AUGUSZTUSZ, AUGUSTUS
(felséges):
Az augustus címet Gaius Octavius kapta. Később más római császárok is felvették ezt a címet (Cs 25:21, 25), de amikor önmagában, névként használják, akkor Octavianusra, a Római Birodalom első császárára utalnak vele.
Octavianus i. e. 31 szeptemberében, nagyanyja fivérének, Julius Caesarnak a meggyilkolása után 13 évvel lett a Római Birodalom kétségbevonhatatlan uralkodója. Udvariasan visszautasította a „király” és a „diktátor” titulust, viszont elfogadta a különleges „augustus” címet, melyet a szenátus adományozott neki i. e. 27. január 16-án. Lepidus i. e. 12-ben bekövetkezett halála után Augustus felvette a „pontifex maximus” címet. Mihelyt nagyobb hatalomra tett szert, reformokat hozott a kormányzásban, átszervezte a hadsereget, létrehozta a Pretoriánus Gárdát (Fi 1:13), valamint templomokat épített, illetve újított fel.
I. e. 2-ben „rendelet jött ki Augusztusz császártól, hogy az egész lakott földet írják össze[;] és mindenki ment, hogy bejegyezzék, ki-ki a maga városába” (Lk 2:1, 3). Ez a rendelet járult hozzá ahhoz, hogy Jézus Betlehemben szülessen meg a Biblia próféciáival összhangban (Dá 11:20; Mi 5:2). Ettől az adózás és sorozás miatt végzett összeírástól, néhány provinciában a kormányzók kinevezésétől és a halálbüntetés kiszabásától eltekintve Augustus szinte soha nem avatkozott bele a helyi kormányzat munkájába. Politikája – mely halála után is folytatódott – jelentős hatalmat ruházott a zsidó szanhedrinre (Jn 18:31). A császárnak ez az engedékeny magatartása kevésbé ingerelte lázadásra az alattvalókat.
Augustusnak nem sok választása volt, hogy ki legyen az utódja. Az unokaöccse, két unokája, egy veje és egy mostohafia már meghalt, a még életben lévő unokáját, Agrippa Postumust pedig kizárták az örökségből, és hivatalosan száműzték, így csakis a nevelt fia, Tiberius jöhetett szóba. Augustus i. sz. 14. augusztus 17-én (a Julianus-naptár szerint augusztus 19-én) halt meg, vagyis abban a hónapban, melyet saját magáról nevezett el.