’Ne akarj nagy dolgokat magadnak’

1–2. a) Milyen problémával küzdött Báruk Joákim uralkodásának negyedik évében? b) Hogyan segített Jehova Báruknak?

A GONOSZ Joákim király már negyedik éve uralkodott, azaz körülbelül i. e. 625 lehetett. Jeremiás azt mondta Báruknak, hogy írja le egy könyvtekercsbe az összes Jeruzsálem és Júda ellen szóló próféciát, melyeket Jeremiás 23 évi szolgálata alatt jelentett ki Jehova (Jer 25:1–3; 36:1, 2). Báruk nem olvasta fel azonnal a tekercset a zsidóknak, csak a következő évben (Jer 36:9, 10). De úgy tűnik, Jeremiás hűséges írnoka elfáradt. Valami nyomasztotta?

² „Jaj nekem – sopánkodott Báruk –, mert Jehova bánattal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam már a sóhajtozásba”. Biztosan veled is megesett már, hogy elcsüggedtél és sóhajtoztál, akár hangosan, akár csak magadban. Hogy Báruk hangosan sóhajtozott-e, vagy sem, nem tudjuk, de Jehova figyelt. A Szívek Vizsgálója tudta, hogy mi nyomasztja Bárukot, és Jeremiás által kedvesen helyre is igazította őt. (Olvassátok fel: Jeremiás 45:1–5.) De talán azon töprengsz, hogy mibe fáradt bele ennyire Báruk. A megbízatásába, vagy esetleg abba, hogy nehéz körülmények között kellett végeznie a feladatát? Az érzései valójában azt tükrözték, hogy mi van a szívében. Báruk ’nagy dolgokat akart magának’. Mik voltak ezek? Mit ígért neki Jehova, feltéve, ha elfogadja a tanácsát és a vezetését? És mi mit tanulhatunk Báruk esetéből?

 3. Mi volt Báruk problémájának a valódi oka, ami a szellemiségére is hatással volt?

³ Báruk nyilván tudta, hogy mire vágyik. És azzal is tisztában volt, hogy Isten „szemmel tartja az ember útjait, és látja minden lépését” (Jób 34:21). Báruk nem a megbízatása miatt, vagyis nem amiatt érezte azt, hogy ’nem találja nyugalma helyét’, hogy le kellett írnia Jeremiás prófétai kijelentéseit. Igazából a szívének kívánságai miatt váltak fontossá a szemében bizonyos dolgok. Teljesen belemerült abba, hogy elérje ezeket, és eközben szem elől tévesztette az igazán fontos dolgokat, melyek Isten akaratának a cselekvésével kapcsolatosak (Fil 1:10). A Jeremiás 45:5-ben „akar”-nak fordított ige az eredeti héber szövegben arra utal, hogy ez nemcsak egy egyszeri, múló gondolat volt. Báruk már egy ideje „nagy dolgokat” akart magának, amikor Jehova figyelmeztette, hogy hagyjon fel vele. Noha Jeremiás hűséges titkára tette Isten akaratát, közben ’nagy dolgokra’ is vágyott.

4–5. Miért feltételezhetjük, hogy a hírnév és a presztízs voltak azok a ’nagy dolgok’, melyekre Báruk vágyott, és miért volt helyénvaló Jehova figyelmeztetése?

⁴ Elképzelhető, hogy Báruk gondolatai a hírnév és a presztízs körül forogtak. Bár Jeremiás írnokaként szolgált, lehetséges, hogy nem csak egy személyi titkár volt. A Jeremiás 36:32 úgy utal Bárukra, hogy ’a titkár’. A régészeti bizonyítékok alapján arra lehet következtetni, hogy magas rangú királyi tisztviselő volt. Ugyanezt a címet viselte Elisáma is, az „a titkár”, akinek a neve Júda fejedelmei közt szerepel. Feltételezhető tehát, hogy Elisáma munkatársaként Báruknak is volt bejárása „a titkár étkezőjébe” ’a király házában’ (Jer 36:11, 12, 14). Vagyis Báruk a királyi udvar egyik tanult tisztviselője lehetett. A testvére, Serája Sedékiás király szállásmestere volt. Ő kísérte el a királyt egy fontos babiloni küldetésre. (Olvassátok fel: Jeremiás 51:59.) Szállásmesterként valószínűleg Serája intézte a király utazásai alkalmával a szállást, és a csomagok is az ő gondjaira voltak bízva. Előkelő pozíció, az biztos!

