SZIKOMORFA
(héb.: siq·máʹ):
Ennek a fának (Ficus sycomorus) a gyümölcse olyan, mint a közönséges fügefáé, de a levélzete az eperfáéra emlékeztet. A szikomorfa 10-15 m magasra nő, masszív, és több száz évig is elélhet. A közönséges fügefától eltérően a szikomorfa (eperfügefa) örökzöld. Bár szív alakú levelei kisebbek, mint a fügefáéi, lombkoronája mégis sűrű és terebélyes, így a fa kiváló árnyékot nyújt. Épp emiatt gyakran ültettek szikomorfát az utak mentén. Alacsony, vastag törzséből az alsó ágak a földhöz közel nőnek ki, aminek köszönhetően könnyen felmászhatott rá az út szélén egy kis termetű ember, mint amilyen Zákeus is volt, aki látni szerette volna Jézust (Lk 19:2–4).
A fügék dús fürtökben nőnek, de kisebbek a közönséges fügefa gyümölcseinél, és a minőségük sem olyan jó. Azok az egyiptomi és ciprusi emberek, akik a szikomorfák (eperfügefák) gondozásával foglalkoznak, még ma is bele szoktak szúrni az éretlen gyümölcsbe egy szöggel, vagy valamilyen éles szerszámmal, hogy a gyümölcs ehetővé váljon. Azzal, hogy megsebzik, vagyis megszúrják a szikomorfa fügéjét az érési folyamat korai szakaszában, fokozzák az etilén termelődését, ami jelentősen felgyorsítja a gyümölcs növekedését és érését (3-8-szorosára). Ez azért fontos, mert a gyümölcs egyébként nem érik be teljesen, hanem kemény marad, vagy tönkreteszik az élősködő darazsak, amelyek befészkelik magukat a gyümölcsbe, hogy szaporodjanak. Így némileg belelátunk abba, hogy mivel foglalkozott Ámós próféta, aki azt írta magáról, hogy „pásztor [volt], és a szikomorfa fügéjének szedegetője”, vagyis valójában szurkálója (Ám 7:14).
A szikomorfa megtalálható volt a Jordán völgyében (Lk 19:1, 4) és Tékoa környékén (Ám 1:1; 7:14), de főleg az alacsony fekvésű Sefélán lehetett belőle sokat látni (1Ki 10:27; 2Kr 1:15; 9:27). Igaz, a gyümölcse nem volt olyan jó, mint a közönséges fügefáé, Dávid király mégis értékelte annyira, hogy a Sefélán található ligeteket valaki felügyelete alá helyezze (1Kr 27:28). A tíz csapás idején nyilván sok volt a szikomorfából (eperfügefából) Egyiptomban, ahol ez a növény mind a mai napig élelemforrás (Zs 78:47). A fája némileg puha és porózus, és minőségben jóval alulmarad a cédrus fájához viszonyítva, de mivel igen tartós, sokszor felhasználták az építkezések során (Ézs 9:10). Az egyiptomi sírokban találtak olyan szikomorfából készült koporsókat, amelyekbe múmiát helyeztek, és amelyek ma, közel 3000 évvel később, még mindig jó állapotban vannak.