Engedelmeskedj Istennek, és fordítsd javadra az ígéreteit!

 1. Mi a különbség Jehova szava és a bűnös emberek szava között?

JEHOVA az „igazságnak Istene” (Zsolt 31:5). A bűnös emberekben nem mindig lehet megbízni, viszont az „lehetetlen, hogy Isten hazudjon” (Héb 6:18; olvassátok fel: 4Mózes 23:19). Mindig valóra válnak az emberiség javára tett ígéretei. Például mindaz, amit minden egyes teremtési korszak elején mondott, hogy meg fog tenni, „[úgy] is lett”. Ezért amikor a hatodik teremtési nap végén „Isten . . . megnézett mindent, amit alkotott . . . , lám, mindaz nagyon jó volt!” (1Móz 1:6, 7, 30, 31).

 2. Mi Isten nyugalmának napja, és miért szentelte meg azt?

² Miután Jehova Isten áttekintette mindazt, amit teremtett, bejelentette a hetedik nap kezdetét. Ez nem egy 24 órás nap, hanem egy hosszú időszak, melyen megnyugodott a földi teremtésének további munkájától (1Móz 2:2). Isten nyugalmának napja még nem ért véget (Héb 4:9, 10). A Biblia nem tárja fel, hogy pontosan mikor is kezdődött ez a nap. Valamivel azután kezdődhetett, hogy Ádám felesége, Éva meg lett teremtve mintegy 6000 évvel ezelőtt. Előttünk áll még Jézus Krisztus ezeréves uralma, mely által Isten beteljesíti a szándékát, hogy a föld örökké paradicsom legyen, melyet tökéletes emberek töltenek be (1Móz 1:27, 28; Jel 20:6). Vajon biztos lehetsz benne, hogy ilyen boldog jövőd lehet? Igen! Mivel „Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot”. Ez a biztosíték arra, hogy bármilyen előre nem látható nehézség adódjon is, Isten szándéka minden kétséget kizáróan megvalósul majd a nyugalma napjának végére (1Móz 2:3).

 3. a) Milyen lázadás tört ki, miután Isten nyugalmának napja elkezdődött? b) Mit mondott Jehova, hogyan fog véget vetni a lázadásnak?

³ Ám miután Isten nyugalmának napja elkezdődött, egy megdöbbentő esemény történt. Sátán, Isten egyik angyalfia, rivális istenként állította be magát. Elmondta az első hazugságot, és félrevezette Évát, aki emiatt aztán nem engedelmeskedett Jehovának (1Tim 2:14). Éva pedig rávette a férjét, hogy csatlakozzon hozzá a lázadásban (1Móz 3:1–6). Jehova még a világegyetem történelmének ezen a mélypontján – amikor kétségbe lett vonva a szavahihetősége – sem tartotta szükségesnek, hogy esküvel megerősítse, hogy a szándéka ennek ellenére valóra fog válni. Ehelyett tett egy kijelentést, melyet az általa meghatározott időben értettek meg. Egyszerűen elmondta, hogy hogyan fog véget vetni a lázadásnak: „ellenségeskedést támasztok közted [Sátán] és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az [a megígért Mag] összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét” (1Móz 3:15; Jel 12:9).

4–5. Milyen jogi eszközzel élt Ábrahám időnként?

⁴ Az emberiség történelmének kezdeti szakaszában Ádám és Éva szókincsében, melyet Isten adott nekik, valószínűleg nem szerepeltek olyan szavak, melyek azt fejezték volna ki, hogy valaki esküvel megerősíti, hogy valami igaz. Azoknak a tökéletes teremtményeknek, akik szeretik Istent és utánozzák őt, nincs szükségük esküre, mindig igazat mondanak, és teljesen megbíznak egymásban. Ám a helyzet megváltozott, miután az első emberpár bűnt követett el, és elvesztette a tökéletességét. Később, amikor a hazugság és a félrevezetés már általános volt az emberek közt, szükségessé vált esküvel megerősíteniük, hogy egy fontos kijelentés igaz.

