Itt az ideje az Ezékielhez hasonló őrálló szerepének
1. a) Mióta és milyen célból hallatja Isten „őrálló” osztálya a figyelmeztetést? b) A figyelmeztetés hangoztatása helyett vajon mit tett és tesz a kereszténység?
TÖBB mint 30 évvel azelőtt, hogy atombombákat robbantottak a Távol-Keleten, Jehova az ő irgalmasságából őrhelyére állította őrállóját, hogy figyelmeztetést közöljön arról, ami ma már nyilván közel van ezen a nemzedéken belül. Még mielőtt az első világháború kitört volna, már őrhelyére állította „őrálló” osztályát, hogy hallassa a figyelmeztetést. Erre nemcsak azért került sor, hogy figyelmeztetést kapjanak azok, akik szerették volna tudni, hogyan maradhatnak életben, hanem azért is, hogy Jehova szándékos ellenségei is tudomást szerezhessenek erről. Ily módon az ilyen ellenségek tudni fogják, milyen forrásból jön rájuk a pusztulás. Egyetlen gáncsoskodónak sem lesz alapja a panaszra, hogy ő nem adott neki előre figyelmeztetést. A kereszténység — amelynek több mint ezer nyelven áll rendelkezésére a Szent Biblia — eszközül szolgálhatott volna a figyelmeztetés közlésére, legalábbis ilyen eszköznek kellett volna lennie annak alapján, amit magáról állít. Mégsem szolgált ilyen minőségben. Ehelyett részt vett a két világháborúban és az évszázad egyéb háborúiban, amelyek tetemesen pusztították a földet. Ki hát akkor ez az összetett „őrálló”?
2, 3. a) Kit választott ki Isten arra, hogy közölje az eljövendő vízözönről szóló figyelmeztetést és kit használt fel ma hasonló figyelmeztetés közlésére? b) Miért nem lehet Jehovát hibáztatni bármilyen élet elvesztéséért?
2 Noé a maga idejében nemcsak prédikált, hanem egy hatalmas bárkát is épített szóbeli üzenetének bizonyságául. Akkoriban Noé volt tehát Jehova kiváló tanúja és őrállója. Családjának hét tagja csatlakozott Noéhoz az őrállói kötelezettségének teljesítésében. A Zsidók 11:1–7 elmondja nekünk, hogy Noé bizonyságot kapott afelől, hogy Isten elismerését élvezi. Ó Jehova Isten elismert tanúja, az „igazságosság prédikálója” volt (2Pét 2:5). Ma szembe kell néznünk „Isten tetté”-nek megnyilvánulásával, amely éppen olyan világméretű lesz, mint Noé napjainak a vízözöne. Kikre mutatnak a beszámolók mint olyan személyekre, akiket ő felhasznál most, hogy ezt az egész világ tudomására hozza? A mindenfelé Jehova tanúiként ismert önátadott keresztényekre. Következésképpen Jehova jó hírneve tiszta egészen mostanáig. Nem mulasztott el isteni figyelmeztetést közölni több millió tanúja által.
3 Az emberi élet világméretekben történő elvesztéséért tehát nem Jehovát fogja terhelni a felelősség, aki cselekedni fog, amikor a dolgok rendszerének a vége elérkezik. Ez egyértelműen azokat terheli majd, akik elmulasztottak cselekedni az isteni figyelmeztetésre. Maga a kereszténység is elmulasztotta megszívlelni a Jehova tanúi által hallatott figyelmeztetést. Mi lett volna, ha csatlakozik Jehova tanúihoz az Istentől jövő figyelmeztetés közlésében? Mennyire másként alakulhattak volna az emberi ügyek!
AZ ÓKORI IZRAEL ŐRÁLLÓJA
4. a) Kit támasztott Jehova prófétaként a saját népe, Izrael számára és kit ábrázolt elő ez a próféta? b) Milyen megbízást kapott Ezékiel?
