Jehova a reményünk, hogy bejutunk az új rendbe
1. Miért vesztették el gyakorlatilag sokan a reménységüket egy új rend lehetőségében?
KI NE kívánná a dolgok új rendjét itt a földön? Sokan szeretnénk a dolgok igazságos, egészségesebb rendjét, de most kevés reményünk van arra, hogy ez valóra váljon. Az emberiség egyre rosszabbodó erkölcsi állapota nem szolgáltat alapot arra, hogy a dolgok javulását reméljük. Az emberek gyakorlatilag elvesztették reményüket, mivel nem ismernek igazi, megbízható reménységet. Nem tudnak még arról, hogy ezt az óhajtott új rendet már megígérte egy teljesen illetékes személy és hogy ez már a megvalósulás felé tart. Az előbb említett illetékes személy a mi reménységünk. Ő a reménysége mindazoknak, akik őszintén vágynak bejutni abba az igazságos új rendbe.
2. A Jeremiás 14:8, 9 szerint mit jelentett Jehova Izrael nemzetének, mégis milyennek tűnt a helyzet?
2 Most, az egyre mélyülő világméretű lehangoltság közepette, nagyon alkalmas az idő arra, hogy az egyedüli Reménységhez forduljunk éppen úgy, ahogy Jeremiás tette, amikor saját nemzetének kilátásai egyáltalán nem voltak ragyogóak. Segélykiáltásában Jeremiás ezt mondta: „Ó Izrael reménysége, Szabadítója a nyomorúság idején, miért lettél olyan, mint idegen lakos az országban és mint a vándor, aki csak azért tért be, hogy eltöltse az éjszakát? Miért lettél olyan, mint a megriadt ember, olyan, mint egy hatalmas férfi, aki képtelen megmenteni? Te magad mégiscsak közöttünk vagy ó Jehova, és a te saját nevedről neveztetünk. Ne hagyj el bennünket!” — Jer 14:8, 9.
3. A Jeremiás 14:22 szerint miért van alapos okunk arra, hogy Jehovához forduljunk, mint egyedüli Reménységünkhöz?
3 Alapos okunk van arra, hogy ugyanaz az Isten legyen ma is a Reménységünk. Miért Ő és nem valami más? Azért, mert Ő a Teremtő és Ő ellenőriz minden természeti erőt és folyamatot a földünkön és a föld körül. Pontosan úgy van, ahogy Jeremiás rámutat, amikor megszólítja Istent, mondván: „Létezik-e a nemzetek hiábavaló bálványai között olyan, amelyik képes esőt kiárasztani, vagy akár az egek is [amelyekre az asztrológusok támaszkodnak] vajon maguktól adnak kiadós záporokat? Hát nem Te cselekszed ezt, ó Jehova, Istenünk? És mi tebenned reménykedünk, mert te magad cselekedted mindezeket.” — Jer 14:22.
4. Mivel Izrael nemzetét Isten nevéről nevezték, mi volt a dolgok látszata, ami kérdéseket ébresztett Jeremiásban?
4 Az ősi Izrael népe Isten nevét viselte, ezért elképzelhetjük, hogy érezték is az ő isteni jelenlétét közöttük. Miért lett hát olyanná nekik, mint aki nem képes „Izrael reménysége” lenni, mint aki jövevény és csak ideiglenesen lakik közöttük, vagy mint a vándor, aki csak átutazik a földjükön, aki ma ott van és holnap tovább áll? Miért lett olyan, mint akit meghökkent az előtte álló feladat és nincs olyan helyzetben, hogy megbirkózzon azzal? Vagy mint egy hatalmas férfi, aki ennek ellenére képtelen segítségére lenni a népnek, hogy megszabadítsa azt a saját eljárásának következményeitől? Nos, milyen okokra hivatkozott Jehova Jeremiásnak?
5. Milyen okokat jelölt meg Jehova, amelyek miatt láthatóan elhagyta Izraelt és miért hívta fel a figyelmet a kusita és a leopárd közötti párhuzamra?
