„Én veletek vagyok”

„Jehova követe pedig szólt . . . : »,Én veletek vagyok’ — ez Jehova kijelentése«” (AGGEUS 1:13)

 1. Milyen napjainkra vonatkozó prófétai párhuzamra utalt Jézus?

A TÖRTÉNELEM nagy jelentőségű időszakában élünk. Amint a bibliai próféciák beteljesedése mutatja, 1914 óta ’az Úr napja’ van (Jelenések 1:10). Ezt a témát már bizonyára áttanulmányoztad, ezért tudod, hogy Jézus ’az Emberfiának napjait’, amikor Királyság-hatalomban van jelen, ’Noé napjaihoz’ és ’Lót napjaihoz’ hasonlította (Lukács 17:26, 28). A Biblia tehát arra utal, hogy ez egy prófétai párhuzam. De van még más párhuzam is, amely tüzetes vizsgálódást érdemel.

 2. Milyen megbízatást adott Jehova Aggeusnak és Zakariásnak?

² Nézzük meg, hogy milyen körülmények uralkodtak a két héber próféta, Aggeus és Zakariás idejében. Mi volt e két hűséges próféta üzenete, amely tökéletesen ráillik Jehova népére napjainkban? Aggeus és Zakariás ’Jehova követei’ voltak, akik a babiloni fogságból visszatért zsidókhoz küldettek. Megbízatásuk az volt, hogy biztosítsák az izraelitákat arról, hogy Isten támogatni fogja a templom újjáépítését (Aggeus 1:13; Zakariás 4:8, 9). Habár az Aggeus és Zakariás által írt könyvek rövidek, részei a teljes Írásnak, amely „Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre” (2Timóteusz 3:16).

Érdemes figyelni rájuk

3—4. Miért érdekeljen bennünket Aggeus és Zakariás üzenete?

³ Aggeus és Zakariás üzenetei mindenképpen hasznosnak bizonyultak zsidó kortársaiknak, és a próféciáik akkor be is teljesedtek. De miért lehetünk biztosak abban, hogy erre a két könyvre nekünk is érdemes odafigyelnünk? A Héberek 12:26–29 segít a válaszadásban. Itt Pál apostol az Aggeus 2:6-ból idéz, amely arról beszél, hogy Isten ’megrendíti az egeket és a földet’. Ez a megrendítés végül ’felforgatja a királyságok trónjait, és elveszti a nemzetek királyságainak erejét’ (Aggeus 2:22).

⁴ Aggeust idézve Pál elmondja, hogy mi történik majd a ’nemzetek királyságaival’, és szót ejt annak a megingathatatlan Királyságnak a felsőbbrendűségéről is, amelyet a felkent keresztények kapnak (Héberek 12:28). Ebből látható, hogy Aggeus és Zakariás próféciái olyan időszakra mutatnak, amely még jövőnek számított, amikor a hébereknek szóló levél íródott az időszámításunk szerinti első században. Még ma is él a földön egy maradék a felkent keresztények közül, akik a messiási Királyság örökösei lesznek Jézussal. Így hát Aggeus és Zakariás próféciáinak napjainkban is van jelentőségük.

5—6. Milyen események késztették szolgálatra Aggeust és Zakariást?

⁵ Ezsdrás könyvéből megismerhetjük a történelmi hátteret. Miután a zsidók i. e. 537-ben hazatértek a babiloni fogságból, Zorobábel kormányzó és Józsué (azaz Jésua) főpap felügyelte az új templom alapjának a lerakását i. e. 536-ban (Ezsdrás 3:8–13; 5:1). Noha ez nagy örömre adott okot, a zsidókat hamarosan megszállta a félelem. Az Ezsdrás 4:4 szerint „az ország népe”, vagyis az ellenségeik, ’igyekeztek gyengíteni Júda népének kezét, és elcsüggeszteni őket, hogy ne építsenek’. Ezek az ellenlábasok, különösképpen Szamária lakosai, hamisan megvádolták a zsidókat, és rávették Perzsia királyát, hogy tiltsa be a templom építésének munkálatait (Ezsdrás 4:10–21).

