„Népek özönlenek” az életadó imádathoz
1, 2. a) Milyen állapotban volt a jeruzsálemi templom, midőn János a Jelenések 7:9–17-ben leírt látomást kapta? b) Mikor és hol azonosították a „nagy sokaságot” és hogyan reagáltak erre a kongresszus résztvevői?
MIDŐN a zsidó-keresztény János apostol a Biblia utolsó könyvét, a Jelenéseket írta, kb. i. sz. 96-ban, a Jeruzsálemben levő zsidó templomot már lerombolták Titus tábornok római katonái. János apostol ennek ellenére a Jelenések 7:9–17-ben leírást közöl egy megszámlálhatatlan „sokaság”-ról, minden népből, nemzetből, fajból és nyelvből, amint szent szolgálatot végeznek a trónon ülő Istennek az ő templomának udvarában. Itt nyilvánvalóan Jehova Isten szellemi templomáról van szó.
2 Nagy volt az öröme Jehova tanúinak és a jóakarat embereinek 1935-ben, amikor azt a nemzetközi megszámlálhatatlan „tömeget” azonosították Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló próféciájának „juhai”-val. (Máté 25:31–46) Igen, őket azonosították a Jézus jó pásztorról szóló példázatában szereplő „más juhok”-kal (Ján 10:16; lásd az Isten hárfája, 1921-ben angolul kiadott könyv 338. old. 577. bekezdés; valamint a Watch Tower 1923. október 15-i számának 310. old. a „Két osztály” alcímnél). A Jelenések 7:9–17-ben szereplő „nagy sokaságot” alkotók azonosítása az 1935. május 30-tól június 3-ig tartott kongresszuson történt Washington D.C.-ben az USA-ban. Ott hangzott el Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló példázatáról mondott időszerű magyarázatban. Azt az előadást követő napon (szombaton) volt egy alámerítkezés, amelyen a résztvevők közül 840-en merítkeztek alá Jézus példázatának magyarázata nyomán nyert új értelemtől vezéreltetve.
3. Mikor kezdett teljesedni a Mikeás 4:2 és melyik Jeruzsálemre tekintettek azok, akik részt vettek a jövendölés beteljesítésében?
3 Az önátadott, alámerített „más juhok”-nak is részt kellett venni a Király Jézus Krisztus szellemi testvéreivel együtt „a Királyságnak ezt a jó hírét” terjesztő prédikálásban mindenfelé, „az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:14). Így kezdett el teljesedni a Mikeás 4:2: „És bizony sok nemzet megy majd oda és azt mondja: ,Gyertek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához; és ő megtanít minket az utaira és mi járunk majd az ő ösvényein.’ Mert Sionból jön a törvény és Jeruzsálemből Jehova beszéde.” Nem a brit csapatoktól megszállt földi Jeruzsálemre, hanem az Új Jeruzsálemre tekintett fel a „más juhok” „nagy sokasága” a Biblián alapuló „törvény”-ért és „Jehova szavá”-ért a felkent tanúin, a szellemi izraelitákon keresztül.
4. Kik között kezdett akkor beteljesedni a Mikeás 4:3, 4?
4 Nem a második világháború folyamán fegyverkezésbe lendült világi nemzetek között, hanem a nemzetközi juhokhoz hasonló „nagy sokaság” között kezdtek beteljesedni a Mikeás 4:3, 4 szavai: „És ő [Jehova] biztosan ítéletet fog mondani sok nép között és hatalmas távoli nemzetekkel kapcsolatban helyreigazítást végez. És kardjaikat ekevasakká, dárdáikat metszőkésekké kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel és hadakozást többé nem tanulnak. És mindenki a saját szőlőtőkéje alatt és a saját fügefája alatt ül és senki sem riasztja meg őket, mert a Seregek Jehovájának a szája szólott.”
