Jeremiás — Isten ítéleteinek népszerűtlen prófétája

„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged . . . Préfétává tettelek a nemzetek számára” (JEREMIÁS 1:5).

 1. a) Másokhoz viszonyítva, hogyan tekintik egyesek Jeremiást? b) Milyen véleménnyel volt ő saját magáról?

„JEREMIÁS még a próféták között is óriásként tornyosul a többiek fölé.” Egy bibliakutató fenti véleménye éles ellentétben áll Jeremiás önmagáról alkotott véleménnyével, amit akkor jelentett ki, amikor Jehova először bízta meg azzal, hogy prófétaként szolgáljon Júda és a nemzetek számára. Akkor ez volt a válasza: „Ó jaj, szuverén Úr, Jehova! Íme, én tényleg nem tudom, hogyan kell beszélni, hiszen még csak gyerek vagyok én!” Jeremiás nyilván nagyon is tudatában volt fiatal korának és túl nehéznek tűnt számára az a feladat, hogy szembenézzen az ellenséges nemzetekkel. Jehovának azonban más volt erről a véleménye (Jeremiás 1:6).

 2. Hogyan öntött Jehova bizalmat Jeremiásba?

² Jehovának az ifjú Jeremiással folytatott beszélgetéséből kiderül, hogy ez utóbbi azok közé a kevesek közé tartozott, akiknek a születésével kapcsolatban Jehova maga vállalt felelősséget. S vajon miért tanúsított különleges érdeklődést Jeremiás iránt már annak foggantatásától kezdve? Azért, mert Jehovának már akkor az volt a szándéka, hogy különleges megbízatást ad Jeremiásnak. Ezért mondhatta: „Mielőtt az anyaméhből előjöttél, megszenteltelek téged” (Jeremiás 1:5). Ezután megparancsolta az ifjúnak: „Ne mondd ezt: ’Még csak gyerek vagyok én.’ Hanem menj el mindazokhoz, akikhez elküldelek téged, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked. Ne félj az ő arcuk miatt, mert ’én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged’ — ez Jehova kijelentése.” Nem volt helye itt semmiféle félszívűségnek e megbízás megközelítésében! Ellenkezőleg: bátorságra és Jehovába vetett bizalomra volt szükség (Jeremiás 1:7, 8).

 3. Miért lehet valósággal kihívásnak is tekinteni Jeremiás megbízatását?

³ Milyen nagy hatással lehetett Jeremiásra, sőt talán mélyen meg is rendítette ezt a fiatal férfit, amikor ilyen közvetlen megbízást kapott Istentől! „Nézd, ezen a napon én a nemzetek és királyságok fölé rendeltelek téged, hogy gyomlálj és ledönts, pusztíts és lerombolj, építs és ültess.” Ezek a megjegyzések Júdában, az i. e. hetedik század közepe táján óriási felelősséget jelentettek a még kiforratlan próféta számára. Büszke, öntelt nemzettel kellett szembenéznie, olyan nemzettel, amely szent városában, Jeruzsálemben és templomában bízott, mint valamiféle talizmánban. Amikor pedig befejezte negyvenéves prófétai szolgálatát Jeruzsálemben, öt különböző király (Jósiás, Joakház, Joákim, Joákin, és Sedékiás) uralma alatt kellett elmondania az üzenetét. Népszerűtlen, elmarasztaló ítéletet kellett bejelentenie a zsidó és a babiloni nemzetnek (Jeremiás 1:10; 51:41–64).

Miért kell hogy érdekeljen minket Jeremiás?

 4., 5. a) Miért érdekelnek minket a Jeremiás napjaiban bekövetkezett események? (Róma 15:4). b) Milyen sajátos alkalmazásuk érdekel bennünket?

