Görögország — az ötödik nagy világhatalom

Miként egy gyors, szárnyas párduc, Sándor kivonult Görögországból, hogy meghódítsa Kis-Ázsiát (a mai Törökországot), Palesztinát, Egyiptomot és a Méd-Perzsa birodalmat egészen India határáig. Szeretnél-e többet tudni erről a kivételes tehetségű hódítóról és arról, amit a Biblia közöl róla?

AZ ifjú Sándor húsz éves korában örökölte a macedón trónt. Két évvel később, apja, Fülöp terve alapján Sándor megtorló háborút indított a vitéz perzsák ellen, akiknek birodalma keletre terült el. Sándor meghódította az akkori világot — és senki sem tudta feltartóztatni.

Ez a rámenős fiatal stratéga átviharzott Kis-Ázsián, Szírián, Palesztinán, Egyiptomon, Babilónián és az egész méd-perzsa birodalmon, le az ősi India küszöbéig! Mivel az ókor legnagyobb hadvezérének tartották, ezért ma Nagy Sándor néven ismerjük.

Görögország meglepően rövid idő alatt lett a bibliai történelem ötödik nagy világhatalma — az addigi világhatalmak közül a legnagyobb világhatalom. Hogyan vált azzá, és milyen kapcsolat van közötte és Isten Szava között? Milyen jelentősége van számunkra?

A bibliai jövendölésben már szerepel

Kétszáz évvel Nagy Sándor ideje előtt, amikor még Babilon volt a világhatalom, és amikor még a médek és perzsák sem jutottak a világhatalom csúcsára, Jehova prófétája, Dániel két nagy prófétai látomást kapott. Ebben előre körvonalazódott a világtörténelem. Dániel Babilon bukásának bekövetkezése után egy harmadik jövendölést is kapott azokról a dolgokról, amelyeknek jóval az ő halála után kellett bekövetkezniük. Dániel ezeket leírta. Ezek a próféciák, amelyeknek beteljesedése csak kétszáz év múlva vált esedékessé, konkrétan megmondták, mi fog történni Nagy Sándorral és birodalmával.

Milyen kinyilatkoztatást kapott Dániel? Ezeket megtalálhatod a Bibliában, az i. e. 536 táján írt Dániel könyvében. Dániel látomása röviden Görögországra, az ötödik világhatalomra vonatkozott.

Az első prófétai látomásban Görögországot egy gyors mozgású párduccal szemléltette: „Négy madárszárnya volt a hátán. . . És uralmat kapott” (Dániel 7:6).

A második látomásban egy kecskebakot látott feljönni „napnyugat felől az egész föld felszínére”, amely olyan gyorsan mozgott, hogy lába „szinte nem is érte a földet”. Teljes erejével nekirontott a kétszarvú kosnak, amely, az angyal szavai szerint, „Média és Perzsia királyait szemlélteti”. A kecskebak azután „felöklelte a kost és letörte két szarvát”. Dániel ezután ezt hallotta: „A szőrös kecskebak Görögország királya” (Dániel 8:5–8, 20, 21).

A harmadik esetben Dániel azt hallotta, hogy „Perzsia királya mindent megmozgat Görögország királya ellen. És egy hatalmas király lép fel és uralkodni fog nagy birodalommal és azt tesz, amit csak akar” (Dániel 11:2, 3).

Mit jelentenek ezek a jelképek? Bekövetkezett-e minden úgy, ahogy a Dánielnek adott közlés előre bejelentette? Lássuk!

A próféciák beteljesedése

I. e. 334 tavaszán, Nagy Sándor a Dardanelláknál (az ősi Helleszpontosznál) 30 000 gyalogosával és 5000 lovasával bevonult Ázsiába. A jelképes négyszárnyú párduc vagy a kecske gyorsaságával, amelynek lába szinte a földet sem érte, végigsepert a perzsa birodalom területén, amely Sándor királyságánál ötvenszer nagyobb volt! Vajon csakugyan „nagy birodalommal uralkodott, és azt tett, amit csak akart”? Mit mond a történelem?

