Egységes testvériség

MINTEGY 1500 évig az izraeliták voltak a Jehova Isten nevéről nevezett nép. Azután Jehova a nemzetekre fordította a figyelmét, „hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Csel 15:14). Ezt a népet az ő tanúi alkotják, akik függetlenül attól, hogy hol élnek a földön, egységesen gondolkodnak és cselekednek. Az, hogy létrejött egy Isten nevét viselő, egységes nép, annak köszönhető, hogy Jézus ezzel bízta meg a követőit: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20).

² Azzal, hogy átadtad az életedet Jehovának, és megkeresztelkedtél, Jézus Krisztus tanítványa lettél. Most már a keresztények egységes, nemzetközi testvériségéhez tartozol, akik nem engedik, hogy a nemzeti, törzsi vagy anyagi különbözőségek megosszák őket (Zsolt 133:1). Szereted és tiszteled a keresztény társaidat a gyülekezetben. Némelyiküknek talán más a bőrszíne, a nemzetisége vagy az iskolázottsága, és lehet, hogy korábban nem barátkoztál volna velük emiatt. De most a testvéri szeretet szálai fűznek össze titeket, melyek sokkal erősebbek, mint bármely más kapcsolat, legyen az társadalmi, vallási vagy családi (Márk 10:29, 30; Kol 3:14; 1Pét 1:22).

³ Ha valaki nehezen tud megszabadulni a faji, politikai, társadalmi vagy egyéb, mélyen gyökerező előítéleteitől, talán elgondolkodhatna az első századi, zsidó származású keresztények esetén, akiknek a más nemzetekből valókkal szemben táplált vallási előítéleteiktől kellett megszabadulniuk. Amikor Péter azt az utasítást kapta, hogy menjen el a római százados, Kornéliusz házába, Jehova kedvesen felkészítette őt a megbízatására (Csel 10. fej.).

⁴ Péter egy látomásban arra kapott felszólítást, hogy vágjon le és egyen meg bizonyos állatokat, amelyeket a zsidók szertartásilag tisztátalannak tartottak. Amikor Péter ezt nem akarta megtenni, egy égi hang így szólt hozzá: „Amit Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek” (Csel 10:15). Isten beavatkozására volt tehát szükség, hogy Péter kiigazítsa a gondolkodását, és teljesítse a rá váró megbízatást, vagyis elmenjen egy más nemzetből való férfihoz. Amikor eleget tett Jehova utasításának, kijelentette az ott levőknek: „Jól tudjátok, hogy a zsidók nem ápolhatnak kapcsolatot egy más nemzetiségű emberrel, és nem is mehetnek el hozzá, de nekem Isten megmutatta, hogy senkit sem szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak tekintenem. Ezért amikor hívattak, eljöttem, méghozzá ellenvetés nélkül” (Csel 10:28, 29). Péter ezután a saját szemével láthatta annak bizonyítékát, hogy Jehova elfogadja Kornéliuszt és a háznépét.

⁵ A tárzuszi Saulnak, egy igen művelt farizeusnak is meg kellett aláznia magát, hogy olyanokkal legyen egy társaságban, akiket korábban lenézett a társadalmi helyzetük miatt. Sőt, még az utasításaikat is követnie kellett (Csel 4:13; Gal 1:13–20; Flp 3:4–11). Csak elképzelni tudjuk, hogy mennyire meg kellett változnia például Szergiusz Paulusz, Dioníziusz, Damarisz, Filemon, Onézimusz és mások gondolkodásának, amikor elfogadták a jó hírt, és Jézus Krisztus tanítványai lettek (Csel 13:6–12; 17:22, 33, 34; Filem 8–20).

⁶ A gyülekezetedben levő testvérek és testvérnők szeretete kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy közel kerülj Jehovához és a szervezetéhez. Egyértelműen láthattad, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványait a szeretet jellemzi. Ő ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogy én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:34, 35). Ezután pedig még inkább értékelted Jehovát és a szervezetét, amikor felismerted, hogy a gyülekezetedben tapasztalható szeretet csak ízelítője annak a szeretetnek, amely a nemzetközi testvériséget jellemzi. Magad is tapasztalhatod annak a bibliai próféciának a teljesedését, amely szerint az utolsó napokban az embereket egybegyűjtik, hogy békében és egységben imádják Jehovát (Mik 4:1–5).

⁷ Mivel ma sok minden megosztja az embereket, ki gondolta volna, hogy létrejöhet egy egységes nép „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből”? (Jel 7:9). Gondolj csak arra, hogy mekkora különbségek vannak a technikai vívmányokat használó társadalmak és az ősi törzsi szokásokhoz ragaszkodó emberek között. Sokszor egy-egy rasszon vagy nemzeten belül vallási ellentétek osztják meg az embereket. A nacionalizmus felerősödése miatt az emberek politikailag megosztottabbak, mint valaha. Aztán ott vannak még az anyagi különbségek és számtalan egyéb megosztó tényező. Ennek fényében igazi csoda, hogy mindenféle nemzetiségű, nyelvű és társadalmi helyzetű embert egyesít a szeretet és a béke megbonthatatlan köteléke. Ezt csakis a mindenható Isten képes megvalósítani (Zak 4:6).

