A kígyó leleplezése

„Elérkezett pedig a nap, amikor az igaz Isten fiai beléptek, hogy Jehova elé járuljanak, és még Sátán is belépett velük együtt” (JÓB 1:6).

 1. a) Honnan ered a Sátán név és mit jelent? b) Hányszor jelenik meg „Sátán” az Írásokban, és milyen kérdések vetődnek fel?

HONNAN ered a Sátán név? És mi a jelentése? Bibliai alkalmazásában három héber betűből képezték: ש (Sin), ט (Tehth) és ן (Nun). Magánhangzó pontjaival együtt a „Sátán” szót adják e betűk, amely a tudós, Edward Langton szerint „abból a gyökből ered, amely azt jelenti: ’ellenkezni’, vagy ’ellenfélnek lenni vagy ellenfélként cselekedni’ ”. (Vö. 1Péter 5:8.) Bár a Sátán név több mint 50 helyen jelenik meg a Bibliában, a Héber Iratokban csupán 18 helyen, ott is csak a Krónikák első könyvében, a Jób, és a Zakariás könyvében. Felvetődik hát a kérdés, mikor ébredt tudatára az ember Sátán lázadásának és tevékenységének? Mikor válik először világosan nyilvánvalóvá Sátán a Héber Iratokban?

 2. Melyik kérdésre nem jött felelet nyomban Ádám és Éva lázadása után?

² A Biblia egyszerű, de alapos kifejezésekkel magyarázza el, hogyan jött be a világba a bűn és a lázadás ott, ahol a paradicsomkert volt a Közel-Keleten. (Lásd az 1Mózes 2. és 3. fejezetét.) Jóllehet Ádám és Éva bűnének sugalmazóját a Biblia kígyóként azonosítja, nem adja meg azonnal a kulcsot annak felismeréséhez, hogy ki volt a kígyó által kibocsátott hang mögötti valódi erő és értelem. Ádámnak azonban elég idő állt rendelkezésére, hogy visszaemlékezzen arra az édeni eseményre, amely a Paradicsom parkjából való kiűzetéséhez vezetett (1Mózes 3:17, 18, 23; 5:5).

 3. Hogyan vétkezett Ádám, noha nem volt becsapva, és mit eredményezett ez az emberiségre?

³ Ádám nyilván tudta, hogy az állatok nem képesek emberi értelemmel beszélni. Azt is tudta, hogy Isten nem beszélt hozzá semmiféle állaton keresztül Éva megkísértése előtt. Ki mondta hát Ádám feleségének, hogy ne engedelmeskedjen Istennek? Pál azt mondja, hogy jóllehet az asszonyt alaposan félrevezették, Ádámot nem csapták be (1Mózes 3:11–13, 17; 1Timótheus 2:14). Ádám talán felismerte, hogy valamely láthatatlan teremtmény ajánlott fel valami más változatot az Istennek való engedelmesség helyett. Jóllehet őt magát nem környékezte meg a kígyó, mégis úgy döntött, hogy követi feleségét az engedetlenségben. Ádámnak szándékos és önkéntes engedetlen cselekedete megtörte a tökéletesség lenyomatát, bevezette a bűn tökéletlenségét, és az előre bejelentett halálítélethez vezetett. Így hát a kígyónak mint eszköznek a felhasználásával, Sátán az ember első gyilkosa lett (János 8:44; Róma 5:12, 14).

 4., 5. a) Milyen prófétai ítélet hangzott el a kígyó ellen? b) Milyen rejtélyeket foglal magában az a prófécia?

⁴ Az édeni lázadás Isten prófétai ítéletét vonta maga után. Ezzel az ítélettel egy „szent titok” is együtt járt, amelynek teljes feltárulása évezredeket vett igénybe. Isten ezt mondta a kígyónak: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Ő a fejedet zúzza szét, te pedig a sarkát zúzod szét” (Efézus 5:32; 1Mózes 3:15).