⁵ Érthető, hogy egy olyan személynek, aki a ranghoz van szokva, keserves feladat lehet nap nap után Júda elleni ítéletüzeneteket feljegyeznie. Sőt, Báruk még a pozícióját és a karrierjét is kockáztathatja azzal, hogy Isten prófétáját támogatja. És gondoljunk arra is, hogy mi lesz a következménye annak, ha Jehova lerombolja, amit felépített, ahogyan arról a Jeremiás 45:4-ben olvashatunk? A ’nagy dolgok’, melyekre Báruk vágyik – legyen az magasabb pozíció a királyi udvarban vagy anyagi gazdagság –, hiábavalónak bizonyulhatnak. Amennyiben tehát Báruk egy biztos állásra vágyott a pusztulásra ítélt zsidó rendszerben, Istennek jó oka volt arra, hogy visszatartsa ettől.

6–7. Ha Báruk a vagyont tartotta ’nagy dolognak’ az életben, kiknek a gondolkodását tükrözhette ez?

⁶ Másrészről az is lehet, hogy Báruk a gazdagságot tartotta ’nagy dolognak’ az életben. A környező népek szinte csak a vagyonukban és a gazdagságukban bíztak. Moáb is a ’munkáiban és a kincseiben’ bízott, és Ammon sem volt különb. Babilonról pedig azt íratta le Jehova Jeremiással, hogy ’dúskál a kincsekben’ (Jer 48:1, 7; 49:1, 4; 51:1, 13). Jehova azonban elítélte ezeket a nemzeteket.

⁷ Így hát, ha Báruk vagyonra és gazdagságra törekedett, érthető, hogy miért figyelmeztette Jehova. Amikor Isten ’kinyújtja kezét’ a zsidók ellen, a házaik és a szántóföldjeik mind az ellenség kezébe fognak kerülni (Jer 6:12; 20:5). Tegyük fel, hogy Báruk idejében vagyunk, és te is Jeruzsálemben élsz. A legtöbb júdai – beleértve a fejedelmeket, a papokat, és magát a királyt is – úgy érzi, hogy harcolni kell a benyomuló babiloniak ellen. De értesülsz Jeremiás üzenetéről: „Szolgáljátok Babilon királyát, és éljetek!” (Jer 27:12, 17). Ha jelentős vagyonod lenne a városban, az megkönnyítené, hogy engedelmeskedj az Istentől jövő utasításnak? Ha kötődnél az anyagi javaidhoz, az segítene, hogy megfogadd Jeremiás figyelmeztetését? Vagy inkább a többséget követnéd? Nos, a babiloniak kifosztották Júdát és Jeruzsálemet, és magukkal vitték az összes értékes dolgot, még a templom kincseit is. Szóval semmi haszna nem lett volna az anyagi nyereségre való törekvésnek (Jer 27:21, 22). Vajon mi tanulhatunk ebből valamit?

8–9. Miért mondhatjuk, hogy nem mindennapi dolog volt, hogy Báruk zsákmányul kapta a lelkét?

⁸ Most nézzünk meg egy másik kérdést: Ha Báruk engedelmeskedik Jehova parancsainak, mit kap érte cserébe? A lelkét! Igen, Jehova garantálta, hogy megkapja a lelkét „zsákmányul”. (Olvassátok fel: Jeremiás 45:5.) Csak nagyon kevés ember maradt életben: azok, akik engedelmesen követték Isten útmutatását, és a káldeusokhoz pártoltak, vagyis megadták magukat (Jer 21:9; 38:2). Néhányaknak talán most ez jár a fejében: „Ez minden, amit az engedelmességükért kaptak, a lelkük?”

