PRÓFÉTANŐ

Egy olyan nő, aki prófétál. Ahogyan az a PRÓFÉTA és a PRÓFÉCIA szócikkekből látható, a prófétálás alapvetően azt jelenti, hogy valaki ihletés által kihirdeti Isten üzeneteit, és feltárja az akaratát. Ez nem minden esetben foglalja magában a jövőbeli események kinyilatkoztatását. Ahogyan voltak igaz és hamis próféták, úgy voltak olyan prófétanők is, akiket Jehova használt fel, és akiket az ő szelleme irányított, valamint voltak hamis prófétanők is, akiket elítélt.

Mirjam az első személy, akit prófétanőnek nevez a Biblia. Isten egy vagy akár több üzenetet is közölt Mirjam által, alighanem ihletett ének formájában (2Mó 15:20, 21). Ezért mondhatta ő és Áron a feljegyzés szerint a következőket Mózesnek: „Nem beszélt-e általunk is [Jehova]?” (4Mó 12:2). Maga Jehova mondta azt Mikeás próféta által, hogy elküldte „Mózest, Áront és Mirjamot” az izraeliták előtt, amikor felhozta a népét Egyiptom földjéről (Mi 6:4). Bár Mirjam abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Isten közölte vele a gondolatait, de nem használta fel olyan mértékben a prófétálásra, mint a testvérét, Mózest. Amikor Mirjam fontosabb szerepet tulajdonított magának, Isten szigorú büntetéssel sújtotta (4Mó 12:1–15).

A bírák idejében Debóra mondta el Jehova gondolatait másoknak, bizonyos helyzetekben közölte az ítéleteit, illetve az utasításait, például amikor parancsokat adott Báráknak (Bí 4:4–7, 14–16). Ezért az alatt az idő alatt, amíg a nemzet gyenge volt, és a hitehagyás útját járta, Debóra jelképesen olyan volt, mint „egy anya Izraelben” (Bí 5:6–8). Hulda prófétanő hasonló feladatokat látott el Jósiás király napjaiban, közölte Isten ítéleteit a nemzettel és annak királyával (2Ki 22:14–20; 2Kr 34:22–28).

Ézsaiás úgy utalt a feleségére, mint ’prófétanőre’ (Ézs 8:3). Néhány szövegmagyarázó szerint ez csupán azért van, mert az asszony egy prófétának volt a felesége, de nincs olyan szentírási bizonyíték, amely alátámasztaná ezt a feltevést. Valószínűbbnek tűnik, hogy neki is volt valamilyen prófétai megbízatása Jehovától, ahogyan korábban élt más prófétanőknek is.

Nehémiás elítélően beszél Noádia prófétanőről, aki ’a többi prófétával’ együtt meg akarta őt félemlíteni, így akadályozva Jeruzsálem falainak az újjáépítését (Ne 6:14). Bár a prófétanő szembeszállt Isten akaratával, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy korábban nem szolgált hűséges prófétanőként.

Jehova beszélt Ezékielnek bizonyos izraelita asszonyokról, akik ’a maguk szívéből prófétáltak mint prófétanők’. Ez azt sejteti, hogy ezek a prófétanők nem Istentől kapták a megbízatásukat, hanem magukat nevezték ki prófétanőknek (Ez 13:17–19). A csaló és megtévesztő tetteikkel és szavaikkal ’lelkeket ejtettek el’, vagyis elítélték az igazságosakat és felmentették a gonoszokat. Jehova viszont azt ígérte, hogy kiszabadítja a kezükből a népét (Ez 13:20–23).

Jézus születésének idején, amikor még a zsidók Jehova szövetséges népe voltak, az idős Anna prófétanőként szolgált. „Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtölésekkel meg könyörgésekkel.” Mivel beszélt „a gyermekről [Jézusról] mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását”, abban az alapvető értelemben volt prófétanő, hogy elmondta Isten kinyilatkoztatott szándékát (Lk 2:36–38).

A prófétálás hozzátartozott a szellem természetfölötti ajándékaihoz, melyeket az újonnan létrejött keresztény gyülekezet kapott. Voltak olyan keresztény nők, akik Isten szent szellemének a hatására prófétáltak, ilyen volt például Fülöp négy szűz lánya (Cs 21:9; 1Ko 12:4, 10). Ez a Jóel 2:28, 29 ezen szavainak volt a beteljesedése: „fiaitok meg leányaitok prófétálni fognak” (Cs 2:14–18). Ez az ajándék azonban nem jelentette azt, hogy egy asszony már nem tartozott alárendelni magát a férjének vagy a keresztény gyülekezetben szolgáló férfiaknak; amikor egy asszony prófétált, az alárendeltsége jeleként be kellett fednie a fejét (1Ko 11:3–6), illetve nem taníthatott a gyülekezetben (1Ti 2:11–15; 1Ko 14:31–35).

A tiatirai gyülekezetben egy asszony, aki Jezabelhez volt hasonló, azt állította, hogy prófétai képességei vannak, de valójában a korábbi hamis prófétanők útján járt. Krisztus Jézus elítélte őt, ami a Jánosnak adott üzenetéből derül ki, mely a Jelenések 2:20–23-ban olvasható. Helytelen módon ez az asszony tanított a gyülekezetben, és bűnre csábított másokat.