Jehova békének és igazságnak bőségét adja
„Meggyógyítom őket; föltárom nekik békének és igazságnak bőségét” (JEREMIÁS 33:6, IMIT).
1., 2. a) Mit mutatnak a feljegyzések a nemzetekről a békét illetően? b) Mit tanított meg Jehova Izráelnek a békéről i. e. 607-ben?
BÉKE! Mennyire kívánatos, és mégis milyen ritka az emberi történelemben! A XX. század kiváltképp nem volt egy békés század. Sőt, az emberi történelem két legpusztítóbb háborúja dúlt e században. Az első világháború után a Népszövetséget azért hozták létre, hogy fenntartsa a világbékét. Ez a szervezet kudarcot vallott. A második világháború után az Egyesült Nemzetek Szervezetét ugyanazzal a céllal alapították meg. Csupán a napilapokat kell olvasnunk, hogy észrevegyük, ez is teljesen kudarcot vallott.
2 Vajon meg kellene lepődnünk, hogy az emberi szervezetek nem tudnak békét hozni? Egyáltalán nem. Több mint 2500 évvel ezelőtt, Isten választott népe, Izráel tanult erről valamit. I. e. a hetedik században Izráel békéjét a felemelkedő világhatalom, Babilon fenyegette. Izráel Egyiptomtól várta a békét. Egyiptom kudarcot vallott (Jeremiás 37:5–8; Ezékiel 17:11–15). I. e. 607-ben a babiloni hadsereg lerombolta Jeruzsálem falait, és felégette Jehova templomát. Ily módon Izráel keserves tapasztalat árán megtanulta, hogy hiábavaló emberi szervezetekben bízni. Béke helyett a nemzetet fogságba hurcolták Babilonba (2Krónika 36:17–21).
3. Milyen történelmi eseményekből tanult Izráel egy másik fontos tanulságot a békéről Jehova Jeremiáson keresztül mondott szavainak a beteljesedéseként?
3 Jeruzsálem eleste előtt azonban Jehova feltárta, hogy ő, és nem Egyiptom fog Izráelnek igazi békét hozni. Jeremiáson keresztül ezt ígérte: „Meggyógyítom őket; föltárom nekik békének és igazságnak bőségét. Visszahozom Jehúda foglyait és Izraél foglyait és fölépítem őket, mint annak előtte” (Jeremiás 33:6, 7, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Jehova ígérete i. e. 539-ben kezdett valóra válni, amikor Babilont elfoglalták, és szabadságot kínáltak fel az izraelita foglyoknak (2Krónika 36:22, 23). I. e. 537 második felében az izraeliták egy csoportja Izráel földjén ünnepelte a sátoros ünnepet, 70 év után először! Az ünnep után elhatározták, hogy újjáépítik Jehova templomát. Hogyan éreztek efelől? A beszámoló ezt mondja: „az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!” (Ezsdrás 3:11).
4. Hogyan serkentette Jehova az izraelitákat a templomépítés munkájának a végzésére, és milyen ígéretet tett a békére?
4 E boldog kezdet után azonban az izraeliták elcsüggedtek az ellenségeskedők miatt, és leálltak a templomépítés munkájával. Néhány évvel később Jehova prófétákat támasztott, Aggeust és Zakariást, hogy az izraelitákat az újjáépítési munka befejezésére serkentsék. Milyen felpezsdítő lehetett hallaniuk, amit Aggeus a felépítendő templomról mondott: „Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet” (Aggeus 2:9).
Jehova valóra váltja ígéreteit
5. Mi figyelemre méltó Zakariás könyvének a nyolcadik fejezetében?
5 Zakariás bibliai könyvében számos ihletett látomásról és próféciáról olvashatunk, amely megerősítette Isten népét i. e. a hatodik században. Ugyanezek a próféciák továbbra is arról biztosítanak minket, hogy Jehova támogat minket. Ezért minden okunk megvan arra, hogy higgyünk abban, Jehova napjainkban is békét fog adni népének. A nevét viselő könyv nyolcadik fejezetében például Zakariás próféta tízszer mondja ki ezeket a szavakat: ’Ezt mondja az Úr.’ Ez a kifejezés minden egyes alkalommal egy isteni kijelentést vezet be, amely Isten népének a békéjével kapcsolatos. Ezekből az ígéretekből néhány még Zakariás idejében teljesedett be. Mára már mind beteljesedett, vagy éppen beteljesedőben van.
„Féltékeny szeretettel szeretem Siont”
6., 7. Milyen módokon volt Jehova ’féltékeny Sionért nagy haraggal’?
