„Vállvetve” szolgáljuk Jehovát

„Mert akkor tiszta nyelvűvé változtatom a népeket, hogy mindannyian Jehova nevét hívják segítségül, s hogy vállvetve szolgálják őt” (Sof 3:9).

 1. Milyen ígéreteink vannak Jehova prófétai szavával kapcsolatban?

JEHOVA prófétai szava mindig hiánytalanul beteljesedik. Ő maga mondja el nekünk: „Ilyen az én szavam, amely kimegy a számból. Nem tér vissza hozzám eredmény nélkül, hanem biztosan megteszi azt, amiben gyönyörködöm, és biztos sikeres lesz abban, amiért elküldtem” (És 55:11). Pontosan így történt ez Sofóniás nagy próféciájának megannyi részletével.

 2. a) Milyen nemzeti csoportokra utal a Sofóniás 2:4–8? b) Ha ma ellátogatnánk azokra a területekre, e látogatás hogyan támasztaná alá a prófécia pontosságát?

² Sofóniás beszámol például Jehova ítéletet hirdető kijelentéseiről Filisztea városai, a kereteusok nemzete, a filiszteusok, moábiták, ammoniták földje ellen (Sof 2:4–8). Mindezek a próféciák figyelemre méltó módon beteljesedtek a következő években és évszázadokban. Hol van ma Filisztea nemzete és városai, és hol vannak az alárendeltségében levő kereteusok? Egyszerűen nem léteznek! Hát Moáb és Ammon? A jövendölés ezt mondja:

„’Ezért úgy éljek’, ez a seregek Jehovájának kijelentése: Moáb olyan lesz, mint Szodoma, Ammon fiai pedig mint Gomora, csalánnal elborított hely, sógödör és puszta hely határtalan ideig” (Sof 2:9).

Ha ma Transzjordánia területein utaznál át, ahol egykor Moáb és Ammon büszke nemzetei virágoztak, mit találnál ott? Pusztaságot — ahogyan Jehova előre megmondta! A történelem tanúsága szerint Etiópiának, Egyiptommal együtt szintén a babiloni hódítók kezétől kellett szenvednie (Sof 2:12).

„MEGDÖBBENÉS TÁRGYA”

 3, 4. a) Mi volt Jehova kijelentése Asszíriát és Ninivét illetően? b) Miért tűnt ez hihetetlennek? c) Milyen bizonyíték áll rendelkezésre a prófécia lenyűgöző beteljesedésével kapcsolatban?

³ A legmegdöbbentőbb Jehova Asszíria és Ninive ellen szóló kijelentésének beteljesedése. Sofóniás akkor mondta jövendölését, amikor Asszíria büszke fővárosa, Ninive dicsősége tetőfokán állt, legalább 15 évvel azelőtt, hogy ennek a nemzetnek, a bibliai történelem második világhatalmának megdöntötték magas állását. Ki mert volna akkor erre gondolni? De Jehova szembefordult ezzel a nacionalista „vérontó várossal” (Náh 3:1, 5). Sofóniás által közölte, hogy elszámolnivalója van vele, mondván:

„Kinyújtja kezét észak felé és elpusztítja Asszíriát. És Ninivét puszta hellyé teszi, a pusztasághoz hasonló víztelen területté. . . . Ez az ujjongó város, amely biztonságban ült, amely azt mondta szívében: ’Én vagyok és nincs senki más.’ Ó, hogyan lett megdöbbenés tárgya, vadállatok helye, ahol kinyújtóznak! Aki csak arra jár, füttyent és kezével legyint” (Sof 2:13–15).

⁴ „Lehetetlen!”, mondhatták az akkor élő emberek. Mégis, az a nemzedék meglátta azt az eseményt! I. e. 633-ban a babiloni Nabopolassar és a méd Cyaxares megostromolta és bevette Ninivét. A babiloni krónikák így számolnak be a történtekről: „A városban és a templomban ejtett nagy zsákmányt elvitték, a várost pedig romhalmazzá tették.” Olyan tökéletesen elpusztították Ninivét, hogy még a helye is ismeretlen maradt évszázadokon át. Az 1800-as években találtak rá, és feltárták II. Ashurbanipal híres könyvtárát. De a terület a mai napig is üres pusztaság, ahol nyájak is csak időnként pihennek meg. Mennyire pontos beteljesedése ez Jehova prófétai szavának!

