Oktatás a bibliai időkben

„És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat” (5MÓZES 11:19).

 1. Mi mutatja, hogy Jehovát érdekli szolgái oktatása?

JEHOVA a Nagy Oktató. Soha nem hagyja szolgáit a tudatlanság állapotában. Mindig kész arra, hogy ismeretet osszon meg velük. Megtanítja őket szándékaira és útjaira. Egyetlen-nemzett Fia megszámlálhatatlan évezreden át mint állandóan tanuló „kézmíves” élt mellette (Példabeszédek 8:30). Amikor Jézus a földön volt, ezt mondta: „A mint az Atya tanított engem, úgy szólok” (János 8:28). Istenre, mint Egyedülálló Oktatóra utalva Elihu ezt kérdezte: „Kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?” (Jób 36:22). Ésaiás próféta mint népének „Nagy Tanító”-járól [New World Translation] szól Jehováról, és így prófétál: „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésaiás 30:20; 54:13). Kétségtelen, hogy Jehova azt szeretné, ha intelligens teremtményei felvilágosultak lennének, és jó oktatásban részesülnének.

A patriarchális oktatás

 2., 3. a) Hogyan tekintették a hűséges patriarchák gyermekeik oktatását, és milyen oktatásban részesítette Jehova Ábrahámot? b) Milyen nagyszerű célja volt az Ábrahám leszármazottai oktatására vonatkozó utasításnak?

² A patriarchális időkben a családfő egyik alapvető kiváltsága volt gyermekeinek és háznépének oktatása. Isten szolgáinak vallási kötelességük volt oktatni gyermekeiket. Jehova ezt mondta szolgájáról, Ábrahámról: „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle” (1Mózes 18:19).

³ Ez az isteni kijelentés azt mutatja, hogy Jehova nagy jelentőségűnek tekintette az oktatást. Isten megkövetelte Ábrahámtól, Izsáktól és Jákóbtól: oktassák háznépüket az Ő igazságossága és nézete szerint, hogy az eljövendő nemzedék megmaradhasson Jehova útján. Ezáltal Jehova betöltötte az Ábrahám magvára és „a földnek minden nemzetségei” megáldására vonatkozó ígéreteit (1Mózes 18:18; 22:17, 18).

Oktatási rendszer Izraelben

 4., 5. a) Mi különböztette meg Izrael oktatási rendszerét más nemzetekétől? b) Milyen más lényeges különbséget körvonalazott az Encyclopaedia Judaica, és mi járult hozzá kétségtelenül e különbséghez?

⁴ Az Encyclopaedia Judaica ezt írja: „A Biblia az elsődleges forrás az ősi Izrael oktatási folyamatának megértéséhez.” Jehova Mózest használta Izrael első emberi tanítójául (5Mózes 1:3, 5; 4:5). Mózes a Jehovától kapott szavakat adta tovább (2Mózes 24:3). Valójában tehát Isten volt Izrael legfőbb Oktatója. Ez már önmagában is megkülönböztette Izrael oktatási rendszerét más nemzetekétől.

⁵ Ugyanez a kézikönyv kijelenti: „A magasabb szintű oktatás és az elméleti tudás Mezopotámiában és Egyiptomban formális volt, és az írástudók osztályára korlátozódott, ami úgy tűnik, nem áll Izrael esetére. A különbség kétségtelenül a héberek által az írásban használt egyszerűbb alfabetikus rendszernek volt köszönhető . . . Nem szabad figyelmen kívül hagyni az alfabetikus írás jelentőségét az oktatás történetében. Ez az írás szakítást jelentett a hagyományos egyiptomi, mezopotámiai és a kétezer éves kánaáni kultúrával. Az írni-olvasni tudás többé már nem egy — a nehezen érthető ékírásban és hieroglifikus írásban jártas — hivatásos írnokokból és papokból álló osztály azonosítója és kizárólagos jellemzője volt.”

