Legyetek bátrak! A millennium közel van
„A világban nyomorúságotok van, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot.” — Ján 16:33.
1. Miért kell Jézus tanítványainak nagyon bátraknak lenniük?
EZEK voltak Jézus búcsúszavai tanítványaihoz, amikor utolsó tanácsait adta nekik elfogatása és kivégzése előestéjén. Ő maga igen nagyfokú bátorságról tett tanúbizonyságot és azt akarta, hogy hű követői is azt tegyék. Szükségük volt rá, hogy nagyon bátrak legyenek, mert Jézus éppen akkor mondta nekik: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok, hogy engem gyűlölt, mielőtt titeket gyűlölt volna. Ha része lennétek a világnak, a világ szeretné azt, ami a sajátja. De mivel nem vagytok része a világnak, hanem én választottalak ki benneteket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek a beszédre, amelyet én mondtam nektek: A rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én beszédemet megtartották, a tieteket is megtartják. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mivel nem ismerik Őt, aki engem küldött.” — Ján 15:18–21.
2. Mit foglal magában a Krisztuséhoz hasonló bátorság? (Hasonlítsd ezt össze a Zsoltárok 27:13, 14; 31:25-tel!)
2 De mit jelent tulajdonképpen a Krisztuséhoz hasonló bátorság? Talán „lövészgödör”-bátorságot jelent, amit a katonák tanúsítanak a harc hevében? Nem, ennél sokkal többet jelent. A keresztényi bátorság megköveteli a példamutató erkölcsi erő kinyilvánítását minden időben. Megkívánja Isten királyságának tántoríthatatIan támogatását minden körülmények között. Megköveteli az állhatatosságot, a kitartást, és az igazságos alapelvek iránti állandó lojalitást. Az igazi bátorságban benne van az eltökéltség és a szilárd elhatározás, hogy előretörünk és győzünk még akkor is, ha látszólag legyőzhetetlen ellenállással és nehézséggel kell szembenéznünk. Benne van az eltökéltség, melyet Pál apostol így fejezett ki: „Van egy dolog ezzel kapcsolatban: Miközben elfelejtem a mögöttem levő dolgokat és nekirugaszkodom az előttem levőknek, törekszem a cél irányába.” — Fil 3:13, 14.
DÁNIEL PÉLDAMUTATÓ BÁTORSÁGA
3. Milyen példamutató bátorságot tanúsítottak Dániel és társai az étel és az ital dolgában?
3 Isten Szava bővelkedik olyan beszámolókban, melyek arról szólnak, hogyan tanúsítottak egyesek igen nagy bátorságot a hitüket alaposan próbára tevő nehézségekben. Ilyen bátorságot tanúsított nem egy alkalommal Isten prófétája, Dániel. Fiatalon került babiloni fogságba és „elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király csemegéivel és boritalával”, és ebben a dologban csatlakoztak hozzá társai: Sidrák, Misák és Abednego. (Dán 1:8–19) Ez bátorságot kívánt meg, olyat, amilyet ma Jehova fiatal tanúitól követel meg sok országban az, hogy elutasítsák az iskolai ebédet, amely vérkészítményeket tartalmaz. — Csel 15:28, 29.
4. Milyen szép példát láthatnak a mai fiatalok a Dániel 3. fejezetében? (Róma 15:4)
4 Később, amikor Dánielnek ugyanaz a három társa szilárdan állást foglalt a bálványimádás kérdésében, Dániel kétségkívül lojálisan kitartott mellettük. Ihletés alatt igen nagy részletességgel feljegyezte az esetet, hogy okuljunk belőle ezekben a válságos napokban. — Dán 3. fejezet.
5. a) Miért kellett bátorság ahhoz, hogy Dániel Nebukadnezár előtt és később Belsazár előtt beszélhessen? b) Hogyan követelnek ma hasonló bátorságot Jehova tanúitól?
