Tanulságok az Írásokból: Zakariás 1:1–14:21

Jehova felserkenti népe szellemét

I. e. 538 végén vagy i. e. 537 elején a perzsa Círus király rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében a zsidók vissza térhettek Babilonból Jeruzsálembe, hogy „újjáépítsék Jehova házát” (Ezsdrás 1:3). I. e. 520-ban azonban a templom még mindig nem épült fel. Ezért Jehova arra indította Zakariás és Aggeus prófétát, hogy serkentse fel népe szellemét.

Zakariás ihletett szavai nagy buzdításul szolgáltak a hűséges zsidók számára, mivel arra utaltak, hogy Jehova támogatni fogja, és megáldja őket munkájukban. Ez a bibliai könyv bennünket is fellelkesít, hiszen olyan messiási és egyéb próféciákról szól, amelyek napjainkban teljesednek.a Mi is értékes tanulságokat meríthetünk ezekből.

Jehova megáldja népét

Jehova gondoskodik népéről. Miután a zsidók elismerték, hogy Isten jogosan utasította őket rendre, Zakariás három látomást kap, amelyek megmutatják, hogy Jehova állandóan törődni fog velük. Az elsőben lovakat lát, amelyeken angyalok ülnek. Az egyik angyal nem tudja megérteni, miért élveznek „nyugalmat” azok a nemzetek, amelyek a zsidókra szerencsétlenséget hoztak. A második látomásban Jehova elhatározza, hogy letöri „a négy szarvat” – azokat a fennálló uralmakat, amelyek szétszórták az ő népét. A harmadik látomás élénk szavakkal ecseteli, milyen szeretetteljes gondoskodással veszi oltalmába Jehova Jeruzsálemet (1:1–2:13).

Senki sem képes hátráltatni Isten hűséges szolgáit. A negyedik látomásban Sátán, Jehova népének fő Ellenállója kemény dorgálásban részesül. (Vö. Jelenések 12:10.) Az ötödikben Zakariás megtudja, hogy Isten népe a hegyhez hasonló akadályok ellenére is képes lesz végrehajtani Isten akaratát. Hogyan? „ʼNem katonai erővel, sem nem hatalommal, hanem az én szellememmelʼ – mondja a seregek Jehovája” (3:1–4:14).

Isten szolgái „gyűlöljétek a gonoszt!” (Zsoltárok 97:10, 11). A hatodik látomásban Isten megátkozza azokat a gonosztevőket, akik eddig büntetlenül megúszták gonoszságukat. A hetedikben pedig a gonoszság megszemélyesítője „Sineár földjére”, a hamis babiloni vallás szülőföldjére vitetik. Valóban jó hely számára! A gonoszoknak nincs helyük Jehova népe között, amely gyűlöli a gonoszt. Zakariás ezután négy ló által vontatott harci szekeret lát – olyan angyali szellemi erőket, akik arra kaptak megbízatást, hogy oltalmazzák Isten földi szolgáit (5:1–6:8).

Prófétai előképek

Jehova prófétai szavainak beteljesedése lelkesítő és hiterősítő. Mennyire igazaknak bizonyulnak napjainkra Zakariás prófétai előképei! Abból az aranyból és ezüstből, amelyet a számkivetésből visszatért zsidók ajándékoztak, Zakariásnak egy pompás koronát kell készítenie a főpap Jósuának. Sőt, „a távol lakók [a Babilonban élők] is eljönnek, és építik Jehova templomát”, miként az a sok személy is, aki elhagyta 1919 óta Nagy-Babilont, hogy közreműködjön a templomi munkában. A böjttel kapcsolatos téves nézetük tisztázása után Jeruzsálem eljövendő boldog állapotának az ecsetelése következik. Elhangzik a jövendölés, hogy „minden nemzetből tíz férfiú” csatlakozik a szellemi zsidókhoz az igaz imádatban (Galata 6:16; Jelenések 7:4–10). „Ujjongj, Jeruzsálem leánya!”, mondja Jehova. Királyod jön szamáron ülve, és „békességet hirdet a nemzeteknek” (6:9–9:11).

Isten és a pásztorok

A felvigyázók súlyos felelősséget viselnek, és buzgón kell hogy szolgáljanak. Jehova miután megígéri népének a megszabadítását, haragját nyilvánítja ki a hűtlen pásztorok ellen. A „három pásztor” oly nagy mértékű kárt okoz a nyájban, hogy Jehova megszakítja népével a szövetségét. Jeruzsálem ezért „súlyos kővé” lesz. Mindazok, akik megtámadják, „beleszakadnak”. De a „Júda törzsfői” – vagyis azok, akik Isten választott népe között felvigyázói szerepet töltenek be – olyanok lesznek, mint „a tüzes fáklyák”, vagyis nagyon buzgók (9:12–12:14).

