Jehovához tartozunk

 1. Miért mondhatjuk, hogy minden Jehováé? (Lásd a képet a cikk elején.)

MINDEN, ami csak létezik, Jehováé. Övé „az ég, még az egeknek egei is, valamint a föld és minden, ami rajta van” (5Móz 10:14; Jel 4:11). Az emberek is kivétel nélkül az övéi, hiszen ő teremtette őket (Zsolt 100:3). Ám a történelem folyamán Isten kiválasztott bizonyos csoportokat, hogy különleges módon képezzék a tulajdonát.

 2. Kikről ír úgy a Biblia, mint akik Jehova különleges tulajdonai?

² A 135. zsoltár például Jehova különleges népének nevezi a hűséges imádóit, akik az ókori Izraelben éltek (Zsolt 135:4). Hóseás pedig megjövendölte, hogy egyszer nem izraeliták is Jehova népéhez fognak tartozni (Hós 2:23). Ez a prófécia akkor teljesedett be, amikor Jehova nem zsidókat is kiválasztott, hogy majd együtt uralkodjanak Krisztussal (Csel 10:45; Róma 9:23–26). Ez a „szent nemzet” Jehova különleges tulajdona, mivel a tagjait felkente szent szellemmel, és égi életre választotta ki (1Pét 2:9, 10). És mit mondhatunk a ma élő hűséges keresztények többségéről, akik a földi életben reménykednek? Jehova őket is a népének és a választottainak nevezi (Ézs 65:22).

 3. a) Kik vannak ma különleges kapcsolatban Jehovával? b) Mit vizsgálunk meg ebben a cikkben?

³ Ma az égi reménységű „kicsiny nyáj” és a földi reménységű más juhok egy nyájat alkotnak, amelyet Jehova nagyra becsül mint az ő népét (Luk 12:32; Ján 10:16). Mély hálával tartozunk Jehovának, amiért ilyen különleges kapcsolatban lehetünk vele. Ebből a cikkből megtudhatjuk, hogy milyen módokon fejezhetjük ki az értékelésünket.

 4. Hogyan köszönhetjük meg Jehovának, hogy kapcsolatban lehetünk vele, és mit tett Jézus, ami hasonló volt ehhez?

⁴ Egyebek közt úgy mutathatjuk ki a hálánkat Jehovának, ha teljes szívünkből átadjuk magunkat neki. A keresztelkedésünkkel hivatalosan elismerjük mások előtt, hogy Jehovához tartozunk, és készek vagyunk alávetni magunkat neki (Héb 12:9). Jézus is valami hasonlót tett a keresztelkedésekor, hiszen voltaképpen ezt mondta Jehovának: „Akaratod cselekvésére vágyom, ó, Istenem” (Zsolt 40:7, 8, lábj.). Jézus önként ajánlkozott, hogy cselekedje Jehova akaratát, noha egy olyan nemzet tagjaként született meg, amely már Istennek volt szentelve.

5–6. a) Mit érzett Jehova, amikor Jézus megkeresztelkedett? b) Szemléltesd, hogy miért értékeli Jehova az önátadásunkat annak ellenére, hogy minden az övé.

⁵ Mit érzett Jehova, amikor Jézus megkeresztelkedett? A Biblia így számol be róla: „Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből, és ekkor megnyílt az ég, és látta, amint Isten szelleme leszáll, mint egy galamb, és leereszkedik rá. És hang is hallatszott az égből, amely így szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem«” (Máté 3:16, 17). Bár Jézus már előtte is az égi Atyjához tartozott, Jehova örömmel látta, hogy a Fia kész az ő szolgálatának szentelni az életét. Jehova a mi önátadásunknak is örül, és meg fog áldani érte (Zsolt 149:4).

⁶ Képzeljünk el egy embert, aki sok szép virágot ültet a kertjébe. Egy nap a kislánya leszedi az egyiket, és odaviszi neki ajándékba. De hát nem az apukáé volt már addig is az a virág? Hogyan adhat neki a kislánya valamit, ami úgyis az övé? Egy szerető apának eszébe sem jut ilyesmin gondolkodni. Nagy örömmel fogadja az ajándékot, mert az annak a jele, hogy a kislánya szereti őt. Az az egy szál virág többet ér számára, mint az összes többi. Jehova éppen ilyen boldog, amikor mi készségesen átadjuk magunkat neki (2Móz 34:14).

