Mikor ’jön el’ Isten Királysága?

 1. a) Miért „számíthatunk” joggal a vég eljövetelére? b) Hogyan ’dicsőíthetjük szolgálatunkat’, és miben bízhatunk?

TULAJDONKÉPPEN mikor számíthatunk a Királyság-ígéretek nagyszerű beteljesülésére? Azok számára, akik Jehovát már 20, 30, 40 vagy még több éve hűséggel szolgálják, a „vég” talán késedelmesnek tűnik. De ne feledjük, mit mond nekünk Isten prófétája, Habakuk: „Még ha várat magára, akkor is számíts rá, mert feltétlenül valóra válik. Nem késik el (Habakuk 2:3). Nem kell tudnunk előre a „napot és az órát”, amikor a „nagy nyomorúság” rászakad erre a világra minden tombolásával együtt. Jelenleg elég, ha ’dicsőítjük szolgálatunkat’, buzgón hirdetve a felállított Királyságról szóló jó hírt. Mert bízhatunk abban, hogy amikor a Királyság prédikálása elvégeztetik a Jehova által megkívánt mértékben, „akkor jön el a vég” (Máté 24:14, 21, 36; Róma 11:13).

 2. a) Tekintettel arra, ahogyan Jehova időzíti az eseményeket, mit tekinthetünk igen érdekesnek? b) Mikor és milyen eseménnyel kezdődtek el a dolgok zsidó rendszerének „utolsó napjai”?

² Jehovának az események időzítésével kapcsolatos eljárásában ez a tény érdekesnek tekinthető: Isten valóban megjelentette előre az emberiség történelme két legfontosabb időszakának kezdetét megjelölő dátumokat. Melyek ezek? Mindkettő ítélettel kapcsolatos időszak. Eme időszakok közül az első a dolgok zsidó rendszerének „utolsó napjai”, ami Jézus alámerítkezésével és Messiássá való felkenetésével vette kezdetét (Jóel 1:15; 2:28–32; Cselekedetek 2:17). Dánielnek a mintegy ötszáz évvel korábban feljegyzett próféciája az i. sz. 29-es esztendőre mutatott rá, mint azoknak az „utolsó napoknak” a kezdetére. De hát hogyan is áll ez a dolog?

A ZSIDÓ „UTOLSÓ NAPOK” BEHATÁROLÁSA

 3, 4. a) Miből áll a „hetven hét”, mikor kezdődött és mikor ért véget? b) Milyen események tették különösen fontossá az utolsó „évhét” időszakát?

³ A Dániel 9:24–27-ben „hetven évhét” hosszúságú időszakról olvasunk (An American Translation; Moffatt), vagyis összesen 490 évről, ami a „Jeruzsálem helyreállítására és újraépítésére vonatkozó szózat” elhangzásától számítandó.a Nos, mikor volt ez? A Nehémiás 2:1–7 bibliai beszámolója kijelenti, hogy „Artaxerxes perzsa király uralkodásának huszadik esztendejében” maga a perzsa király utasította pohárnokát, Nehémiást, hogy térjen vissza ősatyái városába és ’újra építse fel azt’. A világi történetírás szerint „Artaxerxes huszadik esztendeje” i. e. 455-tel azonos. Ha ettől az időponttól számítjuk a 490 évet, i. sz. 36-hoz jutunk el. Dániel jövendölése azt mondja, hogy az utolsó „évhét”, i. sz. 29—36-ig, különös jelentőségű. Vajon miért?

⁴ Azért, mert „a Jeruzsálem újjáépítése felől való szózat elhangzásától a Messiás fejedelemig hét hét és hatvankét hét van” [Károli]. A Messiás tehát a hetvenedik évhét kezdetekor fog megjelenni. Ez egyben a dolgok zsidó rendszere „utolsó napjainak” a kezdetét is jelenti, amelynek első hét esztendeje ítéletidőszak és ez alatt a Messiás megerősíti az ábrahámi szövetséget azokkal a zsidókkal, akik elfogadják őt. Annak az évhétnek a „felén”, vagyis i. sz. 33-ban „kiirtják” a Messiást a saját nagy bűneltörlő áldozati halálában, amivel ’megszünteti a [mózesi törvény szerinti] bűnért való áldozatokat’, mivel azoknak attól kezdve semmilyen értékük nincs többé (Zsidók 10:12, 18, Károli).

 5. a) Mi mutatja, hogy a zsidók jól ismerték a „hetven hét” időbeli összefüggéseit? b) Miért csalódtak a zsidók várakozásukban? c) Hogyan bizonyult igaznak Dániel jövendölése?