Jehova gyűlöli a csalókat. Isten gyülekezetében mindazok, akik kitartóan „hazugságot beszélnek”, átdöfetnek – és mint hitehagyók elvettetnek. Az ország „kétharmad része” kivágattatik, egyharmada pedig megtisztul tűzben. Ezzel párhuzamosan a névleges keresztények zömét – vagyis a kereszténységet – Jehova ki fogja irtani. 1919-től kezdve csak hű felkent keresztényekből álló kicsiny kisebbség hívta segítségül Jehova nevét, és vetette alá magát az ő megtisztításának (13:1–9).

Jehova népe bízhat Jehova védelmében. Amikor az ellenség megpróbálja elpusztítani az igaz imádókat, Isten védelmére siet népének, és Sátán seregeit eltörli a föld színéről. Az Olajfák hegyének kettéhasadása folytán létrejön az a jelképes völgy, amelyben a felkentek Jehova egyetemes Királysága és Fiának messiási kormányzata alatt védelmet találnak. Isten hűséges szolgáira fényesség ragyog, ellenben sötétség borítja a nemzeteket. Mindenkinek választania kell: Vagy Jehovát imádja az ő népével, vagy elszenvedi az örök megsemmisítést (14:1–21).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 24–25. oldalon]

BIBLIAI SZÖVEGEK MEGVIZSGÁLÁSA

○ 1:3 – Bár i. e. 537-ben a zsidók Babilonból visszatértek, mégis arra lettek felszólítva, hogy teljes szívű engedelmességgel és imádattal térjenek vissza Istenhez. Ennek a visszatérésnek oly módon adták látható bizonyítékát, hogy részt vettek az újjáépítési munkában mindaddig, amíg be nem fejeződött a templom építése.

○ 2:1–5 – Ez a fiatalember valószínűleg Jeruzsálemet akarta megmérni, mivel védfalat akartak körülötte építeni. Isten angyala azonban jelezte, hogy Jeruzsálem növekedését semmilyen fal nem fogja korlátok közé szorítani. Senki sem akadályozhatná meg e város folytonos növekedését. Védelme ugyanis maga Jehova, miként ma is Jehova oltalmazza a felkent maradékot, amely az égi Új Jeruzsálem részévé válik (Jelenések 21:2).

○ 6:11–15 – Bár a főpapot, Jósuát megkoronázták, mégsem lehetett pap-király, mivel nem a dávidi királyi családból származott. Itt Jósua a Messiásnak prófétai előképe, akiben beteljesedett a „Sarjra” [„Csemetére”, Károli] vonatkozó prófécia teljesen (Zakariás 3:8; Jeremiás 23:5). Jósua sokat tett azért, hogy a jeruzsálemi templom teljesen felépüljön. Jézus Krisztus, az égi Pap-Király befejezi a szellemi templomon a munkát.

○ 11:4–11 – A juhokhoz hasonló emberek voltak „azok a levágásra szánt juhok”, akiket az uralkodó pásztorok kizsákmányoltak. Zakariás úgy járt el, mint egy pásztor, mert egyrészt a „Kellemesség” elnevezésű bottal terelgette a nyájat, másrészt az „Egyetértés” elnevezésű bottal pedig óvta őket a vadállatoktól (Zsoltárok 23:4). Itt Jézus Krisztust árnyékolta elő, akit Isten szellemi pásztorként küldött el, akit azonban a zsidók elvetettek. Ahogyan Zakariás eltörte a „Kellemesség” elnevezésű botot, Isten is megszűnt kedvesen bánni e szövetségét megtörő zsidókkal. És ahogyan Zakariás széttörte az „Egyetértés” elnevezésű botot, Isten is bejelentette, hogy az egység teokratikus kötelékének hiányában érvényteleníti Izraellel kötött Törvényszövetségét. Vallási megosztottságuknak katasztrofális következményei lettek, hiszen Jeruzsálemet i. sz. 70-ben a rómaiak elpusztították.

○ 12:11 – „Hadadrimmonért való gyász” valószínűleg a júdeai Jósiás király halála miatti gyászra utal. Hadadrimmon nyilvánvalóan az a színhely lehetett Megiddó völgyében, ahol Nékó fáraóval vívott csatában Jósiást megölték. Jósiás halálát meggyászolták, Jeremiás énekelt róla, és az énekesek őt emlegették királyként a siratóénekükben (2Krónika 35:20–25).