Miért hagyják el a vallást?

POROSZORSZÁGBAN (ma Észak-Németország) a XIX. század közepén szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy lakos azt mondja magáról, hogy egyetlen konkrét valláshoz sem tartozik. Valójában csupán az, ha valaki elhagyta az egyik fő vallást, és belépett egy nonkonformista egyházba, azt eredményezhette, hogy rendőri megfigyelés alá került. Mennyire megváltoztak az idők azóta!

Napjainkban a németek közül egyre többen lépnek ki az egyházból. Jelentések szerint 4 ember közül 1 állítja azt, hogy semmilyen valláshoz sem tartozik. Hasonló irányzat figyelhető meg Ausztriában és Svájcban is. Ha a tagok jelentik a vallás életvérét, akkor — Reimer Gronemeyer német író szavaival élve — „Európa egyházai elvéreznek”.

Amiért elvetik a vallást

Miért vetik el sokan a szervezett vallást? Gyakran anyagi okok miatt, különösen az olyan országokban, ahol a tagoktól megkívánják, hogy egyházadót fizessenek. Sokan ezt kérdezik: „Miért kellene a kemény munkával megszerzett pénzemet az egyháznak adnom?” Néhány személyt visszataszít az egyház hatalmas gazdagsága és hatalma. Ők valószínűleg egyetértenek Joachim Meisner kölni (Németország) bíborossal, aki azt mondta, hogy a gazdagsága oda vezetheti az egyházat, hogy túl nagy figyelmet fordít az anyagi dolgokra, és „nem gyakorol elég komolyan hitet Krisztusban”.

Néhányan azért hagyják el egyházukat, mert unalmasnak, sivárnak tartják, amely nem képes kielégíteni szellemi éhségüket. Ezek az emberek olyan éhségtől szenvednek, amelyet Ámós próféta megjövendölt: „nem kenyér után való éhség, sem víz után való szomjúság, hanem az Úr beszédének hallgatása után” (Ámós 8:11). Mivel kevés táplálékot kapnak a vallásuktól, lemondanak róla.

Bár a nehézségek, amelyekkel szembenéznek, valóságosak, vajon helyénvaló reakció minden vallásról lemondani? Képzelj el egy éhes embert, aki egy kenyérhez hasonló valamit lát. Amikor azonban megpróbálja megenni, rájön, hogy fűrészporból van. Vajon lemond az evés gondolatáról, és arról, hogy csillapítsa az éhségét? Nem, inkább valódi ennivalót keres. Ehhez hasonlóan, ha egy vallás nem elégíti ki tagjainak szellemi éhségét, vajon le kellene mondaniuk arról, hogy egy valláshoz tartozzanak? Vagy bölcsebb lenne inkább, ha módot keresnének szellemi éhségük kielégítésére? Sokan ezt tették, ahogyan arra a következő cikk rámutat.