„Ezért tehát ezt mondja a seregek Jehovája: ,Mivel nem engedelmeskedtél szavaimnak, íme elküldöm és összeszedem észak összes családjait — ez Jehova kijelentése —, igen, elküldöm szolgámhoz, Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, és felhozom őket ez ország ellen és annak lakosai ellen és az összes környező nemzetek ellen; és pusztulásra adom őket és döbbenet tárgyává lesznek, amire elképedve füttyentenek, és határtalan időre kifosztott hellyé. És kiirtom közülük az örvendezés és az ujjongás hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, a kézimalom hangját, és a lámpásnak fényét. És ez az egész ország kifosztott hellyé lesz, döbbenet tárgyává és ezeknek a nemzeteknek Babilon királyát kell szolgálniuk hetven esztendeig.’

9. Milyen másik időszak kezdődött el Júda teljes feldúlásának „hetven esztendejé”-vel, és milyen értelemben nem szakították meg soha ezt az időszakot?

⁹ A babiloni katonai gőzhenger pusztasággá változtatta Júda királyságának földjét 70 esztendőre. (Jer 25:11, 12; 29:10; Dán 9:1, 2; 2Krón 36:17–21) Júda földjének és Jeruzsálemnek ez a hét évtizedig tartó teljes pusztasága i. e. 607 őszén, Tisri hónapban kezdődött. Ezzel a tragikus dátummal egy még tragikusabb esztendő, az 1914-es év van szoros összefüggésben. Vajon miért? Azért, mert ennek az évnek az őszén járt le a pogány nemzetek „hét idejének” 2520 éve, amely időszak i. e. 607-ben kezdődött Júda pusztasággá tételével. (Luk 21:24; Dán 4:16, 23, 25, 32) A „[pogány] nemzetek meghatározott ideje” vagy Pogányok Ideje olyan időszakot ölel fel, amely alatt az Egyetemes Szuverén, Jehova, megengedte a pogány nemzeteknek, hogy uralmat gyakoroljanak a föld felett anélkül, hogy az ő messiási királysága beavatkozott volna. Miután Nebukadnezár i. e. 607-ben elpusztította Jeruzsálemet, Isten előképes királysága a földön sohasem került többé helyreállításra a földi Jeruzsálemben, Dávid királyi családjának kezébe és így nem szakította meg a pogány világhatalmak föld felett gyakorolt teljes uralmát.

10. Jóllehet Cirus i. e. 539-ben megdöntötte Nebukadnezár dinasztiáját, hogyan szolgálhatott Júda a többi nemzetekkel együtt 70 évig Babilon királyának?

¹⁰ Babilon perzsa meghódítója, Nagy Círus, nem állította helyre Dávid családjának királyságát Jeruzsálemben. Igaz, meghódította a pogány Babilont i. e. 539-ben, vagyis mintegy két évvel azelőtt, hogy a Júda földje pusztán hagyatásának „hetven esztendeje” lejárt volna. Kikiáltotta magát „Babilon királyá”-nak és eleinte mit sem változtatott Nebukadnezár király babiloni dinasztiájának politikáján. Így a Nebukadnezár által leigázott nemzetek továbbra is „Babilon királyá”-nak szolgáltak 70 évig. Júda pusztán hagyatásának csak a 70-ik esztendejében történt először, hogy Nagy Cirus szabadon engedte a száműzött zsidókat Babilon királyának szolgaságából, s megengedte nekik, hogy hazatérjenek és újjáépítsék feldúlt országukat és nemzeti fővárosukat, Jeruzsálemet, illetve annak templomát. (Ezsd 1:1—3:2-ig) Ily módon kérte számon Jehova a babiloniaktól „vétküket”, amit Izrael Istene ellen elkövettek. — Jer 25:12.