 6. Milyen bibliai bizonyíték van arra, hogy az izraeliták történelmük kezdetétől írni-olvasni tudó emberek voltak?

⁶ A Biblia bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az izraeliták tudtak írni és olvasni. Még mielőtt beléptek volna az Ígéret földjére, megmondatott nekik, hogy Jehova törvényeit írják fel ajtófélfáikra és kapuikra (5Mózes 6:1, 9; 11:20; 27:1–3). Bár ez a parancs kétségtelenül jelképes volt, nem bírt volna jelentéssel egy átlag izraelita számára, ha az nem tudott volna írni és olvasni. Egyes írásszövegek, mint például a Józsué 18:9 és a Bírák 8:14 azt mutatják, hogy a Mózeshez és Józsuéhoz hasonló vezetőkön kívül mások is tudtak írni jóval a monarchia felállítása előtt Izraelben (2Mózes 34:27; Józsué 24:26).

Tanítási módszerek

 7. a) Ki nyújtotta az izraelita gyermekeknek az alapoktatást az Írások szerint? b) Milyen információval szolgál egy francia bibliatudós?

⁷ Izraelben már egészen fiatal koruktól kezdve tanította a gyermekeket mind az apa, mind az anya (5Mózes 11:18, 19; Példabeszédek 1:8; 31:26). A francia Dictionnaire de la Bible-ben a bibliatudós E. Mangenot ezt írta: „A gyermek, amint beszélni tudott, megtanult néhány bekezdést a Törvényből. Édesanyja ismételgetett egy verset, s amikor azt már tudta a gyermek, egy másikat mondogatott neki. Később azokat a versszövegeket, amelyeket a gyermekek emlékezetből már elő tudtak adni, a kezükbe adták. Így oktatták őket az olvasásra, amikor pedig idősebbek lettek, vallási oktatásuk az Úr törvényének olvasásával, és az azon való elmélkedéssel folytatódhatott.”

 8. a) Milyen alapvető tanítási módszert használtak Izraelben, de milyen fontos jellemzővel? b) Milyen segédeszközöket használtak a visszaemlékezés megkönnyítésére?

⁸ Ez azt sejteti, hogy az alapvető tanítási módszer, amelyet használtak, a könyv nélkül történő tanulás volt. A Jehova törvényeiről és a népével való bánásmódjáról megtanult dolgoknak mélyen a szívig kellett hatolniuk (5Mózes 6:6, 7). El kellett gondolkodni azokon (Zsoltárok 77:12, 13). Sokféle segédeszközt használtak ahhoz, hogy segítsenek az emlékezetbe idézni mind a fiataloknak, mind az időseknek. Ezek közé tartozott az ábécés akrosztichon, vagyis az, hogy egy-egy zsoltár egymást követő verseinek az elején más kezdőbetű áll, amelyek ábécé sorrendben követik egymást, mint például a Példabeszédek 31:10–31-ben; az alliteráció, vagy betűrím, aminél a szavak ugyanazzal a betűvel vagy ugyanolyan hangzással kezdődnek; és a számok használata, mint például a Példabeszédek 30. fejezetének második felében. Érdekes, hogy a Gezer-naptár, ami az ősi héber írások egyik legrégibb példánya, néhány tudós szerint iskolás fiúk memóriafejlesztő gyakorlata volt.

A tananyag

 9. a) Mi volt az egyik fontos része az izraelita gyermekek tanulmányozási programjának? b) Mit jelent ki egy bibliai enciklopédia az éves ünnepekkel kapcsolatos tanításról?

