„Szeressétek az igazságot és a békét!”

„A Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám: . . . szeressétek az igazságot és a békét!” (ZAKARIÁS 8:18, 19, Katolikus fordítás).

1., 2. a) Milyen az ember múltja a békét illetően? b) Miért nem lát sosem igazi békét a jelenlegi világ?

„SOSE volt béke a világban. Valahol — s gyakran egyszerre több helyen is — mindig volt háború.” Ezt mondta Milton Mayer professzor, a massachusettsi (USA) egyetem professzora. Milyen szomorú megállapítás ez az emberiségre nézve! Igaz, az emberek békét akartak. A politikusok már mindenféle módszert kipróbáltak a béke fenntartására a római idők pax romanájától kezdve a „Kölcsönösen teljes megsemmisítés” politikájáig a hidegháború alatt. Végül azonban minden erőfeszítésük kudarcot vallott. Ahogyan Ésaiás ezt évszázadokkal korábban mondta, ’a békesség követei keservesen sírtak’ (Ésaiás 33:7). Miért van ez?

² Azért, mert a maradandó békének a gyűlölet és a kapzsiság hiányából kell létrejönnie; igazságban kell gyökereznie. A békét nem lehet hazugságokra alapozni. Ezért mondta Jehova, amikor helyreállítást és békét ígért az ókori Izráelnek: „Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét” (Ésaiás 66:12). A dolgok e rendszerének istene, Sátán, az Ördög „emberölő”, gyilkos, valamint „hazug és hazugság atyja” (János 8:44; 2Korinthus 4:4). Hogyan lehet valamikor is béke egy olyan világban, amelyiknek ilyen az istene?

3. Milyen figyelemre méltó ajándékot adott Jehova a népének, annak ellenére, hogy az bajokkal teli világban él?

³ Figyelemre méltó módon azonban Jehova békét ad az ő népének, már akkor is, miközben az Sátán háború sújtotta világában él (János 17:16). I. e. a hatodik században valóra váltotta Jeremiáson keresztül mondott ígéretét, „békét és igazságot” adott különleges nemzetének, amikor visszavitte őket szülőföldjükre (Jeremiás 33:6, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). S ezekben az utolsó napokban „békét és igazságot” adott népének az ő „országukban”, vagy földi szellemi birtokukon, bár mind ez idáig a legnehezebb, bajokkal teli időszakot élték át (Ésaiás 66:8; Máté 24:7–13; Jelenések 6:1–8). Ahogy folytatjuk Zakariás könyve 8. fejezetének a tárgyalását, még jobban meg fogjuk érteni ezt az Istentől kapott békét és igazságot, és meglátjuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy továbbra is részünk legyen benne.

„Erősödjenek meg kezeitek!”

4. Hogyan buzdította Zakariás cselekvésre Izráelt, ha békében szeretne élni?

⁴ Zakariás könyvének 8. fejezetében immáron hatodszorra hallunk Jehovától izgalmas kijelentést: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, a kik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, a kik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom. Mert e napok előtt nem volt az embernek bére, és a baromnak sem volt bére, sem a kimenőnek, sem a bejövőnek nem volt békessége a háborúság miatt, mert minden embert felindítottam: kit-kit az ő felebarátja ellen” (Zakariás 8:9, 10).

5., 6. a) Milyen volt Izráelben a helyzet az izraeliták elcsüggedése miatt? b) Milyen változást ígért Jehova Izráelnek, ha az Ő imádatát teszi első helyre?

⁵ Zakariás akkor mondta ezeket a szavakat, amikor a templom újjáépítése folyt Jeruzsálemben. Korábban a Babilonból visszatért izraeliták elcsüggedtek, és abbahagyták a templom építésének munkáját. Mivel saját kényelmükre ügyeltek, nem kaptak Jehovától áldást és békét. Művelték ugyan a földjeiket, és gondozták szőlőiket, mégsem boldogultak (Aggeus 1:3–6). Olyan volt, mintha „bér” nélkül dolgoztak volna.

⁶ Akkor, amikor a templom újjáépítése folyt, Zakariás arra buzdította a zsidókat, hogy „erősödjenek meg”, és bátran Jehova imádatát tegyék első helyre. Mi történik, ha így tesznek? „Most nem olyan leszek e nép maradékához, mint az elébbi napokban voltam, így szól a Seregeknek Ura. Mert a vetés békességes lészen [békeség magva leszen, Káldi fordítás], a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjokat, és örökössé teszem mindezeken e nép maradékát. És lészen, hogy a miképen átok valátok a pogányok között, oh Júda háza és Izráel háza: azonképen megszabadítlak titeket, és áldássá lesztek. Ne féljetek! Erősödjenek meg kezeitek!” (Zakariás 8:11–13). Ha Izráel elszántan cselekszik, jól boldogul. Korábban, ha a nemzetek átkot szerettek volna felidézni, Izráelre mutattak. Most azonban Izráel az áldás példája lesz. Milyen kitűnő érv, miért is ’erősítsék meg a kezeiket’!

