„EMBER uralkodik emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9). Ezek a szavak, melyeket mintegy 3000 éve jegyeztek fel, pontosan ráillenek a mai világra. Az emberek nagyon gyakran visszaélnek a hatalmukkal, függetlenül attól, hogy kik ők, és hol élnek. Nem ritka, hogy elnyomják a védteleneket és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket. Mit érez Jehova az ilyen igazságtalanságok láttán? Az Ezékiel 22:6, 7, 31-ből megtudhatjuk. (Olvasd el!)

Ezékiel ezután nyilvánvalóan nemcsak a fejedelmek ellen szólt, hanem azok ellen is, akik hozzájuk hasonlóan megszegték Jehova törvényét. Ezt mondta: „Megvetéssel illettek benned apát és anyát” (7. vers). Azzal, hogy lekicsinyelték a szülők szerepét, a társadalom alapvető intézményét, a családot zilálták szét (2Mózes 20:12).

A gonosz emberek kihasználták a kiszolgáltatott helyzetben lévőket. Ezzel semmibe vették Isten szeretetre épülő Törvényét. A Törvény például előírta, hogy az izraeliták bánjanak emberségesen a köztük élő nem izraelita származású emberekkel (2Mózes 22:21; 23:9; 3Mózes 19:33, 34). Ők viszont „becsapták” az idegeneket (7. vers).

A védtelenekkel, vagyis „az apátlan fiúval és az özveggyel” is rosszul bántak (7. vers). Jehova szívén viseli azoknak a sorsát, akik elveszítették valamelyik szülőjüket vagy a házastársukat. Azt ígérte, hogy ő maga hajtja végre az ítéletet azokon, akik nyomorgatják az árvákat vagy az özvegyeket (2Mózes 22:22–24).