A pohár, melyet az összes nemzeteknek ki kell inniuk Isten kezéből
1. A baljós jövő láttán milyen kérdés feltevésére kényszerülünk az emberiség elé tárt itallal kapcsolatban?
MILYEN baljós színezete lett a világ ügyeinek a mi nemzedékünk idején! Egyáltalán nem szemlélhetjük örömmel az úgynevezett „nemzetek sorsát” annak alapján, amit jól tájékozott egyének mondanak a világ ügyeinek irányzatáról. Egészen biztos, hogy az emberiségnek a keserű poharat még ki kell ürítenie. A világkatasztrófa elhárítására tett kétségbeesett emberi erőfeszítések állandó kudarca láttán önkéntelenül is azt kérdezzük: Vajon egy Magasabbrendű Intelligenciának — igen, Istennek — van-e valami köze a dologhoz?
2. Hogyan tár elénk ma valamilyen nagy jelentőségű dolgot a 75. zsoltár fejszövege, valamint a nyolcadik és kilencedik verse?
2 Itt eszünkbe jut egy ősi énekben rejlő jelentőségteljes megállapítás. A dal fejszövege szerint a „Ne pusztítsd el” című ének dallamára kellett énekelni azt. Izrael nemzete, amelyhez a dal szerzője tartozott, nem pusztult el véglegesen, a szomszédos nemzetekhez hasonlóan, hanem isteni Gondviselés által ismét helyreállt. Ezért olyan énekkel rendelkezünk, amely nagyon is illik a mi időnkre, s amelynek a nyolcadik és kilencedik verse ma különösen érdekel minket, mivel ott ezt olvassuk: „Mert Isten a bíró. Emezt megalázza, amazt felmagasztalja. Mert pohár van Jehova kezében, s a bor habzik, keverékkel van tele. És annak üledékét kiöntik; a föld összes gonoszai az utolsó cseppig felszívják és megisszák azt.” — Zsolt 75:8, 9, és lábjegyzet; lásd még A jeruzsálemi Bibliát!
3. Az ital alapján, melyet a nemzetek kénytelenek meginni, milyennek ítélte őket Jehova, és hogyan kerülhetjük el, hogy velük együtt kelljen innunk?
3 A „pohár”, amelyből az összes nemzeteknek inniuk kell a közeljövőben, a legkeserűbb italt tartalmazza, amit valaha is ittak. Erre mutatnak a múltbeli és a jelenkori történelem tanulságai. Az a tény, hogy az összes nemzetek kénytelenek kiinni ezt az émelyítő italt, azt bizonyítja, hogy Isten, a „nemzetek Királya”, „gonosznak” ítéli őket. (Zsolt 75:9; Jer 10:7) Az ő keze kényszeríti tehát majd őket arra, hogy fenékig kiigyák a habzó, erősen fűszerezett borral teli „poharat”. De mi a helyzet velünk, akik egy boldogra forduló jövőben reménykedünk? Hogyan kerülhetjük el, hogy a pusztulásra ítélt nemzetekkel együtt kényszerüljünk kiinni annak a „pohárnak” halálos italát? Ésszerű, hogy meg kell hallgatnunk, milyen tanácsot ad az, aki a nemzetek elé tartja azt a „poharat” az ő rendelt idejében, s azután sürgősen azzal a tanáccsal összhangban kell cselekednünk. Vajon ezt tesszük-e majd?
4. Milyen földterületet érintett a Jeremiás idejében fenyegető helyzet?
4 A világhelyzet ma hasonlít ahhoz, amiben több mint 20 nemzet találta magát Jeremiás utolsó éveiben. A földnek az a része, amelyet a dolog érintett, szárazföldi hidat képezett Afrika, Ázsia és Európa között. Ma ezen a területen a Közép-Kelet olajtermelő országait találjuk meg. Ez ma is olyan „tűzfészek”, mint Jeremiás napjaiban volt.