⁵ A zsidók kétségkívül jól ismerték ezt a „hetven évhétről” szóló időtényezőt, mert a bibliaíró Lukács elmondja nekünk, hogy azokban a napokban ’az emberek várták’ a Krisztust (Lukács 3:15). Reményeik azonban egy dicsőséges harcos király eljövetelére összpontosultak, aki győzelemre viszi a zsidókat a római elnyomóik felett. Hitük odáig nem terjedt ki, hogy elhiggyék, miszerint a Messiást „kivágják”, meggyilkolják i. sz. 33-ban. Annak a prófétai figyelmeztetésnek sem adtak hitelt, hogy Jeruzsálem és népe ismét „kiirtásnak” lesz alávetve. De mily igaznak bizonyult Dániel jövendölése, amikor is Titusz tábornok vezetése alatt a római légiók elpusztították Jeruzsálemet i. sz. 70-ben.

VILÁGRASZÓLÓ „UTOLSÓ NAPOK” — VAJON MIKOR?

 6. Milyen dátumot tárt még fel Jehova jó előre és minek a kezdetét jelentette az?

⁶ És melyik az a másik fontos időszak, amelyet Jehova előre bejelentett? Az Sátán egész világrendszerének „utolsó napjai” (2Timóteus 3:1–5). Ezek azok a „nehezen elviselhető válságos idők”, amelyek az i. sz. 1914-es évvel vették kezdetüket.

 7, 8. a) Hogyan tekintették az éleslátású bibliakutatók ezt a dátumot már 1880 óta és hogyan tekintik az 1980-as években? b) Jól tájékozott világi emberek hogyan összpontosították figyelmüket hasonlóképpen 1914-re?

⁷ Már 34 évvel e dátumot megelőzően éleslátású bibliakutatók előre tekintettek erre az évre. A The Watchtower [Az Őrtorony] gyakran felhívta a figyelmet előre ennek az évnek a jelentőségére már 1880-tól. És most, 68 évvel 1914 után, úgy tekintünk vissza arra az évre, mint amelynek jelentőségteljes lüktetőereje van. Ebben nem mi vagyunk az egyedüliek. Az egyik jól tájékozott író úgy utalt 1914-re, mint arra az évre, amikor „a világ, ahogyan azt akkor ismerték és elfogadták, véget ért”.b Egy másik úgy jellemezte 1914-et, mint „egy modern kornak kezdetét, ahol mindenki kényesen tudatában van annak, hogy [ez a korszak] tömeges pusztulással végződhet”.c (Lásd továbbá a „Let Your Kingdom Come” [Jöjjön el a Királyságod!] című könyv 127-140, 186–189. oldalt [angolban].)

⁸ Több mint 50 évvel 1914 után, Konrad Adenauer német államfő így nyilatkozott: „Gondolatok és képek ötlenek fel bennem, az 1914-es évet megelőző gondolatok, amikor valódi béke, nyugalom és biztonság volt ezen a földön — olyan idő, amikor nem ismertük a félelmet . . . A biztonság és nyugalom eltűnt az emberek életéből 1914 óta.” És nem is olyan régen, 1980 novemberében egy angol államférfi, Harold Macmillan visszatekintett 86 éves életpályájára, és sóvárogva szólt a Viktória királynő idejében tapasztalt „automatikus haladásról”. Azt mondta: „Minden egyre jobb és jobb lett. Ez volt az a világ, amelyben én születtem. [De] hirtelen, váratlanul, 1914 egyik reggelén az egésznek egyszer csak vége lett.”

 9. a) Hogyan jutottak el a bibliakutatók annak megértésére, hogy az 1914-es év igen nagy jelentőségű év lesz? b) Hogyan vezette el őket erre a következtetésre a Dániel 4. fejezetében található prófécia értelmezése?

⁹ Hogyan tudták a buzgó bibliakutatók — akiket ma Jehova tanúi néven ismernek az emberek — 34 évvel előre, hogy 1914 ilyen változást fog hozni? Ez azért volt így, mert a „hű és értelmes rabszolga” (Máté 24:45–47), amely Mesterük, Jézus Krisztus alatt szolgáló felkent keresztényekből állt, összhangban járt el a Péter második levele 1:19 szavaival, ’figyelve a prófétai szóra, mint sötét helyen világító lámpásra’. A Dániel 4. fejezetében feljegyzett prófécia révén megtudták, hogy a jeruzsálemi Dávid király dinasztiájának megbuktatása — ami i. e. 607-ben megtörtént — nem jelenti azt, hogy Jehova uralma örökre megszűnt a földön. Isten királyi hatalmának „fája” ismét kihajt. Vadállati tulajdonságokkal rendelkező pogány nemzetek „hét ideig”, vagyis 2520 évig tartó uralma után újra nyilvánvalóvá lesz, hogy „a Legfelségesebb [Isten] az Uralkodó az emberiség királyságán és . . . az emberiség közül a legkisebbet helyezi föléje” (Dániel 4:14–17).

10. Miben tér el a Messiás 1914-ben történt megjelenése az első eljövetelétől?

¹⁰ Igen, abban a sorsdöntő 1914-es évben történt, hogy az a ’legkisebb’, akit a Messiásként való első eljövetele alkalmával kegyetlenül ’kivágtak és semmije sem maradt’, ismét megjelent. Ezúttal azonban láthatatlanul jött el, mennyei dicsőségben és minden szent angyal vele, hogy „leüljön dicsőséges trónjára” (Dániel 9:26; Máté 25:31).