 5. Milyen erőteljes üzenet ez a prófécia napjainkra vonatkozóan?

⁵ A dologban azonban az a legfontosabb, hogy a prófétai beszámoló a mi időnkre is szóló üzenet. ,Figyelmeztetésül szolgál számunkra, akikhez a dolgok vége[i] elérkeztek’ (1Kor 10:11, 12; Róma 15:4; 2Tim 3:16, 17). Arra buzdít bennünket, hogy kerüljük a büszkeséget, az önző élvhajhászást, az anyagias gondolkodást és az erőszakos magatartást, melyek miatt Isten ítélete sújtotta azokat a nemzeteket. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy ezek a próféciák nagyon élők ma is és végső beteljesedésük vészes gyorsasággal közeledik. Jehova, az élő Isten nem pusztán történelmi jelentősége miatt őrizte meg a beszámolót mind e mai napig. Azoknak az ókori nemzeteknek megvan a modernkori ellenképük, különösen az Asszíriához hasonló fegyveres erejükkel kérkedő politikai-militarista hatalmakban. Jehova biztosan bosszút áll mindenkin, aki szembefordul Királyságával (Náh 1:2; Sof 1:2, 9).

„JAJ . . . AZ ELNYOMÓ VÁROSNAK!”

 6. Milyen kérdéseket lehet most feltenni, s miért helyénvalók ezek?

⁶ A mai modernkori diktatórikus, önkényeskedő kormányok nagyon is hasonlítanak a hatalmas asszír birodalom kegyetlen Ninivéjéhez. Ennek ellenére Jehova világosan közli, hogy van a dolgok jelen világrendszerének egy olyan része, amely még gyűlöletesebb a szemében. Nos, melyik az?

 7. a) Miféle „elnyomó város” előképe az ókori Jeruzsálem, és mi módon? b) Hogyan utasította vissza a fegyelmezést?

⁷ Ez a világnak az a része, amely azt állítja magáról, hogy Isten népe, miként Júda és Jeruzsálem is ezt állította Sofóniás napjaiban. Azt vallja, hogy „keresztény”, s általában a „kereszténység” néven ismeretes. Papi vezetői azonban hitehagyottá lettek Isten Szava, a Biblia tanításait illetően, nemzetei és népei pedig eltértek az abban az Isten Szavában felállított nagyszerű erkölcsi irányadó mértékektől. Ezért most Sofóniás maga szól az Istent nem tisztelő „város” ellen:

„Jaj az elnyomó városnak, amely lázadozik és beszennyezi magát! Nem hallgatott a szóra; nem fogadta el a fegyelmezést. Nem bízott Jehovában. Istenéhez nem közelített.”

Jehova kiküldte tanúit mindenfelé, a kereszténység városaiba és falvaiba, házról házra. „Egyik reggel után a másikon” hirdették igazságos ítéleteit. „Nappal” világossá tette igazságos követelményeit. De a kereszténység vezetői és papsága „arcátlanok” voltak és ,nem ismertek szégyent’, midőn szembefordultak az igazságos Jehova és királysága ezen hírnökeivel (Sof 3:1–5).

 8, 9. a) Mit hirdet ki most maga Jehova? b) Mi mindent foglal magában annak alkalmazása? c) Miért lehetünk ezért hálásak?

⁸ Hűséges prófétáját támogatva, a szuverén Úr, Jehova most pusztulást jelent be, kiterjesztve azt minden nemzetre, és ezekkel a szavakkal éri el kijelentésének csúcspontját:

„’Ezért várjatok tehát rám’, ez Jehova kijelentése ,addig a napig, amíg prédára kelek, mert bírói döntésem, hogy egybegyűjtöm a nemzeteket, összeszedem a királyságokat, hogy kiöntsem rájuk elmarasztaló ítéletemet, minden haragom hevét; mert buzgalmam tüze emészti meg az egész földet” (Sof 3:6–8).

⁹ Jehova ítéletvégrehajtása tehát nem áll meg a kereszténység elpusztításánál, amelynek a vallása elpusztul a hamis vallás egész világbirodalmával, a Biblia szerinti „Nagy Babilon”-nal együtt (Jel 18:2–4). „Haragja hevének” és „buzgalma tüzének” napján minden gonoszságot eltávolít a földről (lásd: Ésaiás 34:2–8; Jeremiás 25:32, 33). Mennyire hálásaknak kell lennünk, hogy ez a minden idők legnagyobb nyomorúsága az utolsó lesz, Jézusnak a Máté 24:21-ben feljegyzett saját tanúsága szerint! Megvalósítja majd Jehova elhatározását, ,teljes pusztulást’ idéz elő, miként az ókori Ninivé esetében. Nem lesz másodszor is nyomorúság (Náh 1:9; Dán 12:1; Jel 19:11–21).