5. Milyen dátumot közöl velünk a Jeremiás 25. fejezete?
5 Akkor régen, egy olyan egyéniség lépett a világ színterére, akit a világban „a végzet emberé”-nek nevezhetnének. Hosszú neve, Nebukadnezár, azt jelenti: „Nebo Védelmező a Balszerencse ellen [vagy megvédi a határokat]”. Ez a sorsdöntő férfi, Nabopalasszár fia, i. e. 625-ben lett Babilon császára. Ugyanabban az évben nagy jelentőségű jövendölés hangzott el vele kapcsolatban. Ezt a jövendölést nem csillagjósok mondták a csillagok kutatóinak ősi hazájában, hanem a csillagok Teremtője, Jehova, Jeremiás próféta Istene, mondta ki. A prófécia időpontját a Jeremiás 25:1, 2 közli velünk: „A beszéd, mely Jeremiáshoz eljutott Júda egész népével kapcsolatosan Jojákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, vagyis Nebukadnezár, babiloni király első esztendejében; amelyet Jeremiás próféta szólt Júda egész népével és Jeruzsálem lakóival kapcsolatosan.” Jojákim uralkodásának negyedik éve i. e. 625-re esett.
6. Milyen hátteret adott a Jeremiás 25:8–14 a kosár fügékről szóló látomáshoz?
6 Ez a prófécia valójában nyolc évvel előzte meg Jeremiás látomását a fügével megrakott kosarakról a jeruzsálemi templomban. (Jer 24:1–3) Milyen hátteret adott ez a korábbi jövendölés annak a látomásnak, és mit mondott?
„Ezért tehát ezt mondja a seregek Jehovája: ,Mivel nem engedelmeskedtél szavaimnak, íme elküldöm és összeszedem észak összes családjait — ez Jehova kijelentése —, igen, elküldöm szolgámhoz, Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, és felhozom őket ez ország ellen és annak lakosai ellen és az összes környező nemzetek ellen; és pusztulásra adom őket és döbbenet tárgyává lesznek, amire elképedve füttyentenek, és határtalan időre kifosztott hellyé. És kiirtom közülük az örvendezés és az ujjongás hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, a kézimalom hangját, és a lámpásnak fényét. És ez az egész ország kifosztott hellyé lesz, döbbenet tárgyává és ezeknek a nemzeteknek Babilon királyát kell szolgálniuk hetven esztendeig.’
,És meg kell történnie, hogy amikor letelik a hetven esztendő, számadásra hívom Babilon királya ellen és az ellen a nemzet ellen’, ez Jehova kijelentése, ,vétküket, igen, a káldeusok országa ellen, és kifosztott pusztasággá teszem határtalan időre. És felhozom az ország ellen minden beszédemet, amelyet ellene szóltam, sőt mindazt, ami írva van abban a könyvben, melyet Jeremiás prófétált az összes nemzetek ellen. Mert ők is, a sok nemzet és a nagy királyok, kihasználták őket mint szolgákat; és én megfizetek nekik a tevékenységük szerint és kezeik munkája szerint.’” — Jer 25:8–14.
„NEBUKADNEZÁR, BABILON KIRÁLYA, AZ ÉN SZOLGÁM”
7. Kinek a neve szolgál rá arra, hogy féljenek tőle, mint annakidején Nebukadnezár nevétől féltek, és mikor rettegnek majd tőle a nemzetek?
7 Van-e ma olyan ember, akinek a neve rettegéssel töltené el az összes nemzeteket, miként Nebukadnezár neve nemzetközileg félelmet keltett akkor, Jeremiás jövendölésének 23-ik esztendejétől kezdve? (Jer 25:3) Nincs! Nincs olyan ember a 20-ik században, aki úgy tűnne le a modernkori történelem süllyesztőjébe, mint az ókori Nebukadnezár király. Igaz, hogy Pál apostol a Róma 13:1, 6-ban azt mondja, hogy a törvénytisztelő keresztények megfizetik az adót a „felsőbb hatalmaknak”, mert ezek „Isten nyilvános szolgái [görögül leitourgoi], akik állandóan ebből a célból szolgálnak”. De egyetlen mai politikust sem hívhat prófétai értelemben Jehova Isten „szolgám”-nak. (Jer 25:9; 27:6) Az egyetlen személy, akit „szolgá”-nak lehetne nevezni e jövendölés beteljesedéseként, amit Jeremiás mondott, nem más, mint Jehova legnagyobb szolgája az egész világegyetemben. Ez az ő igen felmagasztalt Fia, Jézus Krisztus, akinek olyan nevet adott, mely magasan felette áll minden más teremtmény nevének mennyen és földön. (És 42:1; Fil 2:5–11) Bár a világ uralkodói ma nem félnek tőle, mint Nebukadnezártól féltek annak idején, de majd félni fognak Har-Magedonkor, a „Mindenható Isten nagy napjának csatája” eljövetelekor. — Jel 16:13–16.
