Lássuk tisztán, miért kellett eljönni a Messiásnak!

„Megtaláltuk a Messiást” (JÁNOS 1:41).

 1. Milyen meglepő bejelentés van feljegyezve a Bibliában, és mikor tették azt?

EGY András nevű zsidó tette a fenti meglepő bejelentést a testvérének több mint 1950 évvel ezelőtt. Képes vagy-e felfogni, milyen izgalmat váltottak ki ezek a szavak, amelyeket a keresztény János apostol jegyzett fel? A keresztény történész, Lukács úgy jelölte meg azt a felejthetetlen évet mint „Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejét”. Tiberius 15. éve — római császárrá történő kikiáltásától számítva — i. sz. 28 szeptemberében kezdődött, és i. sz. 29 szeptemberében ért véget (Lukács 3:1–3, 21, 22; János 1:32–35, 41).

 2. Hogyan összpontosította Dániel jövendölése a figyelmet az i. sz. 29. évre?

² A Messiás megjelenésének évét pontosan megjövendölték. Pontosan 483 év telt el attól kezdve, hogy Artaxerxes perzsa király parancsot adott Jeruzsálem újjáépítésére, uralkodásának 20. évében, azaz i. e. 455-bena (Nehémiás 2:1–8). Dániel próféta megjövendölte, hogy a „Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére kiadott parancsszó elhangzásától a Messiás Fejedelemig hét hét, továbbá hatvankét hét lesz” (Dániel 9:25). Tehát egy 7 + 62 = 69 prófétai hétből álló időszak fogja elválasztani ezt a két fontos eseményt. A hatvankilenc betű szerinti hét 483 napot tesz ki. Az „egy napot egy esztendőért” prófétai szabály szerint a Messiásnak 483 évvel később, i. sz. 29-ben kellett megjelennie (Ezékiel 4:6).

 3. a) Mi a „Messiás” cím jelentése? b) Mely próféciákat kellett a Messiásnak betölteni?

³ Az i. sz. 29. évben tehát joggal „várták az emberek” a Messiást (Lukács 3:1, 15). A „Messiás” cím ugyanazt jelenti, mint a görögben a „Krisztus”; mindkét szó azt jelenti: „Felkent” (János 1:41). Számos zsidó számára az volt az égető kérdés: ’Kit fog Jehova Isten felkenni mint királyt, hogy nemcsak Izrael, de az egész emberiség felett uralkodjon?’ Prófécia által, a választás Ábrahám dédunokájának, Júdának egyik leszármazottjára korlátozódott. A Messiásnak továbbá a júdeai király, Dávid trónjának örököseként Dávid szülővárosában, Betlehemben kellett megszületnie (1Mózes 17:5, 6; 49:10; Zsoltárok 132:11; Dániel 7:13, 14; Mikeás 5:2; János 7:42).

Tévedhetetlen felismerés

 4., 5. a) Mi történt az i. sz. 29. kulcsfontosságú esztendőben? b) Milyen tévedhetetlen módon lehetett felismerni a Messiásként kiválasztott személyt?

⁴ Abban a kulcsfontosságú évben, i. sz. 29-ben ez történt: „Isten kijelentése eljutott Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztába. Ezért bejárta a Jordán egész környékét, prédikálva a megtérést jelképező alámerítést a bűnök bocsánatára” (Lukács 3:2, 3). János szolgálata felkészítette a bűnbánó zsidókat arra, hogy elfogadják a Messiás küszöbön álló eljövetelét. Azonkívül, Jehova egy jelt is adott Jánosnak. Azt kellett megtalálnia, ’akire látja majd a szellemet leszállni és rajta maradni’ (János 1:33).

⁵ Miután János alámerítette a názáreti Jézust, látta ezt a csalhatatlan felkenetést. Jézust nem olajjal kenték fel, mint földi ősatyját, Dávidot, hanem Jehova Isten szent szellemével (1Sámuel 16:13; Cselekedetek 10:38). Ugyanakkor Isten saját hangja ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeselek” (Máté 3:16, 17). Ahogyan János később tanúsította: „Láttam a szellemet mint egy galambot leszállni az égből, és az rajta maradt. És én láttam azt, és tanúskodtam arról, hogy ez az Isten Fia” (János 1:32, 34).