7. a) Milyen izgalmas változásokon ment keresztül Jehova népe, ami az 1995-ös szolgálati évben érte el a csúcspontját? b) Az éves beszámolót nézve, mely országokról látod, hogy a feljegyzésekben kiemelkedőek a hírnökök, az úttörők és az óraátlagok számában?

⁷ Mi a helyzet napjainkban? Nos, az 1919-es évet megelőzően Jehova népe valahogy hiányában volt a buzgalomnak. Nem állt ki teljesen semlegesen az első világháborúban, és hajlamos volt arra, hogy inkább embert kövessen, mint Királyát, Jézus Krisztust. Ennek következtében néhányan elcsüggedtek a szervezeten belül és kívül tapasztalt ellenségeskedés miatt. Majd 1919-ben Jehova segítségével megerősítették kezeiket (Zakariás 4:6). Jehova békét adott nekik, és rendkívül jól boldogultak. Ez látható az elmúlt 75 évben elért eredményükből, amely az 1995-ös szolgálati évben érte el a csúcspontját. Jehova Tanúi egy népként kerülik a nacionalizmust, a törzsi ellenségeskedést, az előítéletet és a gyűlölet minden egyéb forrását (1János 3:14–18). Őszinte buzgalommal szolgálják Jehovát az ő szellemi templomában (Zsidók 13:15; Jelenések 7:15). Egyedül az elmúlt évben több mint egymilliárd órát beszéltek másoknak égi Atyjukról! Havonta 4 865 060 bibliatanulmányozást vezettek. Havonta átlagosan mintegy 663 521-en vettek részt az úttörőszolgálatban. Ha a kereszténység papjai olyan népet szeretnének felidézni példaként, amelyik igazán lelkes az imádata gyakorlásában, néha Jehova Tanúira mutatnak.

8. Hogyan veheti hasznát személy szerint minden keresztény „a békeség magvának”?

⁸ Buzgalmáért Jehova „a békeség magvát” adja népének. Mindenki, aki ápolja ezt a magot, látni fogja majd, amint szívében és életében növekszik a béke. Minden hívő keresztény, aki békére törekszik Jehovával és keresztény társaival, Jehova neve népének az igazságában és békéjében osztozik (1Péter 3:11; vö. Jakab 3:18). Hát nem csodálatos?

„Ne féljetek!”

9. Milyen változtatást ígért meg Jehova a népével való bánásmódjában?

⁹ Most Jehova hetedik kijelentését olvashatjuk. Mi ez? „Ezt mondja a Seregeknek Ura: A miképen elgondoltam vala, hogy veszedelmet hozok reátok, mikor atyáitok megharagítottak vala engem, így szól a Seregeknek Ura, és nem könyörültem: Azonképen megtértem és elgondoltam e napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek!” (Zakariás 8:14, 15).

10. Milyen tények mutatják Jehova Tanúiról, hogy nem félnek?

¹⁰ Bár Jehova népe szellemi értelemben véve szét volt szórva az első világháború idején, szívében azt szerette volna tenni, ami helyes. Ezért Jehova, miután némileg megfegyelmezte, változtatott a vele való bánásmódján (Malakiás 3:2–4). Ma, ahogy hátratekintünk, szívünkből köszönjük, amit tett. Igaz, ’gyűlöletesek voltunk minden nép előtt’ (Máté 24:9). Sokakat bebörtönöztek, néhányan még meg is haltak a hitükért. Gyakran kerülünk szembe fásultsággal vagy gyűlölettel. De mi nem félünk. Tudjuk, hogy Jehova erősebb minden ellenségeskedésnél, legyen az akár látható, akár láthatatlan (Ésaiás 40:15; Efézus 6:10–13). Nem szűnünk meg ügyelni e szavakra: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved” (Zsoltárok 27:14).

„Igazságot szóljon  ki-ki az ő felebarátjával”

11., 12. Mit kell egyénileg az emlékezetünkben tartanunk, ha teljes mértékben szeretnénk részesülni az áldásokban, melyeket Jehova a népére áraszt ki?

¹¹ Ahhoz, hogy teljes mértékben részesülhessünk Jehova áldásaiból, vannak dolgok, amelyekről nem szabad megfeledkeznünk. Zakariás ezt mondja: „Ezek azok a dolgok, a melyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, a miket én mind gyűlölök, így szól az Úr” (Zakariás 8:16, 17).

