Mikor született Jézus?

„AZ ősi idők legismertebb napforduló ünnepségei a rómaiaké voltak” Isaac Asimov tudós író szerint. Az egy hétig tartó Szaturnáliát (december 17-től 24-ig) az ő földművelési istenüknek, Szaturnusznak tiszteletére rendezték. Dr. Asimov arra is rávilágít:

„A mitrászisták a téli napfordulón ünnepelték Mitrász születését, ami természetes időpont, és december 25-re rögzítették, úgy hogy a népszerű római szaturnáliákat hozzá lehetett építeni a mitrászisták ,Nap napjához’ mint csúcsponthoz. . . . Valamikor i. sz. 300 után a kereszténység csapott le utoljára a Szaturnália bekebelezésével, ezzel pedig elérte végső győzelmét a mitrászizmus fölött. December 25-ét állapították meg Jézus születésnapjának és ezt a nagy ünnepet keresztény ünneppé tették. Abszolút semmi bibliai forrás nem támogatja a december 25-ét, hogy az Jézus születésnapja lenne.”

Valóban érdekes észrevételek. De szemfedelet terítenek az évenkénti karácsonyi ünnepekre és felvetnek néhány kérdést. Lehetséges-e megállapítani Jézus születésének évét? Meg lehet-e határozni megközelítően a napját? Valóban, mikor született Jézus?

AZ ÉV RÖGZÍTÉSE

Jézus születési éve megállapításának egyik módja a Dániel 9:24–27-ben feljegyzett „hetven hét” vagy „az évek hetven hete” ihletett próféciájának a megvizsgálására épül. (An American Translation; Moffatt; Revised Standard Version; Új Világ Fordítás lábjegyzete) Gábriel angyal mondta Dániel prófétának: „A Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozó szózat elhangzásától a Messiásig, a Vezérig hét hét, továbbá hatvankét hét [évhét, azaz 483 év] telik el.” — Dán 9:25; 4Móz 14:34; Ez 4:6.

Mikor kezdődött ez a 483 év? I. e. 455 őszén, Artaxerxes király uralkodásának 20-ik évében, amikoris az a perzsa uralkodó elrendelte, hogy Jeruzsálemet és falait építsék újjá. (Neh 2:1–8) Ennek megfelelően ez a 69 ,heti’ időszak (483 év) i. sz. őszén ért véget. A Messiás akkor jelent meg a színen, ugyanis Jézus abban az évben merítkezett alá Alámerítő Jánosnál és lett a Felkent vagy a Krisztus, akit Isten szent szelleme kent fel. (Máté 3:13–17) Történetesen a Lukács 3:1–3 kimutatja, hogy János „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében” kezdte meg alámerítő tevékenységét, amely év i. sz. 28. augusztus 17-től i. sz. 29. augusztus 16-ig tartott.

Mennyi idős volt Jézus az alámerítkezésekor? Az Írások így válaszolnak: „Maga Jézus amikor megkezdte munkáját [nyomban alámerítkezése után] mintegy harminc éves volt.” (Luk 3:21–23) Ha visszaszámlálunk harminc évet Jézus alámerítkezésétől, amely i. sz. 29-ben történt (és nem felejtjük el, hogy nulla év nincs az i. e. és i. sz. között), úgy találjuk, hogy ő i. e. 2-ben született.

Ezt a dátumot támogatja a „hetven évhét” próféciája. Az jelzi, hogy a Messiásnak meg kell öletnie, így a 70-ik „hét” közepén, megszünteti a véres áldozatot és ételáldozatot’, mint amely többé nem kötelező. (Dán 9:27; Róma 6:14; Zsid 7:26–28) Ez azt jelenti, hogy Krisztus szolgálata három és fél évig tartott. Alámerítkezésével kezdődött el i. sz. 29-ben és i. sz. 33 Pászka idején bekövetkezett halálakor fejeződött be. Visszaszámlálva tehát 33 1/2 évet (Jézus földi életének idejét) szintén ki tudjuk számítani születésének az évét, amely így i. e. 2.

DE MI A HELYZET A NAPPAL?

