GIBEA
(domb):
1. A Júda törzséből való Káleb leszármazottja (1Kr 2:42, 49). De az is lehetséges, hogy Gibea egy város volt (Jzs 15:57), amelynek Káleb utódja, Seva volt az alapítója, vagyis ’atyja’.
2. Egy város Júda hegyvidékén (Jzs 15:1, 48, 57). Néhány tudós a mai el-Dzsabával hozza összefüggésbe, amely úgy 12 km-re Ny-DNy-ra helyezkedik el Betlehemtől. Mások azonban úgy vélik, hogy az ókori Gibea valahol a Hebrontól DK-re lévő vidéken feküdt, ugyanis más olyan városokkal együtt említik, amelyek ezen a vidéken voltak találhatók (Jzs 15:55–57). Ez a város (v. a 3-as számmal jelzett) lehetett Maákának (Mikájának) az otthona, aki Júda királyának, Abijámnak (Abijának) volt az anyja (2Kr 13:1, 2; 1Ki 15:1, 2).
3. Egy város Benjámin területén (Jzs 18:28). ’Benjámin Gibeájának’ (1Sá 13:2), ’Benjámin fiai Gibeájának’ (2Sá 23:29) és ’Saul Gibeájának’ is nevezik (2Sá 21:6). Valószínűleg a Jebuszból (Jeruzsálemből) Rámába vezető főút mentén helyezkedett el (Bí 19:11–15). Mivel Palesztina középső hegyvonulatának egy kiemelkedő részén feküdt, Gibea méltán lehetett megfigyelőpont a háborús időkben (1Sá 14:16). A tudósok ezt a várost általában Tell-el-Fúllal (Givat-Saullal) azonosítják, amely a Jeruzsálemben lévő Templomhegytől úgy 5 km-re É-ra terül el.
A héber írás alapján Géba (hímnemű alakja a „domb” jelentésű szónak) és Gibea (nőnemű alakja a „domb” jelentésű szónak) szinte teljesen egyforma. Sokan úgy vélik, hogy a maszoréta szövegben az apró különbség az írnok hibájából fakad, és ezért azt javasolják, hogy bizonyos írásszövegekben „Gibea” helyett „Gébát” kell írni, vagy fordítva. Erre vonatkozóan egy szövegmagyarázat, amely az 1Sámuel 13. és 14. fejezetét taglalja, a következőket jegyzi meg: „Ám a szövegmagyarázóknak eltérő véleményük van arról, hogy hol kellene változtatásokat végezni (pl. Smith Gébát ír Gibea helyett mindvégig; Kennedy Gébát ír Gibea helyett a [13. fej.] 2. versében, Gibeát Géba helyett a 3. versben, és Gébát Gibea helyett a 14:2-ben); pedig nem lehetetlen megérteni a hadjárat menetét az ilyen változtatások nélkül sem” (A. Cohen [szerk.]: Soncino Books of the Bible. London, 1951, Sámuel, 69. o.). A Bírák 20:10, 33-ban a szövegösszefüggés alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy itt „Gibeára” gondoltak, ezért sok fordító ezen a helyen eltér a maszoréta szöveg olvasatától, és „Gibeát” ír „Géba” helyett.
A bírák idejében Gibeával egy olyan eset kapcsán találkozunk, amely majdhogynem Benjámin egész törzsének a kiirtásához vezetett. Egy öregember meghívott egy Efraimból való lévitát és az ágyasát, hogy maradjanak nála éjszakára. Nemsokára Gibea semmirekellő emberei körülvették a házat, és követelték, hogy adják ki nekik a lévitát, hadd háljanak vele. Miután a lévita a kezükbe adta az ágyasát, azok egész éjjel bántalmazták, amibe az asszony reggelre belehalt. (A Hó 9:9; 10:9 erre a megdöbbentő bűnre utalhat.) Mivel Benjámin törzse védelmezte a vétkes gibeai férfiakat, a többi törzs háborút indított Benjámin ellen. Kétszer is súlyos veszteség érte ezeket a törzseket, mire végül megverték a benjáminitákat, és lángba borították Gibeát (Bí 19:15–20:48). (Némelyek a Gibea elpusztításával kapcsolatos bibliai beszámolót a Tell-el-Fúlnál feltárt régészeti bizonyítékokkal hozzák összefüggésbe, amelyek arra mutatnak, hogy a várost felégették.)
Gibea volt az otthona Izrael első királyának, Saulnak (1Sá 10:26; 15:34), és úgy tűnik, Dávid egyik vitézének Ittainak (Itainak) is (2Sá 23:8, 29; 1Kr 11:26, 31), valamint Ahiézernek és Joásnak, két harcosnak, akik csatlakoztak Dávidhoz Ciklágnál (1Kr 12:1–3). Ezenkívül minden bizonnyal Gibea volt Izrael királyságának első fővárosa Saul uralma idején. A Jábesből (Jábes-Gileádból) jött követek Gibeában kértek segítséget, amikor az ammoniták ostrom alá akarták venni őket, és Saul király itt szólította hadba Izraelt azon nyomban e veszély miatt (1Sá 11:1–7). Saul később Gibea közeléből indította a filiszteusok elleni hadműveleteit (1Sá 13:2–4, 15; 14:2, 16). Ezenkívül Zif emberei két alkalommal Gibeában tettek jelentést Saulnak arról, hogy hol rejtőzik a bujdosó Dávid (1Sá 23:19; 26:1).
Dávid uralma idején Saul hét fiát és unokáját Gibeában ölték meg (Aquila, Szümmakhosz és a LXX alapján „Gibeon”-ban) a vérbűn miatt, amely Saul házát terhelte, amiért megölt sok gibeonit. Saul megözvegyült ágyasa pedig őrködött a holtestek fölött, nehogy a dögevő madarak és a mező vadjai egyék azokat (2Sá 21:1–10).
I. e. a VIII. században Jehova Ézsaiás próféta által prófétailag úgy beszélt Gibeáról, mint amely elmenekült a Jeruzsálem felé tartó asszír sereg elől (Ézs 10:24, 29–32). Hóseás által pedig Isten prófétailag olyan képet fest, amelyben úgy tűnik, mintha az északi tíztörzs-királyságot már legyőzték volna, az ellenség pedig a Benjámin területén (azaz a Júda déli királyságában) lévő Gibeát és Rámát fenyegetné (Hó 5:8–10).