5 Dánielnek bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy megálljon Babilon hatalmas uralkodója, Nebukadnezár előtt és közölje vele az uralkodó álmának értelmezését, különösen azért, mert Dániel próféciája a babiloni birodalom elkövetkező bukását, valamint a király megaláztatását helyezte kilátásba. (Dán 2:36–38, 44; 4:21, 22, 30) Úgyszintén Belsazár bálványimádó lakomáján, amikor a Jehovától való kézírás megjelent a király palotájának falán, Dánielnek igen nagy bátorságra volt szüksége, hogy közölje a királlyal és főembereivel: vége a nagy Babilonnak, és Médo—Perzsia kezére kerül! (Dán 5:1–6, 17–28) Hasonlóképpen bátorságot követel ma Jehova számos tanújától, hogy félelem nélkül beszéljenek Isten ítéletéről a Nagy Babilon ellen és e világ pusztulásra ítélt más rendszerei ellen. — Jel 16:12–16, 19.
AZ OROSZLÁNOK VERMÉBEN
6, 7. a) Miért került Dániel kiváló állásba Dárius uralma alatt? b) Csakis milyen módon találhattak az ellenségei alkalmat a bevádolására? c) Milyen hasonló helyzetek fordultak elő napjainkban?
6 Próbateljés tapasztalataik során Dániel és társai imájukban teljesen Jehovára bízták magukat. (Dán 2:17, 18) És megint csak az imával kapcsolatban kellett Dánielnek újra rendíthetetlen bátorságot tanúsítania. Babilon elesett és most Dárius uralkodott a Méd—Perzsa birodalom felett, mely a bibliai feljegyzésben szereplő negyedik világhatalom. Mivel Isten „rendkívüli szellemmel” ajándékozta meg, az idős Dániel nagyobb méltóságra jutott a királyság többi hivatalnokainál. Ezek a főemberek Dániel bölcsessége és állása miatt irigykedve valamilyen módot kerestek arra, hogy tönkretegyék. Jól tudták viszont azt, hogy nem találhatnak rá ürügyet, hacsak nem „az ő Istenének törvényé”-vel kapcsolatban. — Dán 6:1–5.
7 Mivel tisztába voltak azzal, hogy Dániel szokása szerint naponta háromszor imádkozott és magasztalta Istenét, az összeesküvők elérték a királynál, hogy egy rendeletet írjon alá, amelynek értelmében bárki, aki 30 napig a királyon kívül bármilyen istenhez vagy emberhez mer kérést intézni, vettessék az oroszlánok vermébe. A rendelet a médek és a perzsák változtathatatlan törvényévé lett. (Dán 6:6–9) Hasonló ez ahhoz a mai helyzethez, amikor számos országban alantas gondolkozású tisztviselők vagy papok — akiket ingerel az, hogy Jehova tanúi nem hajlandók része lenni a világnak vagy fékezni a Királyság-tevékenységüket és amiatt is irigykednek, hogy Isten megáldja a tanúk munkáját — megpróbálják „rajtakapni” a tanúkat és leállítani. Ezek az ellenszegülők nagyon is tisztában vannak azzal, hogy Jehova tanúi általában a törvényt leginkább tisztelő, a közösség legbecsületesebb tagjai. Ezért olyan helyzeteket agyalnak ki, amelyek bálványimádó szertatásokat és üdvözlési formákat tartalmaznak, ahol párt- vagy hazafias jelszavak kiáltását követelik meg tőlük, mint például: „Heil Hitler!”, „Viva Franco”, és ehhez hasonlók.
8. Hogyan követték ma hithű tanúk Dániel megalkuvást nem ismerő példáját?
8 Mily ragyogó példát hagyott nekünk Dániel abban, hogy miként kell szembenézni az ilyen helyzetekkel! A beszámoló elmondja nekünk: „Mihelyt azonban Dániel megtudta, hogy az írást hitelesítették, hazatért és tetőszobájának ablakai nyitva voltak számára Jeruzsálem felé; napjában pedig háromszor letérdelt és imádkozott, és magasztalta Istenét, miként azt azelőtt is rendszeresen megtette.” (Dán 6:10) Nem hagyott fel Jehova szokásos imádatával. Ugyanígy Jehova modernkori tanúi sem hagynak fel Istenük imádatának a gyakorlásával, mert esetleg valamely diktátor betiltja vagy korlátozza keresztényi tevékenységüket. Szükségük lehet arra, hogy bölcs módon járjanak el: szakaszosan végezve a házankénti munkát, vagy csak a Bibliával tanúskodva, sőt esetleg az alkalmi prédikálásra helyezve a fő súlyt. De az imádatot végezniük kell! Nem tehetik meg, hogy ,ne beszéljenek arról, amit láttak és hallottak’. — Csel 4:20.