5. Milyen álláspontot foglaltak el a második világháború alatt és jelképesen szólva hogyan lakoztak?
5 Félelem nélkül, senkitől a világon nem remegve, még a második világháború kitörése után sem, 1939. szeptember elsején a tanúk nyíltan kijelentették és hirdették semlegességüket a kegyetlen harcba keveredett összes nemzettel szemben. (Lásd a Watchtower 1939. november 1-i számát, amely tartalmazta a „Semlegesség” című főcikket.) Azóta is mindezideig megőrizték ezt a semleges álláspontjukat. Ez sok esetben koncentrációs táborba vagy börtönbe zárásukat jelentette, sőt kivégzésüket hazaárulás címen. Ők nem voltak hajlandók részévé válni e világnak éppen úgy, ahogy Jézus Krisztus sem volt hajlandó. Illő módon elvárható volt a tanúktól, hogy megőrizzék a békét saját gyülekezeteikben, testvérekként együtt lakozva (Zsolt 133.). Jelképesen szólva ültek, mindegyik a „saját szőlője és saját fügefája alatt”, biztonságban mint az izraeliták Salamon király, Dávid fia negyven éves békés uralkodása alatt (1Kir 4:25). „A dolgok rendszerének e befejezése” idején békésen prédikálják „a Királyságnak ezt a jó hírét . . . az egész lakott földön” (Máté 24:3, 14).
HAR-MAGEDON TÚLÉLŐI TOVÁBB VISZIK AZ IGAZ IMÁDATOT
6, 7. Mit mondott a Watch Tower 1928. december 15-i kiadása a Mikeás 5:6–9-re vonatkozóan, hogy hogyan kell annak beteljesednie?
6 Így a tanúk minden nép között felüdítő elemekké váltak. Pontosan úgy, ahogy a Mikeás 5:6–9 megjövendölte: „És ő [Jehova] megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba és határainkat tiporja. . . . Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól [Jehovától] jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn; nem emberben bízik és nem szorul az ember fiára. Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint oroszlán az erdő vadjai között, mint oroszlánkölyök [UV: fiatal hímoroszlán] a juhnyájban; amerre jár gázol és zsákmányol [UV: darabokra tép] és senki el nem ragadja tőle a zsákmányt. Emeld: kezedet ellenfeledre [UV: magasan ellenfeleid fölé] és elpusztul minden ellenséged” (Katolikus fordítás).
7 Erre vonatkozóan az 1928. december 15-i Watch Tower „Uralkodó Betlehemből” című cikkében ezt olvassuk:
Ezt arra való utalásként foghatjuk fel, hogy néhányan a maradékból Armageddon megvívása után is a földön lesznek és még valami feladatot fognak végezni az Úr nevében és az ő dicséretére és dicsőségére. Azok az emberek, akik átjutnak a nagy és rettenetes csapáson, többé nem tekintenek emberekre segítségért, nem várnak az emberek fiaitól támogatást és vigaszt, hanem az Úrhoz fordulnak és örömmel hallgatnak Szavára. Némely teremtménynek az lesz a kiváltsága, hogy az Úr képviselője és hírnökeként elvigye a béke üzenetét az emberekhez.
Az Úr maradéka e prófécia szerint győzelemre jut Jehova erejével. Az oroszlán egyeduralkodó az erdő vadállatai között, egyik sem állhat meg előtte. A juhok nyája teljesen erőtelen a köztük levő fiatal oroszlán ellen. Így írja le Isten hű maradékát a próféta. Erősek és hatalmasak lesznek az Úr nevében, hogy segítsenek azoknak, akik segítséget óhajtanak sok nép nemzetei között, és rámutatva Isten módszerére, amely elpusztítja az ellenszegülőket (376. old. 35, 36. bekezdés).
8. Tovább taglalva ezt a témát, mit mondott a Watch Tower 1929. március 15-i száma?
8 Tovább taglalva ezt a témát a Watch Tower 1929. március 15-i száma a 88. oldalon a 41. bekezdésben az alábbiakat írta:
A nagy sokaság osztályt is el kell vezetni az élő vizek forrásaihoz (Jel 7:17). Az Úr felhasználhatja a maradékot, hogy hozzásegítse őket ehhez. Sok más is megalázkodhat Armageddonkor és kész lesz figyelni. Armageddon után a maradék egy részét felhasználhatja az Úr, hogy tanúskodjon és segítsen azoknak, akiknek tanításra van szükségük és megtehetik ezt, mielőtt valóban az örök dicsőség törvényszéke elé vitetnek. Az biztos, hogy a maradék feladata most a jó hír hirdetése Isten kellő időben kinevezett tanúiként.