 6. Milyen szép példát állított fel számunkra András és János?

⁶ Alámerítő János ezekkel a szavakkal mutatta be tanítványainak Jézust és egyben így nevezte őt: „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29). Két tanítvány igen hamar reagált. Jézus társaságában töltött egyetlen nap után teljesen meg voltak győződve. Az egyikük neve András volt, aki lelkesen kereste meg testvérét, Simon Pétert. A másik tanítvány János volt, a Zebedeus fia, akiből Jézus szeretett apostola lett. Miután közel 70 éven át tanúskodott a Messiásról, ez a János arra kapott indíttatást, hogy megírja a fenti tudósítást a mi javunkra. Ugye megindítja a te szívedet is az ő példája és András példája? Vajon te is olyan buzgón hirdeted a Messiásról szóló szívre ható igazságot, mint ők és ’a Bárány többi apostola’? (Jelenések 1:9; 21:14; János 1:35–41; Cselekedetek 5:40–42).

Királyként és Főpapként kijelölve

 7. Miért nem szolgálhatott Jézus papként a jeruzsálemi templomban?

⁷ A zsidó nemzet tagjaként megszületve, Jézus „a törvény alá került” (Galata 4:4). És mivel Júda törzséből származott, nem szolgálhatott papként Jehova előképes templomában, akinek a papjai Lévi törzséből és Áron családjából valók voltak. „A mi Urunk Júdától származott, abból a törzsből, amelyre nézve Mózes semmit sem szólt a papságról”, emlékeztette Pál apostol keresztény társait (Zsidók 7:14).

 8. Mit árnyékolt elő Jehova földi temploma?

⁸ János apostol ezt írta: „Az igazi világosság, amely minden embernek világosságot ad, eljött a világba” (János 1:6–9). Jézus alámerítésével mintha egy nagy szellemi templom jött volna létre, ahol most egy szellemi főpap van, aki képes megmenteni az emberiséget Sátán szellemi sötétségben lévő világának rabságából (Zsidók 8:1–5; 9:24).

 9., 10. a) Mit jelentettek Jézus szavai: „Véres áldozatot és áldozati ajándékot nem akartál” és „testet alkottál nekem”? b) Mit érzett Jézus személy szerint ezzel kapcsolatban?

⁹ Jézus imádkozott az alámerítése alkalmával. A Biblia feljegyzett néhányat az ő jelentőségteljes szavaiból, ahogy később Pál apostol idézett belőlük: „ ’Véres áldozatot és áldozati ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem. Egészen égő- és bűnért való áldozatokat nem akartál.’ Akkor azt mondtam: ’Íme, jövök (a könyvtekercsben írva van rólam), hogy cselekedjem a te akaratodat, ó Isten!’ ” (Zsidók 10:5–7; Lukács 3:21).

¹⁰ Jézus ezzel önmagára alkalmazta a Zsoltárok 40:6–8-ban, [40:7–9, Károli] levő próféciát, amely előre közölte Jehova azon szándékát, hogy véget vet az ároni papság által a jeruzsálemi templomban bemutatott állatáldozatoknak. Jehova nem találta „örömét” ezekben az áldozatokban, mivel azok csak előképes áldozatok, és képtelenek teljes engesztelést szerezni az emberi bűnért. Ezért Jehova tökéletes emberi testet készített Jézus számára, hogy feláldozza azt. Isten átültette égi Fia életét egy zsidó szűz méhébe. Ezáltal Jézus megszületett anélkül, hogy megfertőzte volna Ádám bűne. Isten tökéletes emberi Fia volt, akinek az élete képes volt engesztelést szerezni az emberiség bűnéért (Lukács 1:30–35). Ahogy a Zsoltárok 40:8, [40:9, Károli] megjövendölte, Jézus szívbeli vágya az volt, hogy Atyja akaratát cselekedje. „Ez a szóban forgó ’akarat’ szentelt meg minket egyszer s mindenkorra a Jézus Krisztus testének feláldozása révén” (Zsidók 10:10, 11).