⁹ Izraelben az oktatás nem korlátozódott az írás és az olvasás megtanítására. Fontos tantárgy volt a történelem is. Jehovának a népe érdekében véghezvitt csodálatos tettei a tananyag alapvető részét képezték. Ezeket a történelmi tényeket nemzedékről nemzedékre tanítani kellett (5Mózes 4:9, 10; Zsoltárok 78:1–7). Az évenkénti ünnepek megtartása nagyszerű alkalmat adott a családfőnek arra, hogy tanítsa gyermekeit (2Mózes 13:14; 3Mózes 23:37–43). Ezzel kapcsolatban a The International Standard Bible Encyclopedia kijelenti: „Az apa otthoni oktatása, valamint az egyes ünnepek jelentőségéhez fűzött magyarázata által tanulták meg a héber gyermekek, hogyan nyilvánította ki magát Isten számukra a múltban, hogyan kell élniük a jelenben, és mi Isten ígérete népe jövőjére vonatkozóan.”

10. Milyen gyakorlati oktatást kaptak a lányok és a fiúk?

¹⁰ A szülői oktatás magában foglalta a gyakorlati képzést is. A lányokat háztartási ismeretekre tanították. A Példabeszédek utolsó fejezete azt mutatja, hogy ez sok és igen változatos ismeretet jelentett; magában foglalta a fonást, a szövést, a főzést, a kereskedelmet és általában a háztartásvezetést. A fiúk többnyire apjuk világi foglalkozását tanulták meg a mezőgazdaság, az ipar vagy a kereskedelem egy bizonyos területén. A későbbi időkben a zsidó rabbik ezt mondogatták: „Aki nem tanítja meg fiát egy hasznos szakmára, tolvajnak neveli azt.”

11. Mi mutatja az Izraelben folyó oktatás alapvető célját, és mire tanítja ez ma a fiatalokat?

¹¹ Az Izraelben használt tanítási módszer szellemi mélysége a Példabeszédek könyvén keresztül látható. Ez a könyv azt mutatja, hogy a cél olyan emelkedett dolgok tanítása a „tapasztalatlanok”-nak [NW], mint a bölcsesség, a fegyelem, a hozzáértés, az éleslátás, az ítélet, az éleselméjűség, a tudás és a gondolkodóképesség — s mindez „az Úrnak félelmé”-ben (Példabeszédek 1:1–7; 2:1–14). Aláhúzza azt, aminek Isten szolgáját ma oktatásának javítására kell indítania.

Papok, léviták és próféták

12. A szülőkön kívül kik vettek részt Izrael népének oktatásában, és mi a „törvény”-nek fordított héber szó alapjelentése?

¹² Az alapoktatást a szülők nyújtották, de Jehova további oktatásról is gondoskodott népe számára a papok, a nem papi léviták és a próféták által. A Lévi törzsére adott utolsó áldásában Mózes kijelentette: „Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt” (5Mózes 33:8, 10). Lényeges, hogy a héberben a „törvény” szó (toh·rahʹ) olyan szótőből ered, amelynek betű szerinti jelentése „bemutatni”, „tanítani”, „oktatni”. Az Encyclopaedia Judaica kijelenti: „A [tóra] szó jelentése tehát ’tanítás’, ’tantétel’ vagy ’oktatás’.”

13. Miben különbözött Izrael Törvénye más népek jogi rendszerétől?

¹³ Ez is elkülönítette Izraelt az akkori és a modernkori más nemzetektől. Ma a politikai nemzeteknek olyan törvénygyűjteményük van, amelynek az átlagnépesség csupán töredékét ismeri. Amikor az embereknek nehézségük támad bizonyos törvényekkel, magas bért kell fizetniük az ügyvédeknek, hogy azok megvédjék őket. A jogi iskolák szakemberek számára indulnak. Izraelben azonban a Törvény Isten azon eszköze volt, amelyen keresztül tudatta népével, milyen imádatot vár el tőle, és hogyan éljen az ő akaratával összhangban. Más törvénygyűjteményektől eltérően ez magában foglalta az Isten és a felebarát iránti szeretetet is (3Mózes 19:18; 5Mózes 6:5). A Törvény távolról sem volt rideg törvénykönyv. Tartalmazott tantételt, tanítást és oktatást egy olyan életútra, amelyet meg kellett tanulni.