9. Mindenesetre meg kellett-e a maradéknak várni, míg Jehova elnyeri a győzelmet Har-Magedonkor, hogy olyanok lehessenek, mint a „harmat” és „fiatal hímoroszlán” a nemzetek népei számára?
9 A szellemi izraeliták maradékának azonban nem kellett megvárni „a Mindenható Isten nagy napjának csatáját”, Har-Magedont, hogy felüdülésül szolgáljanak mint a „harmat” azon emberek számára, akik imádni törekedtek „Jákob Istenét” a szellemi templomában (Jel 14:14–16). Nem, a maradéknak nem kellett megvárni, míg Jehova győzelmet arat annak az utolsó háborúnak csúcspontján, hogy „fiatal hímoroszlán” gyanánt lehessenek a nemzetek között. Mint Ésaiás próféta, mikor látomást látott Jehováról az ő templomában, ők is reagáltak Jehova kérdésére, hogy „ki megy el nekünk”? Nyomban, ahogy vége szakadt az első világháborúnak 1918-ban, így szóltak: „Itt vagyok! Küldj el engem!” (És 6:8). Istennek a „Menj!” parancsszavára elmentek minden nemzet népeihez.
10. Jehovának milyen üzenetét hirdetve lett a maradék olyan, mint az oroszlán a nemzetek között?
10 Így prédikálták a megalapított Királyságról szóló üzenetet, amely megáldja majd a „juhok” osztályát, de elpusztítja a „kecskék” osztályát (Máté 25:31–46). „A mi Istenünk bosszúállásának napját” hirdetve bátor oroszlán módjára tudtára adták Isten megalapított Királysága ellenzőinek, hogy el fognak pusztulni Har-Magedonkor, Jehova Harcos Királyának, Jézus Krisztusnak, „a Júda törzséből való oroszlán”-nak keze által (És 61:1–3; Jel 5:5).
11. Miért maradt a felkent maradék „keze” magasan ellenségei felett s mi lett ennek az eredménye a Társulat fiókhivatalai s a begyűjtött „juhok” vonatkozásában?
11 Ilyen formán volt „kezük” „magasan”, győzelmesen az összes ellenkezők fölött, akik törekedtek elnyomni a Királyság üzenetét, mivel a maradék tevékenyen alkalmazta Isten Szavát. Figyelmeztetéssel fordultak az ellenkezőkhöz, a Har-Magedonkor bekövetkező bukásukról, illetve pusztulásukról, amikoris örökre „levágattatnak” (Mik 5:9). Isten Királyságának ezek a felkent hírnökei ugyanakkor olyan felfrissítők voltak, mint a „harmat” a juhokhoz hasonló emberek számára, akik úgy érezték magukat, mint a megfonnyadt, kiszáradt „növényzet”. Annak eredményeként, hogy Jehova felemelte a kezüket, az felemelve maradt magasan az ellenségeik fölött mindazon évek alatt, amelyek elmúltak, mióta ezek a cikkek megjelentek az 1928, 1929-es Watch Tower-számokban. Ennek bizonyságául a Watch Tower Bible and Tract Society külföldi fiókhivatalainak száma 97-re növekedett, melyek mind a felkent „maradék” szolgálatára állnak. A Jó Pásztor, Jézus Krisztus „más juhainak” „nagy sokasága” szintén egyre szaporodott mind e mai napig. Hogy mennyi lesz a végleges számuk, azt a Jelenések 7:9–17 nem szögezi le.