6 Ez a kifejezés először a Zakariás 8:2-ben fordul elő, ahol a Katolikus fordítás szerint ezt olvashatjuk: „Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta.” Jehovának ez az ígérete, hogy féltékeny lesz, s buzgalommal lesz, népe számára azt jelentette, hogy éberen igyekszik helyreállítani a békéjüket. Az bizonyította ezt a buzgalmat, hogy Izráel visszakerült földjére, és újjáépült a templom.
7 Mi történt azonban azokkal, akik ellenségeskedtek Jehova népével? Amilyen mértékben buzgó volt népe iránt, olyan mértékben ’gerjedt haragra’ ezekkel az ellenségekkel szemben. Amikor a hűséges zsidók az újjáépített templomban mutattak be imádatot, el tudtak gondolkodni a hatalmas Babilon sorsán, amely addigra összeomlott. Gondolhattak arra is, hogy teljes mértékben kudarcot vallottak azok az ellenségek, akik megpróbálták megakadályozni a templom újjáépítését (Ezsdrás 4:1–6; 6:3). Ezenkívül megköszönhették Jehovának, hogy valóra váltotta ígéretét. Buzgalma nagy győzelmet hozott nekik!
Az „igazság városa”
8. Hogyan vált Jeruzsálem Zakariás napjaiban igazság városává, ellentétben a korábbi időkkel?
8 Zakariás másodszor írja: „Ezt mondja az Úr.” Mit mond Jehova ez alkalommal? „Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek” (Zakariás 8:3). I. e. 607 előtt Jeruzsálem semmiképpen sem volt az igazság városa. Papjai és prófétái tisztességtelenek voltak, népe pedig hűtlen volt (Jeremiás 6:13; 7:29–34; 13:23–27). Isten népe most viszont a templom újjáépítésén dolgozott, kimutatva, hogy az igaz imádat mellett foglal állást. Szellemben Jehova újra Jeruzsálemben lakozott. A városban újra a tiszta imádat igazságait beszélték, ezért lehetett Jeruzsálemet az „igazság városának” nevezni. Magasztos fekvését pedig ’az Úr hegyének’.
9. Milyen figyelemre méltó változáson ment keresztül az állapotában „Istennek Izráele” 1919-ben?
9 Ez a két kijelentés jelentőségteljes volt az ókori Izráelnek, de számunkra is nagy jelentősége van, ahogy a XX. század a végéhez közeledik. Mintegy 80 évvel ezelőtt, az első világháború idején, az a néhány ezer felkent, aki akkoriban „Istennek Izráelét” képviselte, szellemi fogságba került, mint ahogyan az ókori Izráel Babilon fogságába esett (Galátzia 6:16). A prófétai leírásban holttestekként feküdtek az utcán. Ennek ellenére őszintén szerették volna „szellemben és igazságban” imádni Jehovát (János 4:24, Csia fordítás). Jehova ezért 1919-ben kiszabadította őket a fogságból, s feltámasztotta őket szellemileg halott állapotukból (Jelenések 11:7–13). Jehova ezáltal harsogó Igennel felelt Ésaiás prófétai kérdésére: „Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é?” (Ésaiás 66:8). 1919-ben Jehova népe újra létezett szellemi nemzetként a saját „országában”, vagy szellemi birtokán a földön.
10. Milyen áldásoknak örvendenek a felkent keresztények az „országukban” 1919-től kezdődően?
10 Ebben az országban a felkent keresztények Jehova nagy szellemi templomában szolgáltak biztonságban. „Hű és értelmes rabszolgának” jelölték ki őket, s ők elfogadták a felelősséget, hogy törődnek Jézus földi javaival, mely kiváltságot még mindig örömmel teljesítenek, miközben a XX. század a végéhez közeledik (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Jól megtanulták a leckét, hogy Jehova „maga . . . a békességnek Istene” (1Thessalonika 5:23).
11. Miként mutatták magukat a kereszténység vallásvezetői Isten népe ellenségének?
11 De mi a helyzet Isten Izráelének az ellenségeivel? Jehovának a népe iránti buzgósága vetekszik az ellenségeskedőkkel szembeni haragjával. Az első világháború alatt a kereszténység vallásvezetői mérhetetlen nagy nyomást gyakoroltak az igazságot szóló keresztények e kicsiny csoportjára, ahogy megpróbálták eltörölni, ámde nem sikerült. A második világháború idején a kereszténység papjai csupán egy dologban voltak egységesek: mindkét harcban álló oldalon arra sürgették a kormányokat, hogy nyomják el Jehova Tanúit. Sok országban a vallásvezetők még ma is arra buzdítják a kormányzatokat, hogy korlátozzák vagy tiltsák be Jehova Tanúi keresztény prédikálómunkáját.
