„Az olvasó éljen tisztánlátással”
„Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság . . . ott áll a szent helyen [egy szent helyen, »NW«] . . . Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre” (MÁTÉ 24:15, 16).
1. Mi lett az eredménye Jézus figyelmeztetésének, melyet a Lukács 19:43, 44-ben találhatunk meg?
HA FIGYELMEZTETNEK minket a közelgő veszélyre, el tudjuk kerülni azt (Példabeszédek 22:3). Képzeld tehát magad elé, milyen helyzetben voltak a Jeruzsálemben lévő keresztények az i. sz. 66-ban bekövetkezett római támadás után. Jézus arra figyelmeztette az embereket, hogy a várost körül fogják venni, és el fogják pusztítani (Lukács 19:43, 44). A legtöbb zsidó nem hallgatott rá. Tanítványai azonban megfogadták figyelmeztetését. Ennek eredményeként megmenekültek az i. sz. 70-ben bekövetkező szerencsétlenségtől.
2., 3. Miért érdekeljen minket Jézusnak a Máté 24:15–21-ben feljegyzett próféciája?
2 Jézus egy napjainkra is vonatkoztatható próféciában egy összetett jelet vázolt fel, amelyben szerepelnek háborúk, élelmiszerhiányok, földrengések, járványos betegségek, és benne van az is, hogy üldözik a keresztényeket, akik Isten Királyságáról prédikálnak (Máté 24:4–14; Lukács 21:10–19). Jézus ezenkívül beszélt valamiről, ami segít tanítványainak felismerni, hogy közel a vég — ez egy ’pusztító utálatosság, mely ott áll egy szent helyen’ (Máté 24:15). Vizsgáljuk meg újra ezeket a jelentőségteljes szavakat, hogy megérthessük, miként érinthetik a mostani és a jövőbeni életünket.
3 Jézus, miután vázolta a jelet, ezt mondta: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen [egy szent helyen, NW] (a ki olvassa, értse meg [az olvasó éljen tisztánlátással, NW]): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; a ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; és a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha” (Máté 24:15–21).
4. Mi mutatja, hogy a Máté 24:15 már beteljesedett egyszer az első században?
4 Márk és Lukács beszámolója további részleteket közöl. Azon a helyen, ahol Máté arról ír, hogy „ott áll egy szent helyen”, a Márk 13:14 azt mondja: ’ott áll, ahol nem kellene.’ A Lukács 21:20 még hozzáfűzi Jézus további szavait: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.” Ez segít megértenünk, hogy első beteljesedésként a rómaiak i. sz. 66-ban kezdték meg támadásukat Jeruzsálem és a templom ellen, amely szent hely volt a zsidóknak, de többé már nem volt az a hely, amely szent Jehovának. A teljes pusztulás akkor következett be, amikor a rómaiak i. sz. 70-ben lerombolták a várost és a templomot is. Mi volt akkoriban „az utálatosság”? És hogyan ’állt egy szent helyen’? Ha választ kapunk ezekre a kérdésekre, az segíteni fog tisztábban látni a modern kori beteljesedést.
5., 6. a) Miért volt szükségük tisztánlátásra azoknak, akik a Dániel 9. fejezetét olvasták? b) Hogyan teljesedett be Jézusnak „az utálatosságról” szóló próféciája?
5 Jézus arra buzdította az olvasókat, hogy éljenek tisztánlátással. Minek az olvasóit? Valószínűleg a Dániel 9. fejezetének az olvasóit. Itt egy próféciát találhatunk, mely utal arra, hogy a Messiásnak mikor kell megjelennie, és előre megmondja, hogy három és fél év múlva „kiirtatik”. A prófécia így szól: „útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad” (Dániel 9:26, 27, kiemelés tőlünk; lásd még: Dániel 11:31; 12:11).
