Mérgez téged a világ szelleme?

EGY kazahsztáni gyárban 1990. szeptember 12-én robbanás történt. Veszedelmes radioaktív anyagok jutottak a légkörbe, melyek 120 000 helybeli lakos egészségét fenyegették, akik közül sokan az utcára indultak tiltakozni a halálos méreg miatt.

Ám amint több információ került napvilágra, felismerték, hogy már évtizedek óta méreggel szennyezett környezetben élnek. Az évek során 100 000 tonna radioaktív hulladékot raktak le egy felügyelet nélküli helyen a szabad ég alatt. Bár a veszély ott volt a sarkukban, senki sem vette komolyan. Vajon miért nem?

A helyi stadionban a tisztviselők mindennap kifüggesztették a sugárzásról szóló számadatot, amely azt a látszatot keltette, hogy egyáltalán nincs veszély. Noha a számadatok pontosak voltak, mégis csak a gamma-sugárzást jelezték. Az alfa-sugárzás, melyet nem mértek, legalább annyira halálos lehet. Sok anya kezdte megérteni, miért annyira beteges a gyermeke.

Szellemi értelemben véve szintén megmérgezhet bennünket a láthatatlan szennyeződés. És ezekhez a szerencsétlen kazahsztániakhoz hasonlóan a többség nincs is tudatában ennek az életveszélyes kockázatnak. A Biblia „a világ szellemeként” azonosítja ezt a szennyeződést, mellyel nem más manipulál, mint Sátán, az Ördög (1Korinthus 2:12, Csia fordítás). Isten Ellenfele fondorlatos módon használja fel a világnak ezt a szellemét — vagyis uralkodó magatartását — arra, hogy megrontsa az Isten iránti odaadásunkat.

Vajon mivel meríthet ki bennünket szellemileg a világ szelleme? Azzal, hogy serkenti a szemek kívánságát, és kihasználja a bennünk rejlő önzést (Efézus 2:1–3; 1János 2:16). Példák segítségével három különböző területet fogunk megvizsgálni, ahol a világias gondolkodás fokozatosan megmérgezheti a szellemiségünket.

A Királyságot keressük először

Jézus arra ösztönözte a keresztényeket, hogy ’a Királyságot és Isten igazságosságát keressék először’ (Máté 6:33, Cs). A világ szelleme viszont arra vihet bennünket, hogy indokolatlanul nagy fontosságot tulajdonítsunk a saját érdekeinknek és kényelmünknek. Kezdetben nem abban rejlik a veszély, hogy teljesen lemondunk a szellemi érdekekről, hanem abban, hogy másodlagos helyre szorítjuk vissza őket. Lehet, hogy a hamis biztonságérzetünk miatt nem vesszük tudomásul a veszélyt — ahogy a kazahsztániak sem vették tudomásul. A hűséges szolgálattal töltött évek és a szellemi testvéreink és testvérnőink iránti értékelés abba a gondolatba ringathat bennünket, hogy soha nem tudnánk elhagyni az igazság útját. Lehetséges, hogy az efézusi gyülekezetben is sokan éreztek így.

Időszámításunk szerint 96 táján Jézus a következőképpen intette meg őket: „az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad” (Jelenések 2:4). Ők, akik régóta szolgáltak keresztényekként, sok nehézséget viseltek már el (Jelenések 2:2, 3). Hűséges vének tanították őket, Pál apostolt is beleértve (Cselekedetek 20:17–21, 27). Ám ahogy teltek-múltak az évek, az a szeretet, melyet Jehova iránt éreztek, már kihűlőfélben volt bennük, és elveszítették szellemi lendületüket (Jelenések 2:5).

Néhány efézusira alighanem a város üzleti szelleme és jóléte volt hatással. Sajnálatos, hogy ehhez hasonlóan a mai társadalom anyagias sodrása is magával visz némelyeket a keresztények közül. Ha elszántan törekszünk arra, hogy az életstílusunk kényelmes legyen, az elkerülhetetlenül el fog téríteni bennünket a szellemi céloktól. (Vö. Máté 6:24.)

Jézus így figyelmeztetett erre a veszélyre: „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta [egyszerű, NW], a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz [irigy, NW, lábjegyzet], a te egész tested sötét lesz” (Máté 6:22, 23). Az „egyszerű” szem olyan, amely élesre van állítva szellemileg; olyan, amely Isten Királyságára szegeződik. Ezzel szemben a „gonosz”, vagyis „irigy” szem rövidlátó, csak az azonnal kielégíthető testi vágyakra képes összpontosítani. A szellemi célok és a jövőbeli jutalmak kívül esnek a látószögén.