 7. Hogyan derül ki Malakiás szavaiból, hogy mit érez Jehova azok iránt, akik készek őt szolgálni?

⁷ (Olvassátok fel: Malakiás 3:16.) Ha még nem adtad át magad Jehovának, és nem keresztelkedtél meg, gondolkodj el ennek a lépésnek a jelentőségén. Igaz, amióta létezel, Jehovához tartozol, ahogy minden ember. De mennyire örülne Jehova, ha elfogadnád őt mint legfőbb Urat, ennek jeleként átadnád magad neki, és az akaratát tennéd (Péld 23:15). Jehova elismeri azokat, akik készek őt szolgálni, és beírja a nevüket az emlékkönyvébe.

8–9. Mit vár el Jehova azoktól, akiknek a neve be van írva az emlékkönyvébe?

⁸ Az, hogy bekerül a nevünk Jehova emlékkönyvébe, bizonyos kötelezettségekkel jár. Malakiás arról írt, hogy mélységesen tisztelnünk kell Jehovát, és elmélkednünk kell a nevén. Ha bárki vagy bármi mást imádnánk, Jehova kitörölné a nevünket az élet könyvéből (2Móz 32:33; Zsolt 69:28).

⁹ Nem elég tehát ünnepélyesen megígérni, hogy Jehova akaratát fogjuk tenni, aztán megkeresztelkedni. Ezek az egyszeri lépések hamar a múltéi lesznek. Az viszont, hogy Jehova oldalán állunk az ő népeként, megkívánja tőlünk, hogy állandóan engedelmeskedjünk neki most, és a jövőben is, amíg csak élünk (1Pét 4:1, 2).

10. Milyen egyértelmű különbségnek kell lennie azok között, akik szolgálják Jehovát, és azok között, akik nem?

¹⁰ Az előző cikkben elemeztük Káin, Salamon és az izraeliták példáját. Mindannyian azt állították, hogy Jehovát imádják, de egyáltalán nem volt kizárólagos az odaadásuk iránta. Ez megerősíti, hogy akik valóban Jehovához tartoznak, azoknak határozottan állást kell foglalniuk az igazságosság mellett, és a gonoszsággal szemben (Róma 12:9). Miután Malakiás Jehova emlékkönyvéről beszélt, idézte Jehova kijelentését, hogy látni lehet majd „a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt” (Mal 3:18).

11. Miért kell nyilvánvalóvá tennünk mások előtt, hogy kizárólag Jehovát imádjuk?

¹¹ Van tehát egy másik módja is annak, hogy kifejezzük a hálánkat Jehovának, amiért a kiválasztott népe lehetünk. Tennünk kell azért, hogy „mindenki egyértelműen láthassa”, hogy Jehova oldalán állunk (1Tim 4:15; Máté 5:16). Kérdezd meg magadtól: „Nyilvánvaló mások számára, hogy teljesen hűséges vagyok Jehovához? Keresem az alkalmakat arra, hogy elmondjam, hogy Jehova Tanúja vagyok?” Jehova nagyon szomorú lenne, ha szégyellnénk mások előtt, hogy hozzá tartozunk, miután már kiválasztott, hogy a népének a tagjai legyünk (Zsolt 119:46; olvassátok fel: Márk 8:38).

12–13. Mit tesznek némelyek, ami miatt nehéz őket Jehova Tanúiként azonosítani?

¹² Némelyek sajnos átveszik „a világ szellemét”, így nincs nagy különbség köztük és azok között, akik nem szolgálják Istent (1Kor 2:12). A világ szelleme a test kívánságainak kedvez (Ef 2:3). Például sok tanácsot kapunk a megjelenéssel kapcsolatban, néhányan mégis szerénytelenül öltözködnek, vagy szélsőséges a frizurájuk. Testhez simuló vagy túl sokat láttató ruhákat viselnek, még az összejöveteleken is (1Tim 2:9, 10). Emiatt ránézésre nehéz lehet megmondani róluk, hogy Jehovához tartoznak-e, vagy a világ barátai (Jak 4:4).

¹³ Az is előfordul, hogy egyes Tanúk nem határolódnak el egyértelműen a világias viselkedéstől. Amikor másokkal együtt szórakoznak, úgy táncolnak és viselkednek, hogy az már elfogadhatatlan egy kereszténytől. A közösségi oldalakon pedig szellemi gondolkodású emberekhez nem illő fotókat és kommenteket posztolnak. Talán nem követtek el súlyos bűnt, ami miatt fegyelmezést kaptak volna a gyülekezetben, de rossz hatással lehetnek másokra, akik szeretnék megőrizni a jó viselkedésüket. (Olvassátok fel: 1Péter 2:11, 12.)

