A „fa”, melynek zuhanása megrázkódtatja a világot
„Zuhanásának hangjára bizonyosan megrázkódtatok nemzeteket, amikor leviszem a seolba azokkal, akik lemennek a gödörbe, és az országban mélyen lent, Éden minden fája, Libanon legválogatottabjai és legjobbjai, mindazok, melyek vizet isznak, megvigasztaltatnak” — Ez 31:16, UV.
1. Miért idézheti elő egy sajátos fa kivágása, hogy szomorúak legyünk?
MI EMBEREK vonzalmat fejleszthetünk ki magunkban egy fa iránt. A költő, akit az egyszerű fa iránti ilyen érzelmes érzés elragadott, tiltakozó szavait egy fejszével felfegyverzett emberhez intézte és ezt mondta: „Favágó, kíméld azt a fát! Érinteni ne merd ágazatát! Ifjúkoromban oltalmazott engem, védelmezőjének nékem kell most lennem.” Egy méltóságteljes, tökéletes növése teljes pompájában levő fa sok szemlélőben keltheti a csodálat érzését. A fák szépsége arra indította a költőt, hogy ilyen szavakban törjön ki: „Oly pompás verset, mint egy fát, úgy vélem, ember sohasem lát . . . Verseket olyan bolondok írnak, mint én, de fát csakis Isten tud alkotni.” Ha Isten kezemunkájához szívből, mélységesen ragaszkodunk, úgy egy sajátos fa kivágása bánatot idézhet elő.
2. A fák imádatára való tekintettel milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?
2 A fák imádata nem szokatlan szerte a földön. Hogy vallásos ünneplők ragaszkodtak, hogy minden év december 25-ét egy ünnepiesen feldíszített és ragyogóan kivilágított örökzöld fának kell megjelölnie — annak faimádat látszata van. Évezredeken keresztül volt egy „fa”, amely foglyul ejtette az emberiség egész világának figyelmét és csodálatát. Vele kapcsolatos magatartásuk és cselekedeteik bebizonyítják nekik, hogy ők imádói a kiválóság ezen — az egész világon elterjedt — fájának. Fagyos hitetlenség és mohó kiváncsiság arra indíthat bennünket, hogy megkérdezzük: Mi ez a „fa”? Vajon én imádom?
3. Miért gondolja az emberiség, hogy e „fa” soha nem zuhan le?
3 Ez öreg „fa”, most több mint 4200 éves. Ezért mintegy két és félezer évvel ezelőtt készíthettek leírást és beszélhettek róla. E régi idő írásaiból kiváló leírást olvashatunk a fáról, mely oly régen beásta magát és oly mélyen földünkbe gyökerezett, hogy az emberiség azt gondolja, semmi esetre nem zuhan le soha. Íme, a leírás:
4, 5. Az Ezékiel 31:3-9 szerint e „fa” páratlan szépségében mi működik közre?
4 „Egy Libanonban levő cédrus, szépséges ágazatú árnyékot nyújtó erdei sűrűvel, és magas növésű, úgyhogy csúcsa bizonnyal a felhők között volt. Vizek növesztették nagyra; a vizes mélység növesztette magasra. Patakjaival [a vizes mélység] teljesen körüljárta ültetési helyét; és csatornáit [a vizes mélység] a mező minden fájához elküldte. Ezért lett növésben a mező minden más fájánál magasabb.
5 Ágai pedig egyre sokasodtak és folyton hosszabbak lettek a vízfolyásában levő sok víz miatt. Ágain az egek összes repülő teremtményei fészket raktak, és ágai alatt a mező minden vadállata világra hozott, és árnyékában laktak az összes népes nemzetek. És nagyságában, hosszú lombja miatt szép lett, mert gyökérzete sok víz fölött volt. Más cédrusok nem vehették fel vele a versenyt Isten kertjében. Ami a borókafákat illeti, ágak tekintetében nem mutattak hasonlóságot vele. Maguk a platánfák nem bizonyultak olyannak ágaik tekintetében. Egyetlen más fa sem volt hozzá hasonló szépségét illetően Isten kertjében. Szép a mód, ahogyan alkottam lombozata teljében, és Éden minden más fája, mely az igaz Isten kertjében volt, folyton irigyelte őt.” — Ez 31:3-9, UV.