9. Hogyan talált Dániel védelmet és milyen buzdítást ad ez ma nekünk?
9 Mivel megőrizte feddhetetlen útját, Dánielt az oroszlánok vermébe vetették. De vajon azt jelentette ez, hogy Istene cserbenhagyta őt? Egyáltalán nem! Jehova ma sem hagyja el a tanúit, ha azokat mocskos börtönökbe vetik. Dánielt még maga Dárius király sem hagyta el, aki „az éjszakát böjtöléssel töltötte” — s valószínűleg Dániel Istenéhez imádkozott. Jehova védelme hatékonyabbnak bizonyult a változhatatlan méd—perzsa törvényrendeletnél. Másnap reggel, amikor a király az oroszlánok verméhez sietett és érdeklődött Dánielnél, hogy vajon az Istene, akit „kitartóan szolgált”, képes volt-e megmenteni őt, Dániel így válaszolhatott: „Az én Istenem elküldte angyalát, és becsukta az oroszlánok száját, és azok nem pusztítottak el engem, mivel ártatlannak bizonyultam előtte és előtted is, ó király; nem követtem el semmi sértő cselekedetet.” — Dán 6:18–22.
10. Hogyan védheti ki ma Jehova népe az „ordító oroszlán”, az Ördög cselszövéseit?
10 A Jehovához intézett ima éppen olyan fontos ma, mint Dániel idejében, és menynyire hatásos lehet! Bár Jehova tanúit manapság talán nem vetik betű szerinti oroszlánok vermébe, ők azért olyan világban élnek, ahol „ellenségük az ördög ordító oroszlánként körüljár, keresve, hogy kit nyeljen el”. Mit tegyenek hát a keresztények, amikor üldözéssel és egyéb megpróbáltatásokkal kerülnek szemtől-szembe? Legyenek bátrak! Vessék alá magukat alázattal a próbateljes körülményeknek és imádkozzanak értük. Péter apostol ezt a jó tanácsot adja: „Vessétek minden gondotokat [Istenre], mert ő gondoskodik rólatok. Maradjatok józanok, legyetek éberek. . . . álljatok ellent [az ördögnek] szilárdan a hitben, annak tudatában, hogy szenvedés dolgában ugyanazok mentek végbe a testvéreitek egész közösségében a világban. És miután egy kevés ideig szenvedtek, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene . . . maga végzi be a neveléseteket, s szilárdakká, erősekké tesz titeket. Övé legyen a hatalom mindörökké.” — 1Pét 5:6–11.
11. Milyen modernkori példákról tudunk, amikor Jehova tanúi túlélték az ,oroszlánok vermét’?
11 Sok modernkori példa van arra, amikor Jehova tanúit mintegy az „oroszlánok vermébe” vetették. Az „ordító oroszlán”, az Ördög oroszlánhoz hasonló ügynökei állandóan azon igyekszenek, hogy felfalják Isten népét. Mindazonáltal Isten tanúi kitartanak az imában, gondjaikat Jehovára vetik és „szilárd hittel” állnak ki. Itt van például egy fiatal Rhodézia-i lány esete, akit a szülei igen jó nevelésben részesítettek a bibliai alapelveket illetően. Gerilla harcosok fogságába került. Szülei nagyon féltették, mivel a gerillákról az a hír járta, hogy szokásuk megerőszakolni vagy tanaikkal beoltani a tizenéves lányokat. A szülők itt mást nem tehettek, mint imádkozhattak a lányuk biztonságáért. Néhány nap elteltével sértetlenül hazatért. „Mi történt veled?” — kérdezték a szülei. „Állandóan tanúskodtam nekik” — magyarázta a kislány. Fogva tartói ezért hazaküldték. Később a gerillák vezetője eljött a faluba és felkereste a lányka szüleit. Elmondta nekik, hogy találkozni akart ennek a jól nevelt kislánynak a szüleivel.