Jézus ezt mondta az előző versben feljegyzettek szerint: „a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Máté 6:21). Vajon honnan tudhatjuk, hogy a szellemi vagy az anyagi dolgok állnak-e a szívünk központjában? A legjobb eligazítást talán a beszélgetéseink nyújtják, mivel ’a szívnek teljességéből szól a száj’ (Lukács 6:45). Ha azon vesszük észre magunkat, hogy állandó jelleggel az anyagi dolgokról vagy a világban teljesítménynek számító dolgokról beszélünk, ez azt bizonyítja, hogy a szívünk nem osztatlan, a szellemi látóképességünk pedig fogyatékos.

Carmena, egy spanyol testvérnő ezzel a gonddal küszködött. Ilyen felvilágosítást ad: „Az igazságban nőttem fel, de 18 éves koromban saját vállalkozásként óvodát nyitottam. Három évvel később négy alkalmazottam volt, a vállalkozás virágzott, és egy csomó pénzt kerestem. De talán az nyújtotta számomra a legnagyobb megelégedést, hogy anyagilag független és »sikeres« voltam. Hogy őszinte legyek, a szívem benne volt a munkámban — ez volt a legnagyobb szerelmem.

Úgy éreztem, attól még lehetek Tanú, hogy az időm legjavát a vállalkozásom érdekeinek szentelem. Másrészt attól az érzéstől sem tudtam szabadulni, hogy többet tehetnék Jehova szolgálatában. Két úttörő barátnőm példája volt az, ami végső soron meggyőzött arról, hogy a Királyság-érdekeket tegyem az első helyre. Egyik barátnőm, Juliana ugyanahhoz a gyülekezethez tartozott, amelyikhez én. Ő nem erőltette, hogy legyek úttörő, de ahogy beszélt, és az az öröm, melyet nyilvánvalóan a szolgálat szerzett neki, segített felülvizsgálnom a saját szellemi értékrendemet.

Kicsivel ezután, amikor a nyári szabadságomat az Egyesült Államokban töltöttem, Gloriával, egy úttörő testvérnővel laktam együtt. Ő akkoriban özvegyült meg, és az ötéves kislányára, valamint a rákban szenvedő édesanyjára is gondot viselt. S mégis úttörő volt. Az ő példája és az, hogy szívből jövő értékelést mutatott a szolgálat iránt, szíven talált. Az a négy röpke nap, amelyet az otthonában töltöttem, megérlelte bennem azt az elhatározást, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek Jehováért. Először is általános úttörő lettem, pár évvel később pedig a férjemmel együtt meghívást kaptunk, hogy szolgáljunk a Bételben. Búcsút mondtam a vállalkozásomnak — mely akadályozott a szellemi előrehaladásban —, most pedig úgy érzem, hogy az életem Jehova szemszögéből sikeres, és ez az, ami igazán számít” (Lukács 14:33).

Ha megtanulunk ’meggyőződni a fontosabb dolgokról’, úgy, mint Carmen is, az segítségünkre lesz abban, hogy józan döntéseket hozzunk a foglalkozásunkra, az oktatásra, a lakásunkra és az életstílusunkra vonatkozóan (Filippi 1:10, NW). De vajon akkor is meggyőződünk a fontosabb dolgokról, amikor kikapcsolódásra kerül a sor? Ez egy másik terület, ahol a világ szelleme roppant nagy hatást fejt ki.

Tartsd a maga helyén a kikapcsolódást

A világ szelleme ravaszul kihasználja az embereknek a pihenés és a kikapcsolódás iránt érzett természetes vágyát. Mivel az embereknek többségükben nincs igazi reménységük a jövőre nézve, érthető, ha a szórakozással és a pihenéssel igyekeznek kitölteni a jelent. (Vö. Ésaiás 22:13; 1Korinthus 15:32.) Vajon azt vesszük észre magunkon, hogy egyre nagyobb fontosságot tulajdonítunk a kikapcsolódásnak? Ez annak lehet a jele, hogy a világ gondolkodásmódja formálja a nézőpontunkat.

A Biblia figyelmeztetése így hangzik: „Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet [szórakozni vágyó, Katolikus fordítás]” (Példabeszédek 21:17). Mulatni nem helytelen, de ha szeretjük, vagyis elsődleges fontosságot tulajdonítunk neki, az szellemileg szűkölködéshez fog vezetni. A szellemi étvágyunk elkerülhetetlenül csökkenni fog, és kevesebb idő áll majd rendelkezésünkre ahhoz, hogy prédikáljuk a jó hírt.

Ezért Isten Szava azt tanácsolja, hogy ’mindent félretéve, szellemileg legyünk tettre készek, tökéletes önuralmat gyakorolva’ (1Péter 1:13, The New English Bible). Önuralom szükséges ahhoz, hogy ésszerű mértékűre korlátozzuk a kikapcsolódásra szánt időt. Az, hogy mindent félretéve tettre készek vagyunk szellemileg, azt jelenti, hogy készen állunk a szellemi tevékenységre, legyen az akár tanulmányozás, akár az összejövetelek vagy a szántóföldi szolgálat.