8. Miért nevezte Jehova Nebukadnezárt „szolgám”-nak, és mit tekinthetünk ma vele kapcsolatosan olyan előképnek, amely minket is érint?
8 Miért nevezte Jehova Isten Nebukadnezár királyt „szolgám”-nak? Azért, mert Ő használta fel őt Júda népének megbüntetésére, akik nem hallgattak az ő prófétáira. A babiloni király által végrehajtott büntetés a szomszédos országokra is kiterjedt, amelyek rosszindulatúan kizsákmányolták Jehova népét Isten iránti megvetésből. Ez persze nem jelenti azt, hogy Nebukadnezár Jézus Krisztusnak az előképe, aki csakis Jehovát imádta Isteneként. Inkább a Nebukadnezár által teljesített ítéletvégrehajtói munka volt az előképes, melyet Jehova helyett végzett a király a bűnös nemzetekkel kapcsolatosan. Előárnyékolta azt a világhódítói munkát, amelyet Jézus Krisztus végez el mint Jehova Fő Ítéletvégrehajtója a közelgő „nagy nyomorúság” idején, amelyben az összes ellenséges nemzetek porrá zúzva hevernek majd Jehova legfőbb Szolgájának lába alatt. Ezek a nemzetek tehát (a kereszténység nemzeteit is beleértve) a modernkori ellenképét alkotják azoknak az ókori nemzeteknek, amelyek elestek a babiloni világhatalom előtt. Ezért érint oly közelről minket ez a dolog.
9. Milyen másik időszak kezdődött el Júda teljes feldúlásának „hetven esztendejé”-vel, és milyen értelemben nem szakították meg soha ezt az időszakot?
9 A babiloni katonai gőzhenger pusztasággá változtatta Júda királyságának földjét 70 esztendőre. (Jer 25:11, 12; 29:10; Dán 9:1, 2; 2Krón 36:17–21) Júda földjének és Jeruzsálemnek ez a hét évtizedig tartó teljes pusztasága i. e. 607 őszén, Tisri hónapban kezdődött. Ezzel a tragikus dátummal egy még tragikusabb esztendő, az 1914-es év van szoros összefüggésben. Vajon miért? Azért, mert ennek az évnek az őszén járt le a pogány nemzetek „hét idejének” 2520 éve, amely időszak i. e. 607-ben kezdődött Júda pusztasággá tételével. (Luk 21:24; Dán 4:16, 23, 25, 32) A „[pogány] nemzetek meghatározott ideje” vagy Pogányok Ideje olyan időszakot ölel fel, amely alatt az Egyetemes Szuverén, Jehova, megengedte a pogány nemzeteknek, hogy uralmat gyakoroljanak a föld felett anélkül, hogy az ő messiási királysága beavatkozott volna. Miután Nebukadnezár i. e. 607-ben elpusztította Jeruzsálemet, Isten előképes királysága a földön sohasem került többé helyreállításra a földi Jeruzsálemben, Dávid királyi családjának kezébe és így nem szakította meg a pogány világhatalmak föld felett gyakorolt teljes uralmát.
10. Jóllehet Cirus i. e. 539-ben megdöntötte Nebukadnezár dinasztiáját, hogyan szolgálhatott Júda a többi nemzetekkel együtt 70 évig Babilon királyának?
10 Babilon perzsa meghódítója, Nagy Círus, nem állította helyre Dávid családjának királyságát Jeruzsálemben. Igaz, meghódította a pogány Babilont i. e. 539-ben, vagyis mintegy két évvel azelőtt, hogy a Júda földje pusztán hagyatásának „hetven esztendeje” lejárt volna. Kikiáltotta magát „Babilon királyá”-nak és eleinte mit sem változtatott Nebukadnezár király babiloni dinasztiájának politikáján. Így a Nebukadnezár által leigázott nemzetek továbbra is „Babilon királyá”-nak szolgáltak 70 évig. Júda pusztán hagyatásának csak a 70-ik esztendejében történt először, hogy Nagy Cirus szabadon engedte a száműzött zsidókat Babilon királyának szolgaságából, s megengedte nekik, hogy hazatérjenek és újjáépítsék feldúlt országukat és nemzeti fővárosukat, Jeruzsálemet, illetve annak templomát. (Ezsd 1:1—3:2-ig) Ily módon kérte számon Jehova a babiloniaktól „vétküket”, amit Izrael Istene ellen elkövettek. — Jer 25:12.