12. Milyen buzgó imákkal fordulhatunk mindig Jehovához és miben bízhatunk?
12 Mennyire igaz, hogy Jehova gondoskodik imateljes szolgáiról és kiáll mellettük! Ezért Dávidhoz hasonlóan mindenkor bizalommal imádkozhatunk: „Ó Jehova, én Istenem, hozzád menekültem. Ments meg mindazoktól, akik üldöznek, és szabadíts meg engem, hogy senki se szaggathassa szét oroszlánként lelkemet, elragadva engem, amikor nincs szabadító.” Igen, néha úgy erezhetjük, hogy „a lelkünk oroszlánok között van”, olyan „marakodók, az emberek fiai között” vagyunk, „akiknek fogai lándzsák és nyilak, s akiknek a nyelve éles kard”. De Jehovához intézett buzgó imáink és az ő szárnyainak árnyékába való menekülésünk átsegít minket ezeken a próbákon és megőrizzük feddhetetlenségünket. (Zsolt 7:2, 3; 57:2–5) Amiként Dániel „hit által . . . becsukta az oroszlánok száját”, mi is megtehetjük. — Zsid 11:33.
„NYOMORÚSÁG IDEJÉN”
13. a) Miért volt szüksége Dánielnek erősítésre Círusz uralma idején? b) Milyen hasonló bátorságra van szükségük ma Jehova tanúinak?
13 Később, Círusz király uralkodása alatt, egy angyal jelent meg Dánielnek látomásban és így erősítette őt: „Ne félj, ó kívánatos férfiú! Legyen békességed! Légy erős, igen, légy erős!” (Dán 10:1–19) Bátorságra volt szüksége Dánielnek ahhoz, hogy átvehesse és feljegyezhesse az erőteljes próféciát, amelyet ezután kapott az angyaltól, és amelyet megtalálhatunk a Dániel 11. és 12. fejezetében. Jehova tanúinak is bátorságra volt szükségük, hogy ne legyenek „része a világnak” e prófécia utolsó részének a betejesedésekor, ahol a kommunista „északi király” és a kapitalista „déli király” szembefordulását írja le ebben a nukleáris korszakban.
14. a) Hogyan azonosíthatjuk Mihályt, hogy ő az Úr Jézus Krisztus? b) Hogyan meríthetünk bátorságot a 12. fejezetében leírt dolgokból?
14 Dániel könyve többször is megemlíti Mihályt, akinek a neve azt jelenti: „Ki hasonló Istenhez?” (Dán 10:13, 21) Ez a nagy fejedelem ezért úgy azonosítható, mint az Úr Jézus Krisztus, aki kiáll Jehova felsőbbségének igazolásáért. A „végidőről” szólva az angyal elmondja Dánielnek: „És abban az időben felkel Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll. És az bizonyosan olyan nyomorúság ideje lesz, amilyen még nem volt, amióta nemzet létezik mind az ideig. És az időben a te néped megmenekül, mindenki, aki be van írva a könyvbe.” (Dán 12:1, 4) Bárcsak mi is nagyon bátrak lennénk, hogy megtegyük mindazt, amit Dániel Istene megkövetel tőlünk, amíg a „nyomorúság ideje” elsöpri Sátán gonosz világát. Akkor majd felvirrad Krisztus Jézus millenniumi uralmának dicsőséges napja. „Sokan azok közül, akik a por mélyén alusznak . . . felébrednek”, egy örökké tartó földi élet kilátásával. A bátor Dániel is „felkel [majd] az [ő] sorsára a napoknak végén”. — Dán 12:2, 9, 13.
„LÉGY BÁTOR ÉS ERŐS!”
15, 16. a) Milyen korábbi helyzetében volt szüksége bátorságra Dániel népének, Izraelnek? b) Mi erősítheti ma is Isten népének bátorságát, miként Izraelben történt?