⁸ Ez az egység igenis létezik, és attól kezdve, hogy Jehova önátadott, megkeresztelt Tanúja lettél, te is a részévé váltál. Most, hogy magad is tapasztalod ennek az egységnek az előnyeit, felelősséged, hogy segíts a megőrzésében. Ezt úgy teheted meg, hogy megfogadod Pál apostolnak a Galácia 6:10-ben olvasható szavait: „amíg lehetőségünk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de elsősorban a hittestvéreinkkel.” És eleget teszünk ennek a tanácsnak is: „Semmit se tegyetek azért, mert veszekedést akartok szítani, vagy mert önteltek vagytok, hanem alázatosan tartsátok többre magatoknál a többieket, miközben nemcsak a magatok érdekeit keresitek, hanem a másokéit is” (Flp 2:3, 4). Amíg törekszünk rá, hogy úgy lássuk a testvéreinket, ahogy Jehova, és ne úgy, ahogy az emberek, addig békés, örömteli kapcsolatunk lehet velük (Ef 4:23, 24).

⁹ Ahogy azt Pál apostol szemléltette, a gyülekezet nincs megosztva, hanem mindenki törődik egymással (1Kor 12:14–26). Lehet, hogy a nemzetközi testvériség egyes tagjaitól nagy távolság választ el bennünket, de attól még érdeklődünk irántuk. Ha némelyeket üldöznek, az a többieket is lesújtja. Ha egyesek szükséget szenvednek, vagy katasztrófák, háborúk sújtják őket, a többiek minden erejükkel azon vannak, hogy megvigasztalják és anyagilag támogassák őket (2Kor 1:8–11).

¹⁰ Mindannyian naponta imádkozzunk a testvéreinkért! Vannak, akiknek kísértésekkel kell szembenézniük. Egyesek szenvedéseiről sokan tudnak, míg az az ellenségeskedés, amelyet mások tapasztalnak a munkatársaik vagy a családtagjaik részéről, kevésbé nyilvánvaló (Máté 10:35, 36; 1Tessz 2:14). Ez mindnyájunkat aggodalommal tölt el, hiszen egy nemzetközi testvéri közösséget alkotunk (1Pét 5:9). Sokan fáradhatatlanul szolgálják Jehovát, élen járnak a prédikálómunkában és a gyülekezetekben. Mások a világméretű munka felvigyázásával vannak megbízva. Imádkozzunk mindnyájukért, amivel azt bizonyítjuk, hogy őszintén érdekelnek minket, és szeretjük őket, még ha személy szerint nem is segíthetünk nekik más formában (Ef 1:16; 1Tessz 1:2, 3; 5:25).

¹¹ Ezekben a zűrzavaros utolsó napokban a Jehova népéhez tartozóknak készen kell állniuk arra, hogy egymás segítségére siessenek. Katasztrófák, például földrengések és árvizek idején nagyszabású segélyakciókat kell szervezniük, és komoly anyagi támogatást kell nyújtaniuk. Az első századi keresztények kiváló példát mutattak ebben. Megszívlelve Jézus tanácsát, az antiókiai tanítványok boldogan küldtek adományokat a Júdeában élő testvéreiknek (Csel 11:27–30; 20:35). Pál apostol később a korintuszi testvéreket is buzdította, hogy vegyenek részt a segítségnyújtásban. Az adományok gyűjtését és szétosztását gondosan megszervezték (2Kor 9:1–15). Napjainkban, amikor a testvéreink a körülmények áldozatává válnak, és anyagi segítségre szorulnak, a szervezet és az egyes keresztények gyorsan reagálnak, hogy megadják nekik, amire szükségük van.

¹² Egységes, nemzetközi testvériségünk úgy van megszervezve, hogy Jehova akaratát cselekedje. Jehova a mi időnkben azt akarja, hogy a királyságról szóló jó hírt az egész földön hirdessék, hogy minden nemzet halljon róla (Máté 24:14). Azt szeretné, hogy miközben végezzük ezt a munkát, a viselkedésünk mindig feleljen meg az ő elvárásainak (1Pét 1:14–16). Mindnyájunknak késznek kell lennie arra, hogy alárendelje magát a másiknak, és a jó hír hirdetésén fáradozzon (Ef 5:21). Most fontosabb, mint bármikor, hogy ne a saját törekvéseinkkel legyünk elfoglalva, hanem Isten királyságát tegyük az első helyre az életünkben (Máté 6:33). Ha ezt nem felejtjük el, és a jó hír érdekében egységesen együttműködünk, akkor már most örömteli megelégedettséget érzünk, a jövőben pedig örökké tartó áldások várnak ránk.

¹³ Mi, Jehova Tanúi egyedülálló nép vagyunk, hiszen elkülönültünk az emberiség többi részétől, és egy tiszta népként buzgón szolgáljuk Istenünket (Tit 2:14). Az tesz minket mássá, hogy Jehovát imádjuk. Nemcsak hogy vállvetve szolgálunk a testvéreinkkel az egész földön, de közös nyelvet is beszélünk, az igazság nyelvét, és összhangban is cselekszünk vele. Jehova ezt a prófétája, Sofóniás által így jövendölte meg: „tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt” (Sof 3:9).

¹⁴ Jehova ezután arra ihlette Sofóniást, hogy írja le, milyen lesz az a nemzetközi testvériség, amely most már valóság: „Az Izraelből megmaradtak nem tesznek majd semmi igazságtalanságot, nem hazudnak, és szájukban nem lesz megtévesztő nyelv, mert enni fognak, lefekszenek, és senki sem rettenti meg őket” (Sof 3:13). Megértettük Jehova Szavának igazságát, változtattunk a gondolkodásmódunkon, és Jehova alapelveihez igazítottuk az életünket, ezért egységesen tudunk szolgálni. Olyasmit valósítunk meg, ami emberi nézőpontból lehetetlennek tűnik. Igen, csakugyan különleges nép vagyunk, Isten népe, amely tiszteletet szerez neki az egész földön (Mik 2:12).