OLVASÓK KÉRDÉSEI

A Jeremiás 31:15-ben ezt olvashatjuk: „Ezt mondja Jehova: »Hang hallatszik Rámában, siralom és keserves sírás: Ráhel siratja fiait. Nem akar vigasztalódni fiai miatt, mert nincsenek többé.«”

Ráhel előbb halt meg, mint a két fia. Ezért a fenti szavak, melyeket Jeremiás 1000 évvel Ráhel halála után jegyzett le, tévesnek tűnhetnek.

Ráhel első fia József volt (1Móz 30:22–24). Később született egy másik fia is, Benjámin, de Ráhel belehalt a szülésbe. Így hát felmerül a kérdés: Miért mondja azt a Jeremiás 31:15, hogy Ráhel sír amiatt, hogy a fiai „nincsenek többé”?

Érdemes megjegyezni, hogy Ráhel első fiának, Józsefnek idővel két fia született, Manassé és Efraim (1Móz 41:50–52; 48:13–20). Később Efraim lett a legkiemelkedőbb és legbefolyásosabb törzs Izrael északi királyságában, ezért jól szemléltette a tíz törzset. A Ráhel második fiától, Benjámintól származó törzs pedig Júda törzsével együtt alkotta a déli királyságot. Tehát azt mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben Ráhel az összes édesanyát jelképezi Izraelben, az északi és a déli királyságban.

Az asszírok már jóval azelőtt legyőzték az északi tíztörzs-királyságot, hogy Jeremiás könyve elkészült. Sokakat fogságba hurcoltak, de elképzelhető, hogy Efraim leszármazottai között voltak olyanok, akik Júda területére menekültek. A babilóniaiak i. e. 607-ben leigázták Júda déli kéttörzs-királyságát. E hadjárat során valószínűleg sok foglyot Benjámin földjére, a Jeruzsálemtől mintegy 8 kilométerre, északra fekvő Ráma városába vittek, és néhányakat meg is öltek (Jer 40:1). Benjámin törzsének a területén volt Ráhel sírhelye (1Sám 10:2). Ezek alapján tehát mit jelent az, hogy „Ráhel siratja fiait”? Jelentheti azt, hogy jelképes értelemben Ráhel gyászolja a benjáminitákat mint csoportot vagy a Rámában elhunytakat. De arra is utalhat, hogy az izraelita édesanyák sírtak azok miatt, akik meghaltak, vagy akiket száműzetésbe küldtek Izraelből.

Bárhogy volt is, Jeremiás szavainak prófétai jelentősége volt. A jövendölés évszázadokkal később teljesedett be, amikor veszélybe került a kisgyermek Jézus élete. Heródes király megparancsolta, hogy öljenek meg minden két év alatti fiúgyermeket a Jeruzsálemtől délre fekvő Betlehemben. Ezek a kisfiúk nem voltak többé, meghaltak. Milyen keservesen sírhattak a gyermekeiktől megfosztott édesanyák! Szívszaggató jajgatásuk jelképesen szólva még a Jeruzsálemtől északra fekvő Rámáig is elhallatszott (Máté 2:16–18).

Az a kifejezés tehát, hogy „Ráhel siratja fiait”, ráillett Jeremiás idejére is, és Jézus idejére is, és találóan érzékelteti azoknak az izraelita édesanyáknak a fájdalmát, akiknek meggyilkolták a gyermekeit. Akik meghaltak, és az ellenség, vagyis a halál földjére vitettek, valószínűleg kiszabadulnak majd a halál szorításából a feltámadáskor (Jer 31:16; 1Kor 15:26).