5 Az izraeliták bajainak oka nem felszínes ok volt csupán. Az Esőtadó Jehovával kötött szövetségük megszegése igen mélyen gyökerező volt, úgyszintén a nevének semmibevevése és tiszta imádatának a környező pogány nemzetek vallásaival való összekeverése is. Nem meglepő tehát, ha ezt kellett hallaniuk: „,Meg tudja-e változtatni bőrét a kusita [etiópiai vagy núbiai]? vagy a leopárd a foltjait? Akkor ti magatok is képesek lennétek jót cselekedni, ti, akiket rosszra tanítottak. Szétszórom azért őket, mint a töreket, melyet elsodor a pusztáról jövő szél. Ez a sorsod, a kimért részed éntőlem — ez Jehova kijelentése — mert elfelejtettél engem és bizodalmadat hazugságba vetetted. . . . házasságtörő tetteidet, nyerítéseidet, a paráznaságban való féktelenségedet. A dombokon, a mezőkön láttam utálatosságaidat. Jaj neked, ó Jeruzsálem! Nem tudsz megtisztulni — de vajon meddig még?’” — Jer 13:23–27.
6. Mit mutatnak a ténymegállapítások a Jehova és Izrael, valamint a kereszténység közti peres ügyre vonatkozóan?
6 Indokolják-e ezek a ténymegállapítások, hogy Jehovának pere volt Izraellel? Mutatják-e, hogy neki pere van a kereszténységgel is, amely azt állítja magáról, hogy a Szent Biblia Istenének a népe? Minden bizonnyal igen. Ezért Isten kijelenti, hogy illő módon intézi el az ügyet, kellően folytatja le a pert, hiszen Ő a Legfőbb Bíró.
7. A Jeremiás 17:1–4-gyel összhangban, milyen mélyen vésődött be a kereszténység hitehagyásának és világiasságának beszámolója és milyen következményekkel járt?
7 Mivel a kereszténység azt állítja magáról, hogy Krisztust követi, jó példát kellene mutatnia az egész világ előtt. Ő azonban olyan feljegyzést készített magáról a vallási hitehagyásával és világiasságával, amit nem lehet eltörölni. Olyan hírhedt nevet szerzett, mint az ősi Jeruzsálemé és Júda országáé volt:
„Júda vétke vas íróvesszővel van felírva, gyémántheggyel bevésve szívük táblájára és [hamis imádati] oltáraik szarvára; amikor fiaik megemlékeznek oltáraikról és szent [bálványimádati] oszlopaikról a bujazöld fa mellett, a magas dombokon, a síkságból kiemelkedő hegyeken. Anyagi javaidat, minden kincsedet prédára vetem [ítéletvégrehajtóim számára] — magaslataidat a bűn miatt az egész területeden. Elhagyod, éspedig önszántadból öröklött birtokodat, melyet adtam neked [az ígéret földjén]. Ellenségeid szolgájává teszlek olyan földön, amelyet nem ismertél [nevezetesen Babilonban]; mert lángra lobbantottad haragomat. Beláthatatlan ideig égni fog.” — Jer 17:1–4.
NINCS KÖZBENJÁRÁS A KÉPMUTATÓ KERESZTÉNYSÉGÉRT
8, 9. Noha a kereszténység viseli Krisztus nevét, Ő miért nem járhat közben érte, akárcsak az ókori Izrael esetében?
8 A kereszténység Krisztus nevével büszkélkedik. De közbenjár-e Ő egy olyan vallásszervezet érdekében, amely kitartóan belekeveri a pogány vallásokat a Biblia tanításaiba már több mint 16 évszázada? Nem, valóban nem, mert Ő tökéletes összhangban van mennyei Atyjával, Jehova Istennel. Ő mondta: „Én semmit sem tehetek a saját kezdeményezésemből; pontosan úgy ítélek, ahogy hallok; és az ítélet, amelyet meghozok igazságos, mivel én nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem elküldött.” (Ján 5:30) Hat évszázaddal Krisztus előtt, Jeremiás napjaiban Jehova így szólt a kereszténység ókori mintájáról:
9 „Ha Mózes és Sámuel állanának is előttem, az én lelkem nem hajlana e néphez [Izraelhez]. El kellene küldeni őket orcám elől, hogy menjenek ki.” — Jer 15:1.