4 Isteni képességei révén Jehova előre tudta, hogy még a kereszténységnek is szüksége lesz a tőle jövő végső figyelmeztetésre. Tudta, hogy a keresztényi kor előtti választott népének a történelme mire mutatott, mit árnyékolt elő. Az i. e. 613. évben egy Ezékiel nevű zsidó férfit hívott el arra, hogy próféta legyen az ő népe számára. Annak ellenére tehát, hogy száműzöttként élt Babilon földjén, Ezékiel Jehova őrállójaként szolgált Izrael számára. Jövendölései eljutottak délnyugatra, a Júda földjén levő Jeruzsálembe. Amit Jehova akkor Ezékielnek mondott, az minket is érdekel ma, ugyanis ő árnyékolta elő Jehova mai felkent tanúit. Ez a felkent osztály annak alapján cselekedett, amit Jehova Ezékielnek mondott ezekkel a szavakkal: „Embernek fia! Őrállóul tettelek meg Izrael háza számára és hallanod kell számnak beszédét és figyelmeztetned kell őket felőlem. Amikor azt mondom a gonosznak: ’Bizony meghalsz’, és te őt valóban meg nem inted és nem szólsz, hogy megóvd a gonoszt gonosz útjától, hogy életben maradjon, ő gonosz lévén, meghal a tévelygésében, de a vérét a tulajdon kezedből kérem vissza” (Ez 3:17, 18).
5, 6. a) Milyen korban élt Ezékiel? b) Miért nem vádolható Isten azzal, hogy nehéz feladatot kényszerített Ezékielre?
5 Miért beszélt Jehova ilyen szigorúan ezzel a zsidó Ezékiellel? Azért, mert abban az i. e. 613-as évben Ezékiel a pusztulásra szánt Júda királyságának utolsó napjaiban élt. Ennek a királyságnak Jeruzsálem volt a fővárosa. Az abban a királyságban élő népe nemzeti szövetséges viszonyba került Jehovával közbenjárója, Mózes próféta által, s Ezékiel mint ennek a népnek az egyik tagja, egész életére el volt kötelezve Jehovának. Azonkívül pap is volt, akinek Jehova templománál kellett szolgálnia Jeruzsálemben. Természetes tehát, hogy tartozott valamivel Istennek. Ezért Istent nem lehetett megvádolni azzal, hogy helytelen módon nehéz megbízatást kényszerített Ezékielre, aki a nemzeti szövetség alatt született, s ezért rá is vonatkoztak az ároni papsággal együtt járó kötelezettségek, amely papságot akkor Serája főpap irányított (2Kir 25:18).
6 Ezékiel népéhez így szólt korábban Jehova Ésaiás próféta által: „Ti vagytok az én tanúim’, ez Jehova kijelentése, sőt szolgám, akit választottam’” (És 43:10–12). Ezékiel jelképezte tehát Jehova szellemtől felkent tanúinak mai szervezett testületét, a szellemi izraelitákat. Ezek a felkent tanúk ma sokkal jelentőségteljesebb időben élnek, mint Ezékiel a régmúlt időben.
7. a) Melyik kormányzat forgott veszélyben Ezékiel idejében és mit mondhatunk napjainkra vonatkozóan? b) Meddig hallatta Ezékiel a figyelmeztetést, mielőtt eljött volna a bejelentett pusztulás?
7 Akkor régen, az Ezékiel felett álló kormányzat, Júda kicsiny királysága volt veszélyhelyzetben. Ma az van veszélyben, amit az ókori királyság előárnyékolt, vagyis a kereszténység, minden világi társával együtt. Sőt mi több, a dolgok egész világméretű rendszere ítélet előtt áll, amiként Noé napjaiban is a világot ítélték pusztulásra. Még sürgetőbb isteni figyelmeztetésre volt szükség Ezékiel részéről, mivel Ezékiel mindössze négy évvel azelőtt kezdte hallatni a figyelmeztetést, hogy a babiloniak elözönlötték szülőföldjét, vagyis hat évvel az ostromlott Jeruzsálem városának, illetve annak templomának az elpusztítása előtt. Jeruzsálem körülzárt lakosai közül sokan éhségtől, járványtól vagy a háború kardjától haltak meg. Sok túlélőt száműzetésbe hurcoltak, hogy végül a távoli Babilonban haljanak meg. Ezékiel saját nemzedéke tehát ilyen szerencsétlenség veszélye alatt élt.
