Tanulságok az Írásokból: Malakiás 1:1–4:6

Az igaz Úr ítéletre jön

„NEM éri meg Istent szolgálni” (Malakiás 3:14). Ilyen kétkedés hangzott el Isten saját népe szájából, amikor Malakiás prófétált i. e. az ötödik században. Miért? Mert Júdában sajnálatos állapotok uralkodtak, különösen a papok között, önző nyereség volt az elsődleges céljuk. Malakiás nyílt és erélyes módon leleplezte azokat a képmutató vallásvezetőket, és arra figyelmeztette őket, hogy az igaz Úr ítéletre jön (Malakiás 1:6–8; 2:6–9; 3:1).

Malakiás próféciájának napjainkra szóló beteljesedése van. Ezért jól tesszük, ha figyelünk a tanulságokra, amit az tartalmaz.

Isten nevének megvetése

Jehova elvárja népétől, hogy a legjavát ajánlják fel neki mindenből. Isten először az ő népe iránt nyilvánította ki szeretetét. A papok azonban azzal vetették meg az ő nevét, hogy elfogadtak a néptől vak, beteg és sánta állatokat áldozat végett. Jehova nem gyönyörködik az önmaguknak szolgáló papokban, vagy a kezeik rossz minőségű ajándékaiban. De tekintet nélkül arra, hogy mit tesznek, Jehova „neve félelmet keltő lesz a nemzetek között” (1:1–14).

Súlyos felelősség nyugszik azokon, akik tanítanak (Jakab 3:1). A papok „idézték elő sokak botlását a törvényben”. Hogyan tették ezt? Azzal, hogy elmulasztották a népet Isten törvényére tanítani, és részrehajlást mutattak. Jehova jogosan haragszik rájuk, „mert a pap ajkainak kell őriznie az ismeretet, és a népnek az ő szájából kell keresnie a törvényt” (2:1–9).

Jehova nem siklik el könnyen azok tettei felett, akik tiszteletlenséget tanúsítanak a házassági elrendezés iránt. Júda férfiai, Isten törvényével ellentétben, idegen feleségeket vettek maguknak (5Mózes 7:3, 4). Hűtlenül bántak ifjúságuk feleségével azáltal, hogy elváltak tőlük. Jehova „gyűlöli a válást”, Malakiás erre figyelmeztetett (2:10–17).

Ítélet és finomítás

Jehova nem tűri meg örökké a helytelenül cselekvőket. „Az igaz Úr” eljön az ő templomába „a szövetség hírnökének” kíséretében. Jehova megfinomítja és megtisztítja Lévi fiait. Jehova gyors tanú lesz a varázslók, a házasságtörők, és azok ellen, akik hamisan esküsznek, a csalók és az elnyomók ellen (3:1–5).

Azok, akik visszatartják felajánlásaikat Jehovától, saját magukat teszik tönkre. Jehova nem változik meg. Ha az önfejű emberek visszatérnek hozzá, ő is irgalmasan visszatér hozzájuk. Ők meglopták Istent azzal, hogy visszatartották a tizedet és a hozzájárulásaikat. De ha behozzák a tizedet, Jehova áldást ígér, „mindaddig nincs többé hiány”. Bőséges termést fognak tapasztalni (3:6–12).

Jehova szemei az ő népén vannak. Jehova vitába száll azokkal, akik durva szavakat szólnak ellene. Ezzel ellentétben, meghitt figyelmet tanúsít azok iránt, akik félik őt. Egy „emlékkönyv” íratik „azokról, akik gondolnak az ő nevére”. Népe meglátja majd az igazságos és a gonosz közötti különbséget (3:13–18).

Jehova napja közeledik!

Jehova napja teljes pusztulást jelent majd a gonosz számára. Jehova napja közeledik, és a gonosz elpusztul, mint a szalma az égő kemencében. Elnyeletnek, s nem marad ʼse gyökerük, se águkʼ. Ami pedig azokat illeti, akik félik Jehova nevét, „az igazságosság fia” gyógyító jótéteményének örvendeznek majd. Ennek a félelmet keltő napnak az eljövetele előtt Jehova elküldi majd Illés prófétát, hogy egy helyreállító munkát végezzen (4:1–6).

