A Szentírásból: Ámos 1:1–9:15 verseiből meríthető tanulságok
Egy nemzet kimúlása
„KÉSZÜLJ fel, hogy találkozzál a te Isteneddel – mondja Izrael nemzetének Jehova, a seregek Istene” (Ámos 4:12, 13). S az ok? A jóléttől elvakult izraeliták elfeledték Isten Törvényét és vétkeztek, mert megfertőztették szent földjét bálványimádással, erkölcstelenséggel, vérontással és erőszakkal.
Ámost azért támasztotta most Jehova prófétájaként, hogy figyelmeztető üzenetet jelentsen be nemcsak saját nemzetének, Júdának, hanem különösen az északi királyságnak, Izraelnek. Izraelt elítéli a vágyainak élő önző életmódjáért, és megjövendöli, hogy ellenséges nemzet fogja végül elpusztítani. Ámos könyve, amely körülbelül i. e. 829 és 804 között íródott, betekintést nyújt Isten katasztrófát megjövendölni tudó képességébe, és egy pár nagyon időszerű figyelmeztetést közöl.
Isten ellenségeinek tüzes megsemmisítése
Senki sem kerülheti el Isten ítéleteit. Mennyire igaznak bizonyult ez Damaszkusz (Szíria), Gáza (Filisztea), Tírusz, Edom, Ammon, Moáb és Júda esetében! Jehova ’nem fordítja vissza’ kezét azokról, akik bűnt követtek el ellene. Mindazonáltal a megjövendölt katasztrófájuk azt a célt szolgálta, hogy még jobban kihangsúlyozza az Izraelre váró ítéletet, amiért nem őrizte meg az Istennel való szövetséges viszonyát és nem tartotta meg Isten törvényeit (Ámos 1:1–2:16).
Szívleld meg az isteni figyelmeztetést. „Csak titeket ismertelek a föld minden családjai közül” – mondja Jehova Izraelnek (Ámos 3:2). Bűnös életmódjukkal Jehova neve és szuverenitása iránti megvetésüket juttatták kifejezésre. Sokan elhatározták magukban, hogy meggazdagodnak, henyélő módon fényűzésben élnek, és téli házhoz nyári házat építenek saját testvéreik költségén (Ámos 3:15). Hamis súllyal becsapták a szegényeket. S mivel elhagyták az igaz imádatot, jogos és esedékes volt Jehova büntetése. Mégis, Jehova nem akart addig semmit cselekedni, amíg nem tudatja ezt szolgáival! Ámos tehát megjövendöli Jehova ítéleteit és így figyelmezteti a népet: „Készülj fel arra, hogy találkozzál a te Isteneddel” (Ámos 3:1–4:13).
Jehova a megmentés
Isten irgalmat tanúsít azok iránt, akik megtérnek. „Engem keressetek és élni fogtok” – hangzik Jehova felhívása Izraelhez (Ámos 5:4). „Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót” (Ámos 5:15). De ezeket a szavakat nem szívlelik meg. A hitehagyottak szívesebben eljönnek Béthelbe és Gilgálba, a bálványimádás központjába, hogy ott mutassanak be áldozatokat a hamis isteneknek (Ámos 5:26; 1Királyok 12:28–30). Díszes elefántcsont pamlagokon a magabízó gonosztevők a legfinomabb bort iszogatják és a legízletesebb ételekkel és olajokkal töltik meg hasukat (Ámos 5:11; 6:4–6). De jön „Jehova napja”, és Isten „saját lelkére” megesküszik, hogy megsemmisíti Izraelt (Ámos 5:18; 6:8). Jehova egy nemzetet támaszt, amely leigázza Izraelt és számkivetésbe viszi (Ámos 5:1–6:14).
Féld Jehovát és ne az ellenséget. Izraelt elpusztíthatná a sáskacsapás is és az emésztő tűz is. Ámos szót emel Istennél Izrael érdekében, és „Jehova sajnálatot érzett” ítélete miatt, úgyhogy nem hajtotta végre ily módon. De miként egy építő, aki függőónnal megnézi, függőleges-e a fal, Jehova most már „nem bocsát meg” Izraelnek (Ámos 7:1–8). A nemzetnek el kell vesznie. Amáziás, a borjúimádat papja, feldühödve a próféta szavain, hamisan Ámost árulással vádolja, és megparancsolja, hogy „fusson Júda földjére és ne prófétáljon többé” Béthelben (Ámos 7:12, 13). Vajon megfutamodik gyáván Ámos? Nem! Félelem nélkül megjövendöli, hogy Amáziás meg fog halni és családját is szerencsétlenség fogja sújtani. Ahogyan nyáron begyűjtik az érett termést, Jehova számára is itt az idő, hogy leszámoljon Izraellel. Nincs menekvés számára (Ámos 7:1–8:14).