Kis-Ázsia északnyugati csücskében (a mai Törökországban) található Granicus-folyónál Nagy Sándor megnyerte a perzsák elleni első ütközetét. A rá következő ősszel Isszusznál, Kis-Ázsia délkeleti csücskében, megsemmisítő vereséget mért a közel másfél milliós perzsa hadseregre. A perzsa III. Dárius, a nagy király elfutott, és hagyta, hogy családja Nagy Sándor kezébe essék.

Nagy Sándor a menekülő perzsák üldözése helyett inkább dél felé vette útját a Földközi-tenger partjai mentén, ahol elfoglalta a hatalmas perzsa hajóhad bázisait. Tírusz, a szigetváros hét hónapig állta az ostromot. Végül is, Sándor a régi, Nebukadnezár által elpusztított szárazföldi város romjait a tengerbe hordatta, és mólót építtetett ki a szigetvároshoz. Ennek a mólónak maradványai még ma is láthatók, amelyek igazolják Ezékiel próféciájának igaz voltát, mely szerint Tírusz porát a tengerbe hordják (Ezékiel 26:4, 12).

Jeruzsálem, mivel megadta magát, megmenekült. Innen Nagy Sándor déli irányba nyomult előre, meghódította Gázát, és ’óriási uralmát’ kiterjesztette és ’azt tett Egyiptomban is, amit csak akart’, ahol szabadítóként üdvözölték. Memphiszben áldozatot mutatott be az Ápisz bika-isten előtt, s ezzel megnyerte magának az egyiptomi papokat. Majd megalapította a róla elnevezett várost, Alexandriát, amely később riválisa lett Athénnak, a tudás és műveltség központjának.

Amit Fülöp eltervezett, azt Nagy Sándor mind elérte, sőt még többet is. De Sándor távolról sem volt még elégedett. Miként a gyorsmozgású kecskebak, visszafordult északkeletnek Palesztinán át és fel a Tigris folyóhoz. Ott, i. e. 331-ben, a perzsákat megtámadta Gaugamelában, nem messze a volt asszír főváros, Ninive omladozó romjaitól. Nagy Sándor 47 000 katonája legyőzte a túlerőben levő ujjászervezett 1 000 000 főt számláló perzsa hadsereget. III. Dárius elmenekült, és később saját emberei közül gyilkolta meg valaki.

Nagy Sándor diadalittasan délre fordult, és elfoglalta a perzsa téli fővárost, Babilont. Úgyszintén elfoglalta Susán és Perzepolisz városokat is, megszerezte az óriási perzsa kincstárt, és felgyújtotta Xerxes nagy palotáját. Végül Ekbatána, a főváros is behódolt Sándornak. Ez a gyors hódító aztán bekebelezte a Perzsa Birodalom többi részét is, és egészen eljutott keleten a mai Pakisztánban található Indus folyóig. Görögország kétségtelenül a bibliai történelem ötödik nagy világhatalma lett.

Nagy Sándor hódításaival együtt járt a görög nyelv és a görög kultúra elterjesztése is a hatalmas birodalomban. A meghódított országokban görög kolóniák létesültek. Itt a görög koiné köznyelv lett az akkori kor nemzetközi nyelve. Ezen a nyelven írták le a Keresztény Görög Szent Iratokat is, amely a Biblia részévé lett.

Nagy Sándor királyságát felosztják

Nagy Sándor terve az volt, hogy újjáépíti Babilont, mint a birodalom fővárosát. De ez a terve nem sikerült. A próféciák leírása szerint, erről a nagy, egyszarvú kecskebakról Dániel ezt jövendölte meg:

„A kecskebak pedig rendkívül beképzelt lett; de amikor ereje teljében volt, a nagy szarva letört, és helyette négy szarva nőtt az egek négy szele felé. . . A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely a szemei között volt, az első király. És hogy az letört úgy, hogy végül is négy állt a helyébe, az azt jelenti, hogy a nemzetéből négy király támad, de nem az ő hatalmával” (Dániel 8:8, 21, 22).

„Ám alig lépett fel, összeomlik a birodalma, és négyfelé osztják azt, az egek négy szele felé, de nem az ő utódjára száll és nem lesz olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott, mert királysága gyökerestül kiírtatik és másoké lesz, nem az övék” (Dániel 11:4).