⁵ Ez az életbe vágó prófécia több rejtélyt ölel magába. Kit jelentett valójában „az asszony”? Talán Évát, vagy másvalakit, aki nagyobb jelentőségű asszony, mint Éva? Ugyanakkor, mit jelent ’az asszony magva’ és a ’kígyó magva’? És kicsoda valójában a kígyó, akinek magva ellenséges viszonyban áll majd az asszony magvával? Ahogy röviden megvizsgáljuk, Jehova nyilván elhatározta, hogy ezek a kérdések idejében teljes választ kapjanak. (Vö. Dániel 12:4 és Kolossé 1:25, 26.)

A mennyei lázadás további bizonyítéka

 6. A lázadás milyen tünete vált láthatóvá a mennyben közvetlenül az özönvíz előtt?

⁶ Amint a bibliai történet feltárja, az emberénél magasabb szintű életben is megjelent egy másfajta lázadásra utaló tünet, közvetlenül az özönvíz előtt, mintegy 1500 évvel az ember bűnbeesése után. A bibliai beszámoló közli, hogy „az igaz Isten fiai kezdték észrevenni, hogy az emberek leányai szépek; feleséget vettek közülük maguknak, mégpedig mindazokat, akiket kiválasztottak”. Az ebből a természetellenes egyesülésből származó hibrid utódokat „nefilim” néven ismerjük, ezek azok a „hatalmasok, akik régtől fogva híres emberek voltak” (1Mózes 6:1–4; vö. Jób 1:6 „az igaz Isten fiai” azonosítása végett). Mintegy 2400 évvel később, Júdás a következőképpen kommentálja röviden ezt az eseményt: „És az angyalokat, amelyek . . . elhagyták tulajdon lakhelyüket, örök bilincsekben sűrű sötétségben fenntartotta a nagy nap ítéletére” (Júdás 6; 2Péter 2:4, 5).

 7. Az emberi gonoszság ellenére, érdekes módon mi maradt ki mégis a Biblia sok történelmi könyvéből?

⁷ Abban az özönvíz előtti időpontban „az ember gonoszsága a földön rendkívül nagy és szíve gondolatának minden hajlama állandóan csak rossz volt”. Mindamellett Sátán nem volt különösebben úgy azonosítva a Mózes ihletett első könyvében, mint az angyali lázadás és az emberi gonoszság mögött rejlő erőteljes befolyás (1Mózes 6:5). Valóban, Izrael és Júda nemzetének egész története során, amely a bálványimádásba és hamis imádatba való állandó visszaesések sorozata, Sátán soha nincs megemlítve a Bírák, Sámuel, és a Királyok bibliai könyveiben, mint ezen események mögötti láthatatlan hatóerő — annak ellenére, hogy maga Sátán is beismeri: ’szerte bejárta a földet’ (Jób 1:7; 2:2).

 8. Tudatában volt-e Jób eleinte annak, hogy milyen szerepet játszik Sátán az ő szenvedéseiben? Honnan tudjuk ezt?

⁸ Még ha a Jóbról és megpróbáltatásairól szóló beszámolót vizsgáljuk is, azt látjuk, hogy Jób sohasem tulajdonítja a megpróbáltatását Sátánnak, az ellenfélnek. Nyilvánvalóan akkor nem volt tudatában az ő viselkedése kimeneteléhez kapcsolódó vitakérdésnek (Jób 1:6–12). Nem fogta fel, hogy Sátán siettette a váltságot azzal a kihívással, amelyet Jób Jehova előtti feddhetetlensége ellen intézett. Ezért Jób, midőn a felesége e szavakkal rótta meg: „Még mindig ragaszkodsz a feddhetetlenségedhez? Átkozd meg Istent és halj meg!”, egyszerűen így felelt: „Vajon csak azt fogadjuk el az igaz Istentől, ami jó, és ne fogadjuk el azt is, ami rossz?” A megpróbáltatásainak igazi forrását nem ismerve, nyilvánvalóan Istentől jövőknek és ezért olyanoknak tekintette azokat, mint amiket el kell fogadnia. Ily módon ez igen súlyos próba lett Jób feddhetetlensége számára (Jób 1:21; 2:9, 10).