A „POHÁR” KINYÚJTÁSA A NEMZETEK FELÉ
11. Milyen mennyei fejlemények miatt nem lehettek többé a dolgok ugyanolyanok i. sz. 1914-től kezdve?
11 Most, miután a Nemzetek Ideje 1914-ben lejárt, tudjuk, hogy igen közel van az a nap, amelyen Jehova számadásra hívja a pogány nemzeteket „vétkük” miatt. 1914 óta a világ már nem a régi többé. Világi történészek képtelenek megmagyarázni ennek a jelenségnek az okát. Ám az ok egyszerűen az, hogy 1914. október 4-5. körül, vagyis 2520 évvel azután, hogy Júdát és Jeruzsálemet feldúlta és pusztává tette a babiloni hódítás, a Pogányok Ideje a világ megszakítás nélküli uralmában véget ért. Jehova Isten akkor nem állította fel a földi Jeruzsálemben „Jehova trónját”, hogy Dávid király valamelyik földi örököse foglalja el azt, mellyel felújítaná Isten előképes földi királyságát. (1Krón 29:23) Ehelyett — mivel a „világ királysága” az Úr Isten királyságává lett — Jehova előidézte, hogy mennyei szervezetétől szülessen meg a királysága, és Fiát, Jézus Krisztust, Dávid örökösét, ültette saját jobbjára a mennyei trónon. (Jel 11:15; 12:1–5) Azóta Dávid királynak ez a királyi utóda Jehovával együtt gyakorolja a világ feletti uralmat ellenségei közepette, mígnem halálra tapossa majd őket.
12. Hogyan nyújtotta ki a Jeremiás osztály a „poharat” a nemzetek felé?
12 Ennek következtében hátra van még a „pohár” a pogány nemzetek számára, amit ki kell inniuk Isten kezéből. Különösen 1919-től kezdve hívta fel a Jeremiás osztály a nemzetek figyelmét erre a „pohár”-ra. Azzal, hogy ilyen előzetes bejelentést közölt a nemzetekkel, a Jeremiás osztály jelképesen a nemzetek felé nyújtotta Jehova poharát. Ennek prófétai módon való ábrázolását megtaláljuk Jeremiás könyvének a 25. fejezetében. Ott a próféta ezt mondta:
„Mert ezt mondta nekem Jehova, Izrael Istene: ,Vedd ki kezemből a harag borának ezt a poharát, és itasd meg mindazokkal a nemzetekkel, akikhez elküldelek téged. És meg kell inniuk és meginognak majd és úgy viselkednek mint megtébolyodott emberek a kard miatt, melyet közéjük küldök.’
Akkor kivettem a poharat Jehova kezéből és megitattam az összes nemzeteket, akikhez Jehova elküldött engem: név szerint Jeruzsálemet és Júda városait és azok királyait, fejedelmeit, hogy puszta hellyé tegyem azokat [a városokat], döbbenet tárgyává, olyasmivé, amire elképedve füttyentenek, és átokká, mint ezen a napon.” — Jer 25:15–18.
13. Mi volt az a „kard”, amelyet Jehova a nemzetek közé készült kiküldeni?
13 Mi volt az a „kard”, amit Jehova készült kiküldeni az összes nemzetek közé, akiket a Jeremiás 25:18–26 felsorol? Ez a hódító háború volt, amit megengedett „szolgájá”-nak, Nebukadnezárnak, hogy mindazon nemzet ellen folytasson.
14. Kire sújtott le legelőször a „kard”, és mely királyokra volt ez hatással és hogyan?
14 A jelképes „kard” először Jehova előképes királyságára sújtott le Júda földjén. (Jer 25:29) A jeruzsálemi királyok, akik érezték a „kard” csapásait, a következők voltak: (1) Jojákim, Jósiás fia; (2) Joákin (Jekóniás), Jojákim fia; és (3) Sedékiás, Jósiás fia és Joákin nagybátyja. Az első csapás Jojákim királyt sújtotta i. e. 620-ban, négy évvel azután, hogy Jeremiás a „kard”-ról és a „pohár”-ról szóló jövendölését mondta és ez a csapás az izraelita királyt Nebukadnezár esküdt hűbéresévé tette. A második kardcsapás i. e. 617-ben sújtott le, ez pedig elmozdította királyi trónjáról az ifjú Joákint, Jeruzsálem királyát, és babiloni száműzetésbe juttatta őt. A harmadik, és egyben utolsó csapás i. e. 607-ben elpusztította Jeruzsálemet és templomát, az esküszegő Sedékiás királyt pedig Babilonba száműzte, ahol megvakított, fiait vesztett rabként halt meg. I. e. 607. Tisri holdhónapjának közepére, Jeruzsálem és Júda városai pusztán hevertek.