14. Mi volt az egyik ok, amiért Jehova elutasította a lévita papságot? (Malakiás 2:7, 8).

¹⁴ A papok és a léviták — amíg hűségesek voltak — eleget tettek a nemzet tanítására vonatkozó felelősségüknek. Ám a papok gyakran elhanyagolták a nép oktatását. Isten Törvénye oktatásának e hiánya mind a papokat, mind a népet illetően szörnyű következményekkel járt. Az i. e. VIII. században Jehova megjövendölte: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról” (Hóseás 4:6).

15. a) Kiket támasztott Jehova tanítókul a papok mellett Izraelben, és mit írt egy bibliatudós az ő oktatói szerepükről? b) Mi történt végül Izraellel és Júdával, amiért elutasították Jehova ismeretét és útját?

¹⁵ A papokhoz hasonlóan Jehova prófétákat is támasztott oktatókul. Ezt olvassuk: „És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által” (2Királyok 17:13). A próféták oktatói szerepéről Roland de Vaux francia bibliatudós ezt írta: „A prófétáknak is volt a nép oktatására vonatkozó küldetésük; ez legalább akkora részét képezte feladatuknak, mint a jövő feltárása. A prófétai ihletettség Isten szavának hatalmát kölcsönözte prédikálásukhoz. Bizonyos, hogy a monarchia alatt a próféták voltak a nép vallási és erkölcsi tanítói; és hozzátehetjük, hogy az összes tanító legjobbjai, ha nem is mindig azok, akikre a leginkább hallgattak.” A papok és a léviták által nyújtott oktatás nem megfelelő volta, valamint Jehova prófétáinak figyelmen kívül hagyása miatt az izraeliták eltértek Jehova útjától. Szamáriát i. e. 740-ben az asszírok foglalták el, Jeruzsálemet templomával együtt pedig a babiloniaiak pusztították el i. e. 607-ben.

Oktatás a fogság alatt és után

16., 17. a) Milyen oktatási programot kényszerítettek Dánielre és három társára? b) Mi tette képessé őket arra, hogy átessenek a babiloni oktatáson és mégis hűségesek maradjanak Jehovához?

¹⁶ Mintegy tíz évvel Jeruzsálem pusztulása előtt Joákin királyt, valamint a fejedelmek és nemesek egy csoportját Nebukadnezár király Babilóniába vitette (2Királyok 24:15). Köztük volt Dániel és három másik fiatal nemes is (Dániel 1:3, 6). Nebukadnezár négyük számára egy speciális hároméves képzést rendelt el ’a káldeusok írásának és nyelvének’ elsajátítására. Sőt kaptak „mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala” (Dániel 1:4, 5). Ez bizonyos szempontból veszélyt rejtett magában. A tananyag valószínűleg nem egyszerűen egy kötelező hároméves nyelvtanfolyam anyaga volt. A „Káldeusok” kifejezés ebben a részben egyesek szerint „nem a babiloniakat mint népet, hanem a tanult emberek osztályát” jelöli (The Soncino Books of the Bible). A Dániel könyvéhez fűzött magyarázatában F. Keil ezt állítja: „Dániel és társai a káldeus papok és tanult emberek bölcsessége szerinti oktatást kaptak, olyat, amilyet Babilon iskoláiban nyújtottak.” A királyi étrend is azzal a veszéllyel járt, hogy megsértik Mózes Törvényének étkezési korlátozásait. Hogyan étkeztek?

¹⁷ Mint a négy fiatal zsidó nemes szóvivője, Dániel már a kezdet kezdetén világosan leszögezte, hogy nem esznek és nem isznak olyasmit, ami a lelkiismeretük ellen való (Dániel 1:8, 11–13). Jehova megáldotta ezt a határozott kiállást, és meglágyította a felügyeletükkel megbízott babiloni hivatalnok szívét (Dániel 1:9, 14–16). Ami a tanulmányaikat illeti, az elkövetkező események mind a négy fiatal héber életében kétségtelenül bebizonyították, hogy a babiloni kultúrán alapuló hároméves tananyag nem térítette el őket a Jehovához és az igaz imádathoz való mélységes ragaszkodástól (Dániel könyve, 3. és 6. fejezet). Jehova képessé tette őket arra, hogy sértetlenül kerüljenek ki a magasabb szintű babiloni oktatás kényszerű, hároméves elmélyüléséből. „És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is. És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának” (Dániel 1:17, 20).

