A bibliafordítás alapelvei

Egyesek talán úgy vélik, hogy egy az eredeti szöveget szorosan követő, szó szerinti, sorközi fordítás segít az olvasónak a lehető legjobban megérteni az eredeti nyelveken leírt gondolatokat. Ám ez nem mindig igaz. Nézzük meg, hogy többek közt miért:

• Nincs két olyan nyelv, amelynek teljesen megegyezik a nyelvtana, a szókincse és a mondatszerkesztése. S. R. Driver, a héber nyelv professzora azt írta, hogy a nyelvek „nemcsak a nyelvtanukban vagy az eredetükben különböznek, hanem abban is. . ., hogy a gondolatokat miként foglalják mondatba”. A más-más nyelveken beszélő emberek másképp gondolkodnak. „Ebből adódóan a különböző nyelveken nem ugyanúgy épülnek fel a mondatok” – teszi hozzá Driver professzor.

• Egyetlen mai nyelv szókincse és nyelvtana sem egyezik meg teljesen a bibliai héber, arámi és görög nyelvével, ezért a Biblia szó szerinti fordítása talán nem lenne világos, sőt időnként rossz gondolatot közvetíthetne.

• Egy szó vagy kifejezés jelentése nagyon eltérő lehet a szövegkörnyezettől függően.

A fordító talán szó szerint vissza tudja adni az eredeti szöveget bizonyos helyeken, ám ezt nagyon körültekintően kell hogy tegye.

A következő példák jól mutatják, hogy a szó szerinti fordítás milyen félreértésekhez vezethet:

• A Szentírás az „alszik” és az „elalszik” kifejezésekkel utalhat a fizikai alvásra, de a halálra is (Máté 28:13; Cselekedetek 7:60, lábj.). Azokban a szövegkörnyezetekben, ahol ezek a kifejezések a halálra utalnak, a bibliafordítók fogalmazhatnak úgy, hogy „meghal” vagy „halálalvásba merül”, ami segít a mai olvasóknak elkerülni a félreértést (1Korintusz 7:39; 1Tesszalonika 4:13; 2Péter 3:4; lábjegyzetek).

• Pál apostol az Efézus 4:14-ben egy olyan kifejezést használt, mely szó szerint így fordítható: „az emberek kockajátékában”. Ez az ókori szófordulat arra utal, amikor valaki kockajáték közben becsap másokat. A legtöbb nyelven azonban ennek az utalásnak a szó szerinti fordítása nem igazán érthető. Ha ezt a kifejezést úgy fordítják, hogy olyan emberek, „akik csalnak”, akkor már világosabb a jelentése.

• A Róma 12:11-ben egy olyan görög kifejezés szerepel, mely szó szerint ezt jelenti: ’forrni a szellemre nézve’. Ez a megfogalmazás nem a megfelelő gondolatot közvetíti magyarul, ezért az Új világ fordítás úgy adja vissza, hogy „izzatok a szellemtől”.

• 

  Jézus a híres hegyi beszédében egy olyan kifejezéssel élt, melyet gyakran így fordítanak: „Boldogok a lelki szegények” (Máté 5:3, Károli-fordítás). De a szó szerinti fordítás sok nyelven nem érthető világosan. Bizonyos esetekben arra is utalhat, hogy „a lelki szegények” szellemi fogyatékosok, gyengék vagy nem elég céltudatosak. Azonban Jézus itt arra tanított, hogy a boldogság nem a fizikai szükségletek kielégítésén múlik, hanem azon, hogy az ember felismeri-e, hogy szüksége van Isten vezetésére (Lukács 6:20). Ezért az olyan fordítások, melyek úgy adják vissza ezt, hogy „akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, „akik tudják, hogy szükségük van Istenre”, vagy „akik felismerik, hogy szükségük van Istenre”, sokkal pontosabban közvetítik az eredeti gondolatot (Máté 5:3, Biblia – Egyszerű fordítás).

• A „féltékenységnek” fordított héber szó jelentése sok szövegkörnyezetben megegyezik a magyar szó általános jelentésével, miszerint valaki attól fél, hogy egy közeli társa hűtlen lesz hozzá, vagy arra utal, hogy valaki irigyli mások javait, sikerét, boldogulását (Példabeszédek 6:34; Ézsaiás 11:13). De ennek a héber szónak van egy pozitív jelentésárnyalata is. Például arra is utalhat, hogy Jehova milyen „buzgó”, vagyis milyen lelkesen védelmezi a szolgáit, illetve arra, hogy „kizárólagos odaadást vár el” (2Mózes 34:14; 2Királyok 19:31; Ezékiel 5:13; Zakariás 8:2). Ugyanakkor arra a buzgalomra is utalhat, melyet a hű szolgái éreznek Isten és az imádata iránt, vagy arra, hogy nem tűrik, hogy mások hűtlenné váljanak hozzá (Zsoltárok 69:9; 119:139; 4Mózes 25:11).