Mi a helyzet a szükséges pihenéssel? Bűntudatot kellene éreznünk, amikor időt fordítunk a lazításra? Egyáltalán nem. A pihenés nélkülözhetetlen, főleg a mai megterhelő világban. Önátadott keresztényekként mégsem engedhetjük meg magunknak, hogy az életünk a kikapcsolódás körül forogjon. A túl sok kikapcsolódás elringathat bennünket, s ez azt eredményezi, hogy egyre kevesebb jelentőségteljes dolgot teszünk. Ez eltompíthatja bennünk a sürgősség érzetét, és akár önmagunk kényeztetésére is sarkallhat. Akkor vajon hogyan lehet kiegyensúlyozott nézetünk a pihenésről?

A Biblia azt javasolja, hogy az ember pihenjen egy kicsit, ahelyett hogy mértéktelenül küszködne — főleg, ha nem szükséges világi munkát végeznie (Prédikátor 4:6, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Habár a pihenés segít a szervezetünknek, hogy visszanyerje erejét, a szellemi energia forrása Isten tevékeny ereje (Ésaiás 40:29–31). Ezt a szent szellemet a keresztény tevékenységeink által kapjuk. A személyes tanulmányozás táplálja a szívünket, és serkenti a helyes vágyakat. Ha ott vagyunk az összejöveteleken, a Teremtőnk iránti értékelésünket ápoljuk. Ha részt veszünk a keresztény szolgálatban, az a mások iránti érzéseinket táplálja (1Korinthus 9:22, 23). Ahogy Pál a valóságnak megfelelően kifejtette: „a’ mi külső emberünk hanyatlik is, de ama’ belső . . . uj erőt nyer” (2Korinthus 4:16, Báró Szepessy-féle fordítás).

Ileanának, akinek hat gyermeke van, a férje pedig nem hívő, igen zsúfolt az élete. A saját családja iránt és több más rokona iránt is kötelezettségei vannak, ami azt jelenti, hogy olyan, mintha mindig mindenhová csak rohanna. Mégis figyelemre méltó példát mutat a prédikálásban és abban, hogy felkészül az összejövetelekre. Hogyan képes ellátni ilyen sok teendőt?

Ileana ilyen magyarázatot ad erre: „A szántóföldi szolgálat és az összejövetelek segítenek megbirkózni a többi kötelezettségemmel. A prédikálás után például sok minden van, amiről gondolkodhatok a házimunka végzése közben. Gyakran énekelni is szoktam közben. Ha viszont hiányzom az egyik összejövetelről, vagy keveset teszek a szántóföldi szolgálatban, a mindennapi házimuka elvégzése igazi erőfeszítést igényel.”

Micsoda ellentéte ez annak, amikor valaki túl nagy jelentőséget tulajdonít a kikapcsolódásnak!

A szellemi szépség tetszik Jehovának

Olyan világban élünk, mely mindinkább a külső megjelenés megszállottja. Az emberek óriási összegeket költenek olyan kezelésekre, melyeket a megjelenés javítására és a korosodás hatásainak az enyhítésére terveztek. Ezek közé tartozik a hajbeültetés és -festés, az emlőimplantátumok és a kozmetikai sebészet is. Milliók járnak fogyasztószalonokba, tornatermekbe vagy aerobicórákra, illetve vásárolnak tornagyakorlatokat bemutató videofilmeket vagy fogyókúrával foglalkozó könyveket. A világ azt szeretné elhitetni velünk, hogy a külső megjelenés a belépő a boldogsághoz, azazhogy a „kinézetünk” minden.

Az Egyesült Államokban egy, a Newsweek magazinban közzétett felmérésből azt állapították meg, hogy a fehér bőrű amerikai tizenévesek 90 százaléka „nincs megelégedve a testével”. Hatással lehet a szellemiségünkre, ha elkeseredetten törekszünk az eszményi testalkatra. Dora — aki Jehova Tanúja — fiatalabb korában szégyellte a külső megjelenését, mivel volt némi súlyfeleslege. Így ecseteli helyzetét: „Amikor vásárolni mentem, nehéz volt megfelelő ruhát találnom a saját méretemben. Mintha az összes csinos ruhát csakis a sudár tizenévesekre készítették volna. S ami még rosszabb, mások mindig becsmérlő megjegyzéseket tettek a testsúlyomra, ami igen felzaklatott, főleg amikor ezek a megjegyzések a szellemi testvéreimtől és testvérnőimtől jöttek.