10. Miért volt hatásos Mózes és Sámuel közbenjárása az ő napjaikban Istennél, a jelen esetben azonban milyen magatartást tanúsított Jehova a meg nem tért Izrael iránt?
10 Mózes, akit Isten felhasznált arra, hogy a Tízparancsot átadja Izraelnek, sikerrel járt közbe értük. Ami Sámuelt illeti, négy évszázaddal később vele kezdődött a prófétáknak egy különleges sora, amelybe Jeremiás is beletartozott, és amely Malakiás prófétáig tartott. (Csel 3:22–24) Sámuel is közbenjárt Izrael nemzetéért, különösen akkor, amikor látható, emberi királyt kértek. Most azonban, több mint négy évszázaddal Sámuel után, még az ő közbenjárása vagy akár a Mózesé sem használ Jehovánál. Félre tehát a megbánást nem tanúsító Izraellel!
11. Milyen halált hozó dolgokkal kell találkoznia a bűnbánatot nem tanúsító Izraelnek, amikor kimegy Jehova orcája elől?
11 Félre, de hová? — kérdezheti egy a kereszténységgel rokonszenvező egyén. Van egy prófétai jelünk, amely megmutatja, hogy hová. S ezt maga Jehova mondja meg Jeremiásnak: „És meg kell történnie, hogy azt mondják neked ,Hova kell kimennünk?’, és te is azt kell hogy mondd nekik: ,Ez az, amit Jehova szól: „Aki halálos csapásra való, halálos csapásra! Aki kardélre való, kardélre! Aki éhségre való, éhségre! És aki fogságra való, fogságra!”’ ,Négy családot [vagy négy fajtát] bocsátok rájuk — ez Jehova kijelentése — [1] a kardot, hogy öljön, [2] a kutyákat, hogy elvonszolják, [3] az ég repdeső teremtményeit és [4] a föld vadállatait, hogy egyék és elpusztítsák. Reszketésre adom őket a föld összes királyságaiba, Manassénak, az Ezékiás fiának, Júda királyának cselekedetéért, melyet Jeruzsálemben cselekedett. Mert ki fog együttérzést mutatni irántad, ó Jeruzsálem és ki fog rokonszenvet érezni veled, ki fog félrefordulni, hogy megkérdezzen jólléted felől?’ ,Te magad hagytál el engem — ez Jehova kijelentése —. Tőlem hátrafelé irányul utad, amelyen tartósan jársz.’” — Jer 15:2–6; és 16:4 is.
12. Mikor és ki utalt hasonló módon halált hozó dolgokra az első századi Jeruzsálemre és a dolgok jelen rendszerére vonatkozóan?
12 Halálos csapás (vagy dögvész), kard (vagy háború), éhség (vagy élelmiszerhiány) és fogság! Ezeket a Jeremiásnak mondott szavakat, amelyek az akkori Jeruzsálemre és annak végidejére vonatkoztak (i. e. 647-607), maga Jézus is felhasználta abban a jövendölésében, melyet Jeruzsálem „végidejére” vonatkozóan mondott az időszámításunk első századában. (Máté 24:3–7, 21, 22; Luk 21:10, 11, 20–24) A Biblia utolsó könyvében leírt próféciájában ugyanezekre hívja fel a figyelmünket ábrázolások formájában, melyek magukba foglalják a mező vadállatait is. (Jel 6:1–8) Az utolsó prófécia elvezet a megjövendölt szerencsétlenségek teljesedését illetően a Jelenések megírásának évén, vagyis i. sz. 96-on túlra, egészen a mi ,végidőnk’-ig, mely 1914-ben kezdődött. (Dán 12:4) A prófécia tehát végső beteljesedésében vonatkozik a dolgok elitélt jelenlegi rendszerére, s azon belül a hitehagyott kereszténységre is.