12. Minek az elengedéséig kell folytatódni a maradék és juhokhoz hasonló társaik munkájának és miért?
12 A felkent maradék és juhokhoz hasonló társai tevékenységének folytatódni kell mindaddig, míg a föld négy égtáján álló „négy angyal” parancsot kap, hogy engedje el a négy szelet, amelyek előidézik a „nagy nyomorúságot”. Az alatt a nagy nyomorúság alatt azok, akik kitartanak az ellenkezésben, a Királyság-üzenet elvetésében, „kivágattatnak”, megsemmisülnek. Erre az időre már „elpecsételtetnek” a homlokukon teljes számban azok, akikre szükség van még, hogy teljessé legyen a Jézus Krisztus társörököseinek 144 000-es száma (Jel 7:1–8, 14). Az ő juhokhoz hasonló társaik, akik kijöttek az összes nemzetekből, hogy keressék Jehova „házát”, és akik átadták magukat, hogy „járjanak az ő ösvényén”, oltalmat találnak a „nagy nyomorúság” alatt (Mik 4:1–4). Így életben maradnak a földön, bejutnak Jézus Krisztus és megdicsőült társörökösei millenniumi uralmába.
13. Mennyien fogják túlélni Har-Magedont a felkent maradék közül és mihez lesznek hasonlók túlélő társaik között?
13 Hogy hányan fogják velük együtt túlélni Krisztus társörökösei közül a „Mindenható Isten nagy napjának a csatáját” Har-Magedonnál, nem tudjuk, valamint azt sem, hogy mennyi időre. De bármennyi idő lesz is, ők továbbra is felfrissítő „harmat” lesznek a „más juhok” „nagy sokasága” számára. Ezek nem jelentenek problémát a maradéknak, amennyiben a „más juhok” „egy nyáj”-at alkotnak a maradékkal, amely „ebben az akolban” van, s amelybe a „kicsiny nyáj”-at zárta a Jó Pásztor (Ján 10:16; Luk 12:32). Nem a túlélő „nagy sokaság” között kell tehát a maradéknak vad oroszlán módjára eljárni védtelen juhok között.
14. Milyen taposó állathoz lesz hasonló akkor a mennyei Sion és milyen kemény vagy erős lesz a „szarva” ellenségei ellen?
14 A maradéknak nem lesz katonai szerepe a „Mindenható Isten nagy napjának csatájában”, Har-Magedonkor. Mint az izraeliták Josafát király napjaiban, csak veszteg állnak majd és nézik Jehova szabadítását „a Júda törzséből való oroszlán”, Jézus Krisztus által (2Krón 20:17). Annál az alkalomnál a Mindenható Jehova Isten olyanná fogja tenni a mennyei Sion szarvát, mint a vas, és mint a bika, letapossa Isten ellenségeit, mintha a szérűn lennének. Biztosan „összezúz [UV: porrá zúz] sok népet” a pusztulásig (Mik 4:13). Ami a pusztulásuk után megmarad, azt a Har-Magedont túlélők fogják felhasználni.
MI A KÖVETELMÉNY MOST, A ROMLOTT VILÁG KÖZEPETTE?
15. Ha valaki megfelel Isten Mikeás 6:8-ban kifejezett követelményeinek, megmaradhat-e a kereszténységben vagy sem? És miért?
15 Amit a Mikeás 7:2, 6 mond, az a kereszténységre, a hűtlen Izrael modern ellenképére vonatkozik: „Kiveszett a lojális a földről, nincs becsületes az emberiség között . . . az embernek ellensége a saját házanépe.” Még ha kereszténynek vallja is magát valaki, a modern kereszténység részének, mit kell tennie, hogy megmeneküljön e romlott állapotok következményeitől? Anyagi áldozatokat hozni talán és tovább is része maradni a romlott vallási szervezetnek? Nem! Inkább azzal összhangban kell cselekedni, amit a Mikeás 6:8 ír le: „Ő megmondta neked, ó földből való ember, hogy mi a jó és mit követel vissza tőled Jehova, csak azt, hogy igazságosságot cselekedjél, szeresd a kedvességet és szerényen járj a te Isteneddel.” Hogy ennek az isteni követelménynek eleget tehessen valaki, ahhoz ki kell mennie még a kereszténységből is, amennyiben az az állítása, hogy keresztényi, hamis. Vallási és erkölcsi romlottsága bizonyítja ezt. Benne maradni és megkísérelni a megreformálását sohasem fog sikerülni. Pusztulásra ítélte az az Isten, akit állítása szerint szolgál.