6 A zsidók szerint ez arra az időre vonatkozott, amikor mintegy 200 évvel korábban IV. Antiokhosz megszentségtelenítette a templomot. Jézus azonban másra mutatott, és tisztánlátásra buzdított, mivel „az utálatosságnak” még meg kellett jelennie és „egy szent helyen” kellett állnia. Nyilvánvaló, hogy Jézus a római seregekre utalt, amelyek jellegzetes lobogókkal jönnek majd el i. sz. 66-ban. Az ilyen zászlók, amelyek már régóta használatosak voltak, igazából bálványok voltak, és a zsidók szemében utálatosságoknak számítottak.a De mikor ’álltak egy szent helyen’? Ez akkor történt meg, amikor a római hadsereg a zászlóival együtt megtámadta Jeruzsálemet és a zsidók által szentnek tartott templomot. A rómaiak még a templomterület falának az aláásását is megkezdték. Bizony, amit már régóta utálatosnak tartottak, ekkor ott állt egy szent helyen! (Ésaiás 52:1; Máté 4:5; 27:53; Cselekedetek 6:13).
Modern kori „utálatosság”
7. Jézus mely próféciája teljesedik a mi időnkben?
7 Az I. világháború óta látjuk a nagyobb beteljesedését a Jézus által adott jelnek, melyet a Máté 24. fejezetében jegyeztek fel. De idézzük csak fel a szavait: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság . . . ott áll a szent helyen [egy szent helyen, NW] . . . Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre” (Máté 24:15, 16). A próféciából ennek a résznek a mi időnkben is teljesednie kell.
8. Hogyan azonosítják Jehova Tanúi a modern kori „utálatosságot” már évek óta?
8 Az Őrtorony 1921. január 1-jei angol száma bizonyítva, hogy Jehova szolgái meg vannak győződve arról, hogy ez a prófécia még be fog teljesedni, ezt a tárgyat vizsgálta és a közel-keleti fejleményekkel hozta összefüggésbe. Ezt követően a Mindazok folyóiratja 1930. február 15-i száma az 54. oldalon (The Watchtower 1929. december 15.) határozottan kijelentette: „A Népszövetség teljesen arra van beállítva, hogy a népet Istentől és Krisztustól elfordítsa, tehát egy romboló dolog, Sátán szerzeménye és Isten szeme előtt pusztító utálatosság.” Tehát 1919-ben megjelent „az utálatosság”. Idővel a Népszövetség átadta helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Jehova Tanúi már régóta feltárják, hogy ezek az emberektől származó, békéltető szervezetek utálatosak Isten szemében.
9., 10. Az, ahogyan korábban értelmeztük a nagy nyomorúságot, hogyan befolyásolta azt a nézetünket, hogy mikor áll szent helyen „az utálatosság”?
9 Az előző cikk a Máté 24. és 25. fejezete nagy részének a világosabb értelmezését foglalta össze. Vajon van valami, amit tisztábban kellene látnunk a ’szent helyen álló utálatossággal’ kapcsolatban? Nyilvánvalóan van. Jézus próféciája szoros összefüggésbe hozza a ’szent helyen való állást’ a megjövendölt „nyomorúság” kitörésével. Éppen ezért, bár „az utálatosság” már régóta létezik, a ’szent helyen való állása’ és a nagy nyomorúság közötti összefüggésnek hatással kell lennie a gondolkodásunkra. Hogyan?
10 Isten népe valamikor úgy értette, hogy a nagy nyomorúság kezdeti szakasza 1914-ben kezdődött, és hogy a végső szakasza Armageddon csatájában fog elkövetkezni (Jelenések 16:14, 16; vesd össze: Az Őrtorony 1939. április 1., 110. oldal [ang.]). Így érthető, miért gondoltuk korábban, hogy a mostani „utálatosságnak” nem sokkal az I. világháború után kellett egy szent helyen állnia.
11., 12. A nagy nyomorúságról milyen kiigazított értelmezést közöltek 1969-ben?
