Színhelyek az Ígéret földjéről

Joppe – az egykori nevezetes kikötő

AZ ŐSI Izraelnek hosszú, homokos tengerpartja volt. Az izraeliták azonban nem tartoztak az ismert tengerjáró nép közé. Ennek egyik oka valószínűleg tengerpartjuk sajátosságában keresendő.

A tengerpart a strandoknak és homokdűnéknek szinte megszakítatlan sorozatából áll, amelynek homokja eredetileg a Nílus-folyóból mosódott be a tengerbe.a Ha az egyiptomi határtól elvitorláznánk a tengerpart mentén, a Karmel-hegytől délre nem találnánk semmilyen igazán alkalmas természetes tengeri kikötőt.

De körülbelül az izraeli tengerpart mentén félúton észrevennénk a dombon Joppe városát. A szárazföld előtt húzódó, egymásba kapcsolódó sziklasorozat a szárazfölddel egy kis öblöt képezett ki. Bár ez a kikötő az innen északra fekvő Akkoval (Ptolemaisszal) szemben jelentéktelenebb, mégis, a város jelentőségét a kikötő biztosította (Cselekedetek 21:7). Addig, amíg Nagy Heródes nem építette meg a cézareai mesterséges kikötőt, Joppe volt a legalkalmasabb partmenti hely a hajók dokkolására. E sajátosságai révén bizonyára jobban meg tudjuk érteni azokat a bibliai utalásokat, amelyekben Joppe neve szerepel.

Amikor Hírám, Tírusz királya Salamonnak felajánlotta a templomépítésben a segítségét, ezt mondta: „Mi pedig hozunk [Libánonból fákat] részedre tutajokon Joppéba, te azután vitesd el őket Jeruzsálembe” (2Krónika 2:1, 11, 16). Ezeket a cédrusfákat a főníciai Tírusz vagy Szidon kikötőiből úsztatták le a tengeren (Ésaiás 23:1, 2; Ezékiel 27:8, 9). Ezek a cédrusfákból álló tutajok előbb elhaladtak a Karmel-hegy mellett, majd végül kikötöttek Joppéban. Innen aztán a cédrusokat tovább lehetett szállítani Jeruzsálembe, amely 55 kilométerre feküdt Joppétól keletre vagy délkeletre. Amikor a zsidók a babiloni száműzetés után újra meg akarták építeni templomukat, szintén Joppét használták kikötőül a cédrusszálfák behozatalára (Ezsdrás 3:7).

A tutajt kísérő munkások valószínűleg a főníciai vitorláshajókon utaztak. Valószínűleg most Jónás jut eszünkbe, aki Jehovától utasítást kapott, hogy menjen el Ninivébe, de ő megfutamodott és ellenkező irányba indult el. „[Jónás] végül is Joppéba ment és ott talált egy hajót, amely Tarsisba készült. Kifizette az útiköltséget és lement a hajóba, hogy a rajta levőkkel Tarsisba menjen Jehova elől” (Jónás 1:1–3).

Szemmel láthatóan Jónás egy tengerhajózásra alkalmas teherhajóra szállt fel, amely Joppéból Tarsisig (valószínűleg az egykori Spanyolországig) tartó hosszú útra alkalmas volt. Ennek a hajónak volt egy magas, kifaragott hajóorra, amelyről egy kőszigony lógott le. A fedélzeten bizonyára el tudtak férni a hajó utasai, az evezősök és még a rakománynak is volt elég hely. A fedélzet alatt volt egy rakodótér további más áruk tárolására, és Jónás odament lefeküdni. A hajó masszív borókafenyőfa-deszkákból épült, és egyetlen cédrus árbóccal és egy nagy vászonvitorlával volt felszerelve. Mindkét oldalon egy hosszú evezősor húzódott (ezek valószínűleg Básán tölgyeiből készültek). Képzeljük el most, hogy a hajó kifut a nyílt tengerre és heves viharba kerül. Halljuk a tengerészek segélykiáltását isteneikhez, de végül is arra kényszerülnek a tengerészek, hogy kidobják Jónást a hajóból a tengerbe, hogy megmenekülhessenek (Ezékiel 27:5–9; Jónás 1:4–15).

Az első században Joppéban volt a keresztényeknek egy gyülekezete, akik közül egyesek dokkmunkások vagy volt tengerészek voltak. Ennek a pezsgő tengerparti gyülekezetnek volt az egyik tagja a zsidó származású Dorkás (Tábitha). „Ő sok jót tett és bőven osztott alamizsnát.” I. sz. 36-ban Dorkás megbetegedett és meghalt. Sokan megsiratták, mivel emlékeztek bőkezű jótéteményeire. Keresztény hittestvérei ezért elhívták Pétert Liddából (a tel-avivi légikikötő közelében levő mai Lodból) Joppéba. Péter csoda útján feltámasztotta ezt a szeretett testvérnőt, és ennek „híre elterjedt egész Joppéban, és sokan hívőkké lettek” (Cselekedetek 9:36–42).

Péter egy ideig még Joppéban tartózkodott egy Simon nevű tímár házánál. Itt részesült látomásban, amelynek hatására a Joppéban lévő gyülekezetből maga mellé vett néhány testvért és elment velük Cézárea új kikötőjébe északra a tengerpart mentén. Ott azután Péter prédikált Kornéliusnak, ennek a római katonatisztnek, aki mint körülmetéletlen pogány elsőként lett szellemtől felkent kereszténnyé, akit alá is merített (Cselekedetek 9:43–10:48). Milyen öröm és lelkesedés lehetett Joppéban, amikor a testvérek visszatértek és beszámoltak a keresztény történelemnek erről a döntő jelentőségű fejleményéről.

Ma sok turista keresi fel Joppét, amely a modern Tel-Aviv-Jaffának a része. Itt alkalom kínálkozik arra, hogy újra átéljék azokat a bibliai eseményeket, amelyek e híres kikötőben történtek.

[Lábjegyzet]