12., 13. Hogyan mutatja ki Jehova a kereszténységgel szembeni haragját?
12 Jehova ezt nem hagyta figyelmen kívül. Az első világháború után a kereszténység Nagy-Babilon többi részével együtt leomlott (Jelenések 14:8). A kereszténység leomlásának valósága akkor vált köztudottá, amikor 1922-től kezdődően szimbolikus csapássorozat öntetett ki, nyilvánosan feltárva szellemileg halott állapotát, és figyelmeztetve eljövendő pusztulására (Jelenések 8:7—9:21). Bizonyítékaként annak, hogy e csapások kiárasztása folytatódik, a „Közel a hamis vallás vége” című előadást a világon mindenütt 1995. április 23-án tartották meg, amit a Királyság-hírek egy különleges száma több százmilliós példányának terjesztése követett.
13 Ma szánalmas helyzetben van a kereszténység. Tagjai a XX. században végig dühödt háborúkban ölték egymást, amelyeket megáldottak a papjai és a lelkészei. Néhány országban a befolyása gyakorlatilag a nullával egyenlő. Pusztulásra van szánva Nagy-Babilon többi részével együtt (Jelenések 18:21).
Béke Jehova népének
14. Milyen prófétai szóképpel írnak le egy békés népet?
14 Ezzel szemben ebben az évben, 1996-ban Jehova népe a béke bőségének örvend helyreállított országában, ahogyan Jehova harmadik kijelentése leírja: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Agg férfiak és agg nők ülnek majd Jeruzsálem utczáin, és kinek-kinek pálcza lesz kezében a napok sokasága miatt. És megtelnek a város utczái fiúkkal és leányokkal, a kik játszadoznak annak utczáin” (Zakariás 8:4, 5).
15. Milyen békének örvendenek Jehova szolgái a nemzetek között dúló háborúk ellenére?
15 Ez a gyönyörű szókép valami figyelemre méltót ír le ebben a háború sújtotta világban — egy békés népet. Ésaiás prófétai szavai 1919 óta teljesednek: „Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És . . . Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésaiás 57:19–21). Természetesen Jehova népe, bár nem része a világnak, nem kerülheti el a nemzetekben uralkodó zűrzavar hatását (János 17:15, 16). Néhány országban nagy nehézségeket állnak ki, sőt néhányukat meg is ölik. Ennek ellenére az igazi keresztényeknek békéjük van két fő vonatkozásban. Először is, ’békességük van Istennel, az ő Uruk Jézus Krisztus által’ (Róma 5:1). Másodszor pedig béke van közöttük. „A felülről való bölcsességet” ápolják, amely „először is tiszta, azután békeszerető” (Jakab 3:17; Galátzia 5:22–24). Ezenkívül örömmel várják, hogy a szó legteljesebb értelmében békének örvendjenek, amikor „a szelidek . . . öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:11).
16., 17. a) Hogyan erősítették Jehova szervezetét „agg férfiak és agg nők”, valamint „fiúk és leányok”? b) Mi mutatja Jehova népének a békéjét?
16 Még mindig vannak „agg férfiak és agg nők” Jehova népe között, felkentek, akik emlékeznek Jehova szervezetének kezdeti győzelmeire. Hűségüket és kitartásukat nagyra értékeljük. Fiatalabb felkentek vitték a vezetést a viharos 1930-as években, és a II. világháború idején, valamint az azt követő növekedés izgalmas évei alatt. Továbbá, különösen 1935 óta a „más juhokból” álló „nagy sokaság” is megmutatkozott (Jelenések 7:9; János 10:16). Ahogy a felkent keresztények idősödnek, és egyre kevesebben vannak, a más juhok bekapcsolódtak a prédikálómunkába, és már az egész földre kiterjesztették. Az elmúlt években a más juhok özönlöttek Isten népének országába. Nos, csupán az elmúlt évben közülük 338 491-en keresztelkedtek meg, szimbolizálva Jehovának való önátadásukat! Ezek az újak valóban nagyon fiatalok szellemi értelemben véve. Kincsként értékeljük frissességüket és lelkesedésüket, ahogyan növelik azok sorait, akik hálásan énekelnek dicséreteket ’Istenünknek, aki a királyiszékben ül, és a Báránynak’ (Jelenések 7:10).