15. Kinek kellett még kiinnia a „poharat” Jehova kezéből, és ki volt az utolsó ezek közül?
15 Jeruzsálem nem az egyedüli volt, akinek ki kellett innia a keserű poharat Isten kezéből. A Jeremiás 25:19–26-ban a próféta több mint 20 királynak vagy királyságnak a nevét sorolja fel, akiknek átnyújtja Jehova „haragborának poharát”. Egyiptom fáraójával kezdi és annak szolgáival, majd felsorolja a nemzeti uralkodókat és ezzel fejezi be: „Maga Sésak királya pedig őutánuk iszik.” Tudósok úgy vélik, hogy „Sésák” Bábel (Babilon) rejtett, titkos vagy okkult neve volt. Pusztulásra ítélt királya az utolsónak bizonyult Nebukadnezár dinasztiájából, név szerint Nabonidus, társuralkodó fiával, Belsazárral együtt. Ennek a Belsazárnak i. e. 539-ben kellett kiinnia Jehova „poharát”, amikor meggyilkolták, miután Babilon a perzsa Cirus kezére került. A Sésák titkos név használatával Jeremiás elkerülte Babilon közvetlen megemlítését abban az időben.
16. Hogyan tagadhatják meg egyesek, hogy igyanak a „pohár”-ból, de mit mond ezzel kapcsolatban Jeremiás?
16 Az említett királyságok némelyike talán megpróbált ellenállni a támadó Nebukadnezárnak, hogy megakadályozza Jehova rendelésének keresztülvitelét. De az ő tanulságukra Jeremiás prófétának el kellett mondani a következőket: „Ezt mondja a seregek Jehovája: ,Feltétlenül inni fogtok! Mert íme, azon a városon [Jeruzsálemen] kezdem el kitölteni a szerencsétlenséget, amelyet nevemről neveztek el, és ti magatok elkerülhetitek-e bármilyen módon is a büntetést?’” Mintegy a saját kérdésére válaszolva, Jehova ezt mondja: „Nem kerülhetitek el a büntetést, mert egy kardot hívok el [a babiloni katonai hódítást] a föld minden lakosa ellen, ez a seregek Jehovájának kijelentése.” — Jer 25:28, 29.
17. Hogyan mutatták ki a nemzetek, hogy nem hajlandók inni a „pohár”-ból, de vajon eredményes volt-e az ellenállásuk?
17 I. sz. 1919. évétől kezdve a nemzetek megtagadták, hogy Jehova isteni haragüzenetének a „pohará”-ból igyanak, amit a Jeremiás osztály nyújtott feléjük. Ezért támadásba kezdtek Jehova tanúi ellen, mind a Jeremiás osztály, mind a velük együttműködő „nagy sokaság” ellen, betiltották őket és nyomtatott bibliai üzenetük szabad terjesztését. De mindhiába! Jehova szellemétől indíttatva, engedelmes tanúi a föld alatt folytatják összejöveteleiket és a Királyság prédikálását. Ezzel inkább Istennek engedelmeskednek, mintsem embereknek, akik ellenállnak Istennek. (Csel 4:19; 5:29) A nem távoli jövőben, ezek a politikai ellenállók megtanulják majd, hogy Jehova tanúinak föld alá kényszerítésével sohasem vehetik elejét annak, hogy a világi uralkodók kénytelenek legyenek inni a „pohárból”, mely Jehova tulajdon kezében van, a „Mindenható Isten nagy napjának csatája” idején a jelképesen Har-Magedonnak nevezett helyen. — Jel 16:13–16.
18. Kinek a számára lesz „nagy” az a nap, ezért mit nem hajlandó megtenni a Jeremiás osztály?
18 Az a nap „nagy” lesz Jehova számára, örömteli alkalom, mert egyetemes szuverenitása érdekében száll síkra. Mint Főparancsnok, kiküldi saját világhódító Fiát, Jézus Krisztust, a csatába, hogy olyan győzelmet arasson, amely messze felülmúlja az ókori Nebukadnezár babiloni király bármelyik győzelmét. (Jel 19:11–21) Ez okot ad Jehovának arra, hogy még örömteljesebb módon kiáltson fel mint azok a vidám borsajtolók, akik azt a bort készítik, mely megvidámítja mind Istennek, mind embernek a szívét. (Jel 19:11–15; Bír 9:12, 13) A Jeremiás osztály biztosra veszi Jehova győzelmét Har-Magedonkor. Ezért nem maradnak némák Jehova szuverenitásának ezen jövendő igazolásával kapcsolatban, bár a világi nemzetek uralkodóinak nem tetszik ez a keserű ital.