11. Milyen próféciát töltött be a Messiás halála, és hogyan ’vetett véget a véres áldozatoknak’?

¹¹ Jézus emberi életének egyszer s mindenkorra történt feláldozása eltörölte a kiegészítő áldozatok szükségességét a jeruzsálemi előképes templomban. Továbbá, Jézus halálára i. sz. 33 pászkanapján került sor. Ez mintegy három és fél évvel az alámerítkezése után volt. A három és fél év egy prófétai hétnek a felével egyenlő (4Mózes 14:34). A dolgok tehát pontosan úgy alakultak, ahogyan Dániel megjövendölte a Messiás kiirtását: „A hét felén véget vet a véres áldozatnak és az áldozati ajándékoknak” (Dániel 9:26, 27). Jóllehet az előképes papság Jeruzsálemben addig szolgált, amíg a templom i. sz. 70-ben el nem pusztult, az áldozatok, amelyeket a papok azok alatt az évek alatt bemutattak már nem voltak értékesek, mivel azok helyébe Jézus felsőbbrendű áldozata lépett (Máté 23:37, 38).

12. Milyen értelemben volt Jézus papsága magasabb rendű Áron papságánál?

¹² Áron volt az első az izraelita főpapok hosszú sorában. Miután felkenték szent olajjal, hét napig kellett várnia a szent hajlékban, mielőtt felhatalmazást kapott volna főpapi szolgálatának végzésére (3Mózes 8:12, 33). Hasonlóképpen Jézusnak is várakoznia kellett egy ideig, amíg felhatalmazást kapott, hogy közbenjárhasson az emberiségért. Ez Főpapként való felkenetésétől a feltámadásáig tartott. Árontól eltérően, Isten halhatatlan Fiának nincs szüksége utódokra, és ő Papként is, Királyként is szolgál „Melkisédek módja szerint” (Zsoltárok 110:1–4; 1Mózes 14:18–20; Zsidók 6:20; 7:1–3, 11–17, 23–25).

13. a) Milyen súlyos felelősség hárult a főpapokra Izraelben? b) Hogyan vállalt magára Jézus még nagyobb felelősséget?

¹³ Az ókori Izraelben a pontos vallástanítás felelőssége a főpapra hárult (3Mózes 10:8–11; Malakiás 2:7). Ennek megfelelően Jézus mindazokkal tudatta Jehova igazságos követelményeit, akik szeretnék örökölni a Királyságot és az örökké tartó életet (Máté 6:9, 10, 33; 7:28, 29; 11:12; 25:34, 46). Amikor egy zsinagógában tartózkodott Názáretben, Jézus felolvasta és önmagára alkalmazta ezt a próféciát: „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent engem, hogy a jó hírt hirdessem.” Miután pedig bizonyos időt töltött Kapernaumban, ezt mondta: „Más városoknak is kell hirdetnem a jó hírt, mert ezért küldtek el” (Lukács 4:18, 19, 43; Ésaiás 61:1, 2). Jézus 70 tanítványt is kiképzett a követői közül, hogy kiterjesszék ezt a Királyság-prédikálási munkát, és megjövendölte, hogy ők még nagyobb munkát végeznek majd, mint ő maga (Lukács 10:1–9; János 14:12). Ez lerakta az alapját egy világméretű bibliai oktató munkának, amelyet Jézus irányít a felkent követőiből álló ’hű rabszolga’ által (Máté 24:45–47; 28:19, 20).

Jehova szuverenitásának Legfőbb Védelmezője

14. a) Miért lépett be Izrael főpapja a Legszentebb-be az évi engesztelés napján? b) Mit ábrázolt az illatos tömjén?