15 Isten népe ma közvetlenül a millennium küszöbén áll. A helyzet hasonló Dániel népének, Izraelnek a helyzetéhez, történelmének egy sokkal korábbi időszakában. Ez akkor volt, amikor a Jordán folyó partján táboroztak, készen arra, hogy átkeljenek és bevonuljanak az Ígéret Földjére. Már látták a célt. De még hátra voltak súlyos próbák és nehézségek. Bátorság kellett ezekhez. Jehova híres prófétája, Mózes, ezeket a szavakat intézte Izraelhez: „Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek és ne rettenjetek meg az ellenségeitek előtt, mert Jehova, a ti Istenetek előttetek megy. Nem fog otthagyni, sem egészen elhagyni benneteket.” Saját kijelölt utódának, Józsuénak, Mózes ugyanilyen figyelmeztetést adott: „Légy bátor és erős!” — 5Móz 31:1–8.
16 Természetesen az egész népnek bátornak és erősnek kellett lennie; ezért Mózes kioktatta a papokat, a lévitákat és Izrael idősebb férfiait azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenniük minden hét évben a sátorok ünnepén, melynek megtartását mindenkitől megkövetelték: „Gyűjtsd egybe a népet, férfiakat és nőket, kicsinyeket és az idegen lakosokat, akik kapuidon belül vannak, hogy meghallhassák és megtanulhassák, hogyan kell félniük Jehovát, a ti Isteneteket és gondoskodjanak e törvény minden szavának végrehajtásáról.” (5Móz 31:9–12) Meghallgatni és megtanulni Jehova törvényeit és engedelmeskedni azoknak: lényeges dolog volt a nemzet számára ahhoz, hogy sikert érjen el, s ugyanez szükséges ma is, hogy túlélje a világ pusztulását.
17, 18. Mi szükséges ahhoz, hogy valaki „bátor és erős” legyen, és miért kell erre különösen ügyelniük a véneknek?
17 Abban az Izrael számára oly válságos időben szükség volt arra, hogy az idős Józsué példamutató bátorságot tanúsítson, amiként ma is szükséges, hogy a keresztény vének a bátorság példaképei legyenek a gyülekezetben. Ezért Jehova szavai, melyeket közvetlenül Józsuéhoz intézett, valamint Mózes korábbi szavai megérdemlik alapos figyelmünket: „Légy bátor és erős. . . . Csak légy bátor és nagyon erős. . . . Légy bátor és erős. Ne riadj meg és ne rémülj meg, mert Jehova, a te Istened, bárhová mész, veled van!” (Józs 1:6, 7, 9) Jehova megmondta Józsuénak, mi kell ahhoz, hogy „bátor és erős” legyen, és bölcsen tudjon cselekedni minden helyzetben. És mi kell hozzá? Válaszoljon erre maga az Írás:
18 „[Jehova] törvényének ez a könyve ne távozzék el a te szádtól, olvass abban halkan éjjel és nappal, hogy vigyázhass arra, hogy mindenben aszerint járj el, ami abban írva van, mert akkor teszed utadat sikeressé és akkor cselekszel majd bölcsen.” — Józs 1:8.
19, 20. Mi lesz a végső kimenetele annak, ha „bátrak és erősek” maradunk?
19 Végül is mit eredményezett Józsué bölcs eljárása és a nép bátor engedelmessége? Miután legyőztek minden akadályt, s miután Jehova győzelemre vitte őket minden ellenségük felett és a nép végül letelepedett abban a „tejjel és mézzel folyó országban”, Józsué így buzdíthatta őket: „Jól tudjátok egész szívetekből és egész lelketekből, hogy egyetlen szó sem hiúsult meg azokból a jó szavakból, amelyeket Jehova, a ti Istenetek mondott nektek. Mind valóra váltak. Egyetlen szó sem hiúsult meg belőlük.” — Józs 5:6; 23:14.
20 Amikor Jehova modernkori bátor népe végül kikerül majd a katasztrofális „nyomorúság idejé”-ből, hogy bemenjen Krisztus ezeréves békés uralmába, sokkal nagyobb méretekben, igen, tartós méretekben tapasztalják majd Jehova ígéretének a beteljesedését. Bárcsak mindannyian „bátrak és igen erősek” lennénk ahhoz, hogy életben maradjunk és bemehessünk az oly közel levő millenniumba!