Remény azok számára, akik Jehovában bizakodnak. „Nem pusztítom ki teljesen Jákób házát” – mondja Jehova. Jákób utódai közül egyeseknek van még reménységük, de a bűnösöknek semmi. Pusztulásuk bizonyos. Jehova azonban „visszahozza” Izrael foglyait (Ámos 9:1–15).
Tanulság számunkra ma: Azok, akik Isten ellenségeivé válnak, számíthatnak halálos ítéletükre. Aki azonban megszívleli az isteni figyelmeztető üzenetet és megtér, elnyeri Jehova irgalmát és élni fog. Ha féljük Istent, nem engedjük, hogy ellenségeink megakadályozzanak bennünket Isten akaratának cselekvésében.
[Kiemelt rész a 30. oldalon]
MEGVIZSGÁLT BIBLIAI SZÖVEGEK
○ 1:5 – Az ősi városoknak magas falai és óriási kapui voltak. Ezeket a kapukat úgy zárták be, hogy hosszú vas- vagy bronzrudakat fektettek keresztbe belülről. „Damaszkusz zárainak (ércrudainak) letörése” azt jelezte, hogy a szíriai fővárost az asszírok el fogják foglalni. Olyan lesz, mintha a város kapui be sem lennének zárva a letört ércrudak miatt (2Királyok 16:8, 9).
○ 4:1 – A Szamáriában lakó, fényűzést kedvelő nőkre úgy utal itt az Írás mint „Básán tehenei”-re. Básán dús legelői nagyban hozzájárultak a jó állatfajták kitenyésztéséhez (5Mózes 32:14; Ezékiel 39:18). Básánnak ezek az önző „tehenei” nyilván arra késztették „uraikat” vagy férjüket, hogy pénzt csikarjanak ki a szegényekből, a saját „elefántcsont-házaik” megtöltése céljából (Ámos 3:15). Ez a cselekedet azonban az isteni megtorlást eredményezte.
○ 4:6 – „A fogak tisztasága” kifejezést a vele párhuzamos „kenyérhiány” kifejezés magyarázza meg. Úgy tűnik, hogy ez az éhínség idejére utal, amikor a fogak tiszták voltak, mivel semmi ennivaló nem volt. Nyilvánvalóan, Jehova azzal nyilvánította ki nemtetszését a bálványimádó tíztörzs királysággal szemben, hogy éhséget bocsátott az országra, ahogyan azt jó előre bejelentette (5Mózes 28:48). De sem ez az isteni figyelmeztetés, sem más figyelmeztetés nem érte el a szövetségszegő nép szívét (Ámos 4:6, 8–11).
○ 5:2 – Amikor Ámos elmondta próféciáját, a nép és Izrael földje még nem volt idegen hatalomnak kiszolgáltatva és még nem volt elpusztítva. Ezért Ámos szűznek nevezi őket. De néhány éven belül a szűz Izrael áldozatul esik az asszírok támadásának és „elmegy számkivetésbe Damaszkuszon túl” (Ámos 5:27). Ámos annyira biztos az Izraelnek hűtlensége miatt bekövetkező pusztulásában, hogy úgy írja le, mintha már ez meg is történt volna.
○ 7:1 – A „királyi fűkaszálás” minden valószínűség szerint olyan adóra vagy sarcra utalt, amelyet a király azért hajtatott be, hogy legyen állatainak és lovasságának elesége. A királyi adó megfizetése mindennel szemben elsőbbséget élvezett, csak utána „kaszálhatott” vagy gyűjthetett élelmet magának a nép saját céljára. De mielőtt ez megtörténhetett volna, jöttek a „sáskák” és a későbbi növényzetet teljesen felemésztették.
○ 8:2 – A nyári idény végén az érett gyümölcsöt be szokták gyűjteni. A mezőgazdasági év vége azt jelképezte, hogy Izrael számára elérkezett a vég. „Nem bocsátok meg többé nekik” – jelentette ki Jehova. A nemzetre most már az ítélet-végrehajtás vár.
○ 9:7 – Jehova a hűséges ősatyákra való tekintettel választotta ki az izraelitákat, és szabadította meg őseiket az egyiptomi rabságból és vitte be őket Kánaánba. De semmi okuk nincs arra, hogy ezzel büszkélkedjenek, hiszen gonoszságuk egyenlővé tette őket a kusitákkal. (Vö. Róma 2:25). Ugyanígy, az Egyiptomból való megszabadításuk nem garancia többé Isten folytatólagos helyeslésére, miként a filiszteusok és szíriaiak sem laknak azokon a területeken, ahol egykor éltek. A hűséges patriarcháktól való származásuk nem menti meg az izraelitákat. Csakis az Isten akaratával összhangban való viselkedéstől függ az Isten előtti helyeselt állapotuk (Ámos 9:8–10; Cselekedetek 10:34, 35).