’Keressük Jehovát’ a neki tetsző imádat által!

 1. Milyen áldásokat élvezel Isten népének tagjaként?

MICSODA kiváltság, hogy ismerheted azt az Istent, aki beteljesíti a próféciákat! Tapasztalhatod, amiről Hóseás próféta írt: „Hűségben jegyezlek el magamnak, és ismerni fogod Jehovát.” Hóseás biztonságos, paradicsomi állapotokról írt, melyeket Isten népe élvezhetett a babiloni fogságból visszatérve. A mi korunkban szintén szellemi jólétnek és biztonságnak örvend Isten népe, mintha csak paradicsomban élne (Hóseás 2:18–20). Már most Isten nevét viseled az egyik önátadott szolgájaként – Jehova Tanújaként –, és szeretnéd, ha ez mindig így lenne (Ézsaiás 43:10, 12; Cselekedetek 15:14).

2–3. a) Miért gyűlölte meg Jehova az ókori népe által bemutatott imádatot? b) Miért kell megvizsgálnunk a próféták üzeneteit?

² Az ókori Izrael Jehovának átadott nemzet volt, és olyan előírásokat kapott tőle, amilyeneket egyetlen más nemzet sem (5Mózes 4:33–35). Ámde az i. e. kilencedik század végére olyannyira megváltozott az izraeliták helyzete, hogy Isten ezt közölte velük Ámós próféta által: „Gyűlöltem és elvetettem ünnepeiteket . . . Még ha egészen elégő felajánlásokat mutattok is be, vagy akár ajándékfelajánlásokat, nem lelem bennük örömömet” (Ámós 5:21, 22). Igaz, Isten ma nem mond ilyesmit nemzetközi gyülekezetének, de el tudod képzelni, mit éreztél volna, ha így ítélik meg az imádatot, melyet bemutatsz? Tanulhatunk ebből valamit?

³ Azokban a napokban Isten népének tagjai azt állították, hogy Jehovát a neki tetsző módon imádják, holott sokuk pogány isteneket imádott – köztük a kánaáni Baált és a borjúképmásokat –, illetve a magaslatokon ajánlott fel áldozatokat. Leborultak az egek seregei előtt, de közben Jehovának is tettek fogadalmakat. Az igaz Isten éppen ezért elküldte prófétáit, hogy buzdítsák a népet, térjen vissza hozzá, és gyakorolja a tiszta imádatot (2Királyok 17:7–17; 21:3; Ámós 5:26). Nem kérdés hát, hogy még Isten önátadott szolgáinak az életében is lehetnek figyelmet érdemlő területek, olyan tettek vagy gondolatok, melyeket szemügyre kell venni, hogy összhangban vannak-e a Jehovának tetsző imádattal.

 4. Milyen állapotok jellemezték II. Jeroboám király uralkodását?

⁴ Gondolatban menjünk vissza abba az időbe, amikor a 12 próféta közül az első szólt Isten nevében. Meg lett jövendölve, hogy Jehova napja lesújt Izrael tíztörzs-királyságára. A felszínes megfigyelő azonban jólétet láthatott maga előtt. Ahogyan Jónás megjövendölte, II. Jeroboám király helyreállította Izrael határát az északon fekvő Damaszkusz környékétől a Holt-tengerig (2Királyok 14:24–27). Jeroboám gonoszul élt, de Jehova hosszútűrő volt, és nem akarta eltörölni Izraelt az egek alól. Időt hagyott az izraelitáknak a megbánásra, arra, hogy ’keressék őt, és éljenek’ (Ámós 5:6).

 5. Milyen hiányosságuk volt az izraelitáknak, ami miatt Jehova elvetette őket?

⁵ A jómódú izraeliták kihasználhatták volna az időt arra, hogy visszatérjenek Jehovához, még jobban megismerve őt, és azt cselekedve, ami neki tetszik. De ők ehelyett elbizakodottan úgy érezték, hogy ’nem közelít hozzájuk a csapás, és nem éri el őket’ (Ámós 9:10). Úgy is fogalmazhatnánk, hogy elfelejtkeztek Jehováról, hiszen „jóllaktak, és szívük kezdett felfuvalkodni” (Hóseás 13:6). Ne gondoljuk, hogy mindez csupán ókori történelem, amelyhez nem sok közünk van. Figyeljük meg, miért volt pere Jehovának az izraelitákkal: „Mivel elvetetted az ismeretet, én is elvetlek téged, hogy ne szolgálj papomként”. Át voltak adva Jehovának ők is, és a családtagjaik is. Egyénenként azonban nem ismerték igazán jól Istent (Hóseás 4:1, 6).