6. Miért nem tulajdonítható embernek a libanoni cédrusok ültetése?
6 Az utóbbi években sokat szerepelt Libanoni Köztársaság a világ hírei között, de a cédrusok Libanon hegyein évezredek óta híresek. (Lásd a Bírák 9:15-öt!) E magas, terjedelmes cédrusokat nem ember ültette oda. A cédrusfák már a helyszínen voltak a világraszóló vízözön utáni második században, mielőtt — az emberi nyelv összezavarásakor Bábel tornyánál — az építők minden irányba szétszóródtak az Eufrátesz folyónál fekvő ősi Babilonból. Azoknak a cédrusoknak ültetését a menny és föld Teremtőjének kell tulajdonítanunk. Így a Zsoltárok 80:10 (Károli: 80:11) úgy beszél róluk mint „Isten cédrusai”, a Zsoltárok 104:16 pedig úgy nevezi őket, mint „Libanon cédrusai, melyeket Ő [Jehova] ültetett”.
7. Hogy beszélt Isten a cédrusfa helyéről, és azt jelentette ez, hogy a Paradicsom helyreállíttatott a földön?
7 Az a tény, hogy a cédrusokat a boróka és platánfákkal együtt úgy említik, mint amelyek Édenben, „Isten kertjében” voltak, nem azt jelenti, hogy a kertet helyreállították az i. e. 2370-ben, Noé napjaiban bekövetkezett vízözön után. Inkább a hely, ahol e sajátos fa állt, volt annyira kellemes, annyira édeni, annyira az ember eredeti otthonához hasonló, hogy olyan volt, mint „az Isten kertje”. A „kert” (gan) héber szó alapvető jelentése „bekerített vagy körülzárt hely”; és emlékszünk rá, hogy az eredeti „Éden kertjének” „a kert keleti részén” volt egy átjáróhelye, melyen át kiűzték az engedetlen Ádámot és Évát; valamint ahová Isten a kerubokat állította, „hogy őrizzék az élet fájához vezető utat”. — 1Móz 3:24.
8. Az Ezékiel 28:11-14 szerint hova volt helyezve a libanoni kikötőváros, Tírusz királya, és miért?
8 Ezékiel jövendölése idején Libanon cédrusairól híres országa oly gyönyörű volt, hogy Ezékiel ihletés alatt ezt mondta Tírusz (Libanon tengeri kikötője) királyának: „Bizonyosan Édenben, Isten kertjében voltál. . . . Te vagy a felkent kerub, az oltalmazó és én helyeztelek hivatalodba. Isten szent hegyén voltál bizonyosan.” (Ez 28:11-14, UV) Egészen helyénvaló akkor, hogy az i. e. hetedik században erről a különlegesen „szép” libanonbeli cédrusról úgy beszélnek, mint amely Édenben, „Isten kertjében” van. Tehát kedvező helyen volt, ragyogó kilátásokkal.
JELENTÉSE I. SZ. 1977-BEN
9. Aszerint, hogy mi lakik annak a libanoni „szép” cédrusnak árnyékában, milyen dolgot ábrázol?
9 Minket, a modern idők embereit nem annyira a több mint 2500 év előtti dolgok foglalkoztatnak, hanem főként napjaink velünk kapcsolatos és bennünket érintő dolgai. Akkor hát ábrázol-e valamit napjaink színterén ez a „szép” fa, ez a „Libanonban levő cédrus”? Hogy határozzuk ezt meg helyesen? Nos, először is a prófécia azt mondja, hogy nemcsak a madarak tartózkodtak a fa messzenyúló ágain, és a vadállatok adtak életet kicsinyeiknek alatta, hanem „árnyékában laktak az összes népes nemzetek”. Valamint: „Zuhanásának hangjára én [Jehova] bizonyosan megrázkódtatok nemzeteket.” (Ez 31:6, 16, UV) E szavaknak politikai színezetük van. Arra mutatnak, hogy ez a jónövésű „Libanonban levő cédrus” valami politikai dolgot ábrázol. Valóban így van!