⁵ Az esküt mint jogi eszközt Ábrahám patriarcha legalább háromszor a javára fordította (1Móz 21:22–24; 24:2–4, 9). Például amikor visszatért, miután legyőzte Elám királyát és szövetségeseit. Sálem és Szodoma királyai kijöttek Ábrahám elé. Mivel Melkisédek, Sálem királya, egyben „a legfelségesebb Isten papja” is volt, megáldotta Ábrahámot, és dicsőítette Istent, amiért győzelemre segítette Ábrahámot az ellenségeivel szemben (1Móz 14:17–20). Majd amikor Szodoma királya meg akarta jutalmazni Ábrahámot, amiért megszabadította a népét a támadó seregektől, Ábrahám – akit akkoriban még Ábrámnak hívtak – ezt az esküt tette: „Esküre emelem a kezemet Jehovához, a legfelségesebb Istenhez, az ég és a föld alkotójához, hogy egyetlen fonalszálat és egyetlen saruszíjat sem veszek el abból, ami a tied, nehogy azt mondhasd: »Én tettem Ábrámot gazdaggá«” (1Móz 14:21–23).

 6. a) Miben mutatott példát nekünk Ábrahám? b) Hogyan válik a javunkra Ábrahám engedelmessége?

⁶ Időnként Jehova Isten is esküt tett, hogy a bűnös emberiség bízni tudjon az ígéreteiben. Például így fogalmazott: „»Élek én« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése” (Ez 17:16). A Bibliában több mint 40 olyan alkalomról olvashatunk, amikor Jehova Isten esküt tett. Talán a legismertebb példa erre az Ábrahámnak tett esküje. A hosszú évek alatt Jehova számos ígéretet tett Ábrahámnak, melyek együttesen azt mutatták, hogy a megígért Mag Ábrahám leszármazottja lesz, és a fián, Izsákon keresztül fog eljönni (1Móz 12:1–3, 7; 13:14–17; 15:5, 18; 21:12). Később Jehova egy nehéz próbának vetette alá Ábrahámot, megparancsolta neki, hogy ajánlja fel a szeretett fiát. Ábrahám késedelem nélkül engedelmeskedett, és már majdnem feláldozta Izsákot, amikor Isten egyik angyala megakadályozta ebben. Ezután Isten ezt az esküt tette neki: „Én magamra esküszöm . . . , hogy amiért így cselekedtél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, bizony megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat, mint az egek csillagait, és mint a homokszemeket a tengerparton; és a te magod birtokba veszi ellenségeinek a kapuját. És a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete, mert hallgattál a szavamra” (1Móz 22:1–3, 9–12, 15–18).

7–8. a) Miért esküdött meg Isten Ábrahámnak? b) Hogyan fognak hasznot meríteni Jézus más juhai Isten esküvel megerősített ígéretéből?

⁷ Miért esküdött meg Isten Ábrahámnak az ígéretei beteljesedésére vonatkozóan? Azért, hogy bátorítsa azokat, akik Krisztussal társörökösök lesznek, és a megígért „mag” másodlagos részét alkotják majd, valamint hogy erősítse a hitüket (olvassátok fel: Héberek 6:13–18; Gal 3:29). Pál apostol így magyarázta ezt: „[Jehova] esküvel lépett közbe, hogy két változhatatlan dolog [az ígérete és az esküje] által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk legyen nekünk . . . az elénk helyezett reménység megragadására.”

⁸ Nemcsak a felkent keresztények merítenek hasznot Isten esküjéből, melyet Ábrahámnak tett. Jehova megesküdött, hogy Ábrahám magva által „a föld minden nemzete” áldást nyer majd (1Móz 22:18). Ezek közt a minden nemzetből származó emberek közt vannak Krisztus engedelmes más juhai, akiknek az a reménységük, hogy örökké élhetnek a paradicsomban a földön (Ján 10:16). Akár a felkentekhez, akár a más juhokhoz tartozol, ragadd meg a reménységedet, továbbra is engedelmeskedj Istennek az életed minden területén. (Olvassátok fel: Héberek 6:11, 12.)