⁴ De feltehetnénk a kérdést: Mi közünk van ezekhez az ókori eseményekhez nekünk, akik a XX. század vége felé élünk? Erre Pál apostol adja meg a választ, aki a Korinthusban levő gyülekezethez intézett levelében rövid áttekintést ad Izrael történetének egy részéből. Ezt írja: „Nos, ezek a dolgok példákká lettek számunkra, hogy mi ne kívánjunk káros dolgokat, mint ahogy ők kívánták azokat . . ., megírták pedig a mi figyelmeztetésünkre, akikhez a dolgok rendszerének vége elérkezett” (1Korinthus 10:6, 11).

⁵ Az Izraelben és Júdában megtörtént események figyelmeztető példákként szolgálnak az igaz keresztény gyülekezet számára ebben a végidőben. Jövendő események előre felvillanó képét, valamint párhuzamát és mintáját is láthatjuk bennük. (Vö. Jeremiás 51:6–8 és Jelenések 18:2, 4.) Tehát Jeremiás prófétai szolgálatának és a Jeruzsálemben történt eseményeknek mély jelentése van ma Jehova Tanúival kapcsolatban, különösen pedig a kereszténység területén végzett tevékenységük tekintetében, amint azt a következő cikkben is láthatjuk majd.

Isten ítéleteinek félelem nélküli kijelentése Jeremiás szájából

 6. Mi tette még nehezebbé a Jeremiásnak adott megbízást, de milyen bátorítást kapott hozzá?

⁶ Jehova, hogy megerősítse Jeremiást rettenetes felelősségének vállalásában, a következőkről biztosította őt: „Kelj fel és mondj el nekik mindent, amit én parancsolok neked. Ne rettenj meg miattuk . . . Íme, ma megerősített várossá tettelek téged . . . az összes ország ellen, Júda királyai ellen, annak fejedelmei ellen, papjai ellen és az ország népe ellen.” Kétségtelen, hogy Jeremiásnak olyanná kellett lennie, mint egy megerősített város, hogy szembenézhessen Júda uralkodóival és papjaival. És nem volt könnyű feladat népszerűtlen és kihívó üzenetet továbbítani az emberek felé (Jeremiás 1:17, 18).

 7. Miért álltak ellen a zsidó uralkodók Jeremiásnak?

⁷ „És harcolnak majd ellened — figyelmeztetett Jehova —, de rajtad nem diadalmaskodnak” (Jeremiás 1:19). Nos, miért akartak a zsidók és uralkodóik a próféta ellen harcolni? Azért, mert az üzenete támadás volt önteltségük és formális imádatuk ellen. Jeremiás nem kímélte őket: „Íme, Jehova szava gyalázattá lett számukra és nem lelték örömüket benne. Mert a legkisebbtől a legnagyobbig, mindegyikük jogtalan nyerséget szerez magának; és a prófétától a papig [éppen azok, akiknek az erkölcs és a szellemi értékek őrizőinek kellene lenniük], mindegyik hamisan cselekszik” (Jeremiás 6:10, 13).

 8. Hogyan vezették félre a népet a papok és a próféták?

⁸ Igaz, a nemzetet áldozatok bemutatására vezették. Az igaz imádat mozdulatait végezték, csak éppen a szívük nem vett részt abban. A szertartások többet jelentettek számukra, mint a helyes viselkedés. Ugyanakkor a zsidó vallási vezetők hamis biztonságérzettel altatták el a nemzetet, amikor ezt mondták: „Béke van! Béke van!”, holott nem volt béke (Jeremiás 6:14; 8:11). Igen, elbolondították a népet, azzal altatva őket, hogy békében vannak Istennel. Úgy érezték, hogy semmi miatt nem kell aggódniuk, mivel Jehova megmentett népéhez tartoznak, övék a szent város és annak tamploma. De vajon Jehova is ilyennek látta a helyzetet?