¹⁴ A legfőbb ok, amiért az Isten Fia eljött a földre, nem az emberiség megmentése. Sokkal inkább a Sátán által felvetett és Jehova szuverenitását érintő rágalom megcáfolása. Betekintést nyerhetünk ebbe, ha elgondolkozunk Izrael évenkénti engesztelés napjáról, amikor az előképes főpapnak be kellett mennie többször is a Legszentebb-be. Az első bemenetelkor illatos tömjénnel lépett be, amelyet a tömjéntartó izzó parazsára hintett (3Mózes 16:12–16). Ez jól ábrázolta, mit kell tennie az ellenképi Főpapnak a földön, mielőtt felmegy az égbe, hogy megjelenjen Jehova előtt emberi áldozatának értékévelb (Zsidók 9:24). Ahogyan a tömjén használata mutatta, Jézus hűséges életútját őszinte imádságok, a tiszta imádat iránti lángoló buzgóság és Jehova iránti mélységes szeretet jellemezték (Zsoltárok 141:2; Márk 1:35; János 2:13–17; 12:27, 28; 14:30, 31; Zsidók 5:7). Jézus sikeresen megőrizte makulátlan feddhetetlenségét minden ravasz kísértés, gúnyolódás és gonosz üldözés ellenére is, amit Sátán és ügynökei zúdítottak rá (Példabeszédek 27:11; Máté 22:15–18; Márk 14:60–65; 15:16–32; Lukács 4:13, 29; János 8:44, 59).

15. Hogyan tudjuk kinyilvánítani Jehova iránti hálánkat, amiért ilyen kiváló főpapról gondoskodott? (Zsidók 10:21–26)

¹⁵ Jehova szuverenitásának igazolásáért Jézus jutalmul égi halhatatlan életre való feltámadásban részesült. Mily hálásaknak kell lennünk Jehovának, amiért ilyen kiváló Főpapról gondoskodott számunkra! „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk ahhoz, hogy megvalljuk őt” (Zsidók 4:14). Az a leghőbb vágyad, hogy Jézus feddhetetlenségének a példáját kövesd, bármit tegyen is az Ördög? Ha igen, számíthatsz segítségre és győzhetsz. Éspedig azért, mert a lehető legjobb segítséget kaphatod meg. „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együtt érezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan próbára tétetett minden tekintetben, de bűn nélkül. Közeledjünk ezért a beszéd nyíltságával a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és ki nem érdemelt kedvességet találjunk segítségül a kellő időben” (Zsidók 4:15, 16; 5:7–10; Filippi 4:13; 1János 2:1, 2).

Szükség van helyreigazításra

16. Mire számítottak a Messiás korai szolgái az ő Királyság-uralma tekintetében?

¹⁶ András és János hamar felismerte az igazi Messiást, de neki is, és más korai tanítványoknak is még sokat kellett tanulniuk (János 16:12, 13). Mint oly sokan az akkori vallásos zsidók közül, ők is azt remélték, hogy a messiási Királyság már akkor megkezdi uralkodását és megszabadítja Izrael nemzetét és annak fővárosát, Jeruzsálemet a pogány uralomtól (Lukács 2:38; 3:15; 19:11; 23:51; 24:21). De milyen tartós előnyt jelentett volna az a bűnös emberiségnek?

17., 18. Miért adott Jézus szemléltetést „egy bizonyos nemes származású ember”-ről?

¹⁷ Ahhoz, hogy eltávolítsa a bűnt és a halált a jövőbeni Királyság-alattvalókról, létfontosságú volt, hogy a Messiás előbb kivágassék az életből, miként egy áldozati bárány (János 1:29; Ésaiás 53:7, 12). Amikor Jézus megjövendölte, hogyan fog ez bekövetkezni és hogyan fog ő feltámadni, Péter így válaszolt: „Légy kedves magadhoz, Uram! Egyáltalán nem ez lesz a te sorsod!” (Máté 16:21, 22). Jézus azonban tudta, hogy a tanítványai „nem értik meg beszédét” (Márk 9:31, 32; vö. Máté 17:22, 23).