13. Mióta fordulnak elő hasonló dolgok szokatlan mértékben?
13 Befoghatja-e valaki a szemünket azon tény előtt, hogy a Pogányok idejének 1914-ben bekövetkezett vége óta szokatlan mértékben fordult elő háború (a kard), éhség, döghalál és földrengés? Pontosan úgy, ahogy meg volt jövendölve, s ahogyan Jeremiás napjainak Jeruzsáleme, és Jézus apostolai korának Jeruzsáleme szemléltette.
14. Miért nem kivétel a kereszténység az ilyen szerencsétlenségek elszenvedésében?
14 A kereszténység, a hitehagyott Jeruzsálem és Júda ellenképe, egyáltalán nem volt kivétel az ilyen szerencsétlenségek elszenvedése alól. A papságának érte mondott imái nem használtak. Ennek oka ugyanaz, mint az izraeliták esetében volt Jeremiás napjaiban: „,Elvettem a békességet ettől a néptől — ez Jehova kijelentése —, sőt szerető kedvességemet és irgalmamat is.’ Mert ez az, amit a seregek Jehovája mond: ,Én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek előtt, a ti napjaitokban az örömujjongásnak szavát, az örvendezésnek szavát, a vőlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.’” — Jer 16:5, 9.
HIÁBA REMÉLNEK BÉKÉT!
15. Miben reménykedett Izrael Jeremiás napjaiban és milyen ígéreteket tettek a többi próféták az izraelitáknak?
15 A kereszténység helyzete e „vég idején” éppen olyan, mint az izraelitáké volt azokban a napokban, amikor Jeremiás kihirdette előttük Jehova ítéletét: „Békét reméltek, de nem jött semmi jó; és a gyógyulás idejét, de íme, rettegés van!” (Jer 14:19) A kereszténység papsága mégis kitartóan ellentmond annak, amit a Jeremiás osztály, a „hű és értelmes rabszolga” osztály figyelmeztetésül hirdet minden embernek. Jehovának ezek a felkent tanúi ugyanolyan helyzettel találkoznak, mint amilyennel Jeremiás nézett szembe, és amelyet leírt, mondván: „Ó jaj, Szuverén Úr, Jehova! Maguk a próféták mondják nekik, hogy ,nem láttok kardot [Jehova ítéletvégrehajtójának kezében], nem következik éhínség rátok, hanem igazi békességet adok nektek ezen a helyen.’” — Jer 14:13; Máté 24:45–47.
16. A papság mely szavai és tettei okozzák, hogy a keresztény egyháztagok egyre kevésbé figyelnek a Jehova tanúi által közölt figyelmeztetésre?
16 Az olyan prófétálás, hogy nincs valószínűsége a szerencsétlenségnek Isten kezétől, a nép félelmének lecsendesítését célozza. Hamis reménységet ébreszt a kereszténység egyháztagjainak keblében. Elaltatja éberségüket a „nagy nyomorúság” hirtelen kitörésének lehetősége iránt. Emiatt úgy fog rájuk törni, mint éjjel a tolvaj és örökkévaló kárt szenvednek. Mivel a papság rossz hírbe keveri a Jeremiás osztályt és lebecsüli annak időszerű üzenetét, még hanyagabbá teszi az öneléült egyháztagokat a figyelmeztetés iránt, amelyet Jehova közöl a tanúi által.
17. 18. a) A kereszténység papsága miatt mi lett olyanná, mint egy gyógyíthatatlan, krónikus állapot a Jeremiás osztálynál? b) Milyen magatartáshoz köteles ragaszkodni a Jeremiás osztály a papi osztállyal való bensőséges kapcsolat tekintetében?