⁹ Nos, képzeld el, milyen lehetett Jeruzsálemben a babiloni támadás idején. Az ostrom tüze lassacskán felperzselte a várost. Szodoma hozzá képest mondhatni egy szempillantás alatt elpusztult. Vagyis bizonyos értelemben Szodoma pusztulását könnyebb lehetett elszenvedni (Sir 4:6). Báruk lejegyezte, hogy a város lakóival a kard fog végezni, éhezés vagy járvány. Aztán pedig bizonyára a prófécia beteljesedését is látta. Jeruzsálem élelmiszerkészletei teljesen kimerültek. Milyen borzalmas lehetett egy olyan városban lenni, ahol az anyák, akik egyébként természetüknél fogva ’irgalmasak’, megfőzték és megették a saját gyermekeiket! (Sir 2:20; 4:10; Jer 19:9). De Báruk életben maradt. Igen, ilyen zűrzavarban maga az élet is zsákmány volt, mint egy jutalom a győzteseknek egy csata után. Biztosak lehetünk benne, hogy Báruk megszívlelte Isten tanácsát, és nem akart magának „nagy dolgokat”. Jehova pedig megjutalmazta, hiszen túlélte Jeruzsálem pusztulását (Jer 43:5–7).

10–11. Hogyan vonatkozik napjainkra és ránk személy szerint a Bárukról szóló beszámoló?

¹⁰ Noha Báruk buzgón végezte Isten akaratát, egy ideig küszködött azzal, hogy ’nagy dolgokra’ vágyott. Jehova figyelmeztette a veszélyre, és így megmenekült mind a szellemi, mind a szó szerinti haláltól. Vajon minket is érhet hasonló kísértés? Rajtunk is felülkerekedhetnek szívünk legbensőbb vágyai, annak ellenére, hogy tevékenyek vagyunk Jehova szolgálatában?

¹¹ Báruk számára az, hogy nevet szerezzen magának, valóban kísértés lehetett. Elképzelhető, hogy még ez is megfordult a fejében: „Meg tudom tartani majd a titkári állásomat? Esetleg magasabb beosztásba is kerülhetnék?” Most gondolj a saját életedre. Kérdezd meg magadtól: „Vannak titkos ambícióim, például a szívem mélyén szeretnék sikeres világi karriert építeni magamnak most vagy a közeljövőben?” Néhány fiatal keresztény pedig ezt a kérdést gondolhatná át: „Annak a lehetősége, hogy hírnévre és anyagi biztonságra tegyek szert a tanulmányaim révén, arra fog csábítani, hogy »nagy dolgokat« akarjak magamnak?”

12. Hogyan törekedett egy testvér nagy dolgokra Jehováért, és mi a véleményed a döntéséről?

¹² Egy testvérnek, aki ma a főhivatalban szolgál, 15 évesen felajánlottak egy egyetemi ösztöndíjat. A tanárai szörnyülködtek, amikor megtudták, hogy nem fogadja el, mert az úttörőszolgálatot választotta hivatásának. A tanulási vágya azonban sosem szűnt meg. Misszionárius lett, és egy távoli szigetre került. Ott meg kellett tanulnia egy olyan nyelvet, melyet alig több mint 10 000 személy beszél. Mivel szótár nem volt, összeállított magának egy szójegyzéket. Végül nagyon jól megtanulta a nyelvet, és azt a feladatot kapta, hogy fordítsa le néhány keresztény kiadványunkat. Az ő szójegyzéke alapján készítették el később az első szótárt azon a nyelven. A testvér egyszer egy kerületkongresszuson ezt mondta a nagyszámú hallgatóságnak: „Ha elmentem volna az egyetemre, akkor a tudományos munka, amit elvégeztem, engem dicsőítene. De nincs semmilyen világi képesítésem, így nem kaptam elismerést azért, amit tettem. Minden érdem Jehováé” (Péld 25:27). Mit gondolsz a testvér döntéséről, melyet 15 évesen hozott? Az évek folyamán nagyon sok kiváltságot kapott Isten népének tagjaként. Te hogyan szeretnéd felhasználni a képességeidet? Elhatároztad magadban, hogy Jehovát fogod dicsőíteni a képességeiddel, és nem saját magadnak szerzel dicsőséget?