Ennek az lett a következménye, hogy egyre inkább a megjelenés megszállottja lettem, olyannyira, hogy a szellemi értékek kezdtek másodlagos helyre kerülni az életemben. Olyan volt, mintha a boldogságom a derékbőségem függvénye lenne. Már több év eltelt, s most, hogy már érettebb nő és érettebb keresztény vagyok, másképp látom a dolgokat. Jóllehet gondot fordítok a megjelenésemre, átlátom, hogy a szellemi szépség az, ami leginkább számít, és ami a legnagyobb megelégedéssel tölt el. Mihelyt ezt megértettem, képes voltam a Királyság-érdekeket az őket megillető helyre tenni.”

Sára olyan hajdani hűséges asszony volt, akinek a nézete kiegyensúlyozott volt ebben a tekintetben. Bár a Biblia akkor tesz említést arról, hogy fizikailag szép volt, amikor már túl volt a 60. életévén, főként azonban a kiváló tulajdonságaira irányítja a figyelmet — a szív rejtett emberére (1Mózes 12:11; 1Péter 3:4–6). Kedves és szelíd szellemet nyilvánított ki, és engedelmes alárendeltséget tanúsított a férje iránt. Sára nem törődött túlzottan azzal, hogy mások milyen szemmel tekintenek rá. Annak ellenére, hogy módos családból származott, több mint 60 évig készséges sátorlakó volt. Szerényen és önzetlenül támogatta a férjét — a hit asszonya volt. Ez tette őt igazán szép asszonnyá (Példabeszédek 31:30; Zsidók 11:11).

Minket mint keresztényeket az érdekel, hogy szellemileg tökéletesítsük a szépségünket, azt a szépséget, mely megmarad és gyarapodik is, ha rendszeresen ápolják (Kolossé 1:9, 10). Két fő módja van annak, ahogyan gondot fordíthatunk a szellemi „megjelenésünkre”.

Jehova szemében egyre szebbekké válunk, amint részt veszünk az életmentő szolgálatunkban (Ésaiás 52:7; 2Korinthus 3:18–4:2). Ráadásul, miközben megtanuljuk kifejleszteni a keresztény tulajdonságokat, a szépségünk elmélyül. Bőven van lehetőségünk arra, hogy tökéletesítsük szellemi szépségünket: „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. . . lélekben buzgók legyetek . . .; a vendégszeretetet gyakoroljátok. . . Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. . . Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. . . minden emberrel békességesen éljetek” (Róma 12:10–18). Ha ilyen tulajdonságokat fejlesztünk ki, mind Isten, mind az embertársaink kedvelni fognak bennünket, s ez a lehető legkisebb mértékűre csökkenti majd az örökölt, bűnös hajlamaink rút megjelenését (Galátzia 5:22, 23; 2Péter 1:5–8).

Képesek vagyunk szembeszállni a világ szellemével!

A világ mérgező szelleme nagyon sok, szövevényes úton gyengítheti a feddhetetlenségünket. Előidézheti, hogy elégedetlenek legyünk azzal, amink van, és aggodalmunkban a saját szükségleteinket és érdekeinket Istenéi elé helyezzük. Vagy arra vihet bennünket, hogy emberi módon gondolkodjunk, ne pedig úgy, ahogy Isten, és indokolatlanul nagy fontosságot tulajdonítsunk a kikapcsolódásnak és a külső megjelenésnek. (Vö. Máté 16:21–23.)

Sátán feltett szándéka, hogy lerombolja a szellemiségünket, és ebben az egyik fő fegyvere a világ szelleme. Ne feledd, az Ördög módosítani tudja taktikáit: egy ordító oroszlán taktikáitól kezdve egészen az óvatos kígyó taktikáiig (1Mózes 3:1; 1Péter 5:8). A világ alkalmanként brutális üldözéssel hódoltat be egy keresztényt, sokkal gyakoribb azonban, hogy lassan megmérgezi. Pált ez utóbbi veszély sokkal inkább nyugtalanította: „Félek azonban hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől” (2Korinthus 11:3).

Ahhoz, hogy megóvjuk magunkat a kígyó álnokságától, fel kell ismernünk a „világból” származó hírverést, majd pedig határozottan el kell utasítanunk (1János 2:16). Nem szabad becsapnunk magunkat azzal, hogy azt hisszük, a világ gondolkodásmódja ártalmatlan. Sátán rendszerének mérgező levegője ijesztő szintet ért el (Efézus 2:2).

Ha már egyszer felismerjük a világias gondolkodást, képesek vagyunk szembeszállni vele, ha az elménket és a szívünket is Jehova tiszta tanításával töltjük meg. Dávid királyhoz hasonlóan mondjuk mi is: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem” (Zsoltárok 25:4, 5).

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Ha arra törekszünk, hogy az életstílusunk kényelmes legyen, az eltéríthet bennünket a szellemi céloktól