19. Milyen mértékben közli bátran a Jeremiás osztály azt, amit Jehova mond neki
19 A mai Jeremiás osztály bátran engedelmeskedik a parancsnak, amelyet a próféta kapott akkor régen, Nebukadnezár császár Babilon feletti uralkodásának első évében: „Ami pedig téged illet [Jeremiás], prófétálod majd nekik mindezeket a beszédeket, és ezt kell mondanod nekik: ,Maga Jehova fog harsogni a magasból, és szent lakóhelyéről fogja hallatni a hangját. Feltétlenül harsogni fog lakhelyére. Hasonló kiáltást hallatva, mint azok, akik a borsajtót tapossák, felkiált a föld összes lakosai ellen.’” — Jer 25:30.
AZ ITAL, AMELYTŐL A NEMZETEK „MEGTÉBOLYODOTT EMBEREK” MÓDJÁRA CSELEKSZENEK
20. Lehet-e a Jeremiás osztályt egyszerűen csak ,vészmadár’-nak hívni amiatt, amit Jehova győzelme jelent majd a nemzeteknek?
20 Jehova győzelmi kiáltása visszhangozni fog mennyen és földön át. A Jeremiás osztály és társaik továbbra is előre mutatnak erre, noha Jehova győzelme szerencsétlenséget jelent az összes nemzeteknek. Lehetne-e ezért a Jeremiás osztályt csupán ,vészmadarak’-nak hívni? Nem! Máskülönben Jehova Istent, aki az üzenetüket adta nekik, szintén vészmadárnak kellene hívni. Irgalmas figyelmeztetésében ezt mondja: „Ezt mondja a seregek Jehovája: Íme, szerencsétlenség jön nemzetről nemzetre, és hatalmas vihar támad a föld legtávolabbi részeitől. És a Jehova által levágottak biztosan ott lesznek a föld egyik végétől a másik végéig. Nem sirattatnak meg, össze sem gyűjtik és el sem temetik őket. Olyanokká lesznek a föld színén, mint a trágya.’” — Jer 25:32, 33.
21. Miért vállalhatta Jehova jogosan a felelősséget azokért, akiket Nebukadnezár birodalmi terjeszkedése során öltek meg?
21 Ilyen hangnemben jelentette be Jehova Nebukadnezár győzelmi menetét a nemzetek felett, amelyeket a babiloni birodalom bekebelezett. Megengedte hát, hogy Nebukadnezár végigsöpörjön egyik nemzettől a másikig, leverjen minden ellenállást az ítélet-végrehajtás kardjával, melyet Jehova adott a kezébe. Ebben a vonatkozásban Jehova vállalta a felelősséget azokért, akiket a babiloni hódítók levágtak. Ő maga nevezi a babiloni agresszió áldozatait „Jehova által levágottak”-nak. Ő volt az, aki megitatta a nemzeteket abból a „pohár”-ból, melynek italától úgy cselekedtek, mint „megtébolyult emberek”. Akár Jehovának tulajdonítják ezt az emberek, akár nem, a világi történelemben bőséges adatmennyiség áll rendelkezésre, mely megmutatja, hogy Nebukadnezár király sokkal nagyobb területre terjesztette ki a babiloni birodalmat, mint az előző világhatalmak. Jehovának minden bizonnyal köze volt ehhez, mert még Nebukadnezár uralkodásának első évében előre bejelentette a babiloni birodalom ilyen arányú terjeszkedését. — Jer 25:1, 2; 32:1, 2; 52:29; 2Kir 25:8; Jer 52:12; Dán 2:37, 38; 4:20–25.
22. Miért nem szeretnénk azok között lenni, akiket Jehova vág le a közelgő „nagy nyomorúság”-ban?
22 És mit szóljunk most „a Jehova által levágottak”-ról, akik a közelgő „nagy nyomorúság”-ban vesznek el, amely „a Mindenható Isten nagy napjának csatájá”-ban éri el csúcspontját Har-Magedonkor? Mi is köztük akarunk lenni? Nem! Mert ha akkor ő vág le minket, az azt jelenti, hogy bírói ítéletét hajtotta végre rajtunk.