13. Miért jó, ha néhány szülő elgondolkodik Báruk helyzetén?

¹³ De fennáll egy másik veszély is: „nagy dolgokat” akarni azoknak, akiket szeretünk és befolyásolni tudunk, vagy rajtuk keresztül „nagy dolgokat” akarni magunknak. Kétségtelenül láttál már világi szülőket, akik úgy próbálják alakítani a körülményeket, hogy a gyermekük többet érhessen el az életben, mint ők, vagy olyan valaki váljon belőle, akivel büszkélkedhetnek. Talán hallottál már ehhez hasonló kijelentéseket: „Nem akarom, hogy neki is olyan keményen kelljen dolgoznia, mint nekem.” Vagy: „Azért szeretném, hogy egyetemre járjon a gyermekem, hogy könnyebb legyen az élete.” A keresztény szülőknek is lehetnek ilyen érzéseik. Persze valamelyikük most azt mondhatja, hogy ő nem akar nagy dolgokat magának. De lehetséges, hogy valaki máson, például a fián vagy a lányán keresztül akar nagy dolgokat elérni? Ahogy talán Báruk is kísértést érzett arra, hogy a pozíciójánál fogva tekintélyre tegyen szert, lehet, hogy a szülők legbelül ugyanezt szeretnék, csak éppen a gyermekeiken keresztül. De vajon „a szívek vizsgálója” nem ismerné fel ezt, ahogyan Báruk esetében is felismerte? (Péld 17:3). Nem kellene nekünk is Dávidhoz hasonlóan kérnünk Istent, hogy vizsgálja meg a legrejtettebb gondolatainkat? (Olvassátok fel: Zsoltárok 26:2; Jeremiás 17:9, 10.) Jehova többféleképpen is figyelmeztethet bennünket arra, hogy milyen veszélyes, ha „nagy dolgokat” akarunk magunknak – például Báruk életének a megvizsgálásával.

14–15. Hogyan válhat a gazdagság ’nagy dologgá’ az életünkben?

¹⁴ Vegyük azt az eshetőséget, hogy a gazdagság volt ’nagy dolog’ Báruk szemében. Ahogy korábban már beszéltünk róla, ha Báruk szívéhez nőttek volna a Júdában lévő anyagi javai, akkor valószínűleg nehéz lett volna engedelmeskednie Isten parancsának, és megadnia magát a káldeusoknak. Biztosan te is látod, hogy a gazdagok gyakran a ’vagyonukban’ bíznak, de a Biblia leszögezi, hogy a vagyon csak a tulajdonosa „képzeletében” védelem (Péld 18:11). Jehova minden szolgájának hasznos emlékeztetnie magát arra a kiegyensúlyozott tanácsra, melyet Isten Szava mond az anyagiakról. (Olvassátok fel: Példabeszédek 11:4.) De valaki talán így érvel: „Miért ne élvezhetném egy kicsit azt, amit a világ felkínál?”

¹⁵ Ha egy keresztény kötődik az anyagi javaihoz, az oda vezethet, hogy túlságosan ragaszkodni fog olyan dolgokhoz, melyek ennek az elmúlóban lévő világrendszernek a részét képezik. Jeremiással és Bárukkal ez nem történt meg. Évekkel később Jézus erre figyelmeztette azokat, akik akkor fognak élni, „amikor az Emberfia kinyilatkozik”: „Emlékezzetek Lót feleségére!” De ugyanígy erre is buzdítani lehetne a keresztényeket: „Emlékezzetek Jeremiásra és Bárukra!” (Luk 17:30–33). Ha túlságosan ragaszkodnánk az anyagi értékeinkhez, nehéz lenne megfogadnunk Jézus szavait. Ne felejtsük el: mivel Báruk megszívlelte Isten figyelmeztetését, melyet Jeremiáson keresztül kapott, életben maradt.

16. Beszélj olyan testvérekről, akik megfelelően gondolkodtak az anyagi javaikról.

¹⁶ Vegyünk egy mai példát. Milyen volt a testvérek helyzete Romániában a kommunista uralom idején? A kormány megbízottjai betörtek a Tanúk otthonaiba, és előfordult, hogy elvitték a személyes ingóságaikat, különösen azokat, amelyeket pénzzé tudtak tenni (Sir 5:2). A kommunizmus alatt sok testvér és testvérnő kész volt lemondani a javairól. Néhányukat kitelepítették, és el kellett hagyniuk az otthonukat és mindenüket, amijük volt, de a Jehova iránti feddhetetlenségüket megőrizték. Ha te ilyen próbával kerülnél szembe, hagynád, hogy az anyagi dolgok iránti szereteted megakadályozzon abban, hogy megőrizd az Isten iránti lojalitásodat? (2Tim 3:11).