11 A későbbi években azonban rájöttünk, hogy másképp kell értenünk ezeket. 1969. július 10-én csütörtökön a New Yorkban tartott „Béke a földön” nemzetközi kongresszuson F. W. Franz, a Watch Tower Bible and Tract Society akkori alelnöke rendkívül izgalmas előadást tartott. Jézus próféciájának a korábbi értelmezését áttekintve, Franz testvér ezt mondta: „Úgy magyarázták, hogy a »nagy nyomorúság« i. sz. 1914-ben kezdődött, Isten azonban nem engedte, hogy elérje a tetőpontját, hanem 1918 novemberében megállította az első világháborút. Ily módon a kiválasztott keresztények felkent maradékának időt szabott arra, hogy elvégezzék az ő munkáját, mielőtt a »nagy nyomorúság« utolsó befejező része, Armageddon csatája bekövetkezne.”
12 Majd ehhez képest jelentősen megváltozott magyarázat hangzott el: „azoknak az eseményeknek megfelelően, amelyek az első évszázadban [lejátszódtak] . . . az ellenképi »nagy nyomorúság« nem kezdődött i. sz. 1914-ben. Ami 1914—1918-ban a modern ellenképi Jeruzsálemre . . . következett, inkább csak a »szorongató fájdalmak kezdete« volt. Az a »nagy nyomorúság«, amilyen soha nem lesz többé, még hátravan, mert az a kereszténységet is magába foglaló hamis vallás világbirodalmának a megsemmisítését jelenti, és azután következik a »mindenható Isten nagy napjának a háborúja« Armageddonkor.” Ez azt jelentette, hogy a nagy nyomorúság még teljes egészében hátravolt.
13. Miért ésszerű azt mondani, hogy „az utálatosság” még a jövőben fog ’szent helyen állni’?
13 Ez közvetlenül kihatással van arra, hogy lássuk tisztán, mikor áll szent helyen „az utálatosság”. Emlékezz csak vissza, mi történt az első században. A rómaiak i. sz. 66-ban megtámadták Jeruzsálemet, de hirtelen visszavonultak, ami lehetővé tette, hogy a keresztény ’hústest’ megmeneküljön (Máté 24:22, NW). Ennek megfelelően arra számítunk, hogy a nagy nyomorúság hamarosan meg fog kezdődni, de meg lesz rövidítve Isten választottaiért. Figyeld meg a következő kulcsfontosságú gondolatot: az ókori példában az, hogy ’az utálatosság ott áll egy szent helyen’, egybefonódott a Gallus tábornok vezetésével indított, i. sz. 66-ban bekövetkezett római támadással. Ennek a támadásnak — a nagy nyomorúság kitörésének — a modern kori megfelelője még mindig hátravan. „A pusztító utálatosság” tehát, amely már 1919 óta létezik, nyilvánvalóan később fog szent helyen állni.b Hogyan fog ez megtörténni? És milyen hatással lehet ez ránk?
Támadás a jövőben
14., 15. Hogyan segít megértenünk a Jelenések könyve 17. fejezete azokat az eseményeket, amelyek Armageddonhoz vezetnek?
14 A Jelenések könyve leírja, hogy a jövőben pusztító támadás éri a hamis vallást. A 17. fejezet ismerteti Isten ítéletét „nagy Babilon, a paráznáknak . . . anyja”, vagyis a hamis vallás világbirodalma felett. A kereszténység ennek szerves része, és azt állítja, hogy szövetséges kapcsolatban van Istennel. (Vesd össze: Jeremiás 7:4.) A hamis vallások, köztük a kereszténység is, már régóta törvénytelen kapcsolatot folytatnak „a föld királyaival”, de ez véget ér ezeknek a hamis vallásoknak a pusztulásával (Jelenések 17:2, 5). Kik fogják elpusztítani?