A MENEKÜLÉS MÓDJA

10. Miféle ’tisztátalan nyelven’ beszél ma a világ?

¹⁰ Van-e valamiféle mód ennek a világkatasztrófának a túlélésére? Igen, van! A prófécia rögtön ezután következő szavaiban Jehova Isten mutatja meg, mi ez. Azt mondja:

„Mert akkor tiszta nyelvűvé változtatom a népeket, hogy mindannyian Jehova nevét hívják segítségül, s hogy vállvetve szolgálják őt” (Sof 3:9).

A sok száz nemzeti nyelv bármelyikét is használják a világi nemzetek, olyan „nyelven” folytatnak propagandát, amely utálatos Jehova előtt. Isten királysága helyett saját nacionalista programjaikat magasztalják, s a megosztott ENSZ-et akarják felhasználni saját önző politikai érdekeik elérésére. Elvetik Jehova Krisztus Jézus által vezetett kormányzatát.

11. a) Milyen „tiszta nyelvet” lehet ma hallani? b) Milyen széles körben használják ezt a „nyelvet”? c) Akik ezen a „nyelven” beszélnek, hogyan „hívják segítségül Jehova nevét” és milyen eredménnyel?

¹¹ Mi tehát ez a megváltozott „tiszta nyelv”? Ez az igazság üzenetéhez, a felfrissítő „jó hírhez”, az „egészséges szavak mintájához” való áttérést jelenti, amely Jehova dicsőítését és a Krisztus Jézus által kifejezett igazságos szándékait szólja (2Tim 1:13). Ez a „tiszta nyelv” egyesíti őket. És ez tanúskodik amellett, hogy abban a korszakalkotó 1914-es évben „a világ királysága valóban a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként uralkodik örökkön örökké” (Jel 11:15). Szájukra véve ezt az üzenetet, az igazi keresztények világszerte „Jehova nevét hívják segítségül” önátadásban és szép összhangban végeznek neki „szent szolgálatot”. Mint az egyetlen valóban egységes nép a földön, elmennek az emberek otthonaiba, hirdetve a Jehova felállított királyságáról szóló „jó hírt”. Ily módon „vállvetve” szolgálják Jehovát (Máté 24:14; Róma 12:1). Te is egyike vagy azoknak, akik így elkülönültek a világtól, hogy Istennek adva át magukat, buzgón szolgálják őt? Akkor ,menekülhetsz meg biztosan’, ha így munkálkodsz Jehova szervezett népével együtt (Jóel 2:32; lásd még: Hóseás 14:1, 2; Zsidók 13:15).

12, 13. a) Milyen nehézségeket jelenthet ennek a „nyelvnek” a megtanulása? b) Miért követelmény az alázatosság a „vállvetve” végzett szolgálathoz? c) Hogyan mélyíthetjük el az alázatosság tulajdonságát?

¹² Egyeseknek nehéz volt ,tiszta nyelvűvé változni’. Nem könnyű kijönni a világból, könnyelmű és engedékeny utairól, s azután meghozni a szükséges áldozatokat, hogy ,segítségül hívhassuk Jehova nevét’. Ez megköveteli tőlünk, hogy szabaduljunk meg a helytelen gondolatoktól, rossz szokásoktól, a gátlástalan életmódtól, hogy összhangba kerüljünk az Isten saját népéhez méltó tiszta, értékes irányadó mértékekkel (Ef 4:17, 18, 29; 1Pét 4:3). Megkívánja, hogy kellőképpen elismerjük az egyetlen szervezetet, amelyet Jehova ma a földön felhasznál, s ezt azzal tegyük meg, hogy csatlakozunk „a hű és bölcs rabszolgá”-hoz. Ez alázatosságot követel meg abban, hogy „gondosan megvizsgáljuk” Isten Szavát a ,rabszolga’ által kiadott segédeszközökkel, hogy megerősítsük a hitünket (Máté 24:45; Csel 17:11).