8. a) Melyik első századi pusztulás segít az Istentől jövő világpusztulás időzítésében? b) Kik hangoztatták akkor az isteni figyelmeztetést és mennyire volt fontos az ő figyelmeztető tevékenységük?
8 Hogy nekünk mennyire rövid idő van még hátra, arra csak következtetni tudunk abból, ami ma a földön végbemegy a Biblia jövendölésével összhangban. Jézus a Máté 24. és 25. fejezetében feljegyzett jövendölése szerint figyelmeztette tanítványait — akik a „hű és értelmes rabszolga” osztály első részét képezték — arra a pusztulásra, amelynek Jeruzsálemre kellett szakadnia a saját nemzedékük életidején belül. Ily módon ébresztette tanítványait a Júdea tartományában élő zsidó lakosok iránti felelősségük tudatára. Azok ilyen súlyos veszélyben voltak a fejük felett hajszálon függő nemzeti szerencsétlenség miatt. Amennyiben a keresztény „rabszolga” osztály abban a válságos időben nem figyelmeztette és nem ösztökélte volna az érintett zsidókat, hogy a lehető leghamarabb hagyják el a veszélyzónát, akkor részben ők is felelősek lettek volna azért, hogy a figyelmeztetésben nem részesült zsidók elvesztették az életüket és a szabadságukat.
9. Milyen tekintetben volt Ezékiel kiváló példa Isten mai felkent „rabszolgája” számára?
9 Vajon mi történik akkor, ha Ezékiel abban az időben elmulaszt eleget tenni megbízatásának, és a messzi távolból nem figyelmezteti veszélybe került honfitársait? Ez esetben nem élte volna túl Jeruzsálem pusztulását i. e. 607-ben, mivel Jehova őt vonta volna felelősségre azoknak a vére miatt. Hogy Ezékiel hűségesen eleget tett isteni megbízatásának mindaddig, amíg kapcsolatot lehetett tartani a pusztulásra szánt Jeruzsálem városával, az nyilvánvaló; ugyanis Jehovának úgy tetszett, hogy életben hagyja őt. Jehova szívesen felhasználta őt egy prófécia bejelentésére babiloni száműzetésének huszonhetedik esztendejében. Ez a Jeruzsálemben i. e. 607-ben bekövetkezett szörnyűséges vérfürdő után 16 évvel történt (Ez 29:17; 40:1). Ebben a vonatkozásban tökéletes példa volt a felkent „rabszolga” osztály számára a mi válságos időnkben. Igaz, hogy ha a „rabszolga” osztály tagjai közül egyesek visszahúzódnának attól, hogy továbbra is hallassák a figyelmeztetést, amellyel felhívhatnák a gonosz emberek figyelmét a pusztulásra, az ilyen egyéneknek Jehova előtt kell számot adniuk. Mindenesetre a „rabszolga” osztály nagy többsége Ezékielhez hasonlónak fog bizonyulni. őket nem lehet majd vérbűnnel vádolni.
10. a) Milyen fontos szerepe van az őrállónak b) Hogyan tanúsít Isten érdeklődést mind azok iránt, akiknek szükségük van a figyelmeztetésre, mind az őrállója iránt?
