-
A Biblia 39. könyve – Malakiás„A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos”
-
-
3. Mi utal arra, hogy jövendölését Malakiás i. e. 443 után írta?
3 Mikor írta a jövendölését? Egy kormányzó közigazgatási ideje alatt, s ez a tény a könyv megírását a Júda hetvenéves pusztasága utáni helyreállítás idejére helyezi (Mal 1:8). De ki volt akkor a kormányzó? Minthogy a könyvben szó van a templomi szolgálatról, de nincs utalás a templomépítésre, ez a kormányzó minden bizonnyal Zorobábel kormányzósága után élt, akinek szolgálati ideje alatt fejeződött be a templomépítés. Ebben az időszakban az Írások csak egy másik kormányzót említenek, Nehémiást. Vajon a jövendölés ráillik Nehémiás idejére? Malakiás könyvében nincs szó Jeruzsálemnek és falainak újjáépítéséről, s ez kizárja Nehémiás kormányzósága idejének első szakaszát. Viszont sok szó esik a papok visszaéléseiről, ami Malakiás könyvét összekapcsolja azzal a helyzettel, amellyel Nehémiás találkozott, amikor másodszor tért vissza Jeruzsálembe, azután, hogy Artaxerxes király i. e. 443-ban, uralkodásának 32. évében visszahívta Babilonba (Mal 2:1; Neh 13:6). A Malakiás és Nehémiás könyvében található párhuzamos idézetek azt mutatják, hogy a jövendölés erre a szóban forgó időszakra vonatkozik (Mal 2:4–8, 11, 12 – Neh 13:11, 15, 23–26; Mal 3:8–10 – Neh 13:10–12).
-
-
A Biblia 39. könyve – Malakiás„A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos”
-
-
8. Hogyan vetették meg a papok Jehova asztalát, és miért sújtja átok őket?
8 Jehova ezután közvetlenül ’a nevét megvető papokhoz’ fordul. Amikor megpróbálják mentegetni magukat, Jehova rámutat, hogy áldozataik vakok, sánták és betegek, aztán megkérdezi: „Vajon helyeselné-e az ilyen áldozatokat a kormányzó?” Jehova nem gyönyörködik bennük; bár nevét fel kellene magasztalni a nemzetek között, de ők meggyalázzák, mivel ezt mondják: „Jehova asztala megvetésre méltó.” Átok jön rájuk, mivel ravaszul kijátsszák fogadalmukat azáltal, hogy értéktelen áldozatokat mutatnak be. „Mert nagy Király vagyok – szólt a seregek Jehovája – és nevem félelmet keltő lesz a nemzetek között!” (1:6, 12, 14).
-