Tanulságok az Írásokból: Hóseás 1:1–14:9 (14:10, Károli)

Jehova, a mi Istenünk irgalmas

JEHOVA „bűnt megbocsátó, kegyelmes és irgalmas Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető-kedvességben” (Nehémiás 9:17). Kiáll az igazságos zsinórmértékei mellett, ugyanakkor megtérésre és a vele való jó kapcsolat ápolására szólítja fel a bűnösöket. Mennyire jól szemléltette ezt az, amit Isten mondott a makacs izraelitáknak Hóseás prófétáján keresztül!

A Hóseás nevét viselő bibliai könyvet a próféta Szamária kerületében fejezte be majdnem 59 évi (i. e. 804-től i. e. 745-ig tartó) hosszú szolgálata után. Hóseás Izrael tíztörzs-királyságában prófétált II. Jeroboám király és a júdabeli Uzziás, Jótám, Akház és Ezékiás király uralma idején (Hóseás 1:1). Mivel Izrael figyelmen kívül hagyta a megtérésre buzdító felhívást, ezért a nemzet az asszírok kezébe került, és fővárosát, Szamáriát i. e. 740-ben elpusztították. Bár Hóseás próféciája egy rég letűnt nemzet ellen szólt, számunkra is jó tanulságul szolgál, hogy milyen irgalmas a mi Istenünk, Jehova.

Izrael csökönyössége

Jehova irgalmas, ha a bűnös szívből megbánja a bűnét (Zsoltárok 51:17, [51:19, Károli]; Példabeszédek 28:13). Isten kész volt irgalmat tanúsítani Izrael iránt, ami kitűnik Hóseásnak felesége, Gómer iránt tanúsított szemléltető bánásmódjából. Amint Isten megparancsolta, Hóseás „egy parázna nőt vett feleségül”. Miután Gómer egy gyermeket szült Hóseásnak, utána még két gyermeke született, de minden bizonnyal házasságtörésből. A próféta irgalmasan visszaveszi feleségét. Hasonlóképpen, Izrael is olyan volt Jehovához, mint a hűtlen feleség, mert az áldásokat helytelenül a hamis istennek, Baálnak tulajdonította. De Jehova kész lett volna megkegyelmezni nekik, ha megtértek volna szellemi házasságtörésükből (1:1–3:5).

Az isteni irgalomra vágyó bűnösöknek meg kell térniük bűnös útjaikról, és Isten ismeretével összhangban kell cselekedniük (Zsoltárok 119:59, 66, 67). Jehovának törvényes pere volt Izrael lakosaival, mivel kihalt az igazság, a szerető-kedvesség és az istenismeret az egész országból. Mivel megvetették az ismeretet, Jehova is elveti őket. A bálványimádó Izraelnek és Júdának felelnie kell tetteiért. De a jövendölés szerint eljön az idő, amikor „nyomorúságukban” Istent fogják keresni (4:1–5:15).

Vihart aratnak!

Megbánáshoz illő cselekedetek szükségesek ahhoz, hogy a gonosztevő elnyerje Isten irgalmát (Cselekedetek 26:20). „Térjünk vissza Jehovához” – szólt Hóseás felhívása. De Izrael (itt a legfőbb törzs képviseletében Efraim néven szerepel) és Júda szerető-kedvessége „olyan, mint a korán eltűnő harmat”. A nép áthágta Isten szövetségét és nem termett megbánáshoz illő gyümölcsöket. „Mint az együgyű, esztelen galamb”, Egyiptomba és Asszíriába mentek segítségért. De ezek a politikai intézkedések körülbelül annyit értek, mint a „meglazult íj”, amely nem tudja célba röpíteni a nyilat (6:1–7:16).

A jó aratásához az szükséges, hogy a Jehova irgalmát kereső egyének maguk is jót vessenek (Galata 6:7, 8). Mivel az izraeliták elutasították a jót, le kell aratniuk a rosszat. ’Folyton szelet vetettek, ezért kénytelenek vihart aratni!’ Isten „odafigyel bűneikre”, és nem irgalmat aratnak, hanem kedvezőtlen ítéletet. „Bujdosók lesznek a nemzetek között” – feltehetőleg az asszírok leendő hódítása következtében (8:1–9:17; 5Mózes 28:64, 65; 2Királyok 15:29; 17:1–6, 22, 23; 18:9–12; 1Krónika 5:26).

Csak akkor fogjuk hasznunkra fordítani Isten irgalmát, ha értékeljük a szent dolgokat (Zsidók 12:14–16). Az izraelitákból kihalt az ilyen értékelés. Ahelyett, hogy igazságosságban vetettek volna magot és arathatták volna az ennek megfelelő szerető-kedvességet, a gonoszság magvát vetették el, és így igazságtalanságot arattak. Isten Egyiptomból mint fiát hívta ki Izraelt, de ők Isten szeretetét hűtlenséggel viszonozták. „Térj meg hát Istenedhez és tartsd meg a szerető-kedvességet és az igazságosságot” – tanácsolta Jehova. De Efraim belevetette magát a durva bűnökbe, s ezért irgalom helyett feddés várt rá (10:1–12:14).