 9. Milyen esküt tett Isten, amikor Ábrahám leszármazottai rabszolgák voltak Egyiptomban?

⁹ Évszázadokkal Ábrahám halála után Jehova ismét megesküdött, hogy beteljesíti a neki tett ígéreteit, amikor elküldte Mózest, hogy beszéljen Ábrahám leszármazottaival, akik rabszolgák voltak Egyiptomban (2Móz 6:6–8). Erre az alkalomra utalva később ezt mondta Isten: „Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt . . . , esküre emeltem a kezemet nekik, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről egy olyan földre, amelyet kikémleltem nekik, egy tejjel és mézzel folyó földre” (Ez 20:5, 6).

10. Milyen ígéretet tett Isten az izraelitáknak, miután kiszabadította őket Egyiptomból?

¹⁰ Miután Jehova kiszabadította Izrael nemzetét Egyiptomból, újabb ígéretet tett nekik: „ha igazán hallgattok szavamra, és valóban megtartjátok szövetségemet, akkor bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép közül, mert enyém az egész föld. Ti pedig papok királysága és szent nemzet lesztek nekem” (2Móz 19:5, 6). Milyen különleges kiváltságot ajánlott fel Isten az izraelitáknak! Ez azt jelentette, hogy ha engedelmeskednek neki, közülük választ ki személyeket, hogy egy nap papok királyságává tegye őket az emberiség többi részének áldására. Később Jehova ezt mondta azzal az ígérettel kapcsolatban, melyet akkor tett Izraelnek: „megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled” (Ez 16:8).

11. Hogyan reagáltak az izraeliták, amikor Isten felajánlotta nekik, hogy kössenek szövetséget vele, és legyenek a választott népe?

¹¹ Jehova nem kötelezte arra az izraelitákat, hogy esküt tegyenek, hogy engedelmesek lesznek, és arra sem kényszerítette őket, hogy különleges kapcsolatba kerüljenek vele. Ehelyett ők szabad akaratukból mondták ezt: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni” (2Móz 19:8). Három nappal később Jehova Isten tudatta az izraelitákkal, hogy mit vár el tőlük mint választott nemzetétől. Először a tízparancsolatot adta nekik, majd Mózes további parancsolatokat közölt velük, melyek a 2Mózes 20:22–23:33-ban vannak feljegyezve. Hogyan reagáltak erre az izraeliták? „Az egész nép egyhangúlag így válaszolt: »Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni«” (2Móz 24:3). Majd Mózes leírta a törvényeket a szövetség könyvébe, és hangosan felolvasta őket, hogy az egész nemzet ismét hallhassa. Ezután a nép harmadszor is fogadalmat tett: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni, és engedelmeskedni” (2Móz 24:4, 7, 8).

12. Mit tett Jehova, és mit tett az ő választott népe, miután szövetséget kötöttek?

¹² Jehova azonnal teljesíteni kezdte a törvényszövetség rá vonatkozó részét. Gondoskodott arról, hogy legyen egy sátor az imádat céljára, és egy papságról is, hogy a bűnös emberek közeledhessenek hozzá. Az izraeliták viszont hamar elfeledkeztek az Istennek tett önátadásukról, és „fájdalmat okoztak Izrael Szentjének!” (Zsolt 78:41). Például amikor Mózes a Sínai-hegyen volt, és Jehova további útmutatásokat adott neki, az izraeliták türelmetlenné váltak, és kezdett meggyengülni az Istenbe vetett hitük, mivel azt gondolták, hogy Mózes elhagyta őket. Ezért készítettek egy arany borjúszobrot, és ezt mondták: „Ez a te Istened, ó, Izrael, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről” (2Móz 32:1, 4). Majd meghajoltak az ember alkotta szobor előtt, és áldozatot mutattak be neki, miközben azt állították, hogy ez „Jehova ünnepe”. Látva ezt, Jehova a következőt mondta Mózesnek: „Hamar letértek az útról, amely felől megparancsoltam nekik, hogy azon járjanak” (2Móz 32:5, 6, 8). Az izraeliták attól fogva sajnos folyamatosan megszegték az Istennek tett fogadalmaikat, ahogy arról a történelmük tanúskodik (4Móz 30:2).