¹⁸ Utolsó jeruzsálemi útja alkalmával, Jézus még nyíltabban beszélt (Máté 20:18, 19). Megmutatta, milyen nagy haszonnal jár az ő halála, és ezt mondta: „Az Emberfia . . . azért jött, hogy a lelkét adja váltságul cserébe sokakért” (Máté 20:28). Hamis remények meggátolták a tanítványokat abban, hogy ezt világosan felfogják. Lukács feljegyezte: „Közel volt Jeruzsálemhez, s ők úgy vélték, hogy az Isten királysága azonnal megmutatkozik.” Hogy helyreigazítsa gondolkodásukat, Jézus egy példázatot mondott nekik, amelyben önmagát „egy bizonyos nemes származású” emberhez hasonlította, akinek előbb „egy távoli országba” kellett elutaznia, „hogy átvegye a királyi hatalmat” (Lukács 19:11, 12). Az „ország” szó itt az égre utal, ahova Jézus a halála és feltámadása után felment.

19. a) Milyen hamis reménységet nyilvánítottak ki Jézus tanítványai az ő feltámadása után? b) Milyen változás állt be az Isten és az emberek közötti viszonyban i. sz. 33 pünkösdje után? (Zsidók 8:7–9, 13)

¹⁹ Közvetlenül Jézus égbemenetele előtt azonban a tanítványai megkérdezték: „Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izrael számára a királyságot?” (Cselekedetek 1:6). Vajon Jézus elutasította őket, amiért ilyesmit kérdeztek? Nem; megmagyarázta, hogy még nem jött el ennek az ideje, és nekik az igazi Messiásról szóló tanúskodó munkában kell szorgoskodniuk (Cselekedetek 1:7, 8). Istennek a természetes Izraellel kötött szövetséges viszonya nemsokára meg kellett, hogy szűnjön. Ezért a jövőbeni messiási Királyság nem állhatott helyre annak a hűtlen földi nemzetnek a javára. Jézus azt mondta zsidó ellenfeleinek: „Elveszik tőletek az Isten királyságát és olyan nemzetnek adják, amely megtermi annak gyümölcseit” (Máté 21:43). Tíz nappal Jézus égbemenetele után megszületett ez a nemzet. A szent szellem kitöltetett Jézus 120 tanítványára, és ezáltal Isten „szentjei”-vé kenettek fel s egyben „Krisztus társörökösei”-vé az elkövetkező messiási Királyságban (Dániel 7:13, 14, 18; Róma 1:7; 8:1, 16, 17; Cselekedetek 2:1–4; Galata 6:15, 16).

20. Bár voltak helytelen reménységeik, mit tettek mégis az első századi hithű keresztények?

²⁰ Az első századi keresztények még a felkenetésük után is hamis reményeket tápláltak (2Thessalonika 2:1, 2). De ahelyett, hogy elkeseredetten elhagyták volna hitüket, alázatosan elfogadták a helyreigazítást. Isten szent szellemének erejével felruházva, örömmel fogadták el azt a megbízást, hogy tanúskodjanak és ’tanítványokká tegyenek minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8; Kolossé 1:23).

21. Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő cikkünkben?

²¹ És mi a helyzet a mi XX. századunkban? Éberen figyelték-e Jehova újkori szolgái Jehova messiási Királyságának a felállítását? És az első századi ellenképeikhez hasonlóan, szükségük volt-e arra, hogy bizonyos formában helyreigazítsák várakozásaikat?

[Lábjegyzetek]

Mit válaszolnál?

◻ Mit jelent a „Messiás” cím?

◻ Milyen jelentős esemény történt i. sz. 29-ben?

◻ Hogyan ’vetett véget’ a Messiás a ’véres áldozatnak a hét felén’?

◻ Milyen felelősséget vett magára Jézus a felkenetésétől kezdve?

◻ Mi volt a Messiás első eljövetelének célja, és milyen hatással kell lennie ránk?

[Kép a 13. oldalon]

A főpap első belépése a Legszentebb-be az emberiség megmentésénél is fontosabb dolgot árnyékolt elő