15 A Jelenések könyve ír „egy veres fenevadról”, amely egy ideig létezik, majd eltűnik, s azután újra megjelenik (Jelenések 17:3, 8). Ezt a fenevadat a világi uralkodók támogatják. A részletek ebben a próféciában segítenek azonosítani, hogy ez a jelképes vadállat az a békefenntartó szervezet, amely 1919-ben mint Népszövetség („utálatosság”) létrejött, és amely ma az Egyesült Nemzetek Szervezete. A Jelenések 17:16, 17 azt mutatja, hogy Isten a jövőben olyan emberi uralkodók szívébe, akik kiemelkedő részét alkotják ennek a „fenevadnak”, el fogja ültetni azt a gondolatot, hogy pusztítsák el a hamis vallás világbirodalmát. Ez a támadás fogja jelezni a nagy nyomorúság kitörését.
16. Milyen figyelemre méltó fejlemények történnek a vallással kapcsolatban?
16 Mivel a nagy nyomorúság kezdete még a jövőben lesz, a ’szent helyen való állás’ vajon még hátravan? Nyilvánvalóan hátravan. Bár „az utálatosság” már megjelent századunk elején, tehát már évtizedek óta létezik, különleges módon fog ’szent helyen állni’ a közeljövőben. Mint ahogyan Krisztus első századi követői is biztosan éberen figyeltek, hogyan alakul majd a ’szent helyen való állás’, így tesznek a modern kori keresztények is. Igaz, meg kell várnunk a tényleges beteljesedést, hogy minden részletet tudjunk. De figyelemre méltó, hogy néhány országban már észlelhetően egyre nagyobb ellenszenvet tanúsítanak a vallással szemben. Néhány politikai szerv az igaz hittől eltévelyedett, volt keresztényekkel szövetkezve ellenségeskedést szít általában a vallással szemben, de kiváltképp az igaz keresztényekkel szemben (Zsoltárok 94:20, 21; 1Timótheus 6:20, 21). Ebből következik, hogy a politikai erők már most ’viaskodnak a Bárány ellen’, és amint a Jelenések 17:14 mutatja, ez a harc erősödni fog. Bár nem tudnak szó szerint kezet emelni Isten Bárányára — a magas rangra emelt, dicsőséges helyzetben lévő Jézus Krisztusra —, továbbra is kimutatják ellenségeskedésüket Isten igaz imádóival szemben, főleg pedig az ő „szenteivel” szemben (Dániel 7:25; vesd össze: Róma 8:27; Kolossé 1:2; Jelenések 12:17). Istentől kaptunk biztosítékot arra, hogy a Bárány, és akik vele vannak, győzni fognak (Jelenések 19:11–21).
17. Anélkül, hogy dogmatikusak volnánk, mit mondhatunk arról, hogyan fog „az utálatosság” szent helyen állni?
17 Tudjuk, hogy pusztulás vár a hamis vallásra. Nagy-Babilon „részeg . . . a szentek vérétől”, és királynőként ténykedik, ettől függetlenül a pusztulása biztos. Tisztátalan befolyása, melyet a föld királyaira gyakorolt, drámai módon meg fog változni, amint ez a kapcsolat ádáz gyűlölködésbe csap át ’a tíz szarv és a fenevad’ részéről (Jelenések 17:6, 16; 18:7, 8). Amikor a „veres fenevad” megtámadja a vallási szajhát, akkor fog „az utálatosság” fenyegetően a kereszténység úgynevezett szent helyén állni.c Tehát legelőször a hitetlen kereszténység fog elpusztulni, amely szentnek festi le magát.
’Fussunk’ — De hogyan?
18., 19. Milyen érvek mutatják, hogy ’a hegyekbe való futás’ nem azt jelenti, hogy vallást fognak változtatni?
