eljutottak Egyiptom földjére, mert nem engedelmeskedtek Jehova szavának; s fokozatosan eljutottak egészen Táfnesig”, Egyiptom északi részébe. Jeremiás azonban még ezután is prófétált azoknak az engedetlen zsidóknak. — Jer 43:8—44:30.

16. Ha Báruk életben maradt addig, amíg Babilon királya elfoglalta Egyiptomot, vajon mire számíthatott a hódító részéről?

¹⁶ Azok az önfejű zsidók azonban nem sokáig kerülhették el a babiloni világhatalom elnyomó uralmát, mert Nebukadnezár idővel Egyiptomot is birodalma területéhez csatolta. Ha Jeremiás és Báruk életben marad, hogy szemtanúja legyen ennek a hódításnak, ők ketten bizonyára nem estek áldozatul Nebukadnezár haragjának. Neki volt oka arra, hogy kegyesen emlékezzék meg róluk. Báruk tehát továbbra is megtarthatta a „lelkét”, mintegy zsákmányul, Jehova ígéretének igazolására a Jeremiás 45:5 verse szerint. Akkor teljesen megérthette, milyen bölcs és helyes gondolkodású volt akkor, amikor szakított nem időszerű eljárásával, hogy „nagy dolgok” megszerzésére törekedjék.

17. Milyen hasznot meríthetünk Báruk engedelmes magatartásából, s ez milyen eljárásmódot szemléltetett?

¹⁷ Meríthetünk-e valódi hasznot Báruk példájából, aki engedelmesen követte Jehova feddő tanácsát? Igen! Tekintet nélkül arra, hogy milyen szoros kapcsolatban állunk a Jeremiás osztállyal, az Isten elismerését élvező dolgot fogjuk tenni, vagyis hogy nem ragadjuk meg a „nagy dolgok”-at a magunk részére a kereszténységnek ezekben az utolsó napjaiban. „Lelkünk”, vagyis személyes életünk sokkal értékesebb a „nagy dolgok”-nál, melyek arra vannak szánva, hogy ezzel a gonosz világgal együtt elmúljanak, amikor is mindenkit mindentől megfosztanak a puszta „lelke” kivételével. Sokkal értékesebb lesz akkor mint „lélek” életben maradni, Isten elismerését élvezve, mintsem most egy rövid ideig a kereszténység és a szervezett vallás által nyújtott bármilyen mulandó dolgot élvezni.

KERÜLJÜK AZ ÁTKOT, MELY AZOKAT ÉRI, AKIK NEM HASZNÁLJÁK A „KARD”-OT!

18, 19. Miért nem ért véget Jehova „bosszúnapja” a Júdára és Jeruzsálemre szakadt szerencsétlenséggel?

¹⁸ Báruk és Jeremiás búsultak Jeruzsálem pusztulása és az ország elnéptelenedése miatt. A szomszédos és a környező pogány nemzetek viszont rendkívül örültek a Jehova szövetséges népét ért szerencsétlenségnek. (Zsolt 83:6–8 [Károli: 83:7–9]; 137:7) Egyiptom természetesen végső soron nem örült, mert szívesebben látta Júdát és Jeruzsálemet, mint a saját alattvalóját és szövetségesét. Azonkívül Júda királysága ütköző zónaként szolgált közte és a fenyegető világhatalom, Babilon között. Egyiptom mégis becstelen hírnevet szerzett magának Júdával s annak fővárosával, Jeruzsálemmel kapcsolatban, ahol a Dávid királyi ágából való királyok „Jehova trónjá”-n ültek. A nemzetek rosszindulatú gyűlölködése Jehova szövetséges népe iránt nem maradt észrevétlenül Őelőtte, hiszen ez az ő imádatát érintette.

¹⁹ Jehova „bosszúállásának nap”-ja tehát még nem ért véget azzal, hogy Babilon királyát felhasználta eszközül Júda királyságának megdöntésére. A nemzeti katasztrófa keserű poharára — melyet Júda és Jeruzsálem ajkaihoz emelt — azok a rosszindulatú nemzetek is rászolgáltak, s ezért mint Jehova gyűlölőinek nekik is meg kellett bukniuk.

20. a) Minek a megtételére ihlette Jehova Jeremiást azokra a rosszakaratú nemzetekre vonatkozóan? b) Kikkel kapcsolatban hangzott el a Jeremiás 48:10 verse és vajon rászolgáltak-e ők az átokra?