⁶ A templom építése iránt tanúsított kezdeti lelkesedés alábbhagyott. A zsidók csak a saját céljaikra összpontosítottak. De i. e. 520-ban, 16 évvel azután, hogy a templom alapja le lett rakva, Jehova felszólította Aggeust és Zakariást, hogy ösztönözzék a népet arra, hogy újra lássanak neki a templomépítésnek (Aggeus 1:1; Zakariás 1:1). A zsidók felbuzdultak Isten követeinek a példáján, és azon, hogy látták Jehova támogatásának egyértelmű bizonyítékát, így folytatták a templomépítési munkát, és i. e. 515-ben el is készültek (Ezsdrás 6:14, 15).

 7. Milyen modern kori párhuzama van annak a helyzetnek, amely a próféták napjaira volt jellemző?

⁷ Tudod, mi a jelentősége számunkra mindennek? Mi azt a munkát kaptuk, hogy prédikáljuk ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14). Ez a munka különösen az első világháború után kapott hangsúlyt. Ahogy az ókori zsidók kiszabadultak a szó szerinti babiloni fogságból, Jehova modern kori népe is kiszabadult Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalmának fogságából. Isten felkentjei szorgalmasan prédikáltak, tanítottak, valamint az igaz imádathoz irányították az embereket. Ez a munka ma még nagyobb méreteket ölt, és te is részt vehetsz benne. Most kell végeznünk, hiszen e gonosz rendszer vége már nagyon közel van. Ennek az Isten által elrendelt munkának addig kell folytatódnia, amíg Jehova be nem avatkozik az emberi ügyekbe a „nagy nyomorúság” idején (Máté 24:21). Ez eltörli majd a gonoszságot, és lehetővé teszi, hogy az igaz imádat kiterjedhessen az egész földre.

 8. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Isten támogatja a munkánkat?

⁸ Ahogyan Aggeus és Zakariás próféciái mutatják, e munka teljes szívű végzése közben Jehova támogatását és áldását élvezhetjük. Annak ellenére, hogy néhányan el akarják nyomni Isten szolgáit, vagy be akarják tiltani a munkájukat, egyetlen kormányzat sem volt képes leállítani az evangelizálómunkát. Gondoljuk csak végig, hogyan áldotta meg Jehova növekedéssel a Királyság-munkát az első világháborút követő évtizedekben, egészen a mi időnkig. Ezzel együtt persze még mindig sok a tennivalónk.

 9. Milyen ókori helyzetre fordítsunk figyelmet, és miért?

⁹ Az, amit Aggeustól és Zakariástól tanulunk, hogyan tud még inkább arra ösztönözni minket, hogy engedelmeskedjünk a prédikálásra és tanításra vonatkozó, Istentől származó parancsnak? Nos, nézzük meg, milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a két bibliai könyvből. Figyeljünk meg például bizonyos részleteket a templomépítési munkával kapcsolatban, amelyet a hazatért zsidóknak kellett elvégezniük. Ahogy már említettük, a Babilonból Jeruzsálembe visszatérő zsidók nem tartottak ki a templomépítési munkában. Az alap lerakása után lelassult az építkezés. Milyen téves szemléletmód alakult ki bennük? És mit tanulhatunk mi ebből?

A helyes nézőpont kialakítása

10. Milyen téves szemléletmód alakult ki a zsidók között, és mi lett ennek a következménye?

¹⁰ A hazatért zsidók ezt mondták: „Nem jött még el az idő” (Aggeus 1:2). Amikor elkezdték a templom építését, és i. e. 536-ban lerakták az alapot, nem mondták azt, hogy „nem jött még el az idő”. Ám röviddel ezután engedték, hogy a szomszédos népek ellenállása és a kormányzat beavatkozása hatással legyen rájuk. A zsidók kezdtek egyre nagyobb hangsúlyt fektetni a saját házaikra és kényelmükre. Látva, hogy milyen különbség van jó minőségű fával burkolt házaik és a befejezetlen templom között, Jehova ezt kérdezte tőlük: „Vajon annak van itt az ideje, hogy ti burkolattal borított házaitokban lakjatok, miközben ez a ház pusztán hever?” (Aggeus 1:4).