23. Miként került előképesen bemutatásra, hogy a dolgok jelen rendszerének melyik része tűnik le elsőként „nagy nyomorúság”-ban, és miért éppen az a része?
23 A „nagy nyomorúság” kitörésekor az összes elítélt nemzetek felsorakoznak majd a Jeremiás osztály Istene ellen. Ebbe a felsorakozásba tartoznak a kereszténység nemzetei is, mert ők is ott vannak Jehova tanúinak az elnyomói és üldözői között. A kereszténység a dolgok jelen rendszerének első részeként fog letűnni, mert a hitehagyott Júda királyságának és Jeruzsálemnek ő a modernkori ellenképe. Ennek előképeként Júda királyságának elsőként kellett innia a „pohár”-ból, amely a „harag borát” tartalmazta. Jehova azt mondta, hogy a nevét viselő várossal kezdi meg a nemzetközi szerencsétlenség kitöltését. (Jer 25:29) A Krisztushoz egyáltalán nem hasonló kereszténység a leginkább felelősségre vonható vallási részleg Isten és Krisztus előtt, ezért vele indul el a világ-katasztrófa, mintegy láncreakcióként. Olyan jelképes „vihar” lesz ez, amelyet semmiféle repülőgépről leszórt felhő-oszlató anyag sem képes megakadályozni.
24. Mire utal a „föld legtávolabbi részén” feltámadt vihar, és mennyi áldozata lesz?
24 Ennek a jelképes „viharnak” „a föld legtávolabbi részéből” kell jönnie, mert a pusztulásra szánt nemzetek területén kívül támad fel. (Jer 6:22) A modernkori beteljesedésben ez azt jelenti, hogy valójában egy láthatatlan, mennyei Forrásból támad. Ezért feltétlenül „Isten műve” lesz. Végigsöpör az egész földgolyón, miként Noé vízözöne is elöntötte az egész földet, s minden kétséget kizáróan feltornyosulnak majd a „vihar” áldozatai a föld egyik végétől a másik végéig. Hogyan temethetné el mindannyiukat valaha is a Jeremiás osztály és a társaik „nagy sokasága”? Jehovának kell majd felhasználnia az erejét arra, hogy rendelkezzen a tetemekkel. — Jel 19:11–21.
25. A Jeremiás 25:34–38 versére való tekintettel, milyenfajta „üvöItők” között jobb lenni?
25 Akkor, „a mi Istenünk bosszúállása napján”, jobb lesz azok közt lenni, akikről a csúfolódok azt mondták, hogy üvöltenek, mint a „vészmadarak”, mintsem azok közt, akik majd a fájdalomtól üvöltenek a „nagy nyomorúság” alatt. (És 61:2; Jel 7:14, 15; Máté 24:21–30) „Üvöltsetek pásztorok és kiáltsatok!” — mondja Jehova Jeremiás által. „Fetrengjetek, ti fenségesei a nyájnak, mert beteltek napjaitok a levágásra és a szétszóratásra, és le kell hullanotok, mint egy kívánatos edény! És a hely, ahová menekülnétek, elpusztult a pásztorok elől, és a menekülés eszköze, a nyáj fenségesei elől. Halljátok! A pásztorok kiáltását és a nyáj fenségeseinek üvöltését, mert Jehova feldúlja legelőiket. És a békés lakhelyek kihaltak lesznek Jehova izzó haragjától. Elhagyta rejtekhelyét, miként egy sörényes fiatal oroszlán, mert országuk döbbenet tárgya lett a bántalmazó kard és izzó haragja miatt.” — Jer 25:34–38.
26. Ebben a jövendölésben kik a „pásztorok”, és kik „a nyáj fenségesei”?
26 Vajon ez a prófécia a papokat juttatja eszünkbe, akiket lelkészeknek vagy lelkipásztoroknak hívtak és egyházi gyülekezeteiket, amelyeket „nyáj”-nak neveztek? Ez valószínű, de Jehova itt nem a nemzetek vallási vezetőihez szól. A Héber Iratokban a kormányzati vezetőkről beszélnek úgy, mint pásztorokról, és népeiket vagy alattvalóikat nevezik nyájuknak. Ezért a „nyáj fenségesei” a fejedelmek vagy a nemzeti nyáj királyi kegyeltjei. Minden bizonnyal erről lehet szó a Jeremiás 25:34–38-ban is, mert vajon hol beszél az egész fejezetben papokról és lévitákról? Azok, akikkel kapcsolatban Jeremiás parancsot kapott Jehova „pohará”-nak átnyújtására, „királyok”, „fejedelmek” és „királyságok” néven szerepelnek a leírásban. (Jer 25:18–26) A közelgő világ „szerencsétlenség” és „vihar” nemcsak a valláspapokat és egyéb vallási vezetőket sújtja majd, hanem végül is a dolgok jelen rendszerének politikai kormányzati elemeit.