 9. Milyen indokolt kérdést lehet felvetni Mózesre vonatkozóan?

⁹ Itt felvetődik egy kérdés. Ha Mózes írta a Jób könyvét, ahogy hisszük, és így tudta, hogy a Sátán szerte bejárta a földet, miért nem nevezi nevén a Sátánt a Pentateuch egyik könyvében sem, holott azokat szintén ő írta? Igen, miért említik olyan ritkán Sátánt a Héber Iratokban?a

Sátán korlátozott leleplezése

10. Hogyan kapunk csupán korlátozott leleplezést Sátánról a Héber Iratokban?

¹⁰ Még ha le is leplezi Jeremiás a démonok ihlette tevékenységeket, bölcsességében jó oka lehetett, hogy biztosítsa: Sátán, az ő Ellenfele csupán korlátozott mértékben lepleződjék le a Héber Iratokban (3Mózes 17:7; 5Mózes 18:10–13; 32:16, 17; 2Krónika 11:15). Így, jóllehet a héber íróknak volt bizonyos ismeretük a Sátánról és mennyei lázadó szerepéről, arra kaptak ihletést, hogy csupán Isten népének és a körülöttük levő nemzeteknek a bűneit határozzák meg és leplezzék le, valamint figyelmeztessenek a gonoszságuk ellen (2Mózes 20:1–17; 5Mózes 18:9–13). Sátán nevét ritkán említették.

11., 12. Honnan tudjuk, hogy a Héber Biblia írói nem voltak tudatlanságban Sátán és befolyása tekintetében?

¹¹ Az édeni események, „az igaz Isten fiai”-nak lealjasodása, valamint a Jób könyvének beszámolója tekintetében az ihletett Héber Biblia írói nem voltak tudatlanságban Sátán gonosz, természetfölötti befolyását illetően. Zakariás próféta, aki az i. e. hatodik század vége felé írt, látomásban látta Jósua főpapot, amint „Sátán állt a jobb keze felől, hogy ellenkezzék vele. Akkor Jehova angyala ezt mondta Sátánnak: ’Jehova dorgáljon meg téged, ó Sátán, igen, Jehova dorgáljon meg’ ” (Zakariás 3:1, 2). Ezsdrás, az írástudó, aki Izrael és Júda történetét az i. e. ötödik században írta, szintén azt mondta, hogy „Sátán felkelt Izrael ellen, és arra indította Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt” (1Krónika 21:1).

¹² Eszerint Zakariás idejében a szent szellem hagyta, hogy Sátán szerepe világosabbá legyen az Írásokban. Még öt évszázadnak kellett azonban eltelni ahhoz, hogy ez a gonosz teremtmény teljesen lelepleződjék az Isten Szavában. Bibliai alapon, vajon milyen okra tudunk következtetni Sátán teljes leleplezése ilyen időzítését illetően?

A rejtély kulcsa

13—15. a) Milyen alapigazságok adják meg a kulcsot annak megértéséhez, hogy miért kapunk csupán korlátozott leleplezést Sátánról a Héber Iratokban? b) Jézus eljövetelével hogyan került sor Sátán nyílt leleplezésére?

¹³ Az Isten Szavában hívő keresztény számára az előbbiekben felvetett kérdéseinkre adandó válaszhoz a kulcs alapjában nem a bibliakritikában található, mintha a Biblia csupán irodalmi remekmű, az emberi lángelme terméke volna. A kulcs két alapvető bibliai igazságban található meg. Az első, ahogy Salamon király írta: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz a teljes délig” (Példabeszédek 4:18; vö. Dániel 12:4; 2Péter 1:19–21). Az igazság fokozatosan tárul fel Isten Szavában Isten idejében, a szükségletnek megfelelően és szolgáinak az ilyen igazság befogadására szolgáló képességéhez mérten (János 16:12, 13; vö. 6:48–69).

