SILÓ

(az, akié; az, akihez tartozik):

1. A haldokló Jákob patriarcha így áldotta meg Júdát: „Nem kerül el Júdától a jogar, sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló; és a népek neki engedelmeskednek” (1Mó 49:10). A Júda törzséből származó Dávid uralkodásával kezdődően a vezéri hatalom (a vezéri pálca) és a királyi felségjog (a jogar) Júda törzséé volt. Ennek így kellett folytatódnia Siló eljöveteléig, mutatva, hogy Júda királyi vonalának a vége Siló lesz, mint végleges örökös. Júda királyságának az elvetése előtt Jehova feltárta Júda utolsó királyának, Sedékiásnak, hogy azé lesz az uralom, akié a törvényes jog (Ez 21:26, 27). Ez nyilván Silóra utalt, mivel a „Siló” név azt jelenti, hogy ’az, akié; az, akihez tartozik’.

A rá következő évszázadokban Dávid leszármazottai közül egyedül Jézus Krisztus kapott ígéretet királyi hatalomra. Jézus születése előtt Gábriel angyal ezt mondta Máriának: „Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1:32, 33). Tehát Siló minden bizonnyal Jézus Krisztus, „a Júda törzséből való Oroszlán” (Je 5:5; vö.: Ézs 11:10; Ró 15:12).

Az 1Mózes 49:10-zel kapcsolatos ókori zsidó felfogásról egy mű a következőket jegyzi meg: „Valamennyi ókori zsidó a Messiásra vonatkoztatta ezt a próféciát. Így az Onkelosz-targum azt írja, hogy »míg el nem jön a Messiás, akié a királyság«; a Jeruzsálemi targum úgy fogalmaz, hogy »addig az időig, míg el nem jön a Messiás-Király, akié a királyság« . . . A Babilóniai Talmudban (Szanhedrin 98b) pedig ez áll: »Mi a Messiás neve? Siló, miként írva van: míg el nem jön Siló«” (F. C. Cook [szerk.]: Commentary. 233. o.).

2. Egy város Efraim területén. „Bételtől északra fekszik, keletre az országúttól, mely Bételből Sikembe megy fel, Lebonától pedig délre van” (Bí 21:19). Általánosan elfogadott, hogy Siló Hirbet-Szeilunnal (Sílóval) azonos, amely Bételtől kb. 15 km-re É-ÉK-re van. Ez a hely egyezik a bibliai leírással. Egy dombon található, és egy DNy-ra lévő völgy kivételével hegyek veszik körbe.

Izrael fiai felállították a hajlékot Silónál (Jzs 18:1), majd ott fejezték be a föld felosztását (Jzs 18:1–21:42). Ezt követően a Jordántól K-re letelepedett törzsek egy oltárt emeltek a folyó mellett. A többi törzs ezt hitehagyásnak vélte, ezért összegyűltek Silóban, hogy harcba szálljanak ellenük. Ám a Jordántól K-re élők elmagyarázták, hogy az oltárt emlékeztetőül építették, hogy ne felejtsék el, mennyire fontos a Jehova iránti hűség; így fennmaradt a békés kapcsolat a törzsek között (Jzs 22:10–34).

Később 12 000 izraelita vitéz harcba szállt Jábes-Gileád lakosai ellen, hogy megtorolják azt, hogy nem vettek részt a benjáminiták elleni csatában. De 400 jábes-gileádi szüzet Silóba vittek, majd benjáminita férfiakhoz adták őket. A benjáminitákat arra utasították, hogy vegyenek még maguknak feleséget Siló lányai közül, úgy, hogy erővel elragadják őket, miközben azok körtáncot lejtenek Silóban, azon az ünnepen, amelyet évről évre megtartottak Jehovának (Bí 21:8–23).

A Bírák könyvét felölelő időszak nagy részében, hacsak nem mindvégig, a hajlék Silóban maradt (Bí 18:31; 1Sá 1:3, 9, 24; 2:14; 3:21; 1Ki 2:27). Nem sokkal Éli főpap halála előtt az izraeliták – miközben a filiszteusok ellen harcoltak – elvitték a szövetségládát a hajlékból a csatatérre, bízva abban, hogy a szövetségláda jelenlétének köszönhetően győzelmet aratnak. Jehova azonban megengedte, hogy a filiszteusok zsákmányul ejtsék a szövetségládát, amely azután soha nem került vissza Silóba. Ez azt jelezte, hogy Jehova elhagyta Silót, ugyanis a szövetségláda jelképezte a jelenlétét (1Sá 4:2–11). A zsoltáríró is arra utalt, hogy Jehova elhagyta Silót (Zs 78:60, 61; vö.: 1Sá 4:21, 22), és Jeremiás is a próféciájában, amikor azt szemléltette, mit tesz Jehova a jeruzsálemi templommal (Jr 7:12, 14; 26:6, 9).

Az i. e. X. században Ahija próféta Silóban élt, ezért utal a Szentírás Ahijára többször is úgy, hogy „a silói Ahija” (1Ki 11:29; 12:15; 14:2, 4; 15:29; 2Kr 9:29; 10:15). Gedália meggyilkolása után, i. e. 607-ben bizonyos férfiak mentek Jeruzsálembe Silóból (a városból vagy a környékről), hogy áldozatot mutassanak be (Jr 41:5).