17 Az utcák ma ’telve vannak fiúkkal és leányokkal’, fiatalos erőtől duzzadó Tanúkkal. Az 1995-ös szolgálati évben 232 országból és szigetről érkezett jelentés. De nincs nemzetközi versengés, törzsek közötti gyűlölet, nem helyénvaló féltékenység a felkentek és a más juhok között. Mindannyian növekednek együtt szellemileg, egyesülten a szeretetben. Jehova Tanúi világméretű testvérisége valóban egyedülálló a világ színterén (Kolossé 3:14; 1Péter 2:17).
Lehetetlen Jehovának?
18., 19. Hogyan valósította meg Jehova az 1919 óta eltelt években azt, ami emberi szemszögből nézve lehetetlennek tűnt?
18 Még 1918-ban, amikor a felkent maradék mindössze néhány ezer elcsüggedt, szellemi fogságban lévő lélekből állt, senki sem láthatta előre az események menetét. Jehova azonban tudta — amint negyedik prófétai kijelentése igazolja: „Ezt mondja a’ seregek’ ura: ha ez lehetetlennek tetszik e’ maradék népnek szemei előtt azon napokban, valljon lehetetlen leszen-e az én szemeim előtt is? ezt mondja a’ seregek’ ura” (Zakariás 8:6, Báró Szepessy-féle fordítás).
19 Jehova szelleme 1919-ben felélesztette népét az előtte álló munkára. Mégis hit kellett ahhoz, hogy szilárdan ragaszkodjanak Jehova imádóinak a kicsiny szervezetéhez. Oly kevesen voltak, s még sok minden nem volt világos. Jehova azonban apránként megerősítette őket szervezetileg, és felkészítette őket, hogy végezni tudják a jó hír hirdetésének és a tanítványképzésnek a keresztény munkáját (Ésaiás 60:17, 19; Máté 24:14; 28:19, 20). Fokozatosan segített nekik felismerni olyan fontos kérdéseket, mint például a semlegesség és az egyetemes szuverenitás. Vajon lehetetlen volt Jehovának megvalósítania akaratát a Tanúknak ezen a kicsiny csoportján keresztül? A válasz: nem! Ezt támasztja alá a folyóirat 12—15. oldala, mely Jehova Tanúinak az 1995-ös szolgálati évben végzett tevékenységéről készült táblázatot mutatja be.
„Én . . . Istenökké leszek”
20. A prófécia szerint milyen széles körűnek kell lennie Isten népe begyűjtésének?
20 Az ötödik kijelentés folytatja Jehova Tanúi mai boldog állapotának bemutatását: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a nap keltének földéről és a nap nyugtának földéről. És elhozom őket és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek hűséggel és igazsággal” (Zakariás 8:7, 8).
21. Hogyan maradt fenn és terjedt Jehova népének nagy békéje?
21 Habozás nélkül mondhatjuk 1996-ban, hogy világszerte folyik a jó hír hirdetése, ’a nap keltének földétől a nap nyugtának földéig’. Minden nemzetből lettek képezve tanítványok, és ők meglátták Jehova ígéretének megvalósulását: „minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésaiás 54:13). Azért van békénk, mert Jehova tanít minket. Ebből a célból több mint 300 nyelven készülnek kiadványok. Egyedül az elmúlt évben 21 további nyelv adódott még hozzá. Az Őrtorony folyóirat most 111 nyelven jelenik meg egyidejűleg, az Ébredjetek! pedig 54 nyelven. Az országos és nemzetközi kongresszusok nyilvánosan mutatják Isten népének a békéjét. A heti összejövetelek egyesítenek minket, és buzdítást nyújtanak, amire szükségünk van ahhoz, hogy szilárdak maradjunk (Zsidók 10:23–25). Igen, Jehova „hűséggel és igazsággal” oktatja népét. Békét ad népének. Mily áldottak vagyunk mi, hogy részünk lehet a békének e bőségében!
Meg tudod magyarázni?
◻ Hogyan „féltékeny” Jehova a modern időkben a népéért ’nagy haraggal’?
◻ Hogyan örvend Jehova népe békének még a háború sújtotta országokban is?
◻ Milyen értelemben ’telnek meg az utcák fiúkkal és leányokkal’?
◻ Milyen módokon gondoskodtak arról, hogy Jehova taníthassa népét?
[Táblázat a 12–15. oldalakon]
JEHOVA TANÚINAK AZ 1995-ÖS SZOLGÁLATI ÉVRŐL SZÓLÓ JELENTÉSE AZ EGÉSZ VILÁGON
(Lásd a bekötött Őrtoronyban.)
[Kép a 8–9. oldalon]
I. e. a hatodik században a templomot újjáépítő, hűséges zsidók megtanulták, hogy Jehova az egyedüli megbízható forrása a békének