11. Miért kellett Jehovának tanácsot adnia az Aggeus korában élő zsidóknak?

¹¹ Igen, a zsidók fontossági sorrendje megváltozott. Isten népe már nem tette első helyre Jehovának a templom építésével kapcsolatos szándékát, hanem kezdtek inkább saját magukra és a házaikra összpontosítani. Elhanyagolták annak a háznak az építését, ahol Istent imádhatták volna. Jehova szava, amely az Aggeus 1:5-ben lett feljegyezve, arra buzdította a zsidókat, hogy ’fordítsák szívüket útjaikra’. Jehova azt tanácsolta nekik, hogy álljanak meg, és gondolják át a tetteiket. Azt is meg kellett vizsgálniuk, hogy milyen hatással volt rájuk az, hogy már nem tartották első helyen az életükben a templom építésének munkáját.

12—13. Hogyan írja le az Aggeus 1:6 a zsidók helyzetét, és mit jelent ez a vers?

¹² Nem nehéz belátni, hogy a rosszul felállított fontossági sorrend személy szerint érintette a zsidókat. Figyeld meg, mi volt Isten véleménye, amely az Aggeus 1:6-ban olvasható: „Sok magot vetettetek, de keveset takarítotok be; esztek, de nem laktok jól; isztok, de nem részegedtek meg; felöltöztök, de nem melegszetek meg; és aki bérért elszegődik, lyukas zsákért szegődik el.”

¹³ Noha a zsidók azon a földön voltak, amelyet Isten adott nekik, az nem hozott olyan termést, amilyet szerettek volna. Jehova visszatartotta az áldását, ahogy arra korábban figyelmeztette őket (5Mózes 28:38–48). Bár a magot elvetették, Jehova támogatása nélkül szűkösen arattak, így nem volt elegendő élelmük. Az áldása nélkül nem tudtak meleg ruhába öltözni. Sőt, úgy tűnt, mintha a pénz, amelyet a munkájukért kaptak, egy lyukakkal teli zsákba kerülne, és nem hozna semmilyen hasznot annak, aki megkereste. Mit jelent pontosan az a kifejezés, hogy „isztok, de nem részegedtek meg”? Ez bizonyosan nem arra utal, hogy a lerészegedés Isten áldásának lenne a bizonyítéka, hiszen Isten elítéli a részegséget (1Sámuel 25:36; Példabeszédek 23:29–35). Ez a kifejezés inkább egy újabb utalás arra, hogy Isten nem áldotta meg a zsidókat. Csak korlátozott mennyiségű bort tudtak készíteni, amely nem volt elegendő ahhoz, hogy részegséget okozzon. A Szepessy-fordítás így adja vissza az Aggeus 1:6-ot: „ittatok, de szomjuságtokat el nem oltottátok”.

14—15. Milyen tanulságot vonhatunk le az Aggeus 1:6-ból?

¹⁴ A tanulság, amit mindebből le kell vonnunk, nem az otthontervezéssel vagy a lakásdíszítéssel kapcsolatos. Ámós próféta már jóval a fogság előtt megdorgálta Izrael gazdagjait az ’elefántcsont házaik’ miatt, és azért, mert „elefántcsont ágyakon hevertek” (Ámós 3:15; 6:4). Felékesített házaik és díszes bútoraik nem tartottak sokáig, mind az ellenséges hódítók martalékai lettek. Mégis, évekkel később, 70 évig tartó fogság után, Isten népe közül sokan nem tanultak ebből. És mi tanulunk? Jó lenne, ha mindannyian megkérdeznénk magunktól: „Őszintén, mekkora hangsúlyt fektetek az otthonomra és annak díszítésére? Tervezek-e továbbtanulást, hogy nagy karriert fussak be, noha ez hosszú éveken át sok időt elvenne tőlem, és kiszorítana az életemből fontos szellemi tevékenységeket?” (Lukács 12:20, 21; 1Timóteusz 6:17–19).