Térj vissza Jehovához

Még azok is visszatérhetnek Jehovához és irgalmat nyerhetnek, akik súlyosan vétkeztek (Zsoltárok 145:8, 9). Hóseás újra felidézte, milyen gyengéden szerette Isten az izraelitákat. Bár a nemzet Jehova ellen fordult, Jehova ezekkel a szavakkal ígérte meg a helyreállítást: „Kiváltom őket a Seolból és megváltom őket a haláltól.” Szamáriának (Izraelnek) meg kell fizetnie lázadásáért. A próféta azonban arra sürgeti az izraelitákat, hogy jöjjenek vissza Istenhez tiszta szavakkal, ’ajkuk tulkaival’. A prófécia azzal a vigasztaló gondolattal zárult, hogy a bölcsek és igazságosak, akik Jehova egyenes útjain járnak, élvezni fogják Isten irgalmát és szeretetét (13:1–14:9, [14:10, Károli]).

Megszívlelendő tanulságok: Jehova irgalmas, ha a gonosztevő szívből megbánja bűneit. De az irgalmára vágyó bűnösöknek Isten ismerete szerint kell cselekedniük és meg kell teremniük a megbánáshoz illő gyümölcsöket. Szükséges jót vetniük és állandóan értékelni a szent dolgokat. És természetesen abból is vigaszt meríthetünk, hogy még a súlyosan vétkezők is visszatérhetnek a Legfelségesebbhez a megbocsátás reményében, mert Jehova, a mi Istenünk irgalmas.

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

BIBLIAI VERSEK MEGVIZSGÁLÁSA

○ 2:21–23 (2:20–22, Károli) – Jezréel jelentése: „Isten magot fog vetni.” Jehova összegyűjti a hű maradékot és elveti őket magként Júdában, ahol lesz majd aratás, must és olaj. A szükségben levő maradék érdekében ezek a jó dolgok a földtől azt kérik, hogy adjon elég ásványt, hogy a gabona szárba szökhessen, a szőlőfürt megnőjön és az olajfák teremjenek. A föld is esőért könyörög az éghez, és ők együttesen Istent kérik, hogy küldjön bő esőt adó felhőket.

○ 5:1 – Izrael hitehagyott papjai és királyai csapdává és hálóvá lettek a nép számára, mivel őket a hamis imádat gyakorlására csábították. Valószínűleg (a Jordántól nyugatra eső) Tábor-hegy és (e folyótól keletre eső város) Micpa volt a hamis imádat központja. Egész Izraelben a nép, vezetőinek rossz példáján felbuzdulva, bálványt imádott, így jogosan jött rájuk Jehova kedvezőtlen ítélete.

○ 7:4–8 – A házasságtörő izraeliták egy pék sütőjéhez vagy egy kemencéhez voltak hasonlítva, nyilvánvalóan azért, mert bennük is gonosz vágyak izzottak. Mivel Efraim (Izrael) egyesült a nemzetekkel, és átvette a szokásait, és kereste a velük való szövetséget, olyan volt, mint az a lángos, amelynek csak a fél oldala volt megsütve.

○ 9:10 – Az izraeliták „gyalázatos dologra vetemedtek”, amikor Moáb síkságán a Baál-Peor kultuszhoz ragaszkodtak (4Mózes 25:1–5). Hóseás egy héber igét használt, amelynek jelentése: „visszavonulni; elkülönítve tartani magát valamire”. Az izraeliták bár átadták magukat Istennek, de elkülönültek a Baál-Peor kultusz gyakorlására. Ezt az esetet feltehetőleg azért idézte a próféta, mert a Baál-imádat a tíztörzs-királyság fő bűne volt (Hóseás 2:8, 13, [2:7, 12, Károli]). Bárcsak megszívlelnénk ezt a figyelmeztetést és soha ne szegnénk meg a Jehovának tett önátadásunkat (1Korinthus 10:8, 11)

○ 10:5 – Beth-aven kifejezést (amelynek jelentése: „Ártalmasság háza”) elítélő értelemben használta Hóseás Béthelre, amelynek jelentése: „Isten háza”. Béthel Isten háza volt, de ártalmasság házává lett az ott gyakorolt borjúimádat miatt (1Királyok 12:28–30). Ha a borjúbálványt is magukkal vinnék a számkivetésbe, ez a nép rémületére fog szolgálni. Az élettelen bálvány még magát sem védheti meg, mennyivel kevésbé azokat, akik imádták (Zsoltárok 115:4–8).

○ 13:14 – Jehova nem kímélte volna meg annak idején az engedetlen izraelitákat azzal, hogy megváltja őket a Seol hatalmából vagy kiváltja őket a halálból. Ő nem irgalmazott volna nekik, mert nem szolgáltak rá irgalmára. De Pál apostol kimutatta, hogy Isten végül is elnyeli a halált örökre, és az többé nem fog diadalmaskodni. Jehova kimutatta erre irányuló hatalmát akkor, amikor feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból és a Seolból. Így adott biztosítékot arra, hogy az Isten emlékezetében levő személyek fel fognak támadni Fia által a Királyság-uralom alatt (János 5:28, 29).