Ahogyan a Biblia megjövendölte, Nagy Sándor nem sokáig élvezte világuralmi helyzetét. Győzelmes pályafutásának zenitjén, alig 32 éves korában, hirtelen véget értek Nagy Sándor könyörtelen hódításai. Maláriás láz gyötörte, de részeg tivornyázásával nem hagyott fel, és hirtelen meghalt Babilonban, i. e. 323-ban. Holttestét Egyiptomba szállították és Alexandriában temették el. Letörött tehát a „nagy szarv”, „az első király”. Mi történt birodalmával?

A jövendölés szerint, királyságát felosztották, de „nem utódjára” szállt. Nagy Sándor után, a tehetségtelen testvére, Fülöp Arrhidaeus uralkodott egy rövid ideig, de őt meggyilkolták. Ugyanígy járt Nagy Sándornak törvényes fia, Sándor (Allou), és törvénytelen fia, Heraklész (Herkules) is. Nagy Sándornak, a nagy vérontónak a családfája ezzel kihalt.

A jövendölés azt is tartalmazta, hogy „saját nemzetéből négy királyság támad, de nem az ő hatalmával” . . . , és ezt a királyságot „négyfelé osztják, az egek négy szele felé, de. . . nem lesz olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott”. Vajon ez is igaz lett?

Idővel Nagy Sándor hatalmas birodalmán négy tábornoka osztozott: 1. Cassander tábornok kapta: Macedóniát és Görögországot; 2. Lysimachus tábornok: Kis-Ázsiát és az európai Tráciát. 3. Szeleokusz Nikátor: Babilóniát, Médiát, Szíriát, Perzsiát, és a keleti tartományokat egészen az Indus folyóig. 4. Ptolemaiosz Lagus: Egyiptomot, Líbiát, Arábiát, és Palesztinát. A jövendölésnek megfelelően, Nagy Sándor egyetlen nagy birodalmából négy hellén vagy elgörögösödött birodalom támadt.a

A négy birodalom közül leghosszabban a Ptolemaioszi királyság maradt fenn Egyiptomban. I. e. 30-ban esett el a rómaiak által. Ekkor Róma vette át Görögország helyét és lett a hatodik nagy világhatalom.

Ragyogó kilátások az emberiség előtt

Vajon vég nélkül fogják egymást követni ezek az elnyomó világhatalmak? Nem, mert a Biblia azt mondja, hogy mi már az utolsó világhatalom végéhez közel érkeztünk (Jelenések 17:10).

Ha ezeket a vadállatias emberi kormányzatokat megnézzük, Dániel valami eltérőt is látott ezektől. Nagyszerű bepillantást kapott magába a mennybe, ahol látta az „Öregkorút”, magát Istent, aki a Királyságot nem valamilyen eljövendő hatalomsóvár emberi vezérnek, hanem „egy emberfiához hasonlónak” — azaz a feltámasztott, mennyei Jézus Krisztusnak adta (Dániel 7:9, 10, 13).

Micsoda ellentét! Mennyire különbözik a mennyei Királyság és uralma az emberi uralmaktól, hiszen nem lesznek ott a föld volt harcoló emberi királyai! Dániel erről a felmagasztalt mennyei „emberfiáról” mondta: „És kapott uralkodást, méltóságot és királyságot, hogy a népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak. Uralma határtalan ideig tartó uralom, amely el nem múlik, s az ő királysága el nem pusztul” (Dániel 7:14). Ez a béke és igazságosság királysága lesz (Ésaiás 9:6, 7).

Ha visszatekintünk az emberi uralom mohóságára és erőszakosságára, milyen boldogító tudat az, hogy ez a mennyei Királyság már létrejött, és igazságos, egész földre kiterjedő uralma már közel van! (Jelenések 12:10, 12).

„Mert a látomás kijelölt időre szól és a vége felé siet, és nem csal meg. Még ha késne is, folyton várj rá, mert feltétlenül valóra válik, nem késik el!” (Habakuk 2:3).

[Lábjegyzet]