⁹ Habakuk feszülten figyel Isten további szavaira, amelyeket a Habakuk 1:6–11. versekben olvashatunk. Ez Jehova üzenete — és ennek beteljesedését egyetlen hamis isten vagy élettelen bálvány sem tudja megakadályozni. Katolikus fordítás szerint ez így hangzik: „idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek [csatalovai kapálják a földet, NW], lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!”

12. Hogyan viselkednek a babiloniak, és miért „bűnös” ténylegesen ez a félelmetes ellenség?

¹² A kaldeus sereg gúnyt űz a királyokból, és nevetségessé teszi a fejedelmeket, akik mind gyengék ahhoz, hogy megállítsák könyörtelen előrehaladását. „Fittyet hány minden erődre”, mert minden erődítmény elesik, amikor a babiloniak ’töltést emelnek’ — mesterséges dombot építenek —, amelyről megtámadják az erődítményeket. Jehova meghatározott idejében a félelmetes ellenség bizonyára „megfordul, és elvonul mint a szélvész”. Júda és Jeruzsálem megtámadásakor ténylegesen „bűnös” azáltal, hogy bántalmazza Isten népét. A kaldeusok parancsnoka így dicsekszik majd egy fergeteges győzelem után: ’Erőnk az istenünk.’ De mily keveset tud ő valójában!