²⁰ Ezért Jehova arra ihlette Jeremiást, hogy széles körben prófétáljon és jelentse be Egyiptom, Filisztea, Moáb, Ammon, Edom, Kédár, sőt Elám gonosz nemzeteinek a bukását. (Jer 46:1—49:39; 25:15–33) Jehova a Nebukadnezár király alatt levő babiloniakat szándékozott felhasználni arra, hogy az ítélet-végrehajtás „kard”-jával olyan nemzetekre sújtsanak le, amelyek dacoltak az igaz Istennel. Ezekre a kivégző osztagokra vonatkozóan ihlette tehát Jehova Jeremiást, hogy ezt mondja: „Átkozott legyen az, aki hanyagul végzi Jehova megbízását és átkozott legyen, aki visszatartja kardját a vértől!” (Jer 48:10) Sem a babiloniak, sem a királyuk, Nebukadnezár nem estek ez alá az átok alá azért, mivel nem végezték volna el alaposan az Istentől kapott „megbízás”-ukat.

21. a) „Átok” alá került-e Jeremiás és Báruk, amiért nem használta a fémből készült „kard”-ot? b) Vajon Jehova tanúi fogják megszüntetni a kereszténységet, vagy kik?

²¹ Ezzel szemben mi a helyzet velünk ma? Hasonló átok alá kerülhetünk-e mi azért, hogy elhanyagoljuk megbízatásunkat, hogy vonakodunk a „kard” használatától? Igaz, tudjuk, hogy sem Jeremiás, sem Báruk nem forgatott fémből készült kardot azok ellen az ellenséges nemzetek ellen. Megbízatásuk nem ebből állt. Ezt a megbízatást a babiloniak kapták újonnan trónra emelt uralkodójuk, Nebukadnezár alatt. A mai Jeremiás osztály, vagyis Jehova tanúi nem alkalmaznak erőszakot a kereszténység ellen, amely a hitszegő Jeruzsálemnek s annak birodalmának az ellenképe. A kereszténység egykori politikai társai és egyéb istentagadó elemek könyörtelenül lerázzák őt a nyakukról, miként a fennmaradt nemzetek is örömmel szabadultak meg szomszéduktól, Jeruzsálemtől és annak királyságától. — Jel 17:12–18.

22. Kik nem osztják majd azoknak a reményeit, akik a szervezett vallást megdöntik, és milyen álláspontra helyezkednek ők az új uralkodó hatalmakkal kapusa latban?

²² Mindazonáltal, vajon mit hagy hátra a földi színtéren a kereszténységnek és a hamis vallás világbirodalma többi részének az eltávolítása? Vallástalan politikai erőket, hogy azok vegyék át az összes emberi ügyek irányítását! Ezt a legteljesebb siker reményében teszik s úgy érzik, hogy nem parancsol már nekik a szervezett vallás! (Hasonlítsd össze az Ezékiel 23. fejezetével!) De ezeket az Istennel dacoló reményeket egyáltalán nem osztja a Jeremiás osztály és nem osztják istenfélő társaik sem, noha viszonylagos alárendeltséget tanúsítanak az új uralkodó hatalmak mint „felsőbb hatalmak” iránt. — Róma 13:1, 2.

23. Mi fogja előidézni akkor, hogy Jehova „bosszúállása napjának” hátralevő része is bekövetkezzék?

²³ A szervezett vallás, a hamis vallás világbirodalmának a pusztulásával elkezdődik ugyan, de még nem ér véget Jehova „bosszúillása napja”. Addig kell tartania, míg az isteni „bosszú” teljesen ki nem lesz töltve Jehova egyetemes szuverenitásának minden ellenzőjére. Előbb azonban ezek megpróbálják arra kényszeríteni a Jeremiás osztályt és lojális társait, hogy fenntartás nélkül alkalmazkodjanak a dolgok istentelen rendszeréhez, miként Jóhanán és követői is börtönbe vetették Jeremiást és Bárukot, arra kényszerítve őket, hogy menjenek velük le Egyiptomba. Mivel ezt nem sikerül elérniük, általános támadást indítanak Jehova meg nem alkuvó imádói ellen. Miként a Mágogbeli Góg, megpróbálják elözönleni Jehova maradékának és elválaszthatatlan társainak szellemi paradicsomát. Abszolút világuralomra való törekvésük miatt méltónak bizonyulnak arra, hogy Jehova bosszúja fellángoljon ellenük. — Ez 38:1—39:20.

24. Ki indít majd akkor ellentámadást, s kiérdemlik-e az átkot, ami a hanyagságért vagy a visszahúzódásért jár?

²⁴ És mi történik ezután? A Jelenések 19:11–21 megmutatja, hogy a Nebukadnezár királynál nagyobb hódító, Jézus Krisztus angyali seregei élén lovagolva ellentámadást indít. Ők nem kerülnek átok alá, amiért hanyagul hajtották volna végre a Jehovától kapott megbízatásukat. Nem szolgálnak rá az átokra, visszatartva „kard”-jukat az ellenség vérétől. (Jer 48:10) Végrehajtják Jehova bosszúját az elnyomó nemzeteken. Ezért aztán dicsőséges győzelemmel áldatnak meg, Jehova örök igazolására.