¹² Jehova arra buzdít minket, hogy igazat szóljunk (Efézus 4:15, 25). Nem hallgatja meg azok imáit, akik ártalmas dolgokban mesterkednek, eltitkolják az igazságot személyes előny miatt, vagy hamisan esküdnek (Példabeszédek 28:9). Mivel utálja a hitehagyást, azt szeretné, ha ragaszkodnánk a Biblia igazságához (Zsoltárok 25:5; 2János 9–11). Ezenkívül az Izráel kapuiban ülő idős férfiakhoz hasonlóan, a bírói ügyekkel foglalkozó véneknek a tanácsukat és a döntéseiket a Biblia igazságára kell alapozniuk, és nem a személyes véleményükre (János 17:17). Jehova azt szeretné, ha „békességes ítéletet” keresnének, keresztény pásztorokként megpróbálva helyreállítani a békét a vitatkozó felek között, és segítve a bűnbánó vétkeseknek visszanyerni a békét Istennel (Jakab 5:14, 15; Júdás 23). Ugyanakkor megőrzik a gyülekezet békéjét, bátran kivetve azokat, akik szándékosan kitartva a helytelen cselekvésében zavarják ezt a békét (1Korinthus 6:9, 10).

„Vidámság, öröm”

13. a) Milyen változásról prófétált Zakariás a böjtöléssel kapcsolatban? b) Milyen böjtöt tartottak Izráelben?

¹³ Most a nyolcadik ünnepélyes kijelentést hallhatjuk: „Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödik hónap böjtje, a hetedik hónap böjtje és a tizedik hónap böjtje Juda háza számára vidámságot, örömet és kellemes ünnepet fog jelenteni. De szeressétek az igazságot és a békét!” (Zakariás 8:19, K. f.) A Mózesi Törvény alatt az izraeliták az engesztelés napján böjtöltek, hogy kifejezzék, bánkódnak bűneik miatt (3Mózes 16:29–31). A négy böjtöt, amelyről Zakariás említést tesz, kétségtelenül Jeruzsálem elfoglalásával és elpusztításával kapcsolatos események gyászolásaként tartották meg (2Királyok 25:1–4, 8, 9, 22–26). Ekkor azonban a templom már újjáépülőben, Jeruzsálem pedig újra benépesedőben volt. A gyász kezdett örömmé lenni, a böjt pedig kellemes ünneppé válhatott.

14., 15. a) Hogyan adott okot nagy örömre az Emlékünnep, és ez mire kell hogy emlékeztessen minket? b) Az éves jelentést nézve, mely országokban voltak kiemelkedő számban jelen az Emlékünnepen?

¹⁴ Ma nem tartjuk meg a böjtöket, melyekről Zakariás említést tesz, illetve amelyek a Törvényben vannak előírva. Amióta Jézus felajánlotta életét a mi bűneinkért, egy nagyobb engesztelési nap áldásait élvezzük. Bűneink nem csak részben fedeztetnek el, hanem teljesen (Zsidók 9:6–14). Az égi Főpap, Jézus Krisztus parancsát követve megtartjuk halálának emlékünnepét, mint az egyetlen méltóságteljes ünnepet a keresztény naptárban (Lukács 22:19, 20). Hát nem érzünk „vidámságot és örömet”, amikor összegyűlünk erre az ünnepségre minden évben?

¹⁵ Az elmúlt évben 13 147 201-en jöttek össze, hogy jelen legyenek az Emlékünnepen, 858 284-gyel többen, mint 1994-ben. Milyen nagy sokaság! Képzeld el az örömet Jehova Tanúi 78 620 gyülekezetében, amint szokatlanul nagy számban sereglenek az ünnepre a Királyság-termükbe. Bizony minden jelenlévő ’az igazság és a béke szeretetére’ érzett indíttatást, amint megemlékezett Annak haláláról, aki „az út, az igazság és az élet”, és aki most Jehova nagy „békesség fejedelmeként” uralkodik! (János 14:6; Ésaiás 9:6). Ennek az ünnepnek különleges jelentősége van azok számára, akik zűrzavartól és háborútól gyötrődő országokban tartották meg. Testvéreink közül néhányan leírhatatlan borzalmaknak voltak tanúi az 1995-ös év folyamán. Ennek ellenére ’az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, megőrizte szívüket és gondolataikat a Krisztus Jézusban’ (Filippi 4:7).

’Engeszteljük meg az Úr orcáját’

16., 17. Hogyan ’engesztelhetik meg’ a népek Jehova „orczáját”?