Mint az imént megjegyeztük, Jézus a Pászka idején halt meg, ami i. sz. 33. április 1-e körül volt. (Máté 26:17–30) Mivel Jézus 30 éves körüli volt, amikor tevékenységét elkezdte, szolgálata pedig három és fél évig tartott, 33 1/2 éves volt a Pászka ünnep idején, azaz i. sz. 33. április 1-e körül. Krisztus 34 éves lett volna hat hónappal később, azaz október 1-e körül. Újból visszaszámlálva ahhoz az eredményhez jutunk, hogy Jézus nem december 25-én, hanem október 1-e körül született, i. e. 2-ben.

NEM TÉL IDEJÉN SZÜLETETT

A télidő nem illik Jézus 30 évvel azelőtti születésének körülményeihez Bethlehemben. Palesztinában a hűvös esős évszak késő októberben köszönt be és több hónapig tart. Decemberben Bethlehemben, mint a szomszédos Jeruzsálemben is, gyakran tapasztalható éjjeli fagy. S hogy milyen hideg tud lenni, arról Jojákim, júdeai királlyal kapcsolatosan olvassuk: „A király a téli házban ült a kilencedik hónapban [Chislev, megfelel november-decembernek], égő szénserpenyővel maga előtt.” (Jer 36:22) Ilyen fűtésre volt szüksége, hogy melegedjen. Ezenfelül a száműzetés utáni Jeruzsálemben a nép, amelyet Ezsdrás összegyűjtött ugyanabban a téli hónapban, „reszketve az ügy miatt [melyet akkor tárgyaltak] és az esőzések miatt”. (Ezsd 10:7, 9, 13) Megjegyzésre méltó, hogy a következő hónapban, Tebeth-ben (december-január) volt az év legalacsonyabb hőmérséklete, amikoris alkalmanként hó födte be a hegyvidéket.

Augusztus császár összeírást rendelt el, amely, mint kiderült, egybeesett Jézus születésével. De feltételeznéd-e, hogy a római császár szükségtelenül provokálta volna a gyakran lázongó zsidó alattvalóit azzal, hogy a hideg, esős téli, decemberi hónapot jelöli meg mindenki számára, hogy szülővárosába menjen összeírásra, amikor az utazás akkor különösen nehéz volt? Egyáltalán nem.

A pásztorok a „szabadban” gondozták a nyájaikat Jézus születésének éjszakáján. (Luk 2:8–14) Pedig az őszi Bul (október-november) hónapban már az esős évszak elkezdődött. (5Móz 11:14) Október második felében, amikor Bul elkezdődött, az állatokat biztos, védett helyre vitték éjszakára. Ezért a pásztorok jelenléte a nyílt mezőn éjszakának idején összhangban van azokkal a többi bizonyítékokkal, melyek arra mutatnak, hogy Jézus a kora őszi Ethanim hónapban (szeptember-október) született.

EGY ELŐÍRT SZERTARTÁS

Világos tehát, hogy Jézus nem december 25-én született. A rendelkezésre álló bizonyítékok inkább i. e. 2. október elsejére mutatnak. Éppen ezért az ő születésének a karácsonyi szertartások szerinti ünneplése teljesen helytelen azok számára, akik a Szent Írásokat tekintik vezetőjüknek.

Jézus születése pontosan megállapított dátumának a hiánya azonban nem zavar bennünket. Elvégre a Bibliában csak világi uralkodók születési ünnepeiről van feljegyzés. — 1Móz 40:20; Máté 14:6; Márk 6:21–28; Ján 18:36.

Mindamellett Jézusról meg kell emlékezni. Evégett alapította Ő a halálának emlékünnepét, amit gyakran az Úr vacsorájának neveznek. Ezt Jézus a földi életének utolsó estéjén vezette be, röviddel azelőtt, hogy odaadta „lelkét váltságul cserébe sokakért”. (Máté 20:28) Kovásztalan kenyeret és bort használva testének és vérének a jelképéül — melyeket feláldozni készült — adott belőlük a tanítványainak és meghagyta nekik: „Ezt cselekedjétek mindig az én emlékezetemre.” (Luk 22:19, 20; 1Kor 11:23–26) Ezért, noha az igazi keresztényeket érdekli, hogy megtudják, mikor született Jézus; a halála, nem pedig születése az, amelyről megemlékeznek.