ÉDER

1. A Benjámin törzséből való Beria leszármazottja; Jeruzsálemben lakott (1Kr 8:1, 15, 16, 28).

2. A léviták mérárita családjához tartozó Músi egyik leszármazottja, aki Dávid idejében valamilyen szolgálatot látott el (1Kr 23:21, 23–25; 24:30).

3. Egy város Júda d. részén (Jzs 15:21). A legtöbb tudós úgy véli, hogy Éder megegyezik Aráddal (Tel-ʽAraddal), amely Beér-Sebától kb. 28 km-re K-re fekszik. Ezt a véleményüket egyrészt arra alapozzák, hogy ha felcserélik az Éder név héber megfelelőjében az utolsó két mássalhangzót, akkor a mássalhangzók megegyeznek az Arád héber megfelelőjének a mássalhangzóival, másrészt arra, hogy a Septuaginta (1209. sz. Vatikáni kódex) ebben a szövegben „Éder” helyett „Ara”-t ír.

4. (nyáj): Egy torony, amelynek a közelében Jákob (Izrael) felverte a sátrát valamikor Ráhel halála után. Bár a pontos helye ismeretlen, nyilván valahol Betlehem és Hebron között feküdt. Éder a nevéből ítélve pásztorok menedéke lehetett, és olyan őrtorony, ahonnan szemmel tarthatták a nyájaikat (1Mó 35:19, 21, 27). Míg Jákob itt táborozott, a fia, Rúben ’megszentségtelenítette Jákob nyoszolyáját’ azáltal, hogy együtt hált Jákob ágyasával, Bilhával (1Mó 35:22; 49:3, 4).

Ugyanez a héber kifejezés – amelyet itt ’Éder tornyának’ (migh·dal-ʽé ʹdher) fordítanak – Mikeás könyvében (4:8) is előfordul, méghozzá a „nyáj tornya”-ként. Ez a kifejezés Jákob táborhelyére vonatkozhat, és azzal kapcsolatban van megemlítve, hogy Jehova helyreállítja ’sánta’ népét (Mi 4:7). „Sion” helyreállításával Isten vigyázza a népét, mintha egy ’toronyból’ óvná a veszedelmektől. Ez a szemléltetés összhangban van a többi szemléltetéssel, amelyek Mikeás próféciájában szerepelnek, aki úgy utal a Messiásra, mint aki „pásztorkodik” (Mi 5:2–4), Jehova népére pedig, mint amely Isten ’örökségének a nyája’ (Mi 7:14).