([imádati] sátra):

Az Ezékiel könyvének 23. fejezete a szajha Oholáként, vagyis a Jeruzsálemet (Júda királyságát) jelképező Oholibá nővéreként jeleníti meg (az Izrael északi tíztörzs-királyságát jelképező) Szamáriát. A tíztörzs-királyság saját imádati központokat hozott létre, erre utalhat az Oholá név: ’(imádati) sátra’. Szellemi szajhasága még Egyiptomban kezdődött, és az Ígéret földjén is folytatódott. A későbbi időben ez azt jelentette, hogy az asszírok kegyeiért hízelgett, és lealacsonyító bálványimádó szokásokba bonyolódott, beleértve a gyermekáldozatokat is. Amiért hűtlen volt Jehovához, Oholát (az északi királyságot) a szeretőinek, vagyis az asszíroknak a kezére adta.

([imádati] sátram őbenne van):

Az Ezékiel könyvének 23. fejezete Jeruzsálemnek a Jehova iránti hűtlenségét a szajha Oholibá allegóriájával jeleníti meg. Az Oholibá név jelentése, úgy tűnik, arra utal, hogy Jehova sátra vagy szentélye Oholibá területén volt. (Vö.: OHOLÁ.) Ám ahelyett, hogy ezt értékelte volna, illetve tanult volna abból, hogy a nővérét, Oholát (Szamáriát) megbüntették a hűtlenségéért, Oholibá nemcsak hogy folytatta hűtlen életútját, melyet Egyiptomban kezdett, hanem még felül is múlta ebben a nővérét. Rendkívüli mértékben gyakorolta a bálványimádást, és politikailag szövetkezett az asszírokkal meg a babilóniaiakkal. Ennek következményeként meg lett jövendölve, hogy korábbi szeretői, a babilóniaiak eljönnek, és „borzadállyá” teszik.