10 Világos tehát, hogy az őrálló rendkívül felelősségteljes állást tölt be. Háborúban, ha egy katona őrszolgálatban elalszik, kivégzik, mivel a többiek élete forog kockán, illetve ezzel akár vereséget is szenvedhettek volna (Bír 7:19). Istent tehát nemcsak azoknak az élete érdekli, akiket figyelmeztetni kell, hanem az őrállójának az élete is. Ez kitűnik az Ezékielhez intézett további szavaiból: „Viszont, ha figyelmeztetted a gonoszt s az valóban nem tér meg gonoszságától és gonosz útjától, ő a tévelygése miatt meghal, te azonban megmentetted a lelkedet. Ha pedig az igaz elfordul igazságosságától és igazságtalanságot cselekszik és nekem botláskövet kell eléje raknom, ő maga meghal, mivel nem figyelmeztetted. A bűne miatt hal meg, az igazságos cselekedeteiről pedig, amelyeket cselekedett, nem lesz megemlékezés, a vérét azonban tulajdon kezedből kérem vissza. Ha viszont figyelmeztetted az igazat, hogy az igaz ne vétkezzen és ő nem vétkezik többé, kétségkívül továbbra is élni fog, mert figyelmeztetést kapott; te azonban megmentetted a lelkedet” (Ez 3:19–21; 33:2–9).
11. Mennyiben hasonlít a „hű és értelmes rabszolga” tevékenysége az őrálló munkájához?
11 A Zsoltárok 127:1 ezt mondja: „Ha Jehova nem őrzi a várost, hiába éber annak őrizője.” Mégis azt kell mondani, hogy a város falán figyelő őrszemre van bízva az, hogy biztonságban őrizze meg az ott élő emberek életét. Kötelessége figyelmeztetni a polgárokat bármilyen veszélyre, amely az életükre és a szabadságukra leselkedik. Joggal nem szeretné, ha őt vonnák felelősségre a vérükért. Virrasztásának és őrködésének köszönhető, hogy más emberi lelkek élete biztonságban van. Ilyen helyzetben van ma a „hű és értelmes rabszolga” osztály, amikor a dolgok régi rendszere már-már a végéhez ér. Jehova az ő „rabszolga” osztályát nevezte ki „őrálló”-nak, hogy őrködjön mindazoknak az örökkévaló érdekei felett, akik azt vallják, hogy az ő népe, amiként Ezékiel esetében történt.
FIGYELMEZTETÉS A MODERNKORI ŐRÁLLÓ RÉSZÉRŐL
12, 13. a) Milyen reagálást vár Isten a figyelmeztetés hangoztatására? b) Mit tesz lehetővé a figyelmeztetés hangoztatása és mi lesz azokkal, akik nem szívlelik meg azt?
12 De vajon csak a magukat kereszténynek vallók néznek szembe pusztulással a dolgok e rendszerének a végén? Nem, hanem minden más vallásoskodó, továbbá azok is, akik nem hajlandók semmilyen szervezett valláshoz csatlakozni. A föld Teremtője, Jehova Isten tisztában van ezzel. Ó legszívesebben inkább nem pusztítaná el az emberiség világát. Legfőbb óhaja az, hogy a lehető legtöbben megmeneküljenek az örökkévaló pusztulástól és méltónak bizonyuljanak a dolgok új rendszerében való életre, amelyet ő hoz létre. Éppen ezért hangoztatta figyelmeztetését a széles világon.
13 Irgalmasságában először a „rabszolga” osztályt tájékoztatta, amelyet Ezékiel árnyékolt elő. Ezáltal ezt az osztályt összetett „őrálló”-jává tette. Elsősorban ez az „őrálló” osztály kapott megbízást az isteni figyelmeztetés közlésére. Időszerű figyelmeztetésük következtében egyre több ember hallhatja azt és azzal összhangban járhat el, mégpedig azzal a reménységgel, hogy túlélheti a régi világ végét. Ami pedig azokat illeti, akik nem hallgatnak az Istentől jövő figyelmeztetésre, vérük a saját fejükön lesz!
14. 15. a) Kik próbálták meg sikertelenül elhallgattatni azokat, akik válaszoltak rá? b) mit jelent majd az, ha véget ér „Jehova jóakaratának” az időszaka?
