¹⁰ „,Menjetek most az én helyemre, mely Silóban volt [mintegy 32 kilométer távolságra északra Jeruzsálemtől], ahol előbb a nevem lakozott és lássátok, mit tettem vele, népem, Izrael gonoszsága miatt. És most, mivel tovább cselekedtétek mindezeket a dolgokat — ez Jehova kijelentése —, és én állandóan beszéltem hozzátok, felkelve kora reggel, de ti nem hallgattatok rám, folyton hívtalak, de ti nem válaszoltatok, ugyanúgy cselekszem a házzal is, amelyet a nevemről neveznek, és amelyben bíztatok, s amely helyet nektek és az ősatyáitoknak adtam, miként Silóval cselekedtem. És kivetlek titeket orcám elől, miként összes testvéreiteket kivetettem, Efraim összes leszármazottait.’” — Jer 7:12–15.

12. Hogyan bánt Jehova Jeruzsálemmel és Júda földjével úgy, amiként az egykor kegyben részesített Silóval bánt?

¹² Jehova Jeremiás által figyelmeztetést közölt, hogy ugyanúgy cselekszik Jeruzsálemmel is, miként az egykor kegyben részesített Silóval. Ezért megengedte, hogy a babiloniaiak elpusztítsák Jeruzsálemet i. e. 607-ben. Még a templom, amelyet Salamon király épített, és ahol a szövetségládát őrizték, még az is elpusztult. A szövetségládáról egyetlen feljegyzés sem beszél és ma sem tudjuk hol van a lelőhelye. A Silóra szakadt szerencsétlenség után a filiszteusok megengedték, hogy az izraeliták ott maradjanak. De amikor a babiloniaiak elpusztították Jeruzsálemet és templomát, a túlélő zsidók nagyrészét fogságba vitték a távoli Babilonba. A hátrahagyott kevésszámú zsidó végül is elhagyta a rémület földjét és Egyiptomba menekült. Ezért Júda egész földje lakosok nélkül maradt. Így vetette el Jehova az orcája elől a szövetségszegő zsidókat!