10. Politikai jelentőségével összhangban, kihez intézik a „Libanonban levő cédrus”-ról szóló jövendölést?
10 Még Ezékiel próféciájának ősi vonatkozása is azt bizonyítja, hogy a „Libanonban levő cédrus” valami politikai dolgot ábrázol. Kihez intézték abban a régi időben ezt a jövendölést? Ezékiel megmondja nekünk: „És történt továbbá, hogy a tizenegyedik évben [i. e. 607] a harmadik hónapban [a tavaszi Siván hónap], a hónap első napján [öt nappal pünkösd ünnepe előtt] Jehova szava szólt hozzám, mondván: ,Embernek fia, mondd meg fáraónak, Egyiptom királyának és sokaságának: „Kihez lettél hasonló nagyságodban? Íme! Egy asszír, egy Libanonban levő cédrus, szépséges ágazatú, árnyékot nyújtó erdős sűrűvel és magasnövésű, úgyhogy csúcsa bizonnyal a felhők között volt.”’” — Ez 31:1-3, UV.
11. Mire utal a fáraó és sokasága, meg „egy asszír” közötti összehasonlítás?
11 Ó, tehát megvan! „Fáraó, Egyiptom királya és . . . sokasága” volt a Libanon egyik hegyén álló, szokatlanul magas, hosszú ágú cédrussal összehasonlítva. Ők hasonlítanak „egy asszírra” is, de a jövendölés zöme a „Libanonban levő cédrusnak” szól, és arról, ami inkább vele, mint az „asszír”-ral történik meg. „Egy asszír”-ral való összehasonlításuk nagy katonai és politikai hatalom gondolatát közvetíti. Huszonöt évvel Ezékiel jövendölésének leírása előtt még az asszír birodalom volt a világhatalom, és háttérbe szorította az egyiptomi birodalmat, a bibliai jövendölés előző világhatalmát. Sőt Egyiptom területeinek egy részét is elfoglalta. De most, Ezékiel próféta napjaiban Egyiptom volt a babiloni birodalom — az új, a harmadik világhatalom — fő vetélytársa. Így a fáraónak és sokaságának „egy asszír”-hoz való hasonlítása arra mutat, hogy Egyiptom még akkor is olyan politikai tényező volt, melyet Babilonnak még mindig tekintetbe kellett vennie.
12. Miként volt Egyiptom hasonló még Ezékiel napjaiban is a magas, árnyékot adó „Libanonban levő cédrushoz”?
12 Ezékiel idejében még a jeruzsálemi zsidó kormány is Egyiptomhoz fordult katonai segítségért Babilon terjeszkedő birodalma ellen. (Ez 17:7-17) Egyáltalán nem kérdéses, hogy Egyiptomnak nemzetközi befolyása volt. (Jer 37:5-7) Ily módon Egyiptom királya, a fáraó és sokasága még mindig olyan volt, mint egy magas politikai, katonai építmény (szervezet), amely a száz lábnál (30 méter) is magasabbra növő libanoni cérdusoknál is magasabbra nőtt. Miként a libanoni cédrus, melynek alsó ágai oly messzire elnyúlnak, hogy még a legmagasabb cédrust is zömöknek tüntetik fel, úgy Egyiptom is ezekben a napokban még Babilont is kihívta, és árnyékot kínált fel azoknak a nemzeteknek, melyek úgy határoztak, hogy a Nílus-parti országgal szövetkeznek, és katonai segítségének terjedelmes, védelmetnyújtó ágai alá jönnek. Egyiptom még mindig „szép ágazatúnak” tűnt az akkori bajba-jutott nemzetek szemében, melyek inkább az Egyiptommal való szövetséget választották, mint hogy meghódoljanak a Jehova Isten által — az isteni harag végrehajtása akkori eszközeként — felhasznált hatalomnak, Babilonnak.
13, 14. Vajon ma a „Libanonban levő cédrus” napjaink Egyiptomát ábrázolja vagy mit, és milyen Szent Írásból vett bizonyíték alapján?
13 Ez mind nagyon érdekes és izgalmas volt két és félezer évvel ezelőtt, de mi a helyzet ma? A „Libanonban levő cédrus”-ra vonatkozó jövendölés bizonyosan nem illik a mai Egyiptomra, melyet a mohamedán ellenőrzés alatt álló Egyiptomi Arab Köztársaság tart birtokában. Elismerjük, hogy a jövendölés napjainkban így nem alkalmazható. Kiváltképp azért, mert az ihletett Biblia nem így alkalmazza. Mi tehát ez a pompázóan „szép” libanoni cédrus ma? Mihez vagy kihez hasonlít fáraó, Egyiptom királya és sokasága most, a huszadik századunkban? Mi ma a jelképes „Libanonban levő cédrus”, amelynek zuhanása rövidesen megrázkódtatja a világot?