14 Jehova „őrálló” osztályát ma már világszerte ismerik. Ellenségeik szeretnék elnémítani figyelmeztető szavukat. A figyelmeztetést úgy tekintik, mint amely felforgatja a hatalmuk alatt álló dolgok rendszerét. De mindhiába! A figyelmeztetés a fülükben cseng, különösen 1919 óta, attól az évtől kezdve, amikor a világ megpróbált felgyógyulni az első világháború okozta sebekből. Az azóta eltelt idő beleszámít abba, amit az Ésaiás 61:2 úgy nevez, mint „Jehova jóakaratának esztendeje”. Ez azt jelenti, hogy haragját még nem öntötte ki a dolgok Istent gyalázó rendszerére. De vajon milyen célt szolgált ez? Lehetőséget adott arra, hogy mind a mai napig megvalósuljon Jézus jövendölése: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:14). Ennek következtében sokan reagáltak erre a királyság-üzenetre azok közül, akik ma részét alkotják a királyság örökösei maradékának. Ily módon javukra fordították „Jehova jóakaratát”. ők is részévé lettek az „őrálló” osztálynak. Részt vesznek az isteni figyelmeztetés közlésében.
15 A „Jehova jóakaratának” jelképes esztendejére szánt idő korlátozott. Minden jelenkori esemény arra mutat, hogy rövidesen véget ér. Lejárta pedig nem jelent majd „Boldog új évet!”, hanem olyan időszakot, amikor Jehova „jóakarata” az ő haragjává változik át. Ez egyúttal „a mi Istenünk bosszúállása napjá”-nak az elérkezését is jelenti (És 61:1, 2). Ezzel bekövetkezik a legsötétebb nap, amelyet az emberiségnek ez a világa valaha is tapasztalt.
16. Mit hajt végre az „őrálló” osztály azáltal, hogy hallatja a figyelmeztetést?
16 Ez sürgőssé teszi az „őrálló” osztály számára, hogy hallassa a figyelmeztetést, amely szerint Jehova jóakaratának „éve” lejáróban van és már kitörés előtt áll az ő „bosszúállása napja”. Az, hogy engedelmesen hallatják az isteni figyelmeztetést, még nem menti meg ezt a dolgok régi, agyonfoltozott rendszerét, illetve annak odaadó támogatóit attól, hogy pusztulást szenvedjenek az eljövendő „nagy nyomorúság”-ban. Ez a tény azonban nem keseríti el az „őrálló” osztályt. Biztosak abban, hogy ha visszafordítanak gonosz embereket gonosz útjukról az igazságossághoz, azok megmenekülnek majd attól, hogy ezzel a világgal együtt megsemmisüljenek. Ily módon az „őrálló” osztály mentesül a vérbűntől azok esetében, akik a figyelmeztetésre elfordultak halált okozó gonoszságuktól. Az „őrálló” osztály továbbá azzal a biztosítékkal is rendelkezik, hogy ha következetesen folytatják figyelmeztető munkájukat, sok igazságos egyént eltántorítanak attól, hogy azok gonosz útra tévedjenek s kövessék a világot, amivel csak arra ítélnék magukat, hogy vele együtt pusztuljanak el a „nagy nyomorúság”-ban. Ez nagy elégtételt jelent az „őrálló” osztálynak. Szolgálatuk nem hiábavaló!
17. a) Milyen jutalmat kapott az „őrálló” osztály azért, hogy hallatta a figyelmeztetést? b) Kik csatlakoztak ma a figyelmeztető munkához?