¹⁶ Honnan jött azonban az a sok millió ember, aki részt vett az Emlékünnepen? Jehova kilencedik kijelentése megmagyarázza: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz idő, a mikor népek jőnek el, és sok városoknak lakói. És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az Úr orczájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek! És eljőnek sok népek és erős nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orczájának engesztelésére” (Zakariás 8:20–22).

¹⁷ Az Emlékünnepen részt vevők a ’Seregek Urát szerették volna keresni’. Sokan közülük önátadott, megkeresztelt szolgái voltak. A fennmaradó több millió jelenlévő még nem jutott el idáig. Néhány országban az Emlékünnepen jelen levők száma négyszer- vagy ötször annyi volt, mint a Királyság-hírnökök száma. Ennek a sok érdeklődőnek segítségre van szüksége, hogy tovább tudjon fejlődni. Tanítsuk meg őket örülni annak az ismeretnek, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, és hogy most Isten Királyságában uralkodik (1Korinthus 5:7, 8; Jelenések 11:15). És buzdítsuk őket arra, hogy adják át magukat Jehova Istennek, és vessék alá magukat kinevezett Királyának. Így ’megengesztelik az Úr orcáját’ (Zsoltárok 116:18, 19; Filippi 2:12, 13).

„Minden nyelvű pogányok közül tíz ember”

18., 19. a) Ki „zsidó” ma a Zakariás 8:23 beteljesedéseként? b) Ki ma a „tíz ember”, aki ’egy zsidó férfiú ruhája szélébe ragad’?

¹⁸ Zakariás könyvének 8. fejezetében utoljára olvashatjuk: „Ezt mondja a Seregeknek Ura.” Mi Jehova végső kijelentése? „E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zakariás 8:23). Zakariás napjaiban a test szerinti Izráel volt Isten választott nemzete. Az első században azonban Izráel elvetette Jehova Messiását. Ezért Isten egy „zsidót” — egy új Izráelt — választott különleges népének, „Istennek Izráelét”, amely szellemi zsidókból áll (Galátzia 6:16; János 1:11; Róma 2:28, 29). A végleges számuknak 144 000-nek kellett lennie, akiket emberek közül választottak ki, hogy Jézussal uralkodjanak égi Királyságában (Jelenések 14:1, 4).

¹⁹ E 144 000 közül a legtöbben már meghaltak hűségben, és égi jutalmukba mentek (1Korinthus 15:51, 52; Jelenések 6:9–11). Kevesen még a földön maradtak, s ők örömmel látják, hogy a nemzetekből a „tíz ember”, akik úgy döntenek, a „zsidóval” együtt tartanak, valóban „egy nagy sokaság”, mely „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” van (Jelenések 7:9; Ésaiás 2:2, 3; 60:4–10, 22).

20., 21. Hogyan maradhatunk békében Jehovával, e világ végének a közeledtével?

²⁰ Ahogyan e világ vége feltartóztathatatlanul közeledik, a kereszténység hasonló a Jeremiás napjaiban fennálló Jeruzsálemhez: „Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!” (Jeremiás 14:19). Ez a rettegés akkor éri el a tetőpontját, amikor a nemzetek a hamis vallás ellen fordulnak, és erőszakos módon végeznek vele. Nem sokkal azután a nemzetek maguk is elpusztulnak Isten végső háborújában Armageddonkor (Máté 24:29, 30; Jelenések 16:14, 16; 17:16–18; 19:11–21). Milyen viharos idő lesz az!

²¹ Mindeközben Jehova megvédi majd azokat, akik szeretik az igazságot, és a „békeség magvát” ápolják (Zakariás 8:12, Kál; Sofóniás 2:3). Maradjunk meg tehát biztonságban az ő népének országában, s buzgón dicsőítsük őt nyilvánosan, és segítsünk ahány embernek csak lehet, hogy ’engeszteljék meg az Úr orcáját’. Ha így teszünk, mindig élvezni fogjuk Jehova békéjét. Igen, „az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel” (Zsoltárok 29:11).

Meg tudod magyarázni?

◻ Hogyan ’erősítette meg a kezét’ Isten népe Zakariás napjaiban? És ma?

◻ Hogyan reagálunk az üldözésre, az ellenségeskedésre és a fásultságra?

◻ Mit foglal magában ’igazságot szólni a felebarátunkkal’?

◻ Hogyan ’engesztelheti meg valaki az Úr orcáját’?

◻ Milyen nyomós okot láthatunk az örömre a Zakariás 8:23 beteljesedésében?

[Kép a 18. oldalon]

Az elmúlt évben Jehova Tanúi 1 150 353 444 órát beszéltek az embereknek Isten Királyságáról