14 A halálra ítélt „fa” valami olyasmit jelképez, amit ma általában nem ismernek el. Vajon mit? Egy szellemi Egyiptomot! Ha most a Szent Biblia utolsó könyvéhez fordulunk, a Jelenések 11:8-ban ezt írja az ihletett János apostol: „És holttesteik a nagy város széles utcáján lesznek, melyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol az ő Urukat is kivégezték.” Az Úr Jézus Krisztus az, akit „az Uruk”-nak neveznek és azok, akiknek holttestei a város széles utcáján feküdtek közszemlére téve, Krisztus hűséges követői, vagy tanítványai. A Jelenések 11:3-ban Jézus Krisztus azon tanítványait „az én két tanúm”-nak nevezik és azért ölik meg őket, mert a nemzeteknek komor, népszerűtlen üzenetet prédikálnak.
15. Mi az akadálya annak, hogy a Jelenések 11:8-ban az „Egyiptom” kifejezést a szó szerinti Egyiptom országára alkalmazzuk?
15 Milyen „nagy város”-ban ölték meg ezeket a modernkori „tanúkat” és hagyták holttesteiket ott, nyilvános gyalázatnak kitéve? Nem a mai Egyiptom fővárosában. Jézus Krisztust, a tanúk „Urát” bizonyosan nem lent, az első századbeli Egyiptomban végezték ki, mert a Jelenések 11:8 azt mondja, hogy az Úr „tanúit” ugyanazon a helyen ölték meg és tették közszemlére, mint ahol Őt kivégezték az időszámításunk szerinti 33. évben. Segítségünkre szolgál a megértésben, ha megfigyeljük, hogy a „nagy várost” jelképes és „szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak nevezik”. Így ez kizárná Szodoma szó szerinti városát, amely akkor nem létezett, valamint a szó szerinti Egyiptom országát is, amely akkor a római birodalom alá volt vetve. Akkor szellemi értelemben hol szegezték kínoszlopra Jézus Krisztust, és hol ölték meg és bocsátották közszemlére hű tanítványait?
16, 17. Így milyen jelképes „nagy város”-ban végezték ki az Úr Jézus Krisztust?
16 Nos egy „város” politikai szervezet, egy „nagy város” pedig nagy politikai szervezet kell hogy legyen, egy nagy kormányzat-rendszer. Az ősi Szodoma egykor politikai rendszerrel rendelkező ország volt, amely évszázadokon át a bibliai prófécia első világhatalmává tette őt. Következésképpen, amit „szellemi értelemben” Egyiptomnak neveznek, az a politikai uralom egész világra kiterjedő rendszere kell hogy legyen, az emberi kormányzatok által létrehozott emberi uralom politikai építménye. Egy ilyen „nagy város” közepette szegezték az Úr Jézus Krisztust kínoszlopra i. sz. 33-ban, Jeruzsálem városán kívül. Az emberiség világa szerves alkotórésze a dolgok e rendszerének. Így Jézus Krisztust ebben a világban — amely fenntartja a dolgok e rendszerét — feszítették meg. Ennek megfelelően mondta tanítványainak:
17 „Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” (Ján 9:5, UV) „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha része volnátok a világnak, a világ szeretné azt, ami az övé. Most, mivel nem vagytok része a világnak, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ.” — Ján 15:18, 19, UV.
18. Hogyan volt összhangban Jézusnak mint áldozati báránynak egy bizonyos napon történt halála azzal a gondolattal, hogy a szellemi Egyiptomban szögezték kínoszlopra?