¹⁵ Amit az Aggeus 1:6-ban olvasunk, annak meg kell értetnie velünk, hogy szükségünk van Isten áldására az életünkben. Az ókori zsidók nem élvezték Isten áldását, és el is szenvedték ennek a következményeit. Akár gazdagok vagyunk, akár nem, ha nincs rajtunk Jehova áldása, az mindenképpen kárt fog okozni nekünk szellemileg (Máté 25:34–40; 2Korintusz 9:8–12). De hogyan élvezhetjük Isten áldását?

Jehova segít a szelleme által

16—18. Mit jelentett a Zakariás 4:6 az ókori időkben?

¹⁶ Aggeus prófétatársa, Zakariás arra kapott ihletést, hogy kiemelje, milyen eszköz által ösztönözte és áldotta meg Jehova azokat, akik odaadóan szolgálták őt az akkori időkben. És ez megmutatja, hogyan fog téged is megáldani! Ezt olvassuk: „»Nem katonai erővel, nem is hatalommal, hanem az én szellememmel« — ezt mondja a seregek Jehovája” (Zakariás 4:6). Sokszor hallhattad már ezt a verset, de mit jelentett ez az Aggeus és Zakariás napjaiban élő zsidóknak? És mi a jelentősége számodra?

¹⁷ Először is emlékezzünk vissza, hogy milyen jó hatásuk volt abban az időben Aggeus és Zakariás ihletett szavainak. Amit ez a két próféta mondott, az új erőt öntött a hűséges zsidókba. Aggeus i. e. 520 hatodik hónapjában kezdett prófétálni, Zakariás pedig ugyanennek az évnek a nyolcadik hónapjában (Zakariás 1:1). Ahogyan az Aggeus 2:18-ból látható, a kilencedik hónapban az alapozási munka nagy erőkkel újra megkezdődött. Tehát a zsidók cselekvésre lettek ösztönözve, és engedelmeskedtek Jehovának, bízva a támogatásában. A Zakariás 4:6-ban található szavak Jehova segítségére utalnak.

¹⁸ A zsidóknak nem volt hadseregük, amikor visszatértek a szülőföldjükre i. e. 537-ben. Ám Jehova védelmezte és vezette őket a Babilonból hazavivő úton. Nem sokkal ezután a szellemével irányította a templom munkálataival kapcsolatos ügyeket. Amint a zsidók újra elkezdtek teljes szívvel dolgozni, szent szellemével támogatta őket.

19. Milyen erőteljes befolyást győzött le Isten szelleme?

¹⁹ Jehova nyolc látomás által biztosította Zakariást arról, hogy a népével lesz, amely hűségesen befejezi majd a templom építését. A negyedik látomásból, amely a 3. fejezetben lett feljegyezve, kiderül, hogy Sátán komolyan igyekezett meggátolni a zsidókat abban, hogy befejezzék a templom építését (Zakariás 3:1). Sátán biztosan nem örülne neki, ha látná, hogy Józsué főpap az új templomban szolgál a nép érdekében. Bár az Ördög meg akarta akadályozni, hogy a zsidók felépítsék a templomot, Jehova szelleme kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy az akadályok elháruljanak, és a zsidók erőre kapjanak, hogy egészen a templom befejezéséig folytathassák a munkát.