27. Sésák melyik képvíselőjének kell legutoljára kiinni a „poharat”?
27 Így tehát „Sésák királya” az, aki az összes után kiissza a „poharat”. A Jeremiás 51:41 jövendölése úgy beszél erről, mintha az már megtörtént volna, mert azt mondja: „Ó, miként esett foglyul Sésák és miként fogatott meg az egész föld dicsérete! Miként lett Babilon puszta döbbenet tárgyává a nemzetek között!” — Jer 25:26; 27:7.
28. Kire vannak leginkább tekintettel a „pásztorok” és a „fenségesek” és hogyan dúlják fel a legelőiket?
28 Egyszerűen önző okokból, azok a politikai „pásztorok” és „fenségesek” „üvölteni” fognak, igen, fetrengeni fognak a földön. Amikor a Szuverén Úr, Jehova számadásra hívja őket a „nagy nyomorúság” alatt, hátborzongva döbbennek majd rá arra, hogy elérkezett számukra a levágatás és a szétszóratás napja. Ha lenne valamilyen út a menekülésre, vagy valamilyen menedékhely, ahová elfuthatnának, talán nem éreznék annyira kényszerítve magukat az „üvöltésre”. Azzal vajmi keveset törődnek, hogy mi lesz a nemzeti „nyáj”-jal, sokkal inkább az foglalkoztatja őket, hogy ők maguk kerülnek ítélet-végrehajtás alá. Busásan jövedelmező állásuk és magas pozíciójuk oda van! „Legelőjük”, a dolgok rendszere, amely által kizsákmányolták nemzeti nyájukat, ott hever feldúlva, tönkretéve! Ami azelőtt oly „békés” lakhely volt számukra, ahol a maguk hasznára élvezhették az életet — nos, kihalttá lett. A halál néma csendje szállja meg „nyájuk” zárt területeit.
29. Milyen értelemben lesz Jehova olyan, mint egy sörényes fiatal oroszlán, és milyen célból forgatja a „kardot”?
29 Ahhoz, hogy ilyen világraszóló „döbbenet tárgyát” idézze elő, Jehova haragjának igen izzónak kell lennie. Sohasem lehet hát olyan, mint egy folyóvölgybeli oroszlán, amelyet a Jordán folyó kiáradó vizei barlangjának elhagyására kényszerítenek. Nem, hanem a „seregek Jehovájá”-nak sokkal inkább olyanná kell lennie, mint egy bátor oroszlán, amely támadó céllal hagyja el „rejtekhelyét” a legelők pásztorainak ellenére is. Szolga-Fia, Jézus Krisztus által forgatja a „kardot” „a Mindenható Isten nagy napjának csatájában”. (Jer 25:30, 38) „Bántalmazó kard”-jának halálos csapásaitól a világi pásztorok és fenségesek sohasem gyógyulnak meg!
30. Annak alapján, amit a hit füleivel hallunk Jehova jövendölésében, mit kell most tennünk?
30 Halljátok! Jehova jövendölésében vajon halljátok-e a hit füleivel az egyre hangosabb hangot? A „végidő” hanggyűjtő csatornáin át halljuk egyre közeledni az előre bejelentett jövőből a juhokhoz hasonló emberek nyája „pásztorainak” üvöltését és „fenségeseinek” fájdalmas kiáltásait. Mit tegyünk hát, mi, hallgatók? A következét: Amíg nyitva áll a menekülés útja, és amíg van menedékhely, ahová futhatunk, addig cselekedjünk! Találjuk meg a biztonság és megmentés helyét Jehova királyságában az ő kinevezett Pásztora, Jézus Krisztus által. — Ez 34:23, 24; Jer 23:5, 6.
[Kép a 28. oldalon]
A modernkori Jeremiás osztály által Jehova irgalmas módon figyelmeztet a közelgő világméretű „vihar”-ra