¹⁴ A második alapigazságot az tartalmazza, amit Pál Timótheusnak, a keresztény tanítványnak írt: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, . . . hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen” (2Timótheus 3:16, 17). Isten Fiának, Jézusnak kellett nyíltan lelepleznie Sátánt, és ezt fel kellett jegyezni az Írásokban, felkészítve ezáltal a krisztusi gyülekezetet, hogy erősen ellenálljon Sátánnak, Jehova szuverenitását támogatva (János 12:28–31; 14:30).

¹⁵ Ezek alapján az 1Mózes 3:15 rejtélyei lassan megoldódtak. Isten szent szellemének vagy tevékeny erejének irányítása alatt a Héber Iratok halvány fényvillanásokat vetettek az eljövendő Messiásra, vagy Magra vonatkozóan (Ésaiás 9:6, 7; 53:1–12). Ezzel párhuzamosan rövid fénycsóvát vetettek Sátánnak mint Isten Ellenfelének és az emberiség ellenségének a szerepére is. Jézus eljövetelével azonban Sátán teljesen nyilvánosságra került, amikor nagyhangú, közvetlen akciót kezdett a megígért Mag, Jézus Krisztus ellen. Amint a krisztusi korszak eme első századának eseményei kibontakoztak, „az asszony”-nak, Jehova mennyei szellem-szervezetének, és a Magnak, Jézus Krisztusnak szerepe világossá vált a Keresztény Görög Iratokból. Ugyanakkor Sátán, „az őskígyó” szerepe is mindjobban nyilvánvalóvá vált (Jelenések 12:1–9; Máté 4:1–11; Galata 3:16; 4:26).

A szent titok feltárul

16., 17. Mit foglalt magában „a Krisztus szent titka”?

¹⁶ Pál apostol sokat írt „a Krisztus szent titkáról” (Efézus 3:2–4; Róma 11:25; 16:25). Ez a titok az igazi „mag”-ra vonatkozik, amely végül szétzúzza az őskígyó, Sátán, az Ördög fejét (Jelenések 20:1–3, 10). A titok magában foglalta azt a tényt, hogy annak a „mag”-nak első és legfőbb tagja Jézus volt, de lesznek testvérei is, „társörökösök”, először a zsidók közül, aztán a szamaritánusok közül, majd a pogányok közül, hogy teljes legyen a „mag” létszáma (Róma 8:17; Galata 3:16, 19, 26–29; Jelenések 7:4; 14:1).

¹⁷ Pál megmagyarázza: „Más nemzedékekben ennek a titoknak az ismerete nem adatott meg az emberek fiainak úgy, ahogyan azt most a szellem feltárta az ő szent apostolainak és a prófétáinak.” És mi volt ez a szent titok? „Az tudniillik, hogy a nemzetekből való emberek is társörökösök legyenek, egyazon test tagjai és velünk együtt részesei az ígéretnek Jézus Krisztussal egységben a jó hír által” (Efézus 3:5, 6; Kolossé 1:25–27).

18. a) Hogyan mutatja ki Pál, hogy időre volt szükség a „szent titok” jelentésének a kinyilvánításához? b) Milyen hatással volt ez a kinyilvánítás „az őskígyó” kilétének a megértésére?