18. Milyen oktatási program került megvalósításra Júdában a babiloni fogság után?

¹⁸ A babiloni fogság után egy hatalmas oktatómunka került megvalósításra Ezsdrás pap által, aki „erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket” (Ezsdrás 7:10). Segítséget kapott ehhez a hűséges lévitáktól, akik „magyarázzák vala a népnek a törvényt” (Nehémiás 8:7). Ezsdrás bibliatudós volt, valamint „bölcs írástudó”, vagyis írnok (Ezsdrás 7:6). Az ő idejében történt, hogy az írástudók mint osztály előtérbe kerültek.

Rabbinikus iskolák

19. Milyen oktatói osztály tűnt fel Izraelben Jézus földi eljövetelének idejére, és milyen fontos okok miatt nem vettek részt sem ő, sem tanítványai a magasabb szintű zsidó oktatásban?

¹⁹ Jézus földi megjelenésének idejére az írástudók a tanítók olyan elit osztályává váltak, amely jobban ragaszkodott a hagyományokhoz, mint Isten Szava igaz tanításához. Szerették, ha „rabbi”-nak hívják őket — ez egy megtisztelő címmé alakult, amelynek jelentése: „Az én kimagasló (kiváló) személyem” (Máté 23:6, 7, NW lábjegyzet). A Keresztény Görög Iratokban az írástudókat gyakran a farizeusokkal kapcsolják össze, akik közül egyesek a Törvény önmaguk által kinevezett tanítói voltak (Cselekedetek 5:34). Jézus mindkét csoportot azzal vádolta, hogy hagyományaikkal és az olyan dolgok tanításával, „a melyek embereknek parancsolatai”, érvénytelenné tették Isten szavát (Máté 15:1, 6, 9). Nem csoda, ha sem Jézus, sem tanítványainak többsége nem kapott oktatást a rabbinikus iskolákban (János 7:14, 15; Cselekedetek 4:13; 22:3).

20. Mit mutat meg számunkra a bibliai idők oktatásának ezen áttekintése, és mi jelzi, hogy Jehova szolgáinak szükségük van oktatásra?

²⁰ A bibliai idők oktatásának ezen áttekintése azt mutatja, hogy Jehova a népének Nagy Oktatója. Mózesen keresztül Isten hatékony oktatási rendszert szervezett Izraelben. Hosszú idő múlva azonban egy olyan, magasabb szintű zsidó oktatási rendszer fejlődött ki, amely az Isten Szavával ellentétes dolgokat tanított. Bár Jézus nem vett részt ilyen zsidó iskolákon, mégis egyedülálló Tanító volt (Máté 7:28, 29; 23:8; János 13:13). Ő is kiküldte tanítványait tanítani egészen a dolgok rendszerének befejezéséig (Máté 28:19, 20). Ehhez jó tanítóknak kellett lenniük, ami következésképpen megfelelő oktatást igényelt. Hogyan kell tekinteniük az igaz keresztényeknek az oktatást ma? Ezt a kérdést fogja megvizsgálni a következő cikk.

Az emlékezőképesség próbája

◻ Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehovát érdekli szolgái oktatása?

◻ Miben különbözött Izrael oktatási rendszere más nemzetekétől?

◻ Milyen oktatást kaptak az izraelita gyermekek?

◻ Milyen tanítási módszereket alkalmaztak Izraelben?

◻ Miért nem jártak Jézus és tanítványai magasabb szintű zsidó iskolába?

[Kép a 14. oldalon]

A babiloni kötelező oktatás nem fordította el Dánielt és társait Jehovától