5–6. a) Milyen terület lett felosztva Ezékiel látomásában? (Lásd a képet a fejezet elején.) b) Miért kapta Ezékiel ezt a látomást?

⁵ (Olvassátok fel: Ezékiel 47:14.) Egy korábbi látomásban Jehova egy olyan területről beszélt Ezékielnek, mely nem sokkal később olyan lesz, „mint az Éden kertje” (Ez 36:35). Majd hozzáfűzte: „Ezt a területet jelöljétek ki örökségül Izrael 12 törzsének” (Ez 47:13). Ez a terület Izrael helyreállított országa lesz, ahová visszatérnek a száműzöttek. Utána Jehova részletesen elmondta, hogy pontosan hol fog húzódni az ország külső határa. Erről az Ezékiel 47:15–21-ig terjedő versekben olvashatunk.

⁶ Miért kapta Ezékiel ezt a látomást? A pontosan kijelölt határok felsorolása arról biztosította a prófétát és a száműzött társait, hogy szeretett hazájuk mindenképpen helyre lesz állítva. Gondolj csak bele, milyen jó érzésekkel tölthette el őket Jehovának ez a részletes leírása! Vajon Isten népe az ókorban csakugyan kapott földet örökségül? De még mennyire!

 7. a) Milyen eseményre került sor i. e. 537-ben, és mit juttat ez eszünkbe? b) Melyik kérdésre nézzük meg először a választ?

⁷ I. e. 537-ben, úgy 56 évvel azután, hogy Ezékiel megkapta a látomását, száműzöttek ezrei indultak útnak Izraelbe, hogy letelepedjenek ott. Ez a kiemelkedő esemény azt juttathatja eszünkbe, hogy mi ment végbe Isten népe között a modern korban. Bizonyos értelemben ők is kaptak egy földet. Hogyan történt ez? Jehova lehetővé tette, hogy letelepedjenek egy jelképes országban. Épp ezért az ígéret földjének ókori helyreállításából sokat tanulhatunk arról, hogyan állt helyre Isten népének jelképes országa napjainkban. De mielőtt rátérnénk a tanulságokra, nézzük meg a választ arra a kérdésre, hogy miért következtethetünk úgy, hogy tényleg létezik ma egy jelképes ország.

 8. a) Melyik nemzet lett Jehova népe az ókori Izrael helyett? b) Mi a jelképes ország vagy paradicsom? c) Mikor jött létre, és kik telepedtek le benne?

⁸ Egy korábbi látomásban Jehova tudatta Ezékiellel, hogy az Izrael helyreállításáról szóló próféciáknak lesz egy nagyobb beteljesedésük is azután, hogy a szolgája, Dávid, vagyis Jézus Krisztus elkezd uralkodni királyként (Ez 37:24). Erre 1914-ben került sor. Ekkor már régen nem Izrael ókori nemzete volt Isten népe, hanem egy másik nemzet, mely a szellemmel felkent keresztényekből áll. (Olvassátok fel: Máté 21:43; 1Péter 2:9.) Jehova azonban nemcsak az ókori Izrael nemzetét váltotta fel egy másik nemzettel, hanem az ókori országot is egy másik országgal, ahol paradicsomhoz hasonló állapotok vannak (Ézs 66:8). Ahogy ennek a kiadványnak a 17. fejezetében láttuk, ez az „ország” egy olyan jelképes hely, ahol a felkentek maradéka 1919 óta biztonságban él, és Jehovát imádja. (Lásd a „Miért 1919?” című 9B kiegészítő részt.) Idővel a más juhok is kezdtek letelepedni ebben az országban, akiknek földi reménységük van (Ján 10:16). Noha ez a jelképes paradicsom folyamatosan növekszik és terjed, az áldásait a legteljesebb mértékben csak Armageddon után élvezhetjük.

¹³ Az ország. Mózesnek azt az utasítást adta Jehova, hogy a nagyobb törzseknek nagyobb területet jelöljön ki, a kisebbeknek kisebbet (4Móz 26:52–54). Ezékiel látomásában viszont konkrétan azt mondta, hogy mindegyik törzs „egyenlő részt” kapjon („ugyanúgy, mint a testvére”, lábj.) (Ez 47:14). Vagyis mind a 12 törzs örökségének az északi és a déli határa pontosan ugyanakkora távolságra volt egymástól. Bármelyik törzshöz tartozott is egy izraelita, mindegyikük egyenlő mértékben részesülhetett mindabból, amit a vízben gazdag ígéret földje nyújtott.