14. Mit kell tennünk, ha szeretnénk megóvni a Jehovával ápolt barátságunkat?

¹⁴ A világ mindenáron azt szeretné elérni, hogy a test és a szem kívánságára összpontosítsunk, és dicsekedjünk azzal, amink van (1Ján 2:16). De mivel mi Jehovához tartozunk, arra kapunk buzdítást, hogy „utasítsuk el az istentelenséget és a világias kívánságokat, és hogy úgy éljünk a jelenlegi világrendszerben, hogy józanul gondolkodunk, igazságosak vagyunk, és odaadóan szolgáljuk Istent” (Tit 2:12). A körülöttünk élő embereknek mindenből, amit teszünk – a beszédünkből, az evési és ivási szokásainkból, a megjelenésünkből és a munkamorálunkból – arra kell következtetniük, hogy Jehovához tartozunk. (Olvassátok fel: 1Korintusz 10:31, 32.)

15. Miért bánjunk kedvesen és szeretettel a testvéreinkkel?

¹⁵ Az, hogy értékeljük Jehova barátságát, abban is megmutatkozik, ahogyan a hívőtársainkkal bánunk. Ők is Jehovához tartoznak. Ha ezt mindig szem előtt tartjuk, akkor kedvesen és szeretettel fogunk viselkedni velük (1Tessz 5:15). Jézus ezt mondta a követőinek: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:35).

16. A mózesi törvénynek melyik részlete szemlélteti jól, hogy mit érez Jehova a népe iránt?

¹⁶ A mózesi törvény egyik részlete segít jobban megértenünk, hogy hogyan kellene bánnunk egymással a gyülekezetben. Jehova templomában a felszerelési tárgyakat kizárólag a tiszta imádatban használták, erre voltak elkülönítve. A törvény részletezte, hogy mi a teendő ezekkel az eszközökkel, és a szabályok áthágásáért halálbüntetés járt (4Móz 1:50, 51). Ha Jehova ilyen féltő gonddal óvta az imádatában használt élettelen eszközöket, mennyivel inkább vigyáz a hűséges imádóira, akiket kiválasztott, hogy a népe legyenek! Ezt így fogalmazta meg: „Aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja” (Zak 2:8).

17. Mire figyel oda Jehova?

¹⁷ Érdekes, hogy Malakiás azt írta, hogy Jehova figyel és hallgat, amikor a népe tagjai beszélgetnek egymással (Mal 3:16). Ő valóban „ismeri azokat, akik hozzá tartoznak” (2Tim 2:19). Minden szavunkról és tettünkről tudomása van (Héb 4:13). Odafigyel, amikor nem bánunk kedvesen a testvéreinkkel, de azt is észreveszi, amikor vendégszeretők, nagylelkűek, megbocsátók és kedvesek vagyunk hozzájuk (Héb 13:16; 1Pét 4:8, 9).

18. Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat Jehovának azért, hogy a népe lehetünk?

¹⁸ Biztosan szeretnénk kifejezni a hálánkat Jehovának azért, hogy a népe lehetünk. Tudjuk, hogy bölcsen döntöttünk, amikor átadtuk neki magunkat, elismerve ezzel, hogy az ő tulajdona vagyunk. Bár „egy csalárd és elferdült nemzedékben” élünk, szeretnénk, ha mindenki látná, „hogy feddhetetlenek és ártatlanok” vagyunk, és „fényforrásként [fénylünk] a világban” (Flp 2:15). Egyértelműen elhatárolódunk attól, ami rossz (Jak 4:7). Ezenkívül szeretjük és tiszteljük a testvéreinket, mivel ők is Jehovához tartoznak (Róma 12:10).

19. Hogyan jutalmazza meg Jehova azokat, akik hozzá tartoznak?

¹⁹ A Bibliában ez olvasható: „Jehova nem hagyja el a népét” (Zsolt 94:14). Ez az ígéret sziklaszilárd, bármilyen csapás érjen is minket. Még a halál sem képes útjába állni Jehova szeretetének (Róma 8:38, 39). „Ha élünk, Jehováért élünk, és ha meghalunk, Jehováért halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, Jehováéi vagyunk” (Róma 14:8). Nagyon várjuk azt az időt, amikor Jehova életre kelti minden hűséges barátját, aki meghalt (Máté 22:32). De már most is számtalan áldásban van részünk. Igen, „boldog nemzet az, melynek Istene Jehova, a nép, melyet tulajdonául választott” (Zsolt 33:12).