¹³ Midőn Jehovát „vállvetve” szolgáljuk, szükségünk van arra, amit Sofóniás oly gyakran hangsúlyoz: elmélyíteni az alázatosság tulajdonságát. Amikor hibákat követünk el, mint ahogy ez minden tökéletlen emberrel megesik, legyünk készek elismerni azokat, mint ahogyan a tökéletlen hústest emberekből álló „hű és bölcs rabszolga” is elismerte, midőn helyreigazításokat kellett eszközölnie. Sohasem lehetünk azonban bírálói az igazság nagyszerű egészének, amelyet Jehova helyreállított egységes népe között az elmúlt 100 év alatt, és amely helyesbítés és kiigazítás révén egyre fényesebben ragyogott „az igazságosak ösvényén” (Péld 4:18).

14. a) Az alázatosságnak milyen magatartás az ellentéte és hogyan nyilvánul az meg? b) Hogyan járnak el az ilyen kevély személyek és milyen figyelmeztetésekre figyeljünk? c) Hol nem fogunk ’semmiben sem hiányt’ szenvedni?

¹⁴ Időről időre támadnak olyanok Jehova népének soraiban, akik mint az eredeti Sátán független, gáncsoskodó magatartást tanúsítanak. Nem szolgálnak „vállvetve” a világméretű testvériséggel. (V. ö. Efezus 2:19–22.) Ehelyett konok elutasítással reagálnak Jehova szavaira (Zak 7:11, 12). Gyalázva a „tiszta nyelv” mintáját, amelyre Jehova oly kegyesen megtanította népét az elmúlt évszázad folyamán, ezek a kevély egyének megpróbálják eltávolítani a „juhokat” az egyetlen nemzetközi „nyájtól”, amelyet Jézus gyűjtött össze a földön (Ján 10:7–10, 16). Megpróbálnak kételyeket támasztani és elválasztani a gyanútlanokat a szellemi táplálék bőséges „asztalától”, amit Jehova tanúi királyság-termeiben terítenek meg, ahol valóban ,semmiben nincs hiány’ (Zsolt 23:1–6). Azt mondják, elég kizárólag a Bibliát olvasni, akár egyedül, akár kisebb csoportokban otthon. De érdekes módon az ilyen ,Biblia-olvasás’ által éppen azokhoz a hitehagyott tanításokhoz térnek vissza, amelynek magyarázatait a kereszténység papsága évszázadok óta tanította, sőt néhányuk még a kereszténység olyan ünnepeinek gyakorlására is visszatért, mint amilyen a december 25-i római szaturnália! Jézus és apostolai előre figyelmeztettek az ilyen törvénytelen személyek ellen (Máté 24:11–13; Csel 20:28–30; 2Pét 2:1, 22).

15. a) Hogyan cselekszik Jehova a „kevélyekkel”? b) Hogyan lehet az „alázatos és szerény népet” azonosítani? c) Milyen ígéretet ad ezeknek Jehova?

¹⁵ Sofóniás prófétája által Jehova elmondja népének, hogyan jár el azokkal szemben, akik szégyentelen módon megpróbálnak viszályt előidézni földi szervezetében:

„Eltávolítom közületek a kevélyen ujjongókat; és soha többé nem leszel kevély szent hegyemen.”

Ennek örömteli ellentéteként Jehova ezt mondja:

„Meghagyok közötted egy alázatos és szerény népet, s ők fognak menedéket találni Jehova nevében” (Sof 3:11, 12).

Igen, ezek azok a szelídek, akik „vállvetve” munkálkodnak, mialatt részt vesznek „a jó hír szent munkájában” (Róma 15:15, 16). Nem túl büszkék ahhoz, hogy végezzék a házról házra járás szerény munkáját Jézus tanítványainak a Mestertől tanult módszerét követve (Máté 10:5–13; Luk 9:2–6; Csel 5:42). Jehova nevében találnak menedéket és hirdetik ezt a dicsőséges nevet és Jehova elhatározását, hogy igazolni fogja nevét Krisztusának győzedelmes királysága által (Ez 38:23; Dán 2:44). Mialatt Jehova népe szolgál és igazságosságával összhangban él, biztos abban, hogy „senki sem fogja megfélemlíteni őket” (Sof 3:13). Valódi lelki nyugalomnak örvendenek!

ÖRÖMTELI TEVÉKENYSÉG IDEJE

16. a) Hogyan fejezi ki Sofóniás a saját örömét? b) Milyen prófétai felhívásra és kik reagáltak ma?

