BÉT-JESIMÓT
(a pusztulások háza):
A legdélebbi pont, ameddig az izraeliták tábora elért, amikor Moáb síkságán ütöttek tábort, még mielőtt átkeltek a Jordánon, hogy belépjenek Kánaánba (4Mó 33:48, 49). A tábor Bét-Jesimóttól Ábel-Sittimig húzódott, és ezek feltételezhető elhelyezkedése alapján kb. 8 km hosszú lehetett. Bét-Jesimótot jelenleg Tell-el-Azeimével azonosítják, amely a Holt-tenger ék. csücskének a közelében, Jerikótól 19 km-re DK-re található. Ettől nem messze helyezkedik el Hirbet-Szveime, amely római településként a görög nevén, Bészimótként volt ismeretes. Ennek szomszédságában van egy szilaj patak is. Tell-el-Azeime egy fennsíkon található, ahonnan látható az alatta elterülő sík táj, és az elhelyezkedésénél fogva innen szemmel lehetett tartani a hegyekből lefelé, K felé haladó völgyek egyikének a bejáratát.
Bét-Jesimót az amoriták királyának, Szihonnak a fennhatósága alá tartozott, és miután az izraeliták meghódították azt a területet, Rúben törzsének lett kijelölve (Jzs 12:1–3; 13:15–21; vö.: Bí 11:13–27). Ezékiel próféta napjaiban Moáb azon városai között volt megemlítve, amelyek Moáb határ menti lejtőjén helyezkedtek el, és ’az ország ékességeként’ voltak jellemezve (Ez 25:8–10). A prófécia jelezte, hogy Jehova majd előidézi, hogy megnyíljanak ezek a határ menti városok, és Moáb sebezhetővé váljon a „napkeletiek”, vagyis „kelet fiai”, azaz a Szír-sivatagban élő nomád törzsek támadásával szemben. (Vö.: Bí 6:3, lásd még: Káldi, lábj.; 8:10.) Miután Rúben törzse Asszíriába lett deportálva – de lehet, hogy már korábban –, Moáb valószínűleg elfoglalta Bét-Jesimótot és Rúben más városait (1Kr 5:26).