 6. Milyen szempontból nem volt elégséges az izraeliták ismerete Istenről?

⁶ Nem arról volt szó, hogy soha nem hallották Isten szavait, hiszen az izraelita szülőknek beszélniük kellett azokról a gyermekeiknek. A legtöbben bizonyára a szüleiktől, a másokkal folytatott beszélgetéseikből és a nyilvános összejövetelekről ismertek néhány bibliai történetet (2Mózes 20:4, 5; 5Mózes 6:6–9; 31:11–13). Hallották például, hogy mi történt, amikor Áron aranyborjút készített, amíg Mózes a Sínai-hegyen volt, és megkapta a tízparancsolatot (2Mózes 31:18–32:9). Elmondhatjuk hát, hogy a próféták napjaiban az izraeliták ismerték valamennyire a Törvényt és a történelmi eseményeket. Tudásuk azonban holt tudás volt, mivel nem hagyták, hogy arra indítsa őket, hogy Istent a neki tetsző módon imádják.

 7. a) Hogyhogy olyan könnyen engedetlenné váltak az izraeliták? b) Hogy fordulhat elő, hogy egy keresztény kezd elfelejtkezni Alkotójáról?

⁷ Talán azon tűnődsz, hogy hogyan lehetett ilyen könnyen engedetlenségre csábítani az izraelitákat. Hóseás így írja le ezt a folyamatot: „Izrael elfelejtkezett Alkotójáról” (Hóseás 8:14). Az eredeti héber igének olyan alakja fordul elő itt, mely ezt a gondolatot hordozza: „kezdett elfelejtkezni”. Nem hirtelen emlékezetkiesés okozta, hogy az izraeliták elfelejtkeztek Jehováról. Inkább az történt, hogy fokozatosan figyelmen kívül hagyták, hogy milyen fontos a neki tetsző módon imádni őt. Szerinted egy keresztény is beleeshet ebbe a csapdába? Vegyünk mondjuk egy férfit, aki lelkiismeretesen gondoskodik a családjáról (1Timóteusz 5:8). Érthető, hogy fontosnak tartja a munkáját. Talán a körülmények alakulása miatt néhány összejövetelre nem tud elmenni, mert dolgoznia kell. Idővel egyre könnyebben és egyre gyakrabban hiányzik. Lassanként meggyengül az Istenhez fűződő kapcsolata; kezd elfelejtkezni Alkotójáról. Hasonló folyamat játszódhat le egy olyan keresztény életében is, akinek a szülei vagy más rokonai nem hívők. Fejtörést okozhat neki, hogy mennyi időt szenteljen a rokonainak, és mikor (2Mózes 20:12; Máté 10:37). És akkor még nem is beszéltünk annak eldöntéséről, hogy mennyi időt és figyelmet fordítson utazásra, hobbikra vagy kikapcsolódásra egy keresztény!

 8. Mit jelentett Ámós napjaiban a ’fogak tisztasága’?

⁸ Mi már tanulmányoztuk Isten Szavát, és átültettük a gyakorlatba a megszerzett ismeretet. Mégis érdemes megvizsgálnunk az Ámós könyvében előforduló ’fogak tisztasága’ kifejezést. Ámós által Isten így figyelmeztette a népét: „Én fogak tisztaságát bocsátottam rátok minden városotokban, és kenyér hiányát minden helyeteken” (Ámós 4:6). Itt nem a fogmosásnak köszönhető tisztaságról van szó, hanem arról, hogy nem volt mit enniük. Ráadásul ez ’éhínség volt, de nem kenyér után, és szomjúság, de nem víz után, hanem Jehova szavainak hallgatása után’ (Ámós 8:11).

9–10. a) Hogyan juthat el a szellemi éhezésig egy keresztény? b) Miért kell résen lennünk a szellemi éhezés veszélyeit illetően?

⁹ Ámós szavai szellemi értelemben a kereszténység szánalmas állapotában teljesednek. Isten népe számára ellenben világszerte nyitva vannak ’az egek zsilipjei’. Ez a nép bőségesen kap szellemi ellátást (Malakiás 3:10; Ézsaiás 65:13, 14). De az egyes keresztények megkérdezhetik maguktól: „Én mennyit veszek magamhoz ebből a szellemi táplálékból?” Érdekes, amit a kutatók olyan laboratóriumi állatokkal kapcsolatban figyeltek meg, amelyeknek megsérült az agyi éhségközpontjuk. Annyira elvesztették az étvágyukat, hogy éhen haltak, holott bőven lett volna mit enniük! Vajon megsérülhet-e annyira egy keresztény szellemi „éhségközpontja”, hogy bőséges szellemi tápláléktól körülvéve is éhezik?