16, 17. a) Milyen népáradathoz kell csatlakozni az egyénnek és az istenségek tekintetében mit kell választania? b) Melyik istenséget magasztalja az az egyén, aki a Mózes és a Bárány énekét énekli?
16 A kereszténység imádati háza éppen úgy elpusztul, mint a jeruzsálemi templom elpusztult Mikeás napjaiban, i. e. 607-ben. Ahhoz tehát, hogy a kereszténységhez, vagy akár a hamis vallás világbirodalmának bármely részéhez tartozó egyén ,alázatosan járhasson Istennel’, csatlakoznia kell a mindenféle nemzetiségből való néphez, amely már odaözönlött „Jehova hegyére és Jákob Istenének házához”. Az egyénnek el kell fogadni Jehova tanítását a mennyei Sionból és azon az úton kell járnia, amelyet ő most kijelöl. Ez nem jelenti azt, hogy zsidó hitre kell térnie vagy zsidó prozelitává kell válnia. Azt jelenti, hogy Jehova egyszülött Fiának tanítványává kell lennie, mégpedig olyan tanúvá, amilyen ő volt. Micsoda? Jehova önátadott, alámerített tanújává? Igen! Azt jelenti, hogy az illető azt választja, amit Mikeás 4:5 tár elénk: „Mert minden nép a maga részéről, mindegyik a saját istenének nevében jár, mi azonban a magunk részéről, Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk határtalan ideig, sőt örökké.” Csatlakozni kell az énekléshez, „Mózesnek, az Isten rabszolgájának énekét és a Bárány énekét” kell énekelnie:
17 „Nagyok és csodálatosak a te műveid Mindenható Jehova Isten. Igazságosak és igazak a te utaid, örökkévalóság Királya. Ki ne félne valóban téged, Jehova, és ne dicsőítené nevedet, mivel egyedül te vagy lojális? Mert eljönnek az összes nemzetek és imádatot mutatnak be előtted, mivel nyilvánvalókká lettek igazságos végzéseid” (Jel 15:3, 4).
18. Mikeás záró kérdése és felelete miért illenek Jehovára?
18 Jehova lojálisan megtartja az összes ígéretét, amelyet nekünk tett, miként megtartotta Ábrahám patriarchának és az unokájának Jákobnak, vagy Izraelnek tett ígéretét, megáldva a föld minden családját és nemzetét az ő Fia, Jézus Krisztus által. Ezzel a cselekedetével Jehova maga jár el úgy, mint az ellenképi Ábrahám, a Nagyobb Ábrahám. Tekintettel irántunk mindez ideig megnyilvánuló tántoríthatatlan lojalitására, magunkévá tehetjük Mikeás zárószavait és elmondhatjuk:
„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elnézi öröksége maradékának vétkét? Biztosan nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik a szerető kedvességben. Újra irgalmas lesz hozzánk; legyőzi tévedéseinket. És a tenger mélyére veted minden bűnüket. Megadod a Jákobnak adott hűséget, az Ábrahámnak adott szerető kedvességet, amelyről megesküdtél a mi ősatyáinknak a régi napoktól fogva” (Mik 7:18–20).
19. Ki az a senkihez sem hasonlítható Isten, és kinek az imádatát fogjuk egészen ’a napok befejezett végéig’ felmagasztalni?
19 Nincs még egy olyan Isten, mint a szuverén Úr, Jehova, a mi Urunk Jézus Krisztus, Atyja. Magasztaljuk fel hát tiszta imádatát mind most „a napok végén”, mind örökké!
„Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek a mondásokra, azokra a beszédekre, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai eleve megmondtak, amint gyakran kijelentették, nektek: „Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik saját istentelen vágyaik szerint járnak el.” Ezek, akik szakadásokat idéznek elő; érzékiek, állatiasak, nincs bennük szellemiség. Ti azonban, szeretteim, mialatt legszentebb hitetekben épültök és szent szellemmel imádkoztok, őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, mialatt várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örökké tartó élet kilátásával” (Júdás 17–21).
[Kép a 25. oldalon]
„Népek özönlenek” az életadó imádathoz