17. Hogyan lehetett Jeremiás és Báruk segítségére néhány kortársuk?

¹⁷ Érdemes megjegyeznünk, hogy Jeremiás és Báruk számíthattak néhány kortársuk támogatására. Sofóniás Jósiás uralkodása idején prófétált, akkor, amikor Jeremiás is. Vajon mit gondolhatott Jeremiás azokról a szavakról, melyeket a Sofóniás 1:18-ban olvashatunk? (Olvassátok fel!) Látod őt magad előtt, amint megosztja ezt az ihletett kijelentést Bárukkal? Jeremiás egy másik kortársa Ezékiel volt. Őt i. e. 617-ben Babilonba hurcolták fogolyként. Ezékiel prófétai tetteinek és üzeneteinek egy része kimondottan azokra a zsidókra vonatkozott, akik a szülőföldjükön maradtak. Jeremiás tehát minden bizonnyal tudta, hogy mi mindent mondott és tett Ezékiel, ahogyan Ezékiel is tudhatott Jeremiás tevékenységéről. Jeremiás tisztában lehetett Ezékielnek azokkal a szavaival is, melyek az Ezékiel 7:19-ben vannak feljegyezve. (Olvassátok fel!) Ahogy Jeremiás és Báruk hasznot merített ezekből az ihletett szavakból, úgy mi is a javunkra fordíthatjuk őket. Jehova napján az emberek a saját isteneikhez fordulnak majd, tőlük várva megmentést. Ám sem az isteneik, sem a gazdagságuk nem fogja tudni megmenteni őket (Jer 2:28).

18. Kinek a ’lelkét’ akarjuk „zsákmányul” megkapni, és hogyan kaphatjuk meg?

¹⁸ Észben kell tartanunk, hogy Jehova azt ígérte, hogy a ’lelkünk’ lesz a zsákmányunk. Isten néhány szolgája talán meghal egy esetleges üldözés következtében a ’nagy nyomorúság’ alatt, amikor a vadállat politikai szarvai a vallás ellen fordulnak, de ezek a hűségesek nem veszítenek el mindent. Az új világban mindenképpen újra fog élni a ’lelkük’, és élvezhetik majd „a valódi életet” (Jel 7:14, 15; 1Tim 6:19). Afelől pedig semmi kétség, hogy Isten szolgáinak a nagy többsége, azok, akik hűségesnek bizonyulnak, élve fognak kijönni a nagy nyomorúságból. És az is biztos, hogy amikor Isten veszedelmet hoz a nemzetekre, egyetlen hűséges sem lesz „a Jehova által megöltek” között (Jer 25:32, 33).

19. Hogyan erősítettek meg a Jeremiással és Bárukkal történtek abban, hogy ne akarj „nagy dolgokat” magadnak?

¹⁹ Sokaknak csalódást okozhat az a gondolat, hogy semmi más nem lesz a ’zsákmányuk’, csak a ’lelkük’, de ez senkit nem kell hogy letörjön. Jusson eszünkbe, hogy míg sokan éhenhaltak Jeruzsálemben, addig Jeremiást életben tartotta Jehova. Hogyan? Sedékiás király őrizetben tartotta „az Őrség udvarában”, és „naponta adtak neki egy kerek cipót a pékek utcájából, míg el nem fogyott mind a kenyér a városban” (Jer 37:21). Így Jeremiás életben maradt. Jehova bármit meg tud tenni, hogy életben tartsa a szolgáit. És életben is fogja tartani őket, hiszen garantálja nekik, hogy örökké élhetnek. Báruk nem ’akart nagy dolgokat’ magának, ezért túlélte Jeruzsálem pusztulását. Mi is túlélhetjük Armageddont, és dicsérhetjük Jehovát a lelkünkkel – a zsákmányunkkal, mely örökre a miénk lesz.