25. Hogyan kell hát Jehova tanúinak Jeremiás magatartását utánozni, miután abba az országba hurcolták őt, amely ellen jövendölést mondott?

²⁵ Az 1914-es esztendő óta a „végidő”-ben élünk. (Dán 12:4) Ezért a Jeremiás osztálynak és odaadó társaiknak fel kell hívniuk a világ figyelmét az őket fenyegető „kard”-ra, a kivégző eszközre, melyet Jehova felhasznál majd az eljövendő „nagy nyomorúság”-ban. (Máté 24:21) Jeremiást kell utánozniuk, aki — miután kényszerrel elhurcolták őt Júda földjéről — bejelentette Nebukadnezár király fenyegető „kard”-ját az ellen az ország ellen, ahová elhurcolták, de ugyanakkor Filisztea, Moáb, Ammon, Edom és más ellenséges országok ellen is. Most, a „nagy nyomorúság” kitörése előtt, isteni rendelet kötelezi őket arra, hogy ,hirdessék . . . a mi Istenünk bosszúállása napját’ a szervezett vallás és minden világi nemzet ellen. (Jer 46:1—49:39) Az a „megbízatásuk”, hogy kikiáltsák a figyelmeztető üzenetet: „Jehova bosszúállásának a napja és a megtorlások éve Sion bírói ügye számára.” — És 34:8.

26, 27. Mely szavakat kell most a Jeremiás osztálynak megszívlelnie, melyeket Jehova Ezékielnek mint őrállónak mondott?

²⁶ A mi időnkre vonatkoznak Jézus prófétai szavai a Lukács 21:22 szerint: „Ezek az igazságszolgáltatás napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amik meg vannak írva.” Különösen most kell a Jeremiás osztálynak megszívlelni Jehova Ezékiel prófétához intézett szavait, aki i. e. 613-ban kezdett prófétálni Babilonban, hét évvel azelőtt, hogy Jeremiást, akarata ellenére, Egyiptomba vitték:

²⁷ „Az őrálló pedig, ha kardot lát jönni és mégsem fúj a kürtbe, és a nép semmilyen figyelmeztetést nem kap, a kard pedig eljön és elveszi lelküket, ezt a saját tévelygésük miatt veszik el tőlük, a vérüket viszont az őrálló kezéből kérem vissza. Téged pedig, ó, embernek fia, őrállóul tettelek Izrael háza számára, és számból hallanod kell a szót és figyelmeztetned kell őket az én nevemben. Amikor azt mondom valamely gonosznak: ,Ó, te gonosz, biztosan meghalsz!’ — de te mégsem beszélsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt az útjára, ő mint gonosz a saját tévelygése miatt meghal, a vérét viszont a te kezedből kérem vissza. Te pedig, ha igazán figyelmeztetsz valamely gonoszt, hogy forduljon vissza az útjáról, de az mégsem fordul vissza az útjáról, meghal saját tévelygésében, míg te biztosan megszabadítod a magad lelkét.” — Ez 33:6–9; hasonlítsd össze az Ezékiel 9:2–10-zel!

28. E tekintetben mit szeretne a Jeremiás osztály és társaik, mégis mi következhet be, a mit jelentene ez számukra?

²⁸ A mai Jeremiás osztály és a velük együttműködő társaik nem kívánnak ily módon vérbűnt elkövetni. Ez mégis megtörténhet velük. Ha emberektől való félelemből tartózkodnának attól, hogy minden népet figyelmeztessenek Jehova „bosszúállása napjá”-nak a „kard”-jára vonatkozóan, ezzel elmulasztanák teljesíteni „megbízatásuk”-at s rászolgálnának az átkára. Ez azt jelentené számukra, hogy a mulasztásuk miatt nem maradhatnának életben.

29. Mit kell már most megválasztaniuk azoknak, akik az életre törekszerek, hogy elkerülhessék az engedetlen emberek sorsát a szervezett vallás pusztulása után?

²⁹ Amikor a gyorsan közelgő „nagy nyomorúság”-ban az isteni bosszú „kard”-ja minden szervezett vallásra lesújt, azok az emberek, akik nem hallgattak Jehova „őrálló”-jának, a Jeremiás osztálynak szavára, a pusztulásra ítélt politikai elemeknél keresnek majd menedéket. Ez biztos pusztulásukat jelenti „a Mindenható Isten nagy napjának csatája” idején, Har-Megedonkor. (Jel 16:14, 16) Ha nem akarunk mi is úgy járni, mint ők, már most meg kell választanunk a helyes utat, amikor az még nyitva áll. Az életre törekvőknek ezen az úton sohasem kell többé megváltoztatni az életpályájukat!

(A Jeremiás jövendölésével foglalkozó sorozat befejező részét egy későbbi időpontban közöljük.)