¹⁰ A saját helyzetedet mérlegre téve gondold át: Jehova bőségesen ellátta szellemi táplálékkal az izraelitákat. Ott volt nekik a Törvény, amely által szorosabbra fűzhették a vele ápolt kapcsolatukat; egy oktatási program volt segítségükre abban, hogy Istenről tanítsák gyermekeiket; valamint próféták tették világossá nekik Isten akaratát. Ennek ellenére kezdtek elfelejtkezni Jehováról. A Biblia szerint Hóseás napjaiban fizikai értelemben „jóllaktak, és szívük kezdett felfuvalkodni” (Hóseás 13:6; 5Mózes 8:11; 31:20). Ha nem szeretnénk, hogy az anyagi helyzetünk háttérbe szorítsa az Istenhez fűződő kapcsolatunkat, akkor nap mint nap gondolnunk kell erre a veszélyre (Sofóniás 2:3).

11–12. a) Miért kellett a prófétáknak arra buzdítaniuk a népet Uzziás király uralkodása idején, hogy térjenek vissza Jehovához? b) Mit hangsúlyozott Jóel?

¹¹ Míg Izraelben II. Jeroboám uralkodott, Júdában Uzziás (más néven Azária) volt a király. Uzziás kiterjesztette az ország területét, és építkezéseket folytatott Jeruzsálemben. „Rendkívül erősnek bizonyult”, mivel „megsegítette őt az igaz Isten”. „Azt tette, ami helyes Jehova szemében”, és „igyekezett keresni az Istent”. Ám Júdában sokan továbbra is áldozati füstöt füstölögtettek a magaslatokon (2Krónikák 26:4–9).

¹² Ebből megérthetjük, hogy bár Júda és Izrael népe Isten nevét viselte, imádatukba gyakran olyasmit is vegyítettek, ami neki nem tetszett. A próféták megpróbáltak segíteni nekik az igaz és a hamis imádat közötti különbségtételben. „Térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel, böjtöléssel, sírással és jajgatással” – kérlelte őket Isten Jóel által (Jóel 2:12). Azt szerette volna, hogy népe ’teljes szívével’ térjen hozzá. Igen, a szívükkel volt a baj (5Mózes 6:5). Imádták ugyan Jehovát, de gépiesen; a szívük nem volt teljes iránta. Jehova újra meg újra kiemelte a próféták által, hogy milyen fontos a szerető-kedvesség, az igazságosság és a szelídség, ezek a szívbéli tulajdonságok (Máté 23:23).

13. Mit kellett végiggondolniuk a babiloni fogságból visszatért zsidóknak?

¹³ Most beszéljünk arról, ami az után történt, hogy a zsidók visszatértek szülőföldjükre. Bár helyreállították az igaz imádatot a Törvénnyel összhangban, mégsem volt minden rendben. A zsidók böjtöltek a Jeruzsálem pusztulásához kapcsolódó események évfordulóin. „Énnekem böjtöltetek-e?” – kérdezte Jehova. A város pusztulása Isten ítéletének végrehajtása volt, ezért nem volt mit siratni rajta. A zsidóknak nem a múltba kellett volna tekinteniük, és gyászolva böjtölniük, hanem ujjonganiuk és örvendezniük kellett volna az ünnepi időszakokban az igaz imádatból fakadó áldásoknak (Zakariás 7:3–7; 8:16, 19). De még más egyebeknek is figyelmet kellett szentelniük. Például miknek? „Igaz ítélettel ítélkezzetek, szerető-kedvességgel és irgalommal bánjatok egymással . . . , és ne forraljatok semmi rosszat egymás ellen szívetekben!” (Zakariás 7:9, 10). Mindannyian tanulhatunk abból, amit ezek a próféták Isten népének tanítottak a teljes szívű imádatról.

14. a) Minek kellett hozzátartoznia a fogságból visszatérők által bemutatott imádathoz? b) Hogyan emelték ki a próféták az imádat fontosabb oldalait?