18 Nem a szó szerinti Egyiptomban, ahonnan egykor mint gyermeket hozták, hanem abban „a szellemi értelemben” vett Egyiptomban áldoztatott fel Jézus Krisztus mint „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”. (Máté 2:13-21; Ján 1:29, 36) Nem csupán véletlenül áldoztatott fel az Úr Jézus Krisztus mint Isten Báránya, i. sz. 33 pászka napján. Miért nem? Mert a bárány, melyet az izraeliták az első pászka napon, i. e. 1513-ban, lent az ősi Egyiptomban feláldoztak, Őt árnyékolta elő. Az egyiptomiak, akik nem áldoztak fel pászkabárányt, és nem hintették vérét az ajtófélfájukra, elveszítették elsőszülötteiket emberből és állatból egyaránt. Ez vezetett ahhoz, hogy a fáraó elbocsássa őket a rabszolgaságból, hogy mint szabad, felszabadított nép távozzanak onnan.
19. Így miből vannak megszabadítva Krisztus tanítványai, összhangban Izraelnek az ősi Egyiptomból való megszabadításával?
19 Jehova választott népének azon ősi megszabadításában vajon mit ábrázolt Egyiptom országa? S mit ábrázolt fáraó és sokasága? Egyiptom csapás sújtotta országa a dolgok e világias rendszerét ábrázolta, a fáraó és sokasága pedig a rendszer uralkodó tényezőit. Ebben a „szellemi Egyiptomban” „áldoztatott fel Krisztus, a mi pászkánk. Ezért tartsuk meg [Krisztus tanítványai] az ünnepet.” (1Kor 5:7, 8, UV) Ezzel az igazsággal teljes összhangban Egyiptom — ahonnan a Bárány Jézus Krisztus hűséges tanítványai megszabadíttatnak — a dolgok e világias rendszere. Ezért mondja a Galata 1:3, 4. (UV) Krisztus tanítványainak: „Bárcsak kapnátok ki nem érdemelt kedvességet és békét Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ő magát adta a mi bűneinkért, hogy megmenthessen minket a dolgok jelen gonosz rendszerétől.”
20. Tehát mit ábrázol „a Libanonban levő cédrus” napjainkban, és mikor volt ennek a kezdete?
20 Vajon mire következtethetünk ebből helyesen? Hogy a „Libanonban levő cédrus”, amely Ezékiel próféta napjaiban „fáraót, Egyiptom királyát és . . . sokaságát” ábrázolta, ma valami nagyobbat ábrázol. A dolgok világrendszerét ábrázolja, amelyben a politikai uralkodó tényezők az összes földi nemzeteket kormányozzák. Noha a cédrushoz van hasonlítva, melyet az összes többi fa irigyelt Libanon édeni országában, a dolgok e rendszerét nem Jehova Isten ültette, mint azokat az örökzöld fákat Libanon szó szerinti országában, amely akkor olyan volt, mint „Isten kert”-je. Amint az a Plántáló beszámolójából, a Szent Bibliából kitűnik, a jelképes politikai „Libanonban levő cédrus” a vízözön utáni második században, a hatalmas vadász, Nimród, az első babiloni birodalom alapítója napjaiban vette kezdetét a földön. Miként Noé dédunokája, Nimród fellázadt Noé Istene, Jehova egyetemes szuverenitása ellen, éppúgy a jelképes „Libanonban levő cédrus” sem ismeri el a Legfelségesebb Isten egyeduralkodói jogát, hanem ellene szegül. — 1Móz 10:8-12; 1Krón 1:8-10.
21. Milyen népszerű pályát fogadtak el „a Libanonban levő cédrus” irányában a világ nemzetei?
21 Azáltal, hogy rendelkezésére álló emberi erőforrásaiból merített, mint vizes mélységből, megpróbálta magát Jehova Isten fölé magasztalni, mintha csúcsát a felhőkbe nyújtaná. Megsokszorozta és kiterjesztette ágait, hogy uralmat gyakoroljon Isten egész lábzsámolya, a föld felett. (És 66:1; Máté 5:35) Erős szervezete alatt felverték lakhelyüket az összes ember alkotta kormányzatok, sőt „az összes népes nemzetek” mind a mai napig. (Ez 31:4-6) Idővel még Izrael nemzete is, melyet Jehova Isten az Ígéret Földjére, Palesztínába ültetett, kísértésbe esett, hogy — nagy kárára — ezeknek a világi nemzeteknek a pályáját kövesse. De e népszerű pálya elfogadásában volt egy kivétel. Mi ez a kivétel? Szeretnénk-e a kivételhez tartozni és örök életet nyerni, vagy utánozni akarjuk „az összes népes nemzetek” pályáját? A helyes választáshoz most segítségre van szükségünk.