 9. Mire figyelmeztette Jeremiás az imádókat a templomuk tekintetében?

⁹ Jehova megparancsolta Jeremiásnak, hogy a nagy nyilvánosság előtt foglaljon helyet a templom kapujánál és mondja el üzenetét az imádatra odasereglő népnek. Ezt kellett elmondania nekik: „Ne bízzatok csaló beszédekben: ’Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez!’ . . . Ennek semmi haszna nem lesz!” A zsidók látás szerint jártak, nem pedig hit szerint, amikor a templomukkal dicsekedtek. Már rég elfelejtették Jehova figyelmeztető szavait: „A mennyek az én trónom és a föld lábam zsámolya. Hol van hát az a ház, amelyet nekem építhetnétek?” Jehova, e hatalmas világegyetem Szuverén Ura bizonyosan nem volt templomuk falai közé korlátozható, bármennyire dicsőséges volt is az a templom! (Jeremiás 7:1–8; Ésaiás 66:1).

10., 11. Milyen volt a nemzet szellemi állapota, amit Jeremiás kifogásolt, és vajon jobb-e ma a kereszténység állapota? (2Timótheus 3:5).

¹⁰ Jeremiás így folytatta csípős, nyilvános feddését: „Lehet-e lopni, gyilkolni, házasságtörést elkövetni és hamisan esküdni és áldozati füstöt bemutatni Baálnak és más istenek után járni, akiket nem ismertetek, . . . és ugyanakkor azt mondani: ’Biztos, hogy megmentésben részesülünk’, Jóllehet mindezeket az utálatos dolgokat cselekszitek?” A zsidók, mint Isten ’választott népe’ azt gondolták: ő bizonyosan megtűr bármilyen fajta viselkedést mindaddig, amíg áldozataikat a templomba viszik. Pedig, ha elkényesztetett és egyetlen gyermekét dédelgető érzelgős atyának fogták fel Istenüket, keserves ébredés várt rájuk! (Jeremiás 7:9, 10; 1Mózes 19:5, 6).

¹¹ Júda imádata oly mélyre süllyedt Jehova szemében, hogy a következő lesújtó kérdést lehetett feltenni: „Vajon ez a ház, amely az én nevemről neveztetik, latrok barlangjává lett a szemetekben?” Közel 700 évvel később sem javult a helyzet, amikor Jézus, a Jeremiásnál nagyobb próféta használta ugyanezeket a szavakat, hogy elítélje az akkori újjáépített templomban meghonosított kizsákmányoló kereskedelmi szellemet. És ma sem jobb a helyzet a kereszténységben (Jeremiás 7:11; Máté 16:14; Márk 11:15–17).

Nem vették figyelembe az őrállókat, ezért bejelentették a katasztrófát

12. Hogyan reagáltak a zsidók a Jehova által hozzájuk küldött próféták szavaira?

¹² Semmiképpen nem Jeremiás volt az Isten által felhasznált egyetlen próféta, aki Izraelt és Júdát hamis útja miatt figyelmeztetésben részesítette. A korábbi évszázadok során vagy még korábban, Ésaiás, Mikeás, Hóseás, és Oded kapott megbízást arra, hogy őrállóként figyelmeztesse a nemzetet (Ésaiás 1:1; Mikeás 1:1; Hóseás 1:1; 2Krónika 28:6–9). Vajon hogyan reagált az emberek többsége? „Őrállókat állítottam fölétek: ’Figyeljetek a kürt szavára!’ De ők váltig azt mondták: ’Nem figyelünk rá’ ” (Jeremiás 6:17; 7:13, 25, 26). Nem figyeltek Jeremiásra. Inkább üldözték és megpróbálták elhallgattatni. Jehova ezért elhatározta, hogy megfizetteti velük szemtelenségük és hitetlenségük árát (Jeremiás 20:1, 2; 26:8, 11; 37:15; 38:6).