¹⁴ Mit foglal magában a teljes szívű imádat? Nos, mit várt el Isten a népétől a fogság előtt, és utána is? Tudjuk, hogy meg kellett tartaniuk Isten erkölcsi irányadó mértékeit. A Törvény ezenkívül előírt bizonyos tevékenységeket, köztük azt, hogy gyűljenek egybe, hogy Isten akaratáról halljanak és tanuljanak. Sőt, Isten a prófétái által a szerető-kedvesség, igazságosság, szelídség, irgalom és szerénység ápolására és kimutatására is ösztönözte őket. Figyeljük, hogyan hangsúlyozta Jehova ezeket a vonásokat: „a szerető-kedvességben gyönyörködöm, és nem az áldozatban; inkább az Isten ismeretében, mintsem az egészen elégő felajánlásokban.” „Vessetek magatoknak igazságosságban, arassatok szerető-kedvesség szerint!” (Hóseás 6:6; 10:12; 12:6). Mikeás így szólt: „Hát nem azt kívánja meg tőled Jehova, hogy igazságosságot gyakorolj, szeresd a kedvességet, és szerényen járj Isteneddel?” (Mikeás 6:6–8). Sofóniás próféta pedig erre szólította fel Isten népét: „keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei . . . Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget!” (Sofóniás 2:3). Mindez nélkülözhetetlen az Istennek tetsző imádatban.

15. A próféták buzdításával összhangban hogyan kell bemutatniuk a keresztényeknek az imádatukat?

¹⁵ Milyen helyet töltenek be ezek a tulajdonságok a mi imádatunkban? Tudjuk, hogy a Királyság jó hírének a prédikálása nagyon lényeges (Máté 24:14; Cselekedetek 1:8). De kérdezzük meg magunktól: „Kellemetlen kötelességnek vagy tehernek érzem, hogy prédikálnom kell a területemen? Vagy inkább lehetőséget látok benne arra, hogy segítsek az embereknek, akiknek hallaniuk kell a Biblia életmentő üzenetét? Irgalmasan bánok velük?” Igen, az irgalomnak és a szerető-kedvességnek kell indítania minket arra, hogy figyelmeztessünk másokat Jehova napjára. Az igazságosság is szerepet kap, hiszen mindenfajta emberhez igyekszünk eljuttatni ezt az üzenetet (1Timóteusz 2:4).

16–17. Miért nélkülözhetetlen a szelídség és a szerénység az imádatunkban?

¹⁶ Vegyünk most egy másik példát. Kötelességünk eljárni az összejövetelekre, és tudjuk, milyen fontosak (Héberek 10:24, 25). Gondoltál már arra, hogy miként függ össze ezzel a szelídség és a szerénység? A szelíd emberekben van annyi alázat, hogy elfogadják az oktatást, és alkalmazzák a tanultakat, s így Jehova bírói döntései szerint élnek. Aki szerény, azaz felismeri a korlátait, az tisztában van vele, hogy szüksége van az összejöveteleken kapott bátorításra és az ott megszerezhető ismeretre.

¹⁷ Ezekből a példákból látjuk, hogyan fordíthatjuk a javunkra a próféták tanítását. De mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy valamelyik itt említett területen – vagy többön is – változtatnod kell? Vagy mi a helyzet akkor, ha súlyos hibákat követtél el, melyeknek az emléke olykor még felkavar? A 12 próféta írásaiból vigaszt meríthetsz, és segítséget kaphatsz.

18. a) Kiknek különösen vigasztaló a 12 próféta üzenete? b) Mit érzel Jehova iránt, aki arra kéri népét, hogy térjen vissza hozzá?

¹⁸ Amint már láttuk, a próféták, akiknek az írásait vizsgáljuk, korántsem csupán leleplező vagy elítélő nyilatkozatokat tettek. Úgy ábrázolták Jehovát, mint aki arra készteti népét, hogy térjen vissza hozzá. Nézzük, milyen érzésekről tanúskodnak Hóseás ösztönző szavai: „Gyertek, térjünk vissza Jehovához, mert ő szaggatott szét, de meg is gyógyít. Vert ugyan, de be is kötöz bennünket . . . És ismerni fogjuk, törekszünk majd megismerni Jehovát” (Hóseás 6:1–3). Való igaz, hogy Jehova Isten az igazságosságából eredően végrehajtotta ítéletét Izraelen, majd Júdán is. De a népének úgy kellett volna gondolnia ezekre a csapásokra, mint amelyekkel meg akarja őket gyógyítani szellemileg (Héberek 12:7–13). Ha Jehova önfejű népe visszatér hozzá, ő ’meggyógyítja, bekötözi’ őket. Képzelj magad elé valakit, aki letérdel, hogy bekötözze embertársa sebét. Most gondolj ugyanígy Jehovára. Milyen irgalmas Isten ő, aki bekötözi azokat, akik készek visszatérni hozzá! Hát nem arra sarkall ez minket, hogy vissza akarjunk térni hozzá, ha vétkeztünk ellene? (Jóel 2:13).