¹⁶ Magát Sofóniást is boldoggá tette Jehova ígérete, ezért ezt a felszólítást intézte Isten népéhez:

„Örvendezve kiálts, ó Sion leánya! Harsanjon örömkiáltásod, ó Izrael! Örvendezz és ujjongj teljes szívből, ó Jeruzsálem leánya! Jehova, Izrael királya közötted van. Ne félj többé szerencsétlenségtől” (Sof 3:14, 15).

1919 óta, amikoris megszabadultak Nagy Babilon szellemi fogságából, Jehova felkent tanúi „vállvetve” szolgálták őt, örömteli tanúbizonyságot téve róla. Jehova ítélkezett és elismeréssel nyugtázta a mennyei Jeruzsálemnek ezeket a gyermekeit (Gal 4:26; 1Pét 4:17). Börtönök és fogolytáborok hatástalannak bizonyultak ellenük, nem tudták újra szellemi fogságba juttatni őket. Örvendezésükben most egy tanútársakból álló „nagy sokaság” osztozik, amelyről felismerték 1935-ben, hogy részét alkotják az Úr „más juhainak” (Ján 10:16; Jel 7:9, 10).

17. a) Milyen ígéret segít Isten népének kitartani a „szent szolgálatban”? b) Milyen értelemben ’hallgat’ Jehova és mégis ’örvendezik . . . boldog kiáltásokkal’, mi pedig hogyan reagáljunk erre?

¹⁷ Közvetlen a mennyei Siont képviselő felkentjeihez, általuk pedig a „nagy sokaságot” alkotó munkatársakhoz most maga Jehova intéz felhívást:

„Ne félj, ó Sion. Ne lankadjon kezed” (Sof 3:16).

Bármennyire szörnyű is ma a bűnözés és az erőszak, bármennyire félelmet keltők e nukleáris kor veszélyei, bármennyire kegyetlen legyen az üldözés, ami még esetleg rázúdul Jehova tanúira, a Jehovával való bensőséges kapcsolatuk és az Istenükbe vetett bizodalom segítségével át fogják vészelni a nehézségeket. Mivel már rátettük kezünket a „szent szolgálat” ekeszarvára, bárcsak sohase néznénk vissza a hátrahagyott dolgokra és ne szűnnénk meg „vállvetve” előrehaladva szántani! (Luk 9:62; Jel 7:15). A prófécia ugyanis ezután ezt az újabb isteni ígéretet adja:

„Jehova, a te Istened közötted van. Mint aki hatalmas, megment téged. Ujjong feletted örvendezéssel. Hallgat szeretetében. Örvendezni fog feletted boldog kiáltásokkal” (Sof 3:17).

Jehova „hallgat”, hiszen könnyebbséget és felfrissülést talál szeretete kifejezésében felépült, helyreállított népe iránt, örvendezése és ujjongása pedig felettébb nagy a szolgálatában tanúsított feddhetetlenségük és buzgalmuk miatt. Ezekben az „utolsó napokban” egészen szoros kapcsolatban kell maradnunk élő Istenünkkel, Jehovával, mialatt egységesen, „vállvetve” végezzük szolgálatát (2Tim 3:1).

18. a) Hogyan lett Jehova népe „neves és dicső néppé” 1919 óta? b) Hogyan szolgálhatunk „vállvetve” újabb ezrek érdekében?

¹⁸ 1919 óta tart a helyreállítás nagyszerű napja Isten egész népe számára. Mint hűséges tanúk tovább folytatták a prédikálást misszionáriusi buzgalommal, úgyhogy Jehova szervezete kiterjedt a föld négy égtája felé (Róma 10:10, 18). Ez valóban annak az ideje volt, hogy begyűjtsék Isten népét, egy táborba hozva őket. De milyen célból? Erre maga Jehova válaszol:

„Neves és dicső néppé teszlek benneteket a föld összes népe között” (Sof 3:20).

Örömmel mondhatjuk, hogy Isten népének felkent maradéka „neves és dicső néppé” lett azon a téren, hogy érvényt szerzett a szuverén Úr, Jehova drága nevének. Ma pedig sokan „a föld népei” közül együtt munkálkodnak velük, „vállvetve” királyságával kapcsolatos elhatározásának ismertetésében. Azzal, hogy ,nyelvünk tiszta nyelv lett’ és továbbra is hirdetjük a ,királyság jó hírét’, még újabb ezreknek leszünk segítségére, hogy „Jehova nevét hívják segítségül”, és ők is ,Jehova rejtettjei’ legyenek haragja napján, és bátran álljanak elő dicsőíteni őt egy egész örökkévalóságon át.