13. Mi volt az alapja Jehova ítéletének a nemzet ellen?

¹³ Jehova azzal válaszolt a nemzetnek a hírvivők elutasító fogadtatására, hogy — úgymond — felhívást intézett a föld nemzeteihez: „Halljad, ó Föld! Íme, súlyos csapást hozok e népre, gondolatainak gyümölcseként, mivel nem figyeltek beszédemre; és továbbra is elvetették törvényemet.” Miért kellett súlyos csapást elszenvednie a népnek? Helytelen gondolatokra alapozott helytelen tetteik miatt. Elvetették Jehova szavát és törvényét, és saját önző, testi hajlamikat követték (Jeremiás 6:18, 19; Ésaiás 55:8, 9; 59:7).

14. Milyen végletekig mentek el a zsidók a hamis imádat terén? (Vö. 2Krónika 33:1–9.)

¹⁴ És vajon mit cselekedtek Júdában, ami kiváltotta Jehova haragját? Áldozati süteményeket sütöttek „az Ég Királynőjének”. Italáldozatokat öntöttek ki szántszándékkal, hogy sértegessék Jehovát. Ezért Jehova azt kérdezi: „Vajon engem bosszantanak-e? . . . nem inkább magukat szégyenítik meg vele?” (Jeremiás 7:18, 19, Katolikus fordítás). Sőt káromló, helytelen tetteikben még ennél is mélyebbre süllyedtek: utálatos bálványisteneket vittek be a Jehova nevét viselő házba. Jeruzsálemen kívül a Hinnom völgyében oltárokat emeltek, „hogy fiaikat és leányaikat megégessék tűzben”. Vajon milyen árat kellett megfizetniük, amiért megvetették az igaz imádatot? (Jeremiás 7:30, 31).

Júda megfizet

15. Milyen rossz híre volt Jeremiásnak Júda számára?

¹⁵ I. e. 632 körül Asszíria a káldeusok és a médek kezére került, Egyiptom pedig Júdától délre kisebb hatalommá zsugorodott. Júdát tehát észak felől fenyegette az elözönlés veszélye. Jeremiásnak ezért rossz hírt kellett közölnie zsidó honfitársaival! „Íme, egy nép jön északnak országából . . . Kegyetlen nép az, és nem ismer irgalmat . . . Harcosként áll csatasorba ellened, ó Sión leánya!” Babilon volt abban az időben a feltörő világhatalom. Ez lesz hát Isten eszköze a hűtlen Júda megbüntetésére (Jeremiás 6:22, 23; 25:8, 9).

16. Miért nem lett volna értelme annak, hogy Jeremiás közbenjárjon a nemzet érdekében?

¹⁶ Volt-e egyáltalán értelme annak, hogy Jeremiás megpróbáljon közbelépni honfitársai érdekében? Szóba jöhetett-e bármilyen engedmény az igaz imádat tekintetében? Elfogad-e talán Jehova félmegoldásokat és megbocsát-e népének? Jehova álláspontja teljesen világos volt. Legalább három alkalommal ezt parancsolta Jeremiásnak: „Te pedig ne imádkozz ezért a népért, . . . mert nem hallgatok rád!” A párhuzamos beteljesedésben ez a szörnyű figyelmeztetés rossz előjel a kereszténység számára (Jeremiás 7:16; 11:14; 14:11).

17., 18. Hogyan hajtotta végre Isten végül is az ítéletét Júda ellen?

¹⁷ Hogyan alakulnak hát az ügyek Júda részére? Pontosan úgy, ahogyan Jehova előre bejelentette Jeremiás által. Joákim király uralkodása idején Júda a hatalmas Babilon hűbéres nemzetévé lett. Három évvel később pedig Joákim fellázadt. Ez az ostoba lépés még nagyobb megaláztatást jelentett számára a babiloniak részéről, akik megostromolták Jeruzsálemet. Addigra Joákim meghalt és fia, Joákin lett az utódja. Az ostrom térdre kényszerítette Júdát, Joákin pedig és a királyi család a zsidó társadalom felsőbb rétegeivel együtt Babilonba került száműzetésbe (2Királyok 24:5–17).