18 Jézus miután arról jövendölt, hogy az ’utálatosság ott áll egy szent helyen’, arra figyelmeztette a tisztán látó személyeket, hogy cselekedjenek. Vajon arra gondolt, hogy ebben a késői időpontban, amikor az ’utálatosság ott áll egy szent helyen’, sok ember el fog menekülni a hamis vallásból és az igaz imádathoz tér? Aligha. Gondoljunk az első beteljesedésre. Jézus ezt mondta: „a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; a háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; és a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen” (Márk 13:14–18, kiemelés tőlünk).
19 Jézus nem azt mondta, hogy csak a Jeruzsálemben lévőknek kell menekülniük, mintha arra utalt volna, hogy a zsidó imádat központjából kellett volna kimenniük; figyelmeztetésében a vallás megváltoztatását sem említette, vagyis hogy fussanak ki a hamis vallásból, és vegyék fel az igaz vallást. Jézus tanítványait biztosan nem kellett figyelmeztetni arra, hogy fussanak ki egyik vallásból a másikba; hiszen már igaz keresztényekké váltak. És az i. sz. 66-ban bekövetkezett támadás nem indította a Jeruzsálemben és a Júdea-szerte élő, judaizmust gyakorló embereket, hogy hagyják el ezt a vallást, és fogadják el a keresztényiséget. Heinrich Graetz professzor azt mondja, hogy akik a menekülő rómaiakat üldözték, visszatértek a városba: „Harsogó harci dalokkal tértek vissza a zelóták Jeruzsálembe (marchesván 8-ikán) és boldog remények töltötték el keblüket . . . Nem küldött-e Isten segítséget, miként elődeinek? És a zelóták szive nem aggódott a jövő miatt.”
20. Hogyan reagáltak a korai tanítványok Jézus figyelmeztetésére, hogy fussanak a hegyekbe?
20 Hogyan cselekedett tehát akkoriban Jézus tanácsával összhangban a viszonylag kevés választott? Azáltal, hogy elhagyta Júdeát, és a hegyekbe futott, átkelve a Jordánon, kimutatta, hogy nem része a zsidó rendszernek sem a politikában, sem a vallásban. Otthagyták földjüket, otthonukat, és még a házukban lévő javaikat sem szedték össze. Mivel biztosak voltak abban, hogy Jehova megvédi és fenntartja őket, imádatát minden más, látszólag fontos dolog elé helyezték (Márk 10:29, 30; Lukács 9:57–62).
21. Mire ne számítsunk majd, amikor „az utálatosság” támad?
21 Vizsgáljuk meg most a nagyobb beteljesedést. Már sok évtizede arra buzdítjuk az embereket, hogy jöjjenek ki a hamis vallásból, és térjenek az igaz imádathoz (Jelenések 18:4, 5). Több millióan így tettek. Jézus próféciája nem arra utal, hogy ha már egyszer kitört a nagy nyomorúság, tömegek fognak a tiszta imádathoz térni; egészen biztos, hogy a zsidók nem tértek meg tömegesen i. sz. 66-ban. Az igaz keresztények mindenesetre arra fognak erős indíttatást érezni, hogy fogadják meg Jézus figyelmeztetését, és fussanak.
22. Mit foglalhat magában az, ha megfogadjuk Jézus tanácsát, hogy fussunk a hegyekbe?
22 Nem tudunk még minden részletet a nagy nyomorúságról, de logikusan arra következtethetünk, hogy esetünkben a Jézus által említett futás nem földrajzi értelemben fog beteljesedni. Isten népe már az egész földön megtalálható, szinte mindenütt. De azért biztosak lehetünk abban, hogy amikor futni kell, a keresztényeknek továbbra is nyilvánvalóan el kell különülniük a hamis vallási szervezetektől. Az is fontos, hogy Jézus arra figyelmeztetett, senki se menjen vissza a házába, hogy elhozza a ruháját vagy valami mást (Máté 24:17, 18). Tehát próbák várhatnak még ránk, hogy miként tekintjük az anyagiakat; vajon az anyagiakat tartjuk a legfontosabbnak, vagy fontosabb számunkra a megmentés, melyben mindazok részesülnek, akik Isten oldalán állnak? Igen, futásunk magában foglalhat nehézségeket és nélkülözést. Késznek kell lennünk megtenni, bármit is foglal ez magában, mint ahogyan első századi sorstársaink tették, akik a Jordánon átkelve menekültek Júdeából Pereába.