17 Hogy elmélyítsék azt a benyomást, amelyet békeígéreteik keltettek, a vallásvezetők üldözik a Jeremiás osztályt és annak támogatóit. Ellenük ingerlik a politikai hatóságokat. Az üldözés és gyalázat, melyet a Jeremiás osztálynak folyamatosan el kell szenvednie, olyanná lett rajtuk — Jehova engedélyével —, mint valami krónikus, gyógyíthatatlan fertőzés, mintha Ő is elítélte volna őket. Nem alkudhatnak meg a papi osztállyal, nem léphetnek velük benső baráti kapcsolatba. Jehova az egyedüli, akihez előterjeszthetik peres ügyüket, és az ő gondoskodásának örvendeznek, mint Jeremiás mondta:
18 „Te magad is tudod. Ó Jehova, emlékezzél meg rólam, és fordítsd felém figyelmedet, állj bosszút értem üldözőimen. Haragod halogatásával ne ejts el engem. Vedd tekintetbe, hogy teéretted viselek el gyalázatot. Ha szavaiddal találkoztam, csak úgy nyeltem őket; és a te szavad örvendezésemre szolgált, szívem gyönyörűségére; mert a te nevedről neveznek engem, ó Jehova, seregek Istene. Nem ültem le a tréfálkozók közé és nem kezdtem el vigadozni [azokkal a tréfálkozókkal, akik azt gondolják, biztosítva van a béke]. A te kezed miatt teljesen egyedül ültem le, mert kárhoztatással [keserűséggel, LXX; szomorúsággal, JP] töltöttél el engem.” — Jer 15:15–17, UV, Septuaginta Változat, Bagster kiadás és Charles Thomson is; Az Amerikai Zsidó Kiadó Társulat, The Jewish Publication Society of America, 1973-as kiadása.
19. A Jeremiás osztályra nehezedő üldözés ellenére miért örvendezhet és dicsekedhet az üldözött?
19 Az üldözés, amely úgy ragad rá a Jeremiás osztályra, akár egy krónikus betegség, nem kellemes önmagában. (Jer 15:18) Az üldözött azonban örömét találhatja Jehova Igéjében, a Szentírásban, amely fennmaradt a vigasztalásunkra. (Róma 15:4) Örülhetünk, mert az Írásokban megtaláljuk azokat a prófétai szavakat, amelyek magyarázattal szolgálnak a mostani nehéz időkre, és amelyek ragyogó reménységet tárnak elénk a Har-Magedon utáni korszakra. Ezért dicsekedhetünk Jehovában. — Jer 9:23, 24.
20, 21. a) Miért bizonyul ma az emberi szív a ,legcsalárdabbnak’, sőt ,elszántnak’? b) A Jeremiás 17:5–8 szerint milyen cselekvési mód vezet Isten átkához és milyen az ő áldásához?
20 ,A dolgok jelen rendszerének végén’, mialatt a törvénytelenség egyre nő, és Jehova arra vár, hogy a kitűzött időben megbüntesse az elburjánzott gonoszságot, az emberi szív a ,legcsalárdabbnak’, sőt ,elszántnak’ bizonyul, mivel az emberiség erős nyomás alatt áll. Ha Isten tanácsával és igazságos irányadó mértékeivel ellentétes módon próbáljuk kielégíteni a szívünket, az Isten elmarasztaló ítéletét hozza ránk. (Jer 17:9–11) Ne engedjük, hogy a helytelen eljárásmódra csábító nyomás következtében a szívünk félrevezessen és Biblia ellenes, ostoba dolgok elkövetésére indítson minket. Ne felejtsük el: az eljárásmód, amelyet követünk, az fogja meghatározni, hogy átkot érdemlünk-e, vagy áldást. Jehova közzétette, hogy melyik cselekvési mód vezet az átkához és melyik az áldásához, amikor ezt mondta:
21 „Átkozott az az életerős férfi, aki földi emberbe veti bizodalmát és valójában a testet teszi fegyverévé, és akinek szíve eltávolodik magától Jehovától. Biztosan olyan lesz, mint magános fa a puszta síkságon, és nem látja meg, mikor jön valami jó; ott kell lakoznia kiszáradt helyeken a pusztaságban, a szikes és lakatlan vidéken. Áldott az az életerős férfi, aki Jehovába veti bizodalmát, és akinek Jehova lett a reménysége. Biztosan olyan lesz, mint víz mellé ültetett fa, amely egyenesen a vízfolyásig bocsátja le a gyökereit; észre se veszi, ha jön a hőség, hanem lombozata valóban bujának bizonyul. És az aszály évében sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.” — Jer 17:5–8.