¹⁸ És mi lett a szent templommal, valamint értékes szent kegyszereivel? Bizony nem szolgáltak már Júda szerencsetalizmánjaként! Nebukadnezár „magával vitte onnan Jehova házának összes kincsét és a király házának összes kincsét és darabokra törte az összes arany edényt, amit Salamon, Izrael királya készíttetett Jehova temploma számára” (2Királyok 24:13). Idővel a Babilon által kinevezett király, Sedékiás, akit abból a célból hagytak meg, hogy uralkodjék afelett, ami Jeruzsálemből megmaradt, szintén fellázadt urai ellen. Ezzel végleg betelt a pohár Nebukadnezár előtt! Újra megostromolta Jeruzsálemet, és i. e. 607-ben a város Nebuzáradán kezére került, majd pedig földig lerombolták (Jeremiás 34:1, 21, 22; 52:5–11).

19., 20. Milyen ellentét volt Júda és Jeremiás magatartása között a megjövendölt súlyos csapás tekintetében, és mi lett annak a kimenetele?

¹⁹ Micsod csúfos vereség volt ez a ’választott nép’ számára! Ámde mennyire fényesen beigazolódott Jeremiás ítéletbejelentése! Mialatt a zsidók ábrándokban ringatták magukat abban a hiszemben, hogy semmi bajuk sem eshet, Jeremiás „a vészmadár” nagyon is reális volt, nem pedig defetista álmodozó (Jeremiás 38:4; megfigyelheted, hogy a „súlyos csapás” kifejezés 64 alkalommal fordul elő Jeremiás könyvében). Mennyire pontos volt Jehova ítélete: „Ezt mondd nekik: ’Ez a nemzet, amelynek népe nem engedelmeskedett Jehova, az ő Istene szavának, és nem fogadta el a fegyelmezést. Kihalt a hűség és kitöröltetett a szájukból.’ És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az ujjongás hangját, és az örvendezés hangját . . . mert az ország nem lesz más, mint elpusztított hely!” (Jeremiás 7:28, 34).

²⁰ Ilyen tragikus módon kellett a büszke, önelégült zsidóknak felismerniük, hogy Isten segítségül hívása és a vele való különleges viszony nem biztosította a megmentésüket. Ahogyan a próféta kijelentette: „Békében reménykedtek, de nem jött semmi jó; a gyógyulás idejében, de íme, itt a rettenet. Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de ami minket illet, nem jött el a megmentésünk!” (Jeremiás 8:15, 20). Júda számára ez a leszámolás ideje volt. A félelmet nem ismerő Jeremiás próféta védelemben részesült egész életpályája alatt, és Jehova megengedte neki, hogy bevégezze megbizatását. Száműzetésben fejezte be napjait, nem a kegyvesztett nemzettel együtt Babilonban, hanem Egyiptomban. Tübb mint 65 éven át félelem nélkül és hűséggel hirdette Isten ítéleteit.

21. Milyen további kérdések érdekelnek még minket?

²¹ De most szeretnénk tudni, hogyan alkalmazhatjuk napjainkra Jeremiás életét és szolgálatát. Vajon ki lehet Jeremiás ellenképe ebben a XX. században? És ki lehet Júda és Juruzsálem ellenképe? Vajon mi felel meg az északról fenyegető veszedelemnek? A következő cikkben ezeket a kérdéseket fogjuk megvizsgálni.

Emlékszel még rá?

◼ Hogyan reagált Jeremiás a kapott megbízásra, és mi volt Jehova válasza?

◼ Miért érdekelnek minket Jeremiás napjai?

◼ Milyen vallási állapotokat leplezett le Jeremiás, és miben bíztak akkor a zsidók?

◼ Mi lett Jeruzsálem és Júda végső sorsa?

[Oldalidézet a 21. oldalon]

Jeremiás félelem nélkül hirdette Isten ítéleteit a zsidó vezetőknek és a népnek

[Kép a 22. oldalon]

Az asszonyok süteményeket készítettek „az Ég Királynőjének”