20. Hogyan segítette a szent szellem a zsidókat, hogy teljesíteni tudják Isten akaratát?

²⁰ Úgy tűnt, mintha a zsidók az ellenállás leküzdhetetlen akadályába ütköztek volna, hiszen néhány tisztviselő el tudta érni a munka betiltását. Ám Jehova megígérte, hogy ez a látszólagos „hegy” el lesz távolítva és ’síksággá lesz’ (Zakariás 4:7). Pontosan így történt! I. Dáriusz király vizsgálatot indított az ügyben, így megtalálták a Círusz által kiadott dokumentumot, amely felhatalmazta a zsidókat a templom újjáépítésére. Ezért Dáriusz hatályon kívül helyezte a tiltó rendeletet, és felhatalmazást adott, hogy a király kincstárából adjanak pénzt a zsidóknak a munka támogatására. Micsoda meglepő fordulat! Vajon volt ebben szerepe Isten szellemének? Biztosak lehetünk benne, hogy igen. A templom i. e. 515-ben, vagyis I. Dáriusz uralkodásának hatodik évében elkészült (Ezsdrás 6:1, 15).

21. a) Hogyan rendítette meg Isten a nemzeteket az ókori időkben, és hogyan jöttek ki a ’kívánatos kincsek’? b) Mi ennek a modern kori beteljesedése?

²¹ Az Aggeus 2:5-ben a próféta emlékeztette a zsidókat arra a szövetségre, amelyet Isten a Sínai-hegynél kötött velük, ahol „az egész hegy nagyon remegett” (2Mózes 19:18). Aggeus és Zakariás napjaiban Jehova azt tervezte, hogy egy másik rengést okoz, ahogyan ez a 6. és 7. vers jelképes nyelvezetéből kitűnik. A Perzsa Birodalomban bizonytalanná fog válni a helyzet, de a templom munkálatai egészen a befejezésig folytatódnak. A nem zsidók, azaz „minden nemzet kívánatos kincsei” végül a zsidókkal együtt fogják dicsőíteni Istent az imádat helyén. A mi időnkben Isten nagyobb méretekben ’rendítette meg a nemzeteket’ a prédikálásunk által, és így „minden nemzet kívánatos kincsei” csatlakoznak Isten imádatához a felkent keresztények oldalán. A felkentek és a más juhok ma valóban megtöltik Jehova házát dicsőséggel. Ezek az igaz imádók erős hittel várják azt az időt, amikor Jehova másféleképpen is ’megrendíti az egeket és a földet’. Ekkor majd felforgatja és elveszti a nemzetek királyságainak erejét (Aggeus 2:22).

22. Hogyan ’rendülnek meg’ a nemzetek, milyen eredménnyel, és minek kell még megtörténnie?

²² Ezek a versek felhívják a figyelmünket arra, hogy megrázkódnak a különböző elemek, melyeket ’az egek, a föld, a tenger és a szárazföld’ jelképeznek. Egyrészt Sátán, az Ördög és a démonai le lettek vetve a föld közelségébe (Jelenések 12:7–12). Másrészt pedig az Isten felkentjei által vezetett prédikálómunka bizonyára megrendítette e világrendszer földi elemeit (Jelenések 11:18). Ennek ellenére minden nemzet kívánatos kincseinek ’nagy sokasága’ csatlakozik a szellemi Izraelhez Jehova szolgálatában (Jelenések 7:9, 10). A nagy sokaság a felkent keresztényekkel együtt prédikálja annak jó hírét, hogy Isten hamarosan megrendíti a nemzeteket Armageddonkor. Ez az esemény megnyitja majd az utat azelőtt, hogy az igaz imádat tökéletességre juthasson az egész földön.

Emlékszel?

• Mikor és milyen körülmények között szolgált Aggeus és Zakariás?

• Hogyan tudod alkalmazni Aggeus és Zakariás üzenetét?

• Miért érzed buzdítónak a Zakariás 4:6-ot?

[Képek a 20. oldalon]

Aggeus és Zakariás írásai meggyőznek minket Isten támogatásáról

[Kép a 23. oldalon]

„Vajon annak van itt az ideje, hogy ti burkolattal borított házaitokban lakjatok, miközben ez a ház pusztán hever?”

[Kép a 24. oldalon]

Jehova népe arra törekszik, hogy elérje a ’nemzetek kívánatos kincseit’