19. Mit jelent ismerni Jehovát?

¹⁹ Mit jelent visszatérni Istenhez? Hóseás arra emlékeztet minket, hogy nem elég csupán „ismerni” Jehovát, hanem ’törekedni kell megismerni őt’. Egy mai forrásmű ezt a megjegyzést fűzi a Hóseás 6:3-hoz: „Nagy különbség van aközött, hogy valaki tud valamit Istenről, és aközött, hogy ismeri Istent. Ugyanúgy, miként más az, hogy az ember olvas a szerelemről, és az, hogy beleszeret valakibe.” Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusztán felszínesen ismerjük Jehovát. Valóságosnak kell éreznünk őt, a Barátunknak, akiben megbízunk, és akihez bármikor szívesen fordulunk (Jeremiás 3:4). Ha ilyen kapcsolatban vagyunk vele, akkor tudni fogjuk, mit érez a tetteink láttán, és ez nagy segítség abban, hogy a neki tetsző módon imádjuk őt.

20–21. Hogyan tette magáévá Jósiás király Isten ismeretét?

²⁰ Jósiás király kiváló példát mutatott az igaz imádat gyakorlásában. Vizsgáljunk meg néhány részletet az életéből. Amikorra Jósiás trónra került, a nemzetet tönkretette a bálványimádás, az erőszak és a megtévesztés, mely virágzott Manassé és Ámon uralma alatt (2Királyok 21:1–6, 19–21). Amit Sofóniás mondott – hogy ’keressék Jehovát’ –, kétségtelenül jó hatással volt Jósiásra, hiszen ’keresni kezdte Dávid Istenét’. Hadjáratot indított, hogy megtisztítsa Júdát a bálványimádástól, és még a hajdani északi királyság területeire is kiterjesztette intézkedéseit (Sofóniás 1:1, 14–18; 2:1–3; 3:1–4; 2Krónikák 34:3–7).

²¹ Jósiás az imádat megtisztítása után is kereste Jehovát. Elrendelte a templom felújítását. A munka során megtalálták „Jehova törvényének könyvét, amely Mózes keze által adatott”, azaz minden valószínűség szerint a Törvény eredeti kéziratát. Mit tett Jósiás, amikor felolvasták neki a könyvet? „Amint a király meghallotta a törvény szavait, megszaggatta a ruháit.” ’A szívét is megszaggatta’, és nyomban alkalmazta az olvasottakat. Nem mentegetőzött, mondván, hogy már így is sok mindent tett. Emlékszel, mit eredményeztek az újításai? Izrael fiai „az ő napjaiban soha nem . . . tértek el Jehovának, ősatyáik Istenének a követésétől” (2Krónikák 34:8, 14, 19, 21, 30–33; Jóel 2:13).

22. Hogyan meríthetünk hasznot Jósiás példájából?

²² „Én mit tettem volna?” – merülhet fel benned. Jósiáshoz hasonlóan vajon odafigyeltél volna a próféták szavaira, és kiigazítottad volna a tetteidet vagy a gondolkodásmódodat? Noha mi nem Sofóniás és Jósiás idejében élünk, megértjük, milyen fontos ma is megszívlelni Isten üzeneteit és tanácsait. Ha egy keresztény érzi, hogy változtatnia kell az életvitelén vagy az imádatán, a 12 próféta könyveinek a tanulmányozása felrázhatja (Héberek 2:1).

23. Mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy javítanod kell néhány területen?

²³ Néha talán úgy érzed magad, mint Jónás, aki ezt mondta a nagy hal gyomrában: „Elűzettem szemed elől! Hogyan láthatom újra szent templomodat?” (Jónás 2:4). De milyen megnyugtatóak Jehova szavai nekünk, tökéletlen embereknek, akik folyton-folyvást hibázunk! „Térjetek hát vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok!” (Malakiás 3:7). Ha úgy látod, hogy szorosabbra kell fűznöd a Jehovával ápolt kapcsolatod szálait, a gyülekezetedben szolgáló vének szívesen segítenek. Mint amikor autót vezetsz, először úgyszólván egyes sebességfokozatba kell kapcsolnod. Ha már mozgásban vagy, könnyebb lesz előrehaladnod. Biztos lehetsz benne, hogy Jehova örömmel fogad, és segít neked, hiszen „könyörületes és irgalmas ő, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben” (Jóel 2:12–14). Igen, a prófétáktól származó üzenetek mindenkit bátorítanak, akik szeretnék Istent a neki tetsző módon imádni.