AZ 1914-ES „NEMZEDÉK”

11. a) Melyik „nemzedék” nem múlik el addig, amíg a Jézus által bejelentett dolgok meg nem történnek? b) Minek a meglátására számíthatnak annak a „nemzedéknek” még életben levő tagjai?

¹¹ Abban az időben, jelenléte vagyis „parousiá”-ja kezdetén, láthatatlan volt az emberi szemek előtt. De az a nemzedék 1914-ben minden bizonnyal ténylegesen látta, mi történt itt a földön az ő jelenléte „jeleként” és az emberiségre szakadó „fájdalmak kezdete”-ként (Máté 24:8, Authorized Version). Az 1914-es nemzedékből megmaradottak pedig még ma is beszélnek erről. Egyesek még mindig beszélni fognak róla, amikor a „nagy nyomorúság” elsöpri Sátán gonosz rendszerét a földgolyónk színéről. Maga Jézus Krisztus így biztosít minket: „Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el [teljesen] ez a nemzedék, míg mindezek a dolgok megtörténnek. Az ég és a föld elmúlnak, az én szavaim viszont semmiképpen nem múlnak el” (Máté 24:3, 8, 34, 35).

12. a) Az 1914-ben kezdődő mely események győzhetnek meg minket a prófécia pontosságáról? b) Mégis miben horgonyoz a mi hitünk? c) Mi köré összpontosul a „jó hír”?

¹² A „fájdalmak”, amelyeknek kezdetét 1914-re jövendölték meg, meghökkentő hirtelenséggel zúdultak a világ színterére. És még mindig sújtják az emberiséget! Meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy 1914 jelölte meg a „dolgok jelen rendszere végidejének” kezdetét. Hitünk azonban nem egyszerűen egy dátumra épül, mint például 1914-re. Hitünk szilárdan Isten teljes Szavában horgonyzik, a „jó hírben”, amelyet először Jézus és a tanítványai prédikáltak; a mi időnkre vonatkozó oly sok bibliai jövendölés csodálatos beteljesedésében, és különösen abban, ahogyan ezek a „hű és értelmes rabszolgára” és társaikra vonatkoznak. Igen, a „Királyságnak ez a jó híre”, a Biblia teljes üzenete képezi hitünk alapját. Mindez Jézus Krisztus, az Isten Fia körül forog, akit elküldött a földre megváltani az emberiséget, s aki jelenleg dicsőségesen uralkodik a felállított mennyei Királyságban (Máté 24:3, 14, 45–47; 25:31–33; Jelenések 19:10). Mivel hiszünk, képesek vagyunk azt is megérteni, hogyan „jön el” a Királyság mindazok megmentésére, akik szeretik és gyakorolják is az igazságosságot. Nos, hogyan történik meg ez?

„Aki a Felséges védelmében lakik, menedéket talál Mindenhatónak az árnyékában. Azt mondom Jehovának: ,Te vagy a menedékem és váram, Istenem, akiben bízom.’ Mert ő szabadít meg téged madarásznak a csapdájából, az undorító dögvésztől. Tollával betakarja a hozzád vezető utat, szárnyai alatt pedig oltalmat találsz. Nagy pajzs és védőbástya az igazsághoz való hűsége. Nem fogsz félni az éjjelnek valamilyen rémségétől, sem a nappal suhanó nyíltól, sem a sötétben terjedő dögvésztől, sem a délben pusztító megsemmisítéstől” (Zsoltárok 91:1–6).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

„HETVEN ÉVHÉT” (Dániel 9:24–27)

A perzsa király szájából Nehémiás részére elhangzott „szózat keletkezésétől” i. e. 455-ben

i. e. 455 – 1 = 454 év

i. e. 1 – i. sz. 1 = 1 év

i. sz. 1 – i. sz. 36 = 35 év

i. e. 455 – i. sz. 36 = 490 év

A hét felén, i. sz. 33 áprilisában „kivágják” a Messiást

A zsidóknak adott különleges kiváltságig, vagyis i. sz. 36-ig, Kornélius és házanépe megtéréséig

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

„A NEMZETEK MEGHATÁROZOTT IDEJE” (Dániel 4:14–25; Lukács 21:24–26)

Jehova szuverenitásának gúzsba kötése a Pogányok idejének i. .e. 607-ben történt kezdetekor

„HÉT IDŐ” = 7×360 = 2520 év

(Lásd: Jelenések 12:6, 14; Ezékiel 4:6b)

i. e. 607 – i. e. 1 = 606 év

i. e. 1 – i. sz. 1 = 1 év

i. sz. 1 – i. sz. 191 4 = 1913 év

i. e. 607 – i. sz. 1914 = 2520 év

Jehova szuverenitásának helyreállítása a messiási Királyságban 1914-ben