SZÉPSÉGÁPOLÁS

Arcon vagy az emberi test más részén alkalmazott anyagok és kezelések összessége, melyek megváltoztatják valakinek a külsejét, szépítik és vonzóbbá teszik azt. Szépségápolási készítményeket a bőrre, a körmökre és a hajra szoktak tenni. A magyar „kozmetika” szó a görög ko·szmé·ti·koszʹ szóból származik, melynek jelentése ’szépítésben való jártasság’.

Az izraeliták között voltak kenőcskészítők és kenőcskeverők (2Mó 30:25; 1Sá 8:13; Ne 3:8). A kenőcsöket (sokszor illatosítottak voltak) nagyon sokan használták, és talán többször, mint más szépségápolási készítményeket. Ha a forró, száraz éghajlaton kenőcsöt tettek a bőrre vagy a hajra, akkor védelmet nyújtott a kiszáradással szemben. Illatos olajat is használtak. Egyszer egy bűnös asszony ilyen olajjal kente meg Jézus Krisztus lábát (Lk 7:37, 38). Továbbá Jézus halála előtt néhány nappal Lázár testvére, Mária odament Jézushoz, és ’egy alabástrompalackban illatos olaj volt nála, igazi nárdusolaj, nagyon drága’, és megkente vele a lábát (Mk 14:3; Jn 12:3; Mt 26:6, 7; lásd: KENŐCSÖK, ILLATSZEREK).

Amikor Jéhu Jezréelbe ment, Jezabel nemcsak a fejét ékesítette fel, vagyis nemcsak a frizuráját csináltatta meg, hanem ’a szemeit is kifestette feketével’ (2Ki 9:30). Néhány asszony biztosan használt szemfestéket Izraelben is, akárcsak az ókori Közel-Kelet más országaiban (Ez 23:40). A szemfesték gyakorta fekete volt; ez erőteljes kontrasztot alkotott a szem fehérjével, és nagyobbnak tüntette fel a szemet (Jr 4:30). A szentírási beszámolók általánosságban nem hozzák kapcsolatba a szemfestést a hűséges izraelita asszonyokkal, bár Jób egyik lányának Kéren-Happuk volt a neve, mely feltehetőleg azt jelenti, hogy ’a fekete [szem]festék szaruja’ (vagyis: ’sminktartó’) (Jób 42:14).

A szerény és ízléses szépítkezést és az ékszerek viselését nem ítéli el a Biblia. Azonban Pál és Péter arra intette a keresztény asszonyokat, hogy „szerénységgel és józan gondolkodással ékesítsék magukat. . . úgy, ahogy a magukat istentisztelőnek valló asszonyokhoz illik”, és hogy az ékességük „a szív rejtett embere [legyen] a csendes és szelíd szellem romolhatatlan öltözékében; ennek a szellemnek nagy értéke van az Isten szemében” (1Ti 2:9, 10; 1Pt 3:3, 4). És amikor az ihletett Biblia a jó feleséget dicséri, helyénvalóan kijelenti: „Csalárd lehet a báj, és hiábavaló lehet a szépség; amely asszony azonban féli Jehovát, az szerez dicséretet magának” (Pl 31:30).