• 

  Az a héber szó, amely általában az emberi kézre vonatkozik, számtalan dolgot jelenthet. A szövegkörnyezettől függően fordítható „hatalomnak” vagy „nagylelkűségnek” is (2Sámuel 8:3; 1Királyok 10:13; Példabeszédek 18:21). Az Új világ fordítás magyar nyelvű kiadásában is többféleképpen van visszaadva.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve a Biblia fordítása többet foglal magában annál, hogy az eredeti nyelven szereplő szót minden esetben ugyanazzal a kifejezéssel adjuk vissza. A fordítónak jó ítélőképességgel kell kiválasztania a célnyelven azokat a szavakat, amelyek a legtalálóbban fejezik ki az eredeti nyelven írt szöveg gondolatait. Emellett oda kell figyelnie arra, hogy a mondatok felépítése összhangban legyen a célnyelv nyelvtani szabályaival, és így a szöveg könnyen olvasható legyen.

Ugyanakkor óvakodnia kell attól, hogy átfogalmazza a szöveget. Az a fordító, aki a saját értelmezése szerint szabadon átfogalmazza a Bibliát, eltorzíthatja a szöveg jelentését. Miért mondhatjuk ezt? A fordító tévesen beleviheti a fordításba az eredeti szövegről alkotott saját véleményét, vagy kihagyhat fontos részleteket, melyek eredetileg szerepeltek a szövegben. Ezért, bár az értelmező bibliafordítások talán könnyen olvashatóak, túlzottan szabad megfogalmazásuk időnként meggátolhatja, hogy az olvasóhoz a szöveg valódi üzenete jusson el.

A tantételek iránti elfogultság könnyen hatással lehet a fordító munkájára. Például a Máté 7:13-ban ez áll: „a tágas út a pusztulásba visz”. Néhány fordító, valószínűleg a tantételektől befolyásolva, itt a „pokol” szót használja, annak ellenére, hogy a görög kifejezés valójában azt jelenti, hogy ’pusztulás’.

Egy bibliafordítónak azt is figyelembe kell vennie, hogy a Bibliát az átlagemberek, például földművesek, pásztorok és halászok által használt mindennapi nyelven írták (Nehémiás 8:8, 12; Cselekedetek 4:13). Ezért egy jó bibliafordítás úgy adja át a benne található üzenetet, hogy az őszinte emberek megérthessék, függetlenül attól, hogy milyen a hátterük. Jobb világos, megszokott és könnyen érthető kifejezéseket használni olyanok helyett, melyeket az átlagemberek ritkán használnak.

Jó néhány bibliafordító vette magának a bátorságot, és kihagyta Isten nevét, a Jehova nevet a modern fordításokból, annak ellenére, hogy az ókori bibliai kéziratok tartalmazzák ezt a nevet. (Lásd: A4-es függelék.) Sok fordítás egy címmel, például az „Úr” szóval helyettesíti a nevet, sőt van olyan fordítás, mely elhomályosítja azt a tényt, hogy Istennek van neve. Például néhány fordításban Jézus imája a János 17:26-ban így olvasható: „Megismertettelek velük”, a János 17:6-ban pedig így: „Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál.” Ám Jézus imájának egy szöveghű fordítása így hangzik: „megismertettem velük a nevedet”, és „megismertettem a nevedet azokkal az emberekkel, akiket nekem adtál a világból”.

Az Új világ fordítás első angol kiadásának előszavában ezt olvashatjuk: „A Szentírásnak nem egy értelmező fordítását adjuk közre. Végig arra törekedtünk, hogy amennyire csak lehetséges, szó szerinti fordítást készítsünk, ahol ezt a mai angol nyelvhasználat megengedi, és ahol a szó szerinti fordítás nem nehezen érthető, mely aztán elhomályosítaná a gondolatot.” Ezért az Új világ fordítást készítő bizottságnak az volt a célja, hogy olyan szavakat és kifejezéseket használjon, melyek visszatükrözik az eredeti gondolatot, ugyanakkor elkerülje a nehézkes vagy homályos megfogalmazást. Ennek eredményeként ez a bibliafordítás könnyen olvasható, és az olvasó teljesen biztos lehet abban, hogy az ihletett üzenet hűen lett visszaadva (1Tesszalonika 2:13).