13. Milyen esküt tett Isten Dávid királynak, és hogyan függ össze ez az ígéret a megígért Maggal?

¹³ Dávid király uralkodása alatt Jehova két további, esküvel megerősített ígéretet tett, melyből mindenki hasznot meríthet, aki engedelmeskedik neki. Először is megesküdött Dávidnak, hogy a leszármazottai fognak örökké uralkodni a trónján (Zsolt 89:35, 36; 132:11, 12). Ez azt jelentette, hogy a megígért Magot Dávid fiának hívják majd (Máté 1:1; 21:9). Dávid alázatosan „Urának” nevezte őt, arra utalva, hogy a Krisztus nála magasabb tisztséget fog betölteni (Máté 22:42–44).

14. Milyen esküt tett Jehova a megígért Maggal kapcsolatban, és hogyan meríthetünk hasznot ebből?

¹⁴ Másodszor, Jehova arra ihlette Dávidot, hogy megjövendölje, hogy ez a páratlan Király az emberiség Főpapjaként is szolgál majd. Izraelben a királyi és a papi feladatkör teljesen különálló tisztség volt. A papok Lévi törzséhez tartoztak, a királyok pedig Júda törzséhez. Azonban Dávid ezt jövendölte különleges örököséről: „Ez Jehova kijelentése az én Uramhoz: »Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.«” „Jehova megesküdött (és nem fogja sajnálni): »Pap vagy te időtlen időkig Melkisédek módja szerint!«” (Zsolt 110:1, 4). A prófécia beteljesedett. Jézus Krisztus, a megígért Mag most az égből uralkodik. Emellett az emberiség Főpapjaként segít a megbánást tanúsító személyeknek, hogy jó kapcsolatba kerülhessenek Istennel. (Olvassátok fel: Héberek 7:21, 25, 26.)

15–16. a) Milyen kétféle Izraelre utal a Biblia, és melyik élvezi Isten áldását napjainkban? b) Milyen parancsot adott Jézus a követőinek az esküvel kapcsolatban?

¹⁵ Mivel Izrael nemzete elvetette Jézus Krisztust, végül elveszítette az Isten előtti kiváltságos helyzetét, és azt a kilátását is, hogy „papok királysága” legyen. Jézus ezt mondta a zsidó vezetőknek: „az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit” (Máté 21:43). Ez az új nemzet i. sz. 33 pünkösdjén született, amikor Isten szelleme kitöltetett Jézus mintegy 120 tanítványára, akik összegyűltek Jeruzsálemben. Isten Izraeleként utaltak rájuk, és hamarosan több ezerre nőtt a számuk, az akkor ismert világ minden nemzetéből csatlakoztak hozzájuk (Gal 6:16).

¹⁶ A test szerinti Izraeltől eltérően Isten új szellemi nemzete továbbra is jó gyümölcsöt terem azáltal, hogy folyamatosan engedelmeskedik Istennek. Az egyik parancs, melynek engedelmeskednek, az esküvel kapcsolatos. Amikor Jézus a földön volt, az emberek nem vették komolyan az esküt, hamisan vagy lényegtelen dolgokkal kapcsolatban esküdtek (Máté 23:16–22). Jézus ezt tanította a követőinek: „egyáltalán ne esküdjetek”, „hanem beszédetekben legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem, mert ami ezeken felül van, a gonosztól van” (Máté 5:34, 37).

17. Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő tanulmányozási cikkben?

¹⁷ Vajon ez azt jelenti, hogy mindig helytelen esküt tenni? És ami még fontosabb, mit foglal magában az, hogy legyen a mi igenünk igen? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a következő tanulmányozási cikk. Bárcsak arra indítana minket az Isten Szaván való rendszeres elmélkedés, hogy továbbra is engedelmeskedjünk Jehovának! Ő pedig örömmel árasztja majd ki ránk az örökké tartó áldásait a drága ígéreteivel összhangban, melyeket esküvel erősített meg.