22. Hogyan mutatták ki Jeremiás korabeli izraeliták, hogy ők a ,testet tették fegyverükké’?
22 Azok az emberek, akik maguk is életerősek, hajlamosak a földi emberben bízni és testi fegyverektől várni a szabadításukat. Nem csoda hát, hogy olyanok lesznek, mint a magányos fa a víztelen, sóval átitatott sivatagban. Úgy járnak el, mint az izraeliták Jeremiás napjaiban: Amikor ellenséges haderők mint ordító oroszlánok fenyegették ezeket az izraelitákat, nem folyamodtak a Szuverén Úrhoz, Jehovához. Erős fegyverzetű földi emberekhez fordultak katonai segítségért, olyanokhoz, akik gyakorlottak a kegyetlen háborúkban. Nem közeledtek hát Jehovához, hogy igyanak a Tőle jövő megmentés vizéből, a szabadulás Forrásából. Ehelyett lefutottak Egyiptomba, hogy a Nílus folyóból igyák a megmentés vizét. Vagy felrohantak Asszíriába, az Eufrátesz folyóból inni a szabadulás vizét, amely folyó egy ideig Asszíria uralma alatt volt.
23. Hogyan ,ástak az izraeliták maguknak ciszternákat, amelyek nem tartják a vizet’, és mi lett ennek a következménye?
23 Ily módon, jelképesen szólva a hűtlen izraeliták nekiláttak, hogy „víztárolókat ássanak maguknak, repedezett ciszternákat, amelyek nem tarthatják a vizet”. Elhagyták Jehovát, „az élő víz forrását”. Ezért nem jöhetett el a szabadulásuk. Csalódásukra Egyiptom és Asszíria, ezek az erősen militarizált világhatalmak, nem tudták megtölteni az izraeliták „repedezett ciszternáit” a politikai ellenségeiktől való szabadulás vizével. Nem kaptak tehát életadó vizet a Sihorból, a Nílus folyóból, sem az Eufrátesz folyóból, amikor az asszír uralom alatt volt. Mivel elhagyták Jehovát, az Istenüket mint a szabadulás Forrását, a hitehagyott izraeliták lélek-hervasztó átok alá kerültek. — Jer 2:13–18.
24. Hová irányítja a Jeremiás osztály és a „nagy sokaság” az ő tiszteletét és reménységét és hol imádják ők az élő víz igazi forrását?
24 Ellentétben azokkal az izraelitákkal, a mai Jeremiás osztály Jehovát tette reménységévé. Ők tisztelik egyetemes szuverenitásának trónját. Istenükként imádják szellemi templomában vagy szentélyében. Őbenne reménykednek s nem valamely földi emberben vagy nukleáris fegyverzetű emberi világhatalomban. És egy „nagy sokaságot” vezetnek ma, hogy azok is Jehovába vessék bizodalmukat és reménységüket. Kerülve a hitehagyott kereszténység útját, bölcsen ezt mondják: „Van egy dicsőséges trón, kezdettől fogva felséges; az a mi szentélyünk helye. Ó Jehova, Izrael reménysége, megszégyenülnek [csalódnak] mind, akik elhagynak téged. Mindazok, akik elpártolnak hitehagyottan tőlem, a porba íratnak be, mert elhagyták az élő víz forrását, Jehovát.” — Jer 17:12, 13.
25. Milyen cselekvésmód által jutunk be tehát a Jézus, a Messiás alatti új rendbe?
25 Hagyjuk ott hát az ember készítette „repedezett ciszternákat”, amelyekben nem található meg a világkatasztrófától való megmentés vize! Térjünk Jehovához! Ő képes megoltalmazni minket a „nagy nyomorúság” idején és épségben bevezetni a Messiás Jézus alatti új rendjébe.