Olvasók kérdései

◼ Úgy kell-e következtetnünk a Máté 7:13, 14 és a Lukács 13:24-ből, hogy még a feltámadásban is a legtöbb ember elutasítja az igaz imádatot?

Nem, ezek a versek nem támogatják az ilyen végkövetkeztetést. Inkább különösképpen az égi Királyságban való élet elnyerésére vonatkoznak.

Jézus szavai a Máté 7:13, 14-ben a Hegyi beszéd részét képezik. Ott ezt mondta: „Menjetek át a szűk kapun, mert széles és tágas az út, amely a pusztulásba visz, és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz, és kevesen találják meg azt.”

Amit Jézus ez alkalommal mondott, annak nagy része különösképpen az égi Királyságra vonatkozik. Például ezekkel a szavakkal kezdte: „Boldogok azok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mert övék az egek királysága.” Azt mondta, hogy a tiszta szívűek „meglátják Istent” és azoké „az egek királysága”, „akiket üldöznek az igazságosságért” (Máté 5:3, 8, 10). Jézus, ugyanabban a beszédében, szólt a pusztulásba vezető széles útról és az életre vezető útról. Részben ezt mondta: „Nem mindenki megy be az egek királyságába, aki azt mondja nekem: ’Uram! Uram!’ Hanem az megy be, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Máté 7:13, 14, 21).

Következésképpen azt láthatjuk, mindegyik esetben a szövegösszefüggésekből, hogy Jézus magyarázatai (azon kevesekkel kapcsolatban, akik az élethez vezető keskeny úton járnak és megmentésben részesülnek) elsősorban azokra vonatkoznak, akik elnyerték Isten helyeslését, amikor felkínálta az égi élet reménységét. Viszonylag kevesen reagáltak és bizonyultak hűségesnek azok közül, akik hallották az igazság üzenetét és megtanulták, hogy mit követelnek meg tőlük (Máté 22:14; 24:13; János 6:60–66).