Tanulság napjainkra: Jehova megköveteli népétől, hogy a legjavát ajánlják fel neki, amikor eljönnek az imádatra. (Vö. Máté 22:37, 38.) Isten Szava tanítóinak az a felelősségük, hogy helyesen tanítsanak, és másokat az igaz imádathoz vezessenek. Jól tesszük, ha nem feledjük el, hogy az igazság Istenének szemei azokon vannak, akik nem tanúsítanak megfelelő tiszteletet a házasság iránt, és azokon, akik a rossz dolgok cselekvésével vannak elfoglalva. Bárcsak szerényen alávetnénk magunkat az igaz Úr finomító és megtisztító eljárásának, mialatt buzgón várjuk „Jehova nagy és félelmet keltő napjának az eljövetelét”!

[Kiemelt rész a 28–29. oldalon]

BIBLIAI SZÖVEGEK MEGVIZSGÁLÁSA

○ 1:10 – Az önző, pénzéhes papok személyes nyereségért szolgáltak. Fizetséget kértek még az olyan legcsekélyebb szolgálatokért is, mint az ajtók becsukása vagy az oltár tüzének a meggyújtása. Nem csoda, hogy Jehova ʼnem lelte örömét kezeik ajándékaibanʼ!

○ 1:13 – A hűtlen papok úgy tekintették az áldozatokat, mint ami fárasztó ceremónia, teher. Fitymálták vagy megvetették Jehova szent dolgait. Sohasem szabad megengednünk, hogy „ajkaink fiatal bikáit” puszta külsőségként ajánljuk fel! (Hóseás 14:2, [14:3, Károli]; Zsidók 13:15).

○ 2:13 – Sok zsidó férj elvált ifjúsága feleségétől talán azért, hogy fiatalabb pogány nővel kössön házasságot. Jehova oltára könnyekkel lett beborítva – nyilvánvalóan azoknak az elvetett feleségeknek a könnyeivel, akik azért jöttek a szentélybe, hogy kiöntsék bánatukat Isten előtt (Malakiás 2:11, 14, 16).

○ 3:1 – „Az igaz Úr” Jehova Isten és a „szövetség hírnöke” Jézus Krisztus. A prófécia kezdeti beteljesedése akkor történt meg, amikor Jézus megtisztította a templomot (Márk 11:15–17). Ez három és fél évvel azután volt, hogy mint Király-Jelölt felkenetett. Hasonlóképpen három és fél évvel azután, hogy 1914 őszén trónra emeltetett mint Király, elkísérte Jehovát a szellemi templomba, és úgy találta, hogy Isten népének szüksége van a finomításra és a megtisztításra.

○ 3:2, 3 – A finomítás ókori eljárása időt vett igénybe. Ezért a finomító gyakran „ült” addig várva, amíg a folyékony fém úgy nem csillogott, mint egy magasfényű tükör, és megláthatta a tükörképét benne. Hasonlóképpen Jehova folytatta népe finomítását napjainkban is, megtisztítva a tisztátalan tanításoktól és gyakorlatoktól. Ez segített nekik abban, hogy még pontosabban visszatükrözzék az ő képmását (Efézus 5:1).

○ 4:2 – Ez azoknak a jövőbeni áldásoknak a leírása, melyeknek azok örvendhetnek, akik félik Isten nevét. Kilátásuk van Isten kegyének ragyogásában sütkérezni, amikor az emberi család meggyógyul azoktól a fizikai, elmebeli és érzelmi betegségektől, amelyek sújtják őket (Jelenések 21:3, 4).

○ 4:5 – Illés próféta körülbelül 500 évvel korábban élt, mielőtt ez a prófécia elhangzott. Jézus Krisztus i. sz. első századában úgy azonosította Alámerítő Jánost, mint aki Illés megjövendölt hasonmása (Máté 11:12–14; Márk 9:11–13). „Illés” azonban „Jehova napja” előfutára volt, rámutatva Krisztus „jelenlétének” ez időben történő további beteljesedésére (2Thessalonika 2:1, 2).