¹⁸ Pált mélységesen megindította, hogy minden ember közül őt használták fel arra, hogy hirdesse „a Krisztus felfoghatatlan gazdagságáról szóló jó hírt és felvilágosítson mindenkit arról, mi ama szent titok megvalósulásának a rendje, amely a határtalan múltban el volt rejtve Istenben, aki mindeneket teremtett.” Vagy ahogy a Kolossébelieknek írta: „A szent titok, amely el volt rejtve a dolgok elmúlt rendszerétől és az elmúlt nemzedékektől kezdve. De most fel lett tárva az ő szentjeinek.” Logikus, hogy ha a „mag”-ra vonatkozó szent titok végül feltárult, ez magával hozza a nagy Ellenfélnek, „az őskígyó”-nak teljes leleplezését is. Jehova nyilvánvalóan nem akarta a Sátán elleni vitakérdést mindenekfölöttivé tenni, amíg el nem jött a Messiás. És vajon ki alkalmasabb a Sátán leleplezésére, mint a Mag, maga Jézus Krisztus? (Efézus 3:8, 9; Kolossé 1:26).

Jézus leleplezi az Ellenfelet

19. Hogyan leplezte le Jézus az Ellenfelet?

¹⁹ Szolgálata kezdetén Jézus kereken elutasította a Kísértőt e szavakkal: „Távozz tőlem Sátán! Mert meg van írva: ’Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot’ ” (Máté 4:3, 10). Egy másik alkalommal Jézus leleplezte rágalmazó vallásos ellenségeit, akik gyilkos indulattal voltak iránta, lerántva a leplet támogatójukról is, kipellengérezve őt, mint a kígyó mögött rejtőző erőt Édenben, ezt mondván: „Ti az Ördögtől vagytok, aki az atyátok, és ti az atyátok kívánságát akarjátok cselekedeni. Ő embergyilkosként kezdte, és nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a saját jelleme szerint beszél, mert hazug és a hazugság atyja ő” (János 8:44).

20. Milyen alapja volt Jézusnak Sátán leleplezéséhez?

²⁰ Hogyan lehetett Jézus olyan biztos Sátán bevádolásában? Honnan ismerhette őt olyan jól? Onnan, hogy együtt volt vele a mennyben! Jézus, mint a Szó, már akkor ismerte Sátánt, mielőtt az büszkén fellázadt a Szuverén Úr, Jehova ellen (János 1:1–3; Kolossé 1:15, 16). Megfigyelte a kígyón keresztül Édenben gyakorolt ravasz eljárását. Látta a testvérgyilkos Káinra gyakorolt körmönfont befolyását (1Mózes 4:3–8; 1János 3:12). Jézus később jelen volt Jehova mennyei udvarában „midőn az igaz Isten fiai beléptek . . ., és még Sátán is belépett velük együtt” (Jób 1:6; 2:1). Ó igen, Jézus a velejéig ismerte őt és kész volt leleplezni, annak bemutatni, ami a valóságban volt — hazugnak, gyilkosnak, rágalmazónak, és Isten ellenfelének! (Példabeszédek 8:22–31; János 8:58).

21. Milyen kérdések maradtak még válasz nélkül?

²¹ Mivel ilyen hatalmas ellenség befolyásolja az emberiséget és történelmét, felmerül a kérdés: Milyen további mértékben leplezik le Sátánt a Keresztény Görög Iratok? Hogyan állhatunk ellen ravasz terveinek és hogyan ragaszkodhatunk krisztusi feddhetetlenségünkhöz? (Efézus 6:11, Királyság sorközi fordítás).

[Lábjegyzet]

Emlékszel-e?

◼ Milyen rejtélyeket kellett megfejteni az 1Mózes 3:15 vonatkozásában?

◼ Milyen bizonyíték van a mennyei lázadásról a Héber Iratokban?

◼ Milyen két igazság segít megértenünk, miért van ritkán megemlítve Sátán a Héber Iratokban?

◼ Milyen kapcsolatban van „a Krisztus szent titka” Sátánnak és az ő szerepének kinyilvánításával?

[Képek a 4. oldalon]

Sátán befolyása világosan megnyilvánult az özönvíz előtti világ emberisége között

[Kép a 6. oldalon]

Sátán — egy valóságos személy — volt az, aki kihívást intézett Istenhez Jób feddhetetlenségét illetően