Olvasók kérdései

◼ Miért utalt Az Őrtorony 1988. szeptember 15-i száma arra, hogy a protestantizmus még jobban beszennyezte magát, mint a római katolicizmus?

Ez a kijelentés azért hangzott el, mert ez felel meg a próféciának és a tényeknek. Ezékiel könyve 23. fejezetében a képletesen használt Oholá és Oholibá két erkölcstelen nőtestvérnek van leírva. Oholá Izrael tíz-törzs királyságát ábrázolta, Oholibá viszont Júda két-törzs királyságát. E jelképes asszonyokról Az Őrtorony 1988. szeptember 15-i száma a 21. oldalon (magyarban: Őt 88/24 18. oldal) ezt a magyarázatot írta:

„Oholibá [Júda] még bűnösebb életmódot folytatott, mint a nővére [Oholá, vagy Izrael], ezért nemzeti katasztrófát szenvedett i. e. 607-ben, babilóniai kezek által. Gyermekei vagy kard által estek el, vagy fogságba vitték őket, ő maga pedig utálatossá lett a nemzetek között. A kereszténység Oholához és Oholibához hasonlóan szellemi házasságtörést követ el, olyasmit, ami bűn annak az Istennek szemében, akit állításuk szerint imádnak. A protestantizmus sokféle felekezetével beszennyezte magát a világ kereskedelmi és politikai hatalmaival, jobban, mint idősebb nővére, a római katolicizmus. Jehova ezért gondoskodik arról, hogy az egész kereszténység elpusztuljon.”

I. sz. 325-ben megrendezett niceai zsinattal kezdődően, Konstantin császár létrehozta a pogány római államvallás és a hitehagyott kereszténység egyveleg vallását, és ő lett az új katolikus egyház feje. A Római Katolikus Egyház léte tehát időszámításunk negyedik századáig vezethető vissza. A protestantizmus a XVI. századi reformációval kezdődött el. Ennélfogva Oholá [Izrael] idősebb volt Oholibánál [Júdánál]. Az Őrtorony találóan nevezte a római katolicizmust a protestantizmus nővérének.

De miért mondhatjuk, hogy a „protestantizmus jobban. . . beszennyezte magát a világ kereskedelmi és politikai hatalmaival, mint nővére, a római katolicizmus”? Azért, mert a tények egybeesnek a próféciával, és a prófécia ezt mondja: „Amikor látta ezt húga, Oholibá, romlottabb lett nála, mert nemi vágyra gerjedt, és még jobban paráználkodott, mint nővére” (Ezékiel 23:11).

Mind a katolicizmus, mind a protestantizmus a hamis vallás világbirodalmának, Nagy-Babilonnak a része. Mint ilyenek, mélyen belekeveredtek e világ kereskedelmi és politikai elemeibe (Jelenések 17:1–6; 18:1–19). Megeshet, hogy egy bizonyos protestáns felekezetnek nincs olyan nagy befolyása, mint az erőteljes Római Katolikus Egyháznak. De egyetemlegesen a sok protestáns felekezet már felülmúlja hatalomban és befolyásban az egy katolikus egyházat. Például a protestantizmus nagy befolyást gyakorol bizonyos élenjáró ipari országokban, ahol egyes protestáns lelkészek még a magas politikai tisztség betöltését is megpályázzák. A protestantizmus sok felekezetével így jobban beszennyezte magát, mint a katolicizmus.

A protestantizmus azonban még egy más módon is „romlottabb lett nemi gerjedezésében”, s ennélfogva még elmarasztalhatóbb lett, mint a katolicizmus. Milyen tekintetben? Nos, a reformációval a protestantizmusnak kezdetben legalábbis megvolt a nagyobb szellemi megvilágosodás reménye és perspektívája. Egyes hitújítók vitathatatlanul őszinte és figyelemre méltó mozgalmakat indítottak el e tekintetben. De amikor minden ilyen mozgalom véget ért, a valóságban változatlanul megmaradtak a protestánsok között az olyan Írás-ellenes tanítások, mint a háromságtan vagy az emberi lélek halhatatlansága és a tüzes pokol tana. A katolikusokhoz hasonlóan, ők is bűnösek lettek a teremtményimádatban, és ők is a bibliai igazság elébe helyezték az emberi hagyományokat (Máté 15:1–9; 23:9, 10).

Érdekes megfigyelni e tekintetben, mit írt a Vindication (Igazolás) című könyv első kötete már 1931-ben. A 309. oldalon az Őr Torony Társulatnak ez a kiadványa (ma már nem kapható) ezt mondja az Ezékiel 23:11–13. versekről: „A protestáns ’szervezett vallás’ látta, hogy a római katolicizmus beszennyezte magát e világ kereskedelmi és politikai hatalmaival, és emiatt erősen elmarasztalta a katolikusokat, de amikor jött a protestantizmus, ő is ugyanúgy cselekedett, mint elődje, sőt rosszabbul. . . Mindkettőjüknek egy útjuk volt, de a protestantizmus pontosan amiatt, hogy az igazság nagyobb megvilágosodásában részesült, mint a római katolicizmus, ezért sokkal elmarasztalhatóbb.”