23., 24. a) Csakis hol találhatunk menedéket? b) Milyen hatással kell lennie ránk Jézusnak a ’szent helyen álló utálatossággal’ kapcsolatos figyelmeztetésének?
23 Biztosaknak kell lennünk abban, hogy továbbra is Jehova és az ő hegyszerű szervezete marad a menedékünk (2Sámuel 22:2, 3; Zsoltárok 18:3; Dániel 2:35, 44). Mi itt fogunk menedéket találni! Nem utánozzuk az emberiség tömegét, amely a „barlangokba” fut, és „a hegyeknek kőszikláinál”, vagyis az emberi szervezeteknél és intézményeknél rejtőzik el, amelyek talán csak igen rövid ideig maradnak meg Nagy-Babilon pusztulása után (Jelenések 6:15; 18:9–11). Igaz, még nehezebb idők is jöhetnek, mint amilyen nehéz idő következett i. sz. 66-ban a terhes asszonyokra, akik Júdeából futottak, vagy bárkire, akinek hidegben vagy esős időszakban kellett menekülnie. De biztosak lehetünk abban, hogy Isten lehetővé fogja tenni, hogy életben maradjunk. Erősítsük meg már most a bizalmunkat Jehovában és a Fiában, aki már Királyként uralkodik a Királyságban.
24 Nincs okunk rettegve élni amiatt, hogy mi fog történni. Jézus nem akarta, hogy az akkor élt tanítványai féljenek, és azt sem akarja, hogy most vagy az elkövetkező napokban féljünk. Riasztott minket, hogy felkészíthessük szívünket és elménket. Elvégre az engedelmes keresztényeket nem büntetik meg, amikor a hamis vallás és e gonosz rendszer többi része elpusztul. Ők tisztán látóan megfogadják a ’szent helyen álló utálatossággal’ kapcsolatos figyelmeztetést. Határozottan fognak cselekedni a rendíthetetlen hitük alapján. Sose feledjük, mit ígért Jézus: „a ki mindvégig megmarad, az megtartatik” (Márk 13:13).
[Lábjegyzetek]
a „A római templomokban vallásos tisztelettel őrizték a római zászlókat; ez a nép annyira tisztelte lobogóit, mint amennyire más nemzetek felett érezte magát . . . [A katonáknak] valószínűleg ez volt a legszentebb a föld kerekén. A római katona a lobogójára esküdött” (The Encyclopædia Britannica, 11. kiadás).
b Meg kell jegyeznünk, hogy bár Jézus szavainak az i. sz. 66—70-ben bekövetkezett beteljesedése segíthet megértenünk, hogyan fognak beteljesedni a nagy nyomorúságkor, a két beteljesedés nem felelhet meg teljesen, mivel mások a körülmények.
Emlékszel?
◻ Hogyan tárta fel kilétét az első században „a pusztító utálatosság”?
◻ Miért ésszerű azt gondolni, hogy a modern kori „utálatosság” a jövőben fog szent helyen állni?
◻ „Az utálatosság” milyen támadásáról jövendöl a Jelenések könyve?
◻ Milyenfajta ’futásra’ lehet majd szükségünk?
[Kép a 16. oldalon]
Nagy-Babilont ’a paráznák anyjának’ nevezik
[Kép a 17. oldalon]
A Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő veres fenevad „az utálatosság”, melyről Jézus beszélt
[Kép a 18. oldalon]
A veres fenevad pusztító támadást mér a vallásra