17 Az „őrálló” osztály még nem kiáltotta rekedtre magát „a mi Istenünk bosszúállásának a napjá”-ról szóló figyelmeztetéssel. Nem is halkult el a hangja ezen a téren, de nem is szándékozik csökkenteni a hangerejét. Jutalmul pedig Jehova dicsőítésének mily nagyszerű látványa tárul csodálkozó szemük elé! A figyelmeztetésre hallgató megszámlálhatatlan „nagy sokaság” jelenik meg az „őrálló” osztály előtt. Annak a „nagy sokaságnak” a szeme felnyílt, hogy megláthassa Jehova kivégző tisztjének a „kard”-ját, amely készül lesújtani messiási királyságának gonosz ellenségeire. Négy évvel a második világháború kitörése előtt ez a „nagy sokaság” kezdett határozott formát ölteni, és felsorakozott az „őrálló” osztály mellé. Istennek hála, a második világháború nem torkollott „a mi Istenünk bosszúállása napjá”-ba. Továbbá a második világháború és annak utóhatása nem állította meg és nem lassította le a „nagy sokaság” tömeges özönlését az „őrálló” osztály mellé a világméretű üldözés közepette sem. Ily módon az „őrálló” osztállyal együtt elkötelezték magukat arra, hogy félelem nélkül harsogják a figyelmeztetést. Nem tértek ki az elől, hogy vállalják ezt a felelősséget. Ezzel nemcsak a Jehova Isten iránti szerető engedelmességüket akarják kifejezésre juttatni, hanem a felebarátuk, az embertársuk iránti szeretetüket is.
18, 19. a) Melyik tevékenységre van ma legnagyobb szükség az Ésaiás 52:8 szavaival összhangban? b) Mi indítson minket arra, hogy mi is harsogjuk az isteni figyelmeztetést?
18 Ebben a késői órában a kereszténység, valamint a dolgok e halálra ítélt rendszere összes többi részének az utolsó napjaiban, a legnagyobb szükség van összehangolt tevékenységre. Régen, Ezékiel próféta és kortársa, Jeremiás próféta, jóllehet több száz kilométerre voltak egymástól, egyesítették hangjukat az elhajlott nemzetnek mondott figyelmeztetésben, hogy a bosszúállás napja’ nemsokára rájuk fog szakadni. Ma, a mi századunkban, az első világháború vége óta, az Ésaiás 52:8 szavai Jehova önátadott népére vonatkoznak: „Figyelj! Őrállóid felemelték szavukat. Egyetértésben kiáltoznak örömteljesen; mert szemtől-szembe látják majd, amikor Jehova visszahozza Siont.” Mindazok, akik újra egybegyűjtettek a „mennyei Sion” alá, ugyanazt a látomást látták a beteljesülő bibliai prófécia fényében; együttesen látták Jehova kezét tevékenységbe lendülni az érdekükben. Egységes üzenetet kezdtek hirdetni az egész világ előtt. Ma több mint hatvan évvel később, fenn kell tartaniuk egységes tanúskodásukat, csakhogy most bele kell ebbe foglalni a Jehova „bosszúállása napjá”-ról szóló sürgős figyelmeztetést is. A sok nemzetből és sok nyelvből jövő „nagy sokaság”-nak egybe kell olvasztania hangját az „őrálló” osztályhoz tartozókéval.
19 Előre hát egységesen „a mi Istenünk bosszúállása napjá”-ról szóló figyelmeztetéssel! Őrizzük meg magunkat a vérbűntől! Ezt azért tesszük, mivel szeretnénk, ha megkímélnének minket a „bosszúállás napján”. Felebarátaink közül sokan szeretnének ugyanennek a megmentésnek örvendezni. Bárcsak a Jehova és Krisztus, valamint a felebarátunk, az embertársunk iránt érzett szeretetünk arra indítana minket, hogy ellenállhatatlanul harsogjuk az életmentő figyelmeztetést! Óriási örömünk származik majd ebből! Mindenekfelett azonban Jehovát igazolja mindez, mint aki szeretetteljesen gondoskodott a megmentésről!
[Kép a 15. oldalon]
Amint Ezékiel előre figyelmeztetett rá, a babiloni hadsereg elpusztította Jeruzsálemet és a túlélők közül sokat fogságba vitt
[Kép a 17. oldalon]
Ezékielhez hasonlóan, a modernkori „őrálló” osztály is hallatja